Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-09 / 79. szám

I oldal * 1969. április 9. szerda Á kisajátítók kisajátítása „A proletariátus arra használja majd íel poli­tikai uralmát, hogy a burzsoáziától fokról fok­ra elragadjon minden tő­két .. (Kommunista Kiáltvány) A Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásával, 1919. március 21-én, létrejött ha­zánkban az első népi ha­talom. A nemzet sorsának irányítását a proletariátus vette kezébe, az az osztály, amely mindenfajta kizsák­mányolás felszámolását, minden dolgozó társadal­mi és gazdasági felszabadí­tását, a szocialista társa­dalom megteremtését írta zászlajára. A IX. számú rendelet A Forradalmi Kormány­zótanács IX. sz. rendeiete már március 27-én kimond­ta: „A Tanácsiköztársaság a kisipar kereteit meghaladó ipari, bánya- és közlekedé­si üzemeket köztulajdonba veszi, azokat egycsapásra az egész proletáriátus ve­zetése és az illető üzem munkásságának ellenőrzé­se alá helyezi.’4 E rendelettel egyidőben intézkedett a kormányzó- tanács a bérházak, a keres­kedelmi vállalatok a pénz­intézetek és a tőkések egyéb — profitszerzés cél­jait szolgáló — javainak köztulajdonba vételéről, s később kisajátította a 100 holdnál nagyobb földbir­tokokat is. A Forradalmi Kormány­zótanács rendeletéi alapján megyénkben is megtörtént a húsz munkásnál többet foglalkoztató üzemék álla­mosítása. A Kecskeméti In­téző Bizottságnak a Mun­kástanács elé terjesztett jelentéséből kitűnik, hogy 15 üzemet vettek köztulaj­donba. köztük a Schiffesr- féle cipőgyárat, az aszta- losüzamet, az első kecs­keméti konzervgyárat, a városi vülanytelepet, a gyu­fagyárat, a téglagyárat és a malmokat. Kiskunfélegy­házán április 3-án vették társadalmi tulajdonba a gyufagyárat, a dohánygyá­rat, a cementgyárat, a tég­lagyárat, a mozikat és a gyógyszertárakat. Kiskun­halason a gőzmalom és a szállodák kerültek állami tulajdonba. A szocializálásról kiadott rendeletek végrehajtásá­val, a vállalatok köztulaj­donba vételével a proleta­riátus a politikai mellett a gazdasági hatalomnak is birtokosa lett. Lényegében megtörtént a kizsákmányo­ló osztályok kisajátítása, a nagytőkés-nagybirtokos ha­talom megsemmisült. Termelési biztosok A kormányzótanács ren­deleté érteiméiben az üze­mek köz tulaj dón ha vételét szocializáló bizottságok vé­gezték. Ezek a társadalmi tulajdonba vett üzemek élére termelési biztosokat neveztek ki, akik tisztsé­gükben a „proletárság ösz- szességét képviselték.” A termelési biztosok mellé az üzemek munkásai el­lenőrző munkástanácsokat választottak „a proletár munkafegyelem megterem­tése, a dolgozó nép tulaj­donának védelme és a ter­melőmunka ellenőrzése” céljából. A nagybirtokok, a bá­nyák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálásáról szóló rendeletek a Tanács- köztársaság legfontosabb intézkedésed közé tartoz­tak. A Forradalmi Kor­mányzótanács ezekkel va­lóban megkezdte a „nagy alkotások sorozatát a szo­cializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvaló­sítására.” A tanácskormány IX. sz. rendeiete biztosította a szocialista állam egyik alapvető feladatát: a ter­melés központi irányítá­sát, ezen keresztül a nép­gazdaság tervszerű fejlő­dését. U gyanakkor lehető­vé tette, hogy a kormány és a helyi gazdasági veze­tés a dolgozó tömegek ak­tív közreműködésére tá­maszkodjék az új szocialis­ta munkafegyelem kialakí­tásában, a termelés irányí­tásában és ellenőrzésében. A demokratikus cent­ralizmus elvének a gazda­ságban való alkalmazásá­val a Tanácsköztársaság biztosította a hatalmas tár­sadalomátalakító munka sikerének egyik legfonto­sabb feltételét, a