Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

1969. április 1. kedd 5. oldal Országosan is egyedülálló Gyermek- is ifjúsáividelem Kecskeméten AZ ÉV ELEJÉN a Kecs­keméti Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya létrehozta a városi gyer­mek- és ifjúságvédelmi tár­sadalmi bizottság területi albizottságait. A gyakorlati hasznossá­guknál jóval gyorsabban burjánzó bizottságok isme­retében nem sokat mond ez a tény, bizonyára a leg­több olvasó unottan to­vábbsiklik az ilyen hosszú testületi elnevezésen, pedig | ebben az esetben igen fon­tos ügyről van szó. Mintegy 20 ezer 20 éven aluli gyermek és ifjú él a megyeszékhelyen közülük a leginkább rászorulók szo­ciális, egészségügyi védel­mét, az erkölcsi és tanul­mányi fejlődésükben veszé­lyeztetettek gondjainak fel­tárását és a hathatós se­gítségre vonatkozó javas­lattételt vállalta magára a tizenöt tagú bizottság és a Riói karnevál, mai rabszolga-kereskedelem és Einstein elmélete Miről ír az Univerzum ? Olvasóink közül bizonyá­ra sokan emlékeznek még a jó pár évvel ezelőtt nálunk is bemutatott, költői szép­ségű brazil filmre, a Fekete Orfeüszra. Az ókori mítoszt modern változatban láttuk megjeleníteni, aholis a cselekmény a pezsgő, az életörömtől habzó riói kar­nevál táncos-zenés forgata­gában bontakozott ki. E páratlan népünnepély­ről, hátteréről, Körülmé­nyeiről közöl Érdekes cik­ket az Univerzum márciusi száma. Az embermilliókat megmozgató farsang nem az előkelőség, nem az arisz­tokraták mulatsága, hanem a felhőkarcolókat övező bá­dogkunyhó telepek, a slu- mok népéé. Karneválkor Rio de Janeiróban a legények­ből királyfiak, a hamupi­pőkékből szépségkirálynők lesznek. A városok szívébe vezető meredek ösvényeken ereszkednek le, hogy részt vegyenek a farsangi menet­ben. Sok múlik persze a meg­rendezésen, s erre az utób­bi időben mind nagyobb gondot fordítanak. A ren­dezésből oroszlánrész jut az úgynevezett ,.szambais­koláknak” — amelyekből ma már vagy félszáz működik —, s egynémelyiknek saját zeneszerzője, koreográfusa is van. Így folyik a versen­gés az értékes díjakért, amelyek megszerzése nem­zeti dicsőségszámba megy. Rendeznek történelmi fel­vonulásokat, ezek ismeret- terjesztő szerepe is jelentős, a fiatalság többnyire itt ta­nulja meg az ország törté­nelmét. Minthogy száz bei­ratkozott népiskolásből mindössze hat fejezi be ta­nulmányait. Ez a sokat mondó statisztikai adat is hozzátartozik a karnevál összképéhez. , Korántsem a mulatságos témák között szerepel a fü­zet másik cikkének témája, amely az afrikai földrész egyes- vidékein ma is dívó rabszolga-kereskedelemről számol be, a szerző helyszí­ni élményei alapján. Siva­tagi karavánok szállítják a megbilincselt néger fiatalo­kat, ezer kilométereken át, a szaúd-arábiai „megrende­lőknek.” Igaz, ma már Af­rikában sincs ország, ahol az emberkereskedelmet ne tiltaná törvény, ám az el­lene való harc roppant ne­hézkes, mivel a „felhajtők” a szülőkkel szabályszerű üz­leti megállapodást kötnek. A fulbé nevű népcsoport tagjai pedig kimondottan önmagukat bocsátják áru­ba, néhány éves szolgálatra. E jelenségek nem számol­hatók fel máról holnapra. ezer szállal kötődnek a gyarmati múlthoz. A számos egzotikus té­májú cikk közepette feltű­nésre számíthat az az írás, amely a világmindenség fel­építésével és időben való fejlődésének einsteni elmé­letével foglalkozik. A szer­ző, Ginzburg szovjet akadé­mikus meggyőző érveléssel fejtegeti: évszázadunk első felében miként dőltek ha­lomra a korábban örökér­vényűnek vélt fizikai és geometriai törvények, ám az Utóbbi időben mind több olyan jelenségre figyelnek fel az ég titkainak vallatói, amelyekre Einstein mégoly zseniális felismerései sem adnak választ A cikk befe­jező részét a következő szám közli. A füzetek legújabb szá­mában újból helyet kap a korábbi számokból ki-kima- radozó fantasztikus szép­próza, s az említetteken kí­vül érdekfeszítőnek mutat­kozik még az a£ írás is, amely a titokzatos gömbvil­lám eddig megfejtett rejtel­meiről ad beszámolót E természeti tüneményben, egyesek szerint egészen új fajta, az ember által is hasznosítható energiaforrás rejlik. H. D. 134 aktivistát számláló 24 albizottság. A RÁSZORULOK meg­lehetősen sokan vannak. Közismert az a sajnálatos tény, hogy a fiatalkorúak bűnözése Bács-Kiskun me­gyében, ezen belül is Kecs­keméten a leggyakoribb. Egy másfél évvel ezelőtt készült 10 és fél ezer isko­lás gyereket érintő felmé­rés adatai szerint a tanu­lók 26 százaléka villanyvi­lágítás nélküli, 7 százalé­kuk egy helyiségből álló lakásban lakik. 32 százalék esetében nincs a családban olyan felnőtt, aki elvégez­te az általános iskola 8 osztályát, a szülők 10 szá­zaléka elvált, 5—5 száza­léknál pedig bizonyítható a felnőtt családtagok alko­holizmusa, erkölcsi züllött- sége, illetve kirívóan hely­telen politikai és életszem­lélete. az albizottságok tagjai vállalták, hogy ál­landóan . szemmel kísérik körzetükben ezeket a prob­lémákat, a legsúlyosabbak­ra minden esetben figyel­meztetik az illetékes ható­ságot, szervet. Különös fi­gyelmet szentelnek az álla­mi gondozott, családoknál elhelyezett gyerekekre és azokra a szülőkre, akiknek állami gondozott gyerme­ke van; hasonlóképpen a veszélyeztetett gyermekek, fiatalok nagy számáról is­mert városrészekre CMéhes- lapos, Ürgés, Erzsébetvá­ros) és a tanyákra. Az albizottságok központ­ja egy-egy iskola, mind­egyiknek pedagógusok az irányítói, tagjaik közt a szülői munkaközösségek legjobb aktivistái és főként orvosok, védőnők, jogászok vapnak. A TERVEK SZERINT még ebben az évben a leg­nagyobb üzemekben intéz­ményekben is megalakít­ják a gyermek- és ifjúság- védelmi bizottságokat. A Művelődésügyi Miniszté­rium egyetértéssel fogad­ta a kecskeméti Kezdemé­nyezést, mert ilyen széles körű társadalmi összefo­gásra eddig még nincs más példa az országban a gyer­mek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatban. Sz. J. Bartók-életmű magyar hang Az alig húsz eszten­dős magyar hanglemezgyár­tás fennállása óta olyan hatalmas vállalkozásba nem fogott még, mint legutóbb, Bartók valamennyi kom­pozíciójának teljes kiadásá­val. Zeneszerzői életművek lemezre rögzítése az utóbbi esztendőkben világszerte szokássá vált. A hangleme­zes összkiadások haszna kettős, egyfelől kibocsátá­suknál egységes művészi szempontokat lehet érvé­nyesíteni. másfelől, mert a zeneszerzői életmű rejtet­tebb. kevésbé ismert alko­tásaira is felhívhatja a fi­gyelmet Bartók műveinek teljes magyar sorozata olyan mondanivalóval fordul a világhoz, amelyet sehol má­sutt hasonló hitelességgel elmondani nem tudnak. A vállalkozás impozáns mé­reteit érzékelteli, hogy né­hány esztendő alatt 50 hanglemezre rögzítik a ze­neszerző teljes hagyatékát, beleértve azokat a máig is kiadatlan ifjúkori műveket, amelyek a zenehallgató kö­zönség előtt teljesen isme­retlenek. Bartók művei sok hanglemezkiadást értek meg az utolsó negyedév­században. Zenekari és ka­marazenei alkotásait neves karmesterek, zenekarok és vonósnégyesek tolmácsolá­sában rögzítették. Az élet­mű olyan zártabb egysége, mint a zongoradarabok mo­numentális sorozata, a tel­jesség igényével került fel­vételre. Mindez azonban cseppet sem csökkenti a magyar vállalkozás jelentő­ségét, sem nemzetközi vissz­hangjának értékét Az ed­dig megjelent hét hangle­mez. a hat vonósnégyes, a gyermek- és női karok, va­lamint a zongoraműveket és zenekari darabokat tar­talmazó lemezek rendkívül kedvező fogadtatásra talál­tak a külföldi szaksajtóban, éppúgy, mint a lemezgyűj­tők körében. Egy-két későbbi felvéte­len közreműködnek majd külföldi, vagy külföldön élő magyar muzsikusok, a so­rozatra mégis a hazai elő­adóművészet produkciói a jellemzők. Valahányszor az utóbbi tíz évben magyar zenekar, ■ együttes, vagy szólista külföldön Bartókot játszott, a kritika minden­kor hangsúlyozta, azt a specifikus értéket, amelyet művészeink Bartók zenéjé­ben megmutattak Vannak ugyanis a bartóki muzsiká­nak olyan elemei, amelye­ket a kotta önmagában nem rögzít. Bármilyen pon­tossággal tervezte is meg Bartók zenéjének tempó­váltásait. jelölte meg utasí­tás formájában a kifejezés­re vonatkozó elképzeléseit, a kotta nem egyéb, mint vázlat. olyan csontozat, amelyre a mindenkori elő­adó rak fel ideget, izmot, vérkeringési rendszert. Aki nem énekelt, hallott soha a magyar nyelv tem­póhullámzásával egybeforrt lassú, régi stílusú népda­lainkból. az előtt — tisz­telet a kivételnek — nem­igen nyílnak meg a bar­tóki lassú tételek végső rej­telmei. S ugyanígy, a tán­cos lejtésű, gyors zenék igazi lüktetésére sem igen érezhet rá az. aki a kottát ugyan a legalaposabban el­sajátítja, de nem élte át azt a közösségi néptáncélményt, amely átitatja Bartóknak azokat a darabjait is, ame­lyekben egyetlen hangnyi népzenei idézet sincs. Nálunk viszont nem­csak fennmaradt, hanem fel is virágzott egy olyan Bartók-stílus, amely har­monikusan magába foglalja a muzsika teljes benső vi­lágát Érzékeltetni képes a népzenei hátteret, felisme­ri a dallamvonalat a leg­keményebb rajzú zongora- darabokban. nemcsak érzi. hanem érti is. miről van szó. Bartók műveinek hang­lemezösszkiadása tehát ar­ra hivatott hogy előadó­művészeink tolmácsolásá­ban világszerte gazdagítsa a Bartók zenéjéről kiala­kult képet B. J. Bankó Pista Fülöpházán Vajon hogy kerül Dankó Pista 1969. márciusában ebbe a kis községbe! — kérdezhetnénk. A rejtély nyitja nagyon egyszerű. Az Állami Déryné Színház Dankó Pista előadása ré­vén. Az előadás előtt beszél­gettem Magyar Rózsával, aki a helyi KISZ-szervezet szervező titkára. — Egy-egy színházi elő­adás alkalmával megmoz­dul a 8000 holdas tanyavi­lág — mondta. — A kör­nyező tanyákról, szomszé­dos termelőszövetkezetek­ből teherautókkal jönnek az emberek. Az előadásra zsúfolásig megtelt a nézőtér. A mű­vészek szívvel, kedvvel ját­szanak. Figyelem az arco­kat, élvezik az előadást, s egy-egy régi Dankó-nóta közben maguk is dúdolni kezdenek. Amikor a füg­göny lemegy, dörgő vas­taps hívja vissza a művé­szeket. A szünetben Herpay László iskolaigazgató, az előadás szervezője mondta: — Lassan hozzászokunk, hogy a művelődési otthon­ban telt ház van. Most is a 350 ülőhely mellett sok pótszéket kellett betenni. A jegyek már elővételben el­keltek. — Ám nemcsak ilyen rendkívüli alkalommal jön a közönség, mint a mai színházi előadás. Napi dol­guk után kikapcsolódásra vágynak ma már a falusiak is. Jólesik egy kis szóra­kozás, beszélgetés, találko­zás ismerősökkel. Megszólal a csengő, s a közönség ismét elfoglalja helyét. Az előadás folyta­tódik — óriási sikerrel. Gulyás Erzsébet 5. Most mit tegyek? — nyögtem megsemmisülten, ébren megértve álmaim szertefoszlását. — Udvarolj nekem egy órácskát, aztán menj szé­pen haza. Majd holnap es­te találkozunk, addigra ta­lán már nem követnek. Lehet, hogy Cucke úr csak egynapos megbízást adott a detektíveknek. — Csak azt nem értem, hogy miért nem a te nyo­modban vannak drágám ? — Hogy érted ezt drá­gám? — csattant fel Ruth hangja, s éreztem, hogy pillanatok alatt elhidegült tőlem. — Hát úgy, hogy Cucke úr beléd szerelmes, és nem belém. Ha arra kíváncsi, hogy te hogyan élsz, mi­ért engem követnek az emberei ? — Mert Cucke úriem­ber. Csak nem képzeled, hogy egy úriember arra vetemedjen, hogy egy nőt figyeltessen? Az ilyesmi udvariatlanság lenne. Sőt. sértés. Ha csak az illető hölgy nem az illető úr fe­lesége. Ilyen esetben ter­mészetesen egészen más .a helyzet. Nem akartam vitatkoz­ni, 'nehogy elrontsam esé­lyeimet, hogy a közeljö­vőben Ruthtal szemben férfi jogokat gyakorolhas­sak. Ügy tettem, mintha érteném a dolgot. Még egy órácskát elbeszélgettünk, közömbös dolgokról, aztán elkísértem a lányt a busz­megállóig. Elbúcsúztunk, és én felszálltam a metróra, hogy otthonomba térjek. Mielőtt lefeküdtetn, ki­néztem az ablakon, s lát­tam: az egyik tagbasza­kadt ott sétál fel és alá. Fogalmam sem volt, hová tette a társát. Sokáig nem jött álom a szememre. Amikor pedig végül is elaludtam, azt ál­modtam, hpgy üldöznek. Felriadtam, felgyújtottam a villanyt: három óra volt. Az ablakhoz léptem. Se­hol sem láttam kísérőimet. Már-már csodálkoztam, hogy Cucke úr felügyelet, nélkül enged aludni, pedig | esetleg az általa áhított nővel álmodom, de egy nyitott sportkocsiban fel­fedeztem a férfit. Megint másodmagával volt, de nem azzal, akivel délután láttam. A magándetektív­iroda tulájdonosa bizonyá­ra váltja az embereit. Csak váltsa is, ha már egyszer így megzavarták első iga­zi egyiittlétemet Ruthtal! Fizessen Cucke úr minél többet! Reggel, amikor zörgött a vekker, a két delikvens még mindig a nyitott sportkocsiban üldögélt, csak azt sajnáltam, hogy július van és nem fogcsi­korgató december. Ahogy kiléptem a ka­pun, azonnal kiszálltak a kocsiból, gyalog követtek a metróig és a metrón a gyárig. A műhelybe azonban nem jöttek be. Sajnál­tam a dolgot, hiszen se­gíthettek volna egy kicsit a kallantyúkat felcsavarni. Elképzeltem, mennyire unatkoznak szegénykék ott, a gyár előtt, amíg rám vár­nak. Még szerencse, hogy nem ingyen teszik. Tulaj­donképpen nekem is vala­mi ilyen állást kéne ke­resnem! Igyekeztem elfelejteni díjbirkózó külsejüket, és inkább Ruthra gondoltam. Meg tudtam volna fojtani ezt a két medvét. Ám, amint kiléptem a gyárkapun, rájöttem, hogy ha erővel bírnám, akkor sem gyűrhetném le őket: a két tegnapi úriember el­tűnt. Mások álltak munká­ba helyettük, s így aztán ismét díszkísérettel ballag­tam a vendéglőhöz, ahol Ruthtal volt találkám. Megint jóval előbb érkez­tem. Szórakozásképpen — és persze bosszantásul — ismét megsétáltattam né­hányszor kísérőimet a mel­lékhelyiség és az asztaluk között. De most már vala­hogy kevesebb kedvem telt a dologban, mint előző nap. Hívatlan vendégeim hatá­rozottan kezdtek az idege­imre menni. Még húsz percem volt Ruth érkezéséig. Ezalatt azon töprengtem, miként szabadulhatnék meg ezek­től az alakoktól. Annál is inkább szerettem volna le­rázni őket, mert tudtam, hogy Ruth ezután sem lesz hajlandó ilyen díszkísérettel belépni velem egy szálloda kapuján. Szerencsére New York­ban is akadnak átjáróhá­zak. Gondoltam, hogy azok segítségével talán megsza­badulok tőlük. Mindeneset­re meg kellett vámom Ruthot, hogy megbeszéljem vele a haditervet. Az volt az elképzelésem, hogy... De belépett Ruth, és min­den dugába dőlt. — Neked volt igazad — mondta minden bevezető nélkül. — Cucke nem úri­ember. Előző nap, miután elvál­tunk, az egyik kopó fel­szállt ugyanarra az autó­buszra, amelyen ő utazott. Aztán reggel már ketten követték. De most szólni sem kellett, mert néhány másodperc múlva belépett a nyomában két férfi, akik közül az egyiket már is­mertem. Nagyon jól értet­ték a szakmájukat, mert le­ültek egy asztalhoz, és eszük ágában sem volt még csak oda se biccenteni azoknak, akiket az én je­lenlétem vonzott a vendég­lőbe. Pedig hát Ruth egyik kísérője és az én egyik kí­sérőm tegnap együtt üldö­gélt itt, ugyanebben a ven­déglőben. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents