Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-11 / 81. szám

1969. äprflts 11. péntek 9 OtU«M Milyen legyen az új alapszabály Tanácskoztak a fogyasztási szövetkezetek vezetői Megyei lapok írják A FEKETEHALMI „MINDENES” Fél kerékkel már Bács megyét járjuk, amikor a csen- gelei bekötőúton a kordonos művelésű szőlőtáblák kö­zött a Munka Érdemrenddel kitüntetett tanyai peda­gógust, Harmath Istvánt és feleségét, az Oktatásügy Kiváló Dolgozóját keressük. Akármelyikükről lehetne szép riportot írni, hiszen 11 éves múltjuk a Kistelek­hez kapcsolódó feketehalmi iskolában elég adatot szol­gáltat hozzá, de nehéz lenne a választás, ök ketten együtt pedagógusok. Hívták már nagy iskolába is ta­nulmányi felügyelőnek is, közéleti funkcióba is, de maradtak. Miért? — A pedagógus ott álljon helyt, ahol a legnagyobb szükség van rá — mondják. A környék kulturális centruma lett ez az iskola. Ennek az épületnek akkor sem fordít hátat a gyerek, ha már messze elkerül­hetné. Hétfőtől-hétfőig állandó a nyüzsgés. Volt már olyan alkalom, hogy az előszobában politikai akadé­miát tartottak, a tanteremben a dolgozók esti iskolája folyt, a kiskonyhában pedig polgári védelmi oktatás. A szobában gazdag könyvtár, ezekből meríti tudomá­nyát az előadásokhoz Harmath István. Szabadkozik, hogy nem nagy munka az, hiszen ő végeredményben csak feketehalmi dialektusra „fordítja” a benne fog­laltakat. Itt nem lehet csak általánosságban beszélni, például a földtörvényről, egyénenként meg kell mon­dani, ki mire számíthat. ötszáznegyven ember mindenese a tanyai pedagó­gus. Ha valakinek hivatalos ügye van, ide jön először lajeKozódni. A tanácskérés azt is jelenti, hogy „szól­jon már az érdekünkben tanár bácsi, néhány jó szót”. Ide jönnek, ha nyugdíja körül van valakinek elintézni való, ha kérvényt kell írni, sokszor csak azért is, mert itt van írógép és azzal hivatalosabb a kérés. — Hivatalos elismerésben is bőven van részünk, is­merik a munkánkat, s ha csak a kitüntetéseket tekint­jük, akkor is számontartják eredményeinket. — A gye­rekek és a szülők szeretnek bennünket, persze azért panaszunk is van, de azon nem olyan egyszerű segí­teni — mondja Harmathné. — A tanyai pedagógust némelyek a világ végén élő, begyöpösödött fejű em­bernek tartják. Megtanítják a gyereket a betűvetésre, aztán kész. És milyen jól keresnek! Bárkinek mondom, próbálja meg ő is, van rá lehetőség bőven! Dél-Magyarország ANYÁK VETÉLKEDŐJE SZIGETVÁRON TEGNAP Kecskeméten, a MESZÖV-székházban dr. Molnár Frigyes, a SZÖ- VOSZ elnöke konzultációs értekezletet tartott a me­gyei fogyasztási szövetke­zetek vezető munkatársai részére. Részt vett a ta­nácskozáson dr. Pál József, a SZÖVOSZ főosztályve­zetője és Bátori Loránd. a SZÖVOSZ titkárságának vezetője is. Brachna Jánosnak., a MÉSZÖV elnökének meg­nyitó szavai után dr. Mol­nár Frigyes elvtárs elmon­dotta, hogy a tanácskozás célja: tapasztalatokat és véleményeket gyűjteni a SZÖVOSZ és a megyei szö­vetségek most készülő ala pszabályá nak megalko­tásához, valamint tájéko­zódni a szövetkezetek problémáiról. Ennek megfelelően több érdekes hozzászólás hang­zott el. A felszólalók meg­egyeztek abban, hegy a szövetségek megfelelő ér­dekképviseleti tevékenysé­ge fontos feltétele az egész mozgalom további fejlő­désének. Az érdekképvise­let középpontjába kell állí­tani a szövetkezetek ön­álló vállalati gazdálkodá­si feltételeinek megterem­tését. amelyet jelenleg olyan okok hátráltatnak, mint a minden vállalatra egyaránt érvényes közgaz­dasági szabályozók. Ezek nem veszik figyelembe a szövetkezetek speciális kö­rülményeit, kisvállalat jel­legét. Példaként elmondot­ták. hogy míg a fogyasz­tási szövetkezeteknek, a mezőgazdasági- jellegű te­vékenységhez szükséges eszközök után is kell esz­közlekötési járulékot fizet-' ni, ugyanakkor a termelő- szövetkezeteknek sem ipa­ri, sem kereskedelmi tevé­kenységét nem terheli esz­közlekötési járulék. Vagy például: mostanában sok kíséretében, úgy viselked­tek, mint akik egyszerűen nem értik, miért nem jut­nak a franciák közelébe. Felváltva vezényeltek a légiós század altisztjei: — Tűz! Tűz! Összeomlott a mexikói támadás. Elcsendesedett minden, s mexikóiak elvonultak, el­hordták sebesültjeiket és összefogták a száguldozó lovaikat. A légiósok élő négyszö­ge előtt új színt kapott a fű: Óriási sötét foltok. Az első csata nyomán feketék, a második után még csak - jrösek. Az egyoldalú csa­ta nyomai. Danjou felhasználta a szünetet és átgondolta szá­zada helyzetét. A levegő óráról órára forrósodott, egyre inkább elviselhetet­lenebbé vált. Katonái még árnyékba sem húzódhattak, mer fák nem voltak a kö­zelben. Azon a dombháton, ahonnan a mexikóiak már kétszer rohamra indultak, ott zöldéi! néhány kaktusz, de a terepnek azt a részét szilárdan tartotta megszáll­va az ellenség. Fokozta a francia tiszt gondjait az is, hogy embereinek a kula­csát reggel már nem töl­tethette meg vízzel és az öszvérek megvadulása miatt az utolsó számotte­vő tartalékot Is elveszítet­ték. szó esik a ráfizetéses ta­nyai boltokról. Arról keve­set beszélünk viszont, hogy egy-egy tanyai boltot ugyanaz a költségtényező terhel, mint egy pesti bel­városi üzletet. Amíg vál­tozás nem történik, nehéz lesz megoldani a tanyai la­kosság áruellátását. Itt fel­tétlenül indokolt lenne megkülönböztetést alkal­mazni. A SZÖVETSÉG feladata, hogy az ilyen és ehhez ha­sonló kérdésben a mozgal­mat támogassa. Ezentúl piackutatást, információs tájékoztatást, gazdasági elemzést, az árubeszerzés koordinálását várják a me­gyei szövetségtől. A szövetkezetek jelenle­gi gondjaival kapcsolatban bírálták a monopolhelyze­tüket kihasználó nagyke­reskedelmi vállalatokat. Többen beszéltek arról is, hogy a termelőszövetkeze­tekkel való jobb együttmű­ködést sok esetben nehezí­ti a tsz-ek passzivitása és bizalmatlansága. A tanácskozás Molnár elvtárs zárszavával ért vé­get. Hangsúlyozta, hogy a társadalmi demokrácia szé­lesedésének része a szövet­A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. Meg­hallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a szocia­lista országok igazságügy­minisztereinek és legfőbb ügyészeinek a háborús és emberiség elleni bűntettek üldözésének kérdéseiről Moszkvában tartott nem­zetközi konferenciájáról elő­terjesztett jelentését. Az Országos Tervhivatal elnöke, a munkaügyi mi­niszter és az Országos — ESfoglaljuk a hacien- dát — mondta a tiszt az altisztjeinek. — A falak mögött véd-kezünk. lyanakodva néznek kö­rül a légiósok a hacienda udvarán. Pillanatok a’att átkutatják, mert azzal a le­hetőséggel is számolnak, hogy ellenséges katonák rejtőztek el. A romok azon­ban elhr-va'ottak, csak okokat és kígyókat talál­nak a s~" ott kocsik riási kerekei alatt. Az altisztek intézkednek és a katonák teljesen bir­tokba veszik a hacienda valamennyi részét. Seszí- nűek a falak, a nap telje­sen kifakította. Talán húsz éve üresek az épületek. Nyilván egy hosszú, száraz időszak riasztotta el in­nen a lakókat. A légiósok átvizsgálják fegyvereiket, felkészülnek az újabb harcra. A mexi­kóiak azonban nem siet­tek, mert mint igazi lova­sok, először lovaikról gon­doskodtak. Állataikról le­szedték a nyerget és ki­pányvázták őket az árnyék­ban, mert most már gya­logosan akarták folytatni a küzdelmet. Danjou ha'ározottan adja ki a parancsait: — Egy raj álljon az egyik kapuhoz ... egy másik he­lyezkedjék cl a másik ka­puhoz ... Mielőtt elindul­kezeti demokrácia mind teljesebb kibontakozása is. A most készülő alapszabá­lyok megalkotásánál erre nagy figyelmet kell fordí­tani. Az, hogy a válasz­tott vezetőség és a tagság joga növekedni fog, nem ellentétes, azzal, hogy a mozgalomnak szövetségek­re is szüksége van, érdek­képviseleti és szolgáltatási feladatok ellátására. A szövetségi rendszer kiala­kításánál a termelőszövet­kezeti rendszer felépítésé­ből kell kiindulni, figye­lembe véve az eltérő sajá­tosságokat. A SZÖVETSÉGEK tevé­kenységi körét véglegesen a gyakorlat fogja meghatá­rozni. Kiindulni abból kell, hogy melyek azok a problémák, amelyek meg­oldása a mozgalom tovább­fejlődését eredményezik. Szólt arról, hogy a gazda­sági Ösztönzők kialakításá­nál alkalmazott jogi egyen­lőség nem vezetett minden esetben gazdasági egyenlő­séghez. A szövetségeknek az a feladata, hogy az ér­dekképviselet alapjr'n eb­ben a kérdésben eljárjanak az illetékes ágazati minisz­tériumnál és a kormány­nál. Anyag- és Árhivatal elnö­ke jelentést tett a népgaz­daság 1060. évi. failődáséről és az új gazdasági mecha­nizmus szabályozó rendsze­rének tapasztalatairól: a ta­valyi munkaerő-gazdálko­dásról, illetve a fogyasztó1 árak alakulásáról. A kor­mány a beszámolókat meg­vitatta és elfogadta. A Minisztertanács meg­hallgatta és tudomásul vet­te a Fü-oonti Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökének tok, kiosztom a maradék borunkat. A százados az övéről le­akaszt egy kulacsot. Fel­emeli a magasba, hogy mindenki jól lássa. — Ennyi az egész kész­letünk — mondja a tiszt. — Egy liter. Mindenki igyon belőle. Sok nem juthatott egy embernek. De mindenki ivott. A két raj elindult a ka­puhoz. Tíz légiós viszont ott helyezkedett el, ahol a haciendát körülvevő fal kö­vei szétgurulva a földön hevertek. — Ezt a lést biztosítani kell. Mindenáron — szólt a százados. — Két raj szállja meg a hacienda lakószo­báit. A század maradéka legyen az udvarban. Tarta­lékként. Morzickl őrmesternek fontos szerep jutott. Ö fel­mászott a tetőre, onnan fi­gyelte és azonnal jelentet­te a mexikóiak minden mozdulatát. Nem ismerte a félelmet. Az őrmestert az ellenség jól látta és így minden pillanatban köny- nvedén lelőhetne volna. Mécsem vették célba. Ki’enc óra öt perc az idő. Eey parlamenter ie’ent meg a ha"’enda e’őtt. Már mesz- sürőt hatalmas fehér ken­dőt lobogtatott és fe’k'ál- tott a tetőre. S^ava't Mor- zickihoz intézte, nyilván Elleme'tsk Kristen Ferencet Csütörtökön nagy részvét mellett temették el Kriston Ferenc elvtársat, a Kalocsai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának volt elnökét. A szertartás, Kalocsán délu­tán 3 órakor kezdődött. A városi tanács dísztermében felállított ravatalnál díszőr- séget álltak a megyei párt­ás tanácsszervek vezetői, közéleti személyiségek. Köz­tük Erdőst József az MSZMP megyei bizottságának első titkára, dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnöke. A koporsót körülállták a köz­vetlen hozzátartozókon kí­vül kollégái, tisztelői, bará­tai. Eljöttek a megye járásai­nak, városainak párt- és ta­nácsvezetői, a társadalmi szervek, intézmények képvi­selői. A város lakossága, vala­mint a helyi tanács nevében Gert István, a kalocsai ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese mon­dott búcsúbeszédet. A me­gyei párt- és tanács vég­rehajtó bizottsága nevében Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese ismertette Kriston Ferenc érdemeit. A köztemetőben Dániel Géza, a városi párt végre­hajtó bizottság tagja a kommunisták nevében mon­dott végszót. A megye taná­csainak dolgozói nevében dr. Dobos László, a Félegy­házi Városi Tanács V. B. el­nöke búcsúztatta Kriston Ferencet. jelentését a népi ellenőrzés múlt évi tevékenységéről. A nehézipari miniszter és az Országos Tervhivatal el­nöke előterjesztést tett a kormánynak a szénbányá­szat korszerűsítésével kap­csolatos távlati feladatok­ról. A Minisztertanács a ja­vaslatokat elfogadta és megbízta a nehézipari mi­nisztert, hogy a tervek megvalósítására a konkrét tennivalókat dolgozza ki. azért, mert csak őt látta, mert a többiek biztos vé­delmet nyúitó fedezék mö­gé rejtőztek. — Franciák! — kiáltotta a parlamenter. — Adjátok meg magatokat. Mi túlságo­san sokan vagyunk. Min­den harc értelmetlen ... Semmi értelme az ellenál­lásnak. Csend. Csak a keselyűk szárnyának suhogása hal­latszott. A parlamenter szü­netet tartott,, mintha vá­laszra várna. A mexikói nem tudhatta, hogy a falak mögött olyan emberek vár­ják a küzdelem folytatását, akik nem sokra becsülik az életüket, Nem jött semmi válasz. A parlamenter vé­gül ezt mondta: — Milan ezrendes garan­tál! a az életeteket. Danjou felszólt Morzlcki- hez: — Intsen őrmester, hogy a parlamenter távozzon. harcot folytatjuk. Az őrmester sző nélkül teljesíti a narancsot. A me­xikói megfordul és vissza­indul a csapatához. — Eltávozott a parlamen­ter — íe’enti Morzicki. — Mi katonák vagyunk. A köte'esság"nk. hogy har- cMúink — rrnnd'a a szá­zados. — A d,nt'vv''’ták dol­ga a tárgyalás. örm~Ue’\ 1 ni iöp ]e a megfigyelőállá­sából. (Folytatjuk.) Szokatlan kép fogadta minap a szigetvári műve­lődési ház nagytermében a látogatót- Gyermekfürdő­kád, csecsemőholmi, táp­szerek és babaételek, a székeken pedig izgatott kismamák és védőnők, akik elkísérték a versenyzőket erre az igen hasznos és ne­mes versengésre. A vetélkedőn Szigetvár­ról három, a járásból tíz csapat vett részt, három­három taggal. A városban és a járás falvaiban nem­rég befejeződött anyák is­kolájának legjobb hallga­tói mérték össze elméleti és gyakorlati tudásukat az öt­tagú szakemberekből álló zsűri előtt. A háromfordulós ver­seny első részében a részt­vevők 12 kérdésből álló szellemi totót töltöttek ki, ezt követték a gyakorlati feladványok, majd az el­méleti kérdések az anya- és a csecsemővédelem te­rületéről. A Szigetvári Vá­rosi és Járási Tanács egész­ségügyi csoportjának és a Vöröskeresztnek kezdemé­nyező készségéről elisme­rően nyilatkozott a zsűri. Tavaly a szigetváriak kez­deményezték ezt a mozgal­mat, s az idén Baranya megye minden városában és járásában megrendezik. A megyei dön‘ő a jövő. hó­napban Pécsett lesz. Dunántúli Napló SZABOLCS-SZATMÁRI ^TÁJAKON TISZACSÉCSE Akik ott élnek, s arra járnak, azt mondják, ott a leg. szebb a Tisza. Füzes berkek, meghitt zugolyok övezik. Helyi halászok, horgászok harcsára, csukára vetik a hálót, s a horgot. Móricz Zsigmond azt írta: Énnekem Csécse a tündérsziget. Hogy miért ezt írta? Talán a Tisza miatt, a ligetek miatt, a jó földek, a dolgos és szorgalmas emberek miatt. A 116 házból álló, ma 465 lelkes községben a lakosok többsége vallja, Móricz bármire is értette a tündérszigetet, igaza volt. Csécse patinás fészek. Egy­szeri rálátással mai arcát is úgy mutatja, hogy nem lehet elfelejteni, nem lehet nem szeretni. A községben új, vagy felújított nagyablakos házak mindenütt. Régi csak Móricz Zsigmond szalmatetős, kürtőkéményes szülőháza és az 1800-as évek elején épült református templom fatornya. A község minden házában vi'lany, a porták utcai frontját betonjárda szegélyezi. Önálló egészségházzal,, szép kultúrházzal rendelkézik a falu. A csaknem 3 millió forintos költ­séggel épült kultúrházban filmeket vetítenek, televí­ziót néznek, a több száz kötetes könyvtárból könyve­ket kölcsönöznek. Móricz Zsigmond, bár hatéves korában került el szülőfalujából, gyakran visszajárt ide néonesegyűj­tésre, s útjai mindig eredményesek voltak. Ma is akadnak élő történetek, amelyek móriczi tollhegyre kívánkoznának. A törf“netek közül kuriózum, ami Pa- ládi Ferenccel esett, ö a háztáji tehenek gulyása, aki tavasszal kihajt és csak ősszel tér meg. Egvszer üzent a feleségének, hogy menjen ki helyettesíteni, amíg negnyíratkozik. Az asszony nem ment. Pa’ádi Ferenc akkor megfogadta, hogy soha többé nem nyíratkozik Ma már „Rákóczi” haja van. Kelet-Magyarország A Minis&íertsunáes ülése

Next

/
Thumbnails
Contents