központi akarat érvényesülését és a dolgozó tömegek öntevé­kenységét, kezdeményezé­sét a célok megvalósításá­ban. Fél évszázad távlatából Közismert, hogy amikor a magyar proletariátus hozzáfogott a szocialista termelési rend megterem­téséhez, az ország gazda­sági helyzete katasztrófá- lis volt A monarchia fel­bomlása, a nyersanyag- hiány és a tőkések szabo- tálása miatt az ipari ter­melés szétzilálódott, a me­zőgazdasági termelés pedig a háború előttinek a fele volt csak. A nehézségeket fokozta, hogy kidolgozatlanok vol­tak a szocializmus építésé­nek elméleti kérdései, ma­ga az út pedig még járat­lan volt Ugyanakkor a Tanácsköztársaság fennál­lásának 133 napja alatt szinte állandóan harcban állt a külső imperialista intervencióval. Mindezek miatt az első magyar proletárhatalom gazdaságpolitikájának csu­pán a körvonalai rajzolód­hattak ki. Mégis — a rö­vid idő ellenére is — olyan nagyszerű tetteket hajtott végre a Magyar Tan ács- köztársaság, amelyek 50 év távlatából is számos tanul­sággal szolgálnak a ma­gyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom számára. Bognár Lajos Ezf is kihírfv&k Ifyflt kibír az em- irM bér!. . . Egye­nesen nem igaz, hogy mekkora megterhelé­seket elvisel roskadás nélkül. Itt volt példá­ul ez a négynapos ün­nep. Ha csupán ennek emeltszintű életszínvo­nalát számítjuk, akkor is derekas munkát vé­geztünk. Majdcsaknem négy napon át szünte­lenül enni kellett. Mert ugyebár az üzle­tek zárva tartottak, miért is, minden bajt elkerülendő, előre be­szereztünk mindent, mi szemnek, száj­nak ingere. Igenám, de hogy ránk ne 'ro­moljanak az élelmi­szerek, folyvást fo­gyasztani kellett őket. Ó, hány nap zárult a négy közül azzal, hogy az ember már se állni, se ülni nem volt ké­pes a túltápláltságtól, csak nyögdécselve'vál­togatta a háton-, illet- ve hasonfekvést. S mondogatta: ezt már nem lehet kibírni1 Még egy ilyen laktatói ünnep, aztán jöhet a mentő, vagy mehet a távirat a munkahely­re, hogy: „Szeretett férjem, a legjobb apa ä etc. súlyos és rövid jóllakottságban elha­lálozott . ..” Azért beszélek férfi- központúsággal a hús­véti gondokról, mert szegény asszonyoknak istenverése volt ez a négy nap. Hogy mit összetakarítottak, főz­tek, fodrászkodtak a lányok, asszonyok! Hányszor zengett aj­kán drága nejünknek, hogy: ,,Csak lenne már kedd, csak me­hetnék már dolgozni, hogy kipihenjem ma­gam !” jTJe meg kellett még szenvedniük a keddi nap eljövetelé­ért! Már a bevásár­lásnál. önkiszolgáló bolt: sortállás; nincs elég kosár; kevés a pénztár. Máshol is: harc, ádáz tusa, egy- egy talpalatnyi hely­ért. A fodrásznál is: „Asszonyom, üljön be öt percre ez alá a bú­ra alá. De csak ötre, mert akkorra vissza­jön eredeti birtoko­sa ..* Aztán majd tet­szik találni másik bú- rát. ,, Jaj, tessék megtartani pár pilla­natra, mert elájulok. Reggel óta talpon va­gyok . . .*• Aztán amikor a ked- vesi megagyusztdlt hajzatú asszonypajtás, ugyancsak félig önkí­vületi állapotban meg­szabadult a fodrászat­ból, amelyhez képest a heringesdoboz ké­nyelmes sportpálya volt ezekben a napok­ban, következtek az újabb problémák. Mármint odahaza. Hogy hajoljon a le­ves, a tea, s minden fölé, ami nedves, és gőzölög? Azért csinál­tatta meg a haját? Volt baj, rogyásig. Baj volt a bőség, baj, hogy nem volt hiány­cikk az ünnepek alatt olyan luxuscikk, mint a szódavíz. Micsoda politikai viták, az eU lenzékieskedökkel akik szerint: „Rava­szul időzítette a szó­davízellátás zavarta­lanságát a kormányzat húsvétra.” — „Hogy az egész KGST meg­mozdult a magyar szódavízhiány felszá­molására.u­A ztán azok c nyelvlógató sé­ták a váratlanul kel­lemes, hamisítatlan ta* vaszi napsütésben* amiben a jólérte­sültek szerint me- gintcsak benne volt „a politika keze”. Mily felemelő és romantikus volt, hogy e séták so­rán — élvezni akar* ván fagylaltozás köz­ben is a nap melegét — a vendéglátó %egy­ségek^ teraszán, vagy törökülésben foglal­tunk helyet a beto•» non, vagy ha igénye­sebbek voltunk, a járda szegélyére tele­pedtünk. Így adtuk át magunkat az önfeledt fagyi-nyalásnak, mivel székeket még nem ra­kott ki teraszaira a vendéglátóipar. No de érthető, ha nem hir- telenkedik el illetéke­sek a teraszok be- székesítését. Majd ha felettes szervek is le­iratban erősítik meg, hogy — süt a nap. p's, hogy egy " konstruktiv ja­vaslattal zárjuk ünne­pi utánzatosunkat: ha imhól egészen belejöt­tünk már a vasár- és egyéb napok áthelye­zésébe, vezessük be jövőre össznépi elha­tározással, hogy a hús­véti locsolást ne hét- főni hanem már va­sárnap „ejtsük meg”. Rettenetes volt húsvét­hétfőn azt a sok-sok kornyadozó orrú fér­finépet látni, amint keserűen sóhajtozta: „Nem ér ez már sem­mit! . • • Nem igazi öröm már ez, mikor folyton azzal a gon­dolattal fixírozza az ember a pohár fene­két, hogy: csiba! Hol­nap dolgozni kellr* Tóth István Szorgalmas asszonyok A Mélykúti Vegyes és Építő Ktsz közelmúltban tartott mérlegzáró köz­gyűlésén Fábián Ferenc elnök elmondotta, hogy a 18 éves szövetkezet az idén már 58 millió forintos értéket termelt. Az egyik legfiatalabb üzemrész, a kon­fekciórészleg 40 asszonynak ad állandó munkát. Tavalyi munkájuk nyomán 3 millió forint értékű konfekciós áru érkezett a kereskedelmi egységekbe. Mint Fábián Ferenc elnök elmondotta, arra törekszenek, hogy ezt az üzemrészt is fejlesszék, hiszen Mélykúton is sok asszony és lány vár még fog­lalkoztatásra. Képünk a konfekciórészlegben készült (Kovács János felvétele.) Három év és három nap A kék köpenyes altiszt hatalmas zászlókat cipel egy terembe. Aztán sebtében zöld vászonnal takar le két összetolt asztalt, a két végére két virágcserepet helyez. Még egyszer végigméri munkáját, megigazítja a sa- rc*Xba állított zászlókat, becsukja az ablakokat, aztán sietős léptekkel távozik. Ügy véli tökéletesen előkészí­tette a helyszínt, megkezdődhet az utolsó felvonás. A földszinten, valamelyik irodában szárítják a tin­tát a frissen kiállított okleveleken, pergetik a szá- , mológépet és szorgalmasan írják az adatokat a vizs- 1 gáztató bizottság elnökének záróbeszédéhez. A hallgatók a folyosón őgyelegnek. A többség szót­lanul. Nézegetik a tablókat, vagy az agyonolvasott hirdetőtáblát. Várakoznak. Izgatottan A hallgatók egymás közt csak úgy nevezték, az Öreg. És elismerték, egyikük sem gondolta volna, hogy végig bírja majd ezt az öldöklő versenyt, hogy mindig si­kerrel veszi az akadályo­kat. Éppen ő, akinek már az unokája is iskolába jár, akinek tulajdonképpen ma sincs érettségije. Csak a négy általánost járta annak Idején nappali tagozaton, a többit negyedszázados meg­szakítással, a felszabadulás után levelezőként végezte el. Következett néhány tan­folyam, aztán egy felszólító levél: „Igazolja az általa végzett felsőfokú tanulmá­nyokat, vagy közölje, hogy melyik tanintézetben kíván képesítést szerezni. A be­osztásához szükség volt rá, és ő Kiskunhalast választotta. Haladéktalanul megkezdte tanulmányait; a munka és a család mellett levelező tago­zaton. Azt, hogy be is feje­zi — eleinte csak maga hit­te, munkatársai, családja, barátai, évfolyamtársai az utolsó pillanatig kételked­tek. Az államvizsga három i napja alatt háromszor szo- irították meg a kezét a szak- ; tanárok. Mondani viszont ! egyikük sem mondott sem- >mit, hogy sikerült-e, vagy ! sem ... Az öreget most kez­di valahogy cserbehagyni töretlen hite, hiszen minden vizsgán benne maradt még egy sor mondanivaló, kicsit lassan, egyszerűen fogal­maz. Az egyik adjunktus [szerint, szinte soha nem hal­lott tömörséggel, és hibátla­nul. Most cigarettázik, és va- flami kiismerhetetlen ritmust perget ujjaival az asztalon. Egykedvűen A nagyvállalat osztályve­zetője egy fotelben üldögél, társait nézegeti, vagy éppen kifelé figyel, valahová az ablak előtt álló fa ágaira. A várakozás másfél órája alatt alig mozdult, legfel­jebb végigsimította alapo­san őszülő haját. Társai sze­rint neki mindig mindenre jutott ideje, soha nem mu­lasztott. Egyikük azt is el­mondta, hogy talán ő volt az egyetlen, aki növény- és rovargyűjteményét saját maga készítette el. Puskázni sohasem látták, vizsgaha­lasztást a három év alatt egyszer sem kért. Kollok­viumai, szigorlatai többnyi­re jól sikerültek, a kapott osztályzat ellen soha nem emelt kifogást. Okmányai szerint tizenöt éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen, a felsőfokú technikum elvégzésére nem kötelezték. Csupán át akar­ták helyezni más, nem is alacsonyabb beosztásba. Ö maradni akart. Közgazdász diplomája mellé megszerez­te ezt az oklevelet is. Nehéz szóra bírni, de évfolyamtár­sai között van olyan aki ré­góta ismeri, sokat tud róla. Mikor az osztályvezető vizsgázott az ő arcát is so­káig figyeltem. Ugyanilyen egykedvű volt a tételhúzás előtt és után is. Ismerőse szerint 1950-től 53-ig egy munkatáborban kőfejtőként dolgozott. Diplomával, ítélet nélkül. gyek kerültek. Néha puská­zott, néha súgott másoknak, az államvizsga három napja alatt a tantermekben, és a folyosón elmondott számta­lan viccével enyhítette vala­melyest a társain kivétel nélkül jelentkező vizsga­drukkot. Szerencsés volt, mindhárom tárgyból úgyne­vezett „potyatételt” húzott, kitűnően sikerültek felele­tei. Most mesél, azokról az Időkről mikor tanárainak éjjeli zenét adott, a cigá­nyoknak hízott libával fize­tett a piacon, amikor belo­vagolt a szekszárdi kávé­házba ... Nyugodtan Szállodai szobatársa sze­rint a vizsga előtti három éjszakán egyetlen szót sem lehetett kihúzni belőle. Hi­hetetlen szívóssággal küz­dött az álmosság ellen és ismételte át újra meg újra a titokban kitűnően kidol­gozott tételeit. A szőlősgazda, aki minden utasítás, vagy kényszer nél­kül, kizárólag saját kedvte­lésből végzi tanulmányait, már a középfokú techniku­mot is levelező tagozaton járta. Ilyen szinten is ér­dekli a mezőgazdaság, a ta­nultakat azonnal és kiváló » hatásfokkal hasznosítja. A legjobb átlageredményt érte el társai közül, akik vala­mennyien megszerették a három év alatt. Az adjunk­tus is, a tanszékvezető kan­didátus is csak jót mond ró­la. Rajongásig szerette a futballt, a vidám kártyacsa­tákat, amelyekről — már az első félévben belátta — a tanulás érdekében le kell mondani. Még nem ismeri az eredményt, de ettől füg­getlenül jelenti ki, hogy má­ris megérte, kifizetődött a fáradozás. Vidáman Az évfolyam polihisztora számtalan iskolába járt, az ország minden részében, szinte minden szakmában doleozott már. A. három esz­tendőt végigtréfálta, indexé­be viszont meglepően jó je­A vizsgabizottság elnöke rövid beszédet rögtönöz, méltatja a most végzett hallgatók erőfeszítéseit, sike­reket kíván. Mindenki állva hallgatja szavait, a sze­mek majd leragadnak a háromnapos álmatlanságtól. A fáradt-örömmel átvett okleveleket éppen csak meg­nézik, majd ki zsebbe, ki táskába süllyeszti a ke- , ményfedelü okiratot. Baranyi Pál ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents