Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
lom. Egyedül maradtam. A karzaton hátul, az utca felé nem volt ablak, így nem tudtam kinézni, nem láthattam, merre viszik a többieket; nem láttam, de tudtam, mi vár rájuk. Tudtam, és képtelen voltam másra gondolni. Mind az járt a fejemben, hogy cserben hagytam őket, hogy velük kellett volna mennem, mert az én sorsom 6em lehet más, mint az övék. Katonaszökevény voltam, 1^ isgyermek korom óta ját, amely erőszakos volt, azok voltak ők is: akármi- szeretem a zenét, és kísérteties. Minduntalan ért is szöktek, akármivel is Vasárnaponként mindig ismételgette: „Térdelj le, indokolták önmaguk és fent voltam a kóruson, s bánd meg bűneidet! Aztán mások előtt, bátorságuk harsogtam a zsoltárokat, aludj!” Akárhová mentem, nem volt kisebb az enyém- tapostam-tiportam az orgo- nem tudtam megszabadul- nél, ugyanazt vállalták, na fújtatópedálját. Ez volt ni a hangjától, mindenütt amit én. Akkor pedig alhallottam; s a végén mint- jasság, gyávaság elfogad- ha már nem is ő, hanem nőm a sors kezéből a sze- én hajtogattam volna a li- rencsét, az életmentő vé- tániázó szöveget. leílent Akkor eszembe jutott az Ilyen kusza, gyötrő gon- orgona. dolataim voltak. EttemAlulról, a templomhajó- rágtam magamat, de közolyan gyapjas-göndör, feke- ból nem látszott az orgona- ben nem mertem lemenni a te haja és fekete arcbőre ból jóformán semmi, éppen karzatról, volt, mint egy Fábián Zoltán: az én legkedvesebb foglalatoskodásom. vasárnapi játékom. A polgári iskola után tanítóképzőbe mentem. Erre biztatott az osztályfőnököm, Brúnó bácsi, akinek éppen Orgonaszó H Utólag, mai ésszel könnyű tegnap okosnak lenni, s megfogalmazni a tisztába tevő gondolatokat. De akkor, amjosak sejteni lehetett a kar- kor kutyaszorítóban vazaton a karcsú fémsípokait. gyök — tudva a tör- . , , Mikor és hogyan szántam vényt! — cselekedni, ez ^ magam, ma már nem tu- a nehéz. Az volt a legször- " dóm, arra emlékszem csak, nyűbb, hogy akikor, és ott hogy egyszerre fent voltam is felismertem, mi lenne a a karzaton, s vaksin előre tapogatóztam a játékasztalhoz. Nem akartam hinni a szememnek: a játékasztal teteje nyitva volt, a fehér négernek; de magamtól is a tanítóképzőbe vágytam, mert Úgy gondoltam, hogy majd kántortanító leszek, s akkor kiorgonálhatoma kedvemre. magamait rek, én voltam a legkisebbik gyerek a családban. Édesapám egyedül engem tudott taníttatni; a többiek — három néném, két bátyám — rám kerestek: ruhára, tankönyvre, vonatbérletre. Aztán egyik billentyűk úgy világítottak evben jött a bolettás bu- a sötétben, mint az akkor kötelességem, mát kellene csinálnom, de képtelen voltam parancsolni magamnak; — mentettem a bőrömet ba, a következő év tavaszán meg egy pengőért vesztegették a választási malacot, s a negyedik osztályba már nem tudtam beiratkozni. tájt divatos órák foszáoros számai. Mohó szomjúság, vad kívánság vett erőt rajtam: orgonáim, orgonáim! Egyik pillanatról a másikra kiA nyár elején még bíz- gg^t a fejemből minden tam, bizakodtam. Rögtön a más _ háború_ fogság _ vizsgák után elszegődtem egy kőművesmester mellé maltérhordónak; úgy reméltem, őszig megkeresek annyit, ami kitartást ad télire. Tévedtem. Harmadik osztály után abba kellett hagynom a tanítóképzőt. Nem is ültem orgona s beültem a játékasztal mögé a lócára. 11 atalmas orgona volt, négy manuálos, s billentyűsorok fölött akárregisztergombokba ütközött az ujjam. A képzőben annak idején elég jól megtafusznál kevesebbel. Tévedtem. Szerencsém volt. Debrecenben álékor már működött az ideiglenes mamellé, csak egyszer egyet- nufta^T ‘ harmóniumolni, fejben, de olyasformán len egyszer, Jóval később, zongorán s sokat játszót- mar felnőtt fővel, ezerki- tarn, így ismertem meg a lenszaznegyvennegy decern- billentyűk rendjét. Né- bérében, amikor megszök- hány regisztergombot is kitérni a katonaságtól, s el- tapogattam, s találomra kifogtak a nemetek. Pest hú/.iám, hogy egészen olyan alatt állt már a front, Lő- legyen, mintha igazából or- rinc határában; azt hittem, gonálnék. rögtön kivégeznek. De nem, Nyomkodtam a billentyű- nem lőttek tarkón, hanem két, nyomkodtam, hatalmas bezárták egy templomba. teleakkordokat fogtam le, Éjszaka volt, ködös, de- Lábpedállal zengetve meg a cemberi éjszaka. A temp- basszus alaphangokat, és lomban úgy megsűrűsödött mögöttem — némán mere- a sötétség, hogy körülfoly- deztek a sípok; a billents az embert, akár a víz. tyűk halk nyisszenése-kop- Eleinte nem láttam semmit, panása hallatszott csak. aztán meg csak azt, hogy meg a távoli ágyúzás, ami- valahol messze-elől vörö- tői állandóan rengett a vas- sen pislákol az örökmécses, tag fal. De én akkor még- Amikor a szemem lassan- is hallottam az orgonaszót, ként megszokta a sötétsé- Fényesen, hatalmasan zen- get, az oltárig óvakodtam, gett, s gondosan ügyeltem, Hatalmas templom volt, hogy mellé ne fogjak, hogy körös-körül tele mellékoltá- hidegtől gémberedett ujja- rokkal, szobrokkal, gyertya- im meg ne botoljanak a tartókkal, képekkel, smin- bilentyűkön. Az orgonának köszönhetem az életemet. Ott nyomott el az álom a játékasztalnál. Rábuktam a maß zovjet járőr talált ^ rám. Persze, rögtön látták, hogy katona vagyok. Hiába magyarázkodtam, hiába mondtam nekik a szökést, a fogságot, és, hogy eleibe akartam menni a történelemnek; nem sokat értettek belőle, azt felelték rá: — „Nyicsevó!” meg „Daváj!” —, 6 be túsz- .......... k oltaik a menetoszlopba. Aradról fordítottak vissza a Hadifogoly lettem. szerelvényünket, fél órával Azon a faevns osínősnes- a kivagonírozás előtt. Visz- Azon a fagyos, csípős reg- szakerültünk Debrecenbe, a „Pavillon”- laktanyába, ahol azelőtt egy héttel még hadifoglyok voltunk. Az volt a terv, gondolkozhattam, hogy nem >\°gy megyünk a n&ietek igen úszom meg két-há- ellen> de erre mar nem kérőm évnél és egy flekktíHÚSVÉTI TOJÁSOK (MTI-fotó — Járai Rudolf felvitele) hova nyúltam, mindenütt ugyanoda, tam a jövendőtől; nem tudom ma már felidézni, mi minden fordulhatott meg a rült sor, mert közben vége lett a háborúnak. A háborúnak vége lebt, de az én katonáskodásomnak nem. Rengeteget gongyar kormány, s szervezték dolkoztam akkoriban: mit a demokratikus hadsereget, csipái jak, hová menjek, mit is kezdjek ezenitúl az életemmel?! Volt időm rá bőven; naphosszat csag líg- tünk-lógtunk a laktanya- udvaron, sepertük a havat, lapátoltuk a latyakot, sötétedés után meg hevertünk a deszkapriccsen, amit pár héttel azelőtt, hadifogoly kominkban esz- kábáltunk össze. A sok gondolkodásnak, töprengésnek az lett a vége, hogy úgy döntöttem: bezupálok. ß ok minden akartam ^ lenni ed dig az életemben, többféle foglalkozást elképzeltem magamnak — leginkább, mondom, a kántorságot — csak azt az egyet nem gondoltam éppen, hogy valaha hivatásos katona leszek: tiszt. Miért határoztam akkor mégis így? Mondhatnék rá ezt is, azt is, de ha igazán mélyen magamba nézek, akkor azt felelném rá: az a vereség, az önmagam gyarlóságától elszenvedett vereség, az kényszerítette ki belőlem a döntést denütt oszlopok nyúltak a magasba, de olyan sűrűn, mint az erdőben a fák. Hamarosan azt is észrevettem, hogy nem vgyok nuálokra, s azt hiszem, hor- egyedül: két oldalt a pad- koltam is, mert fel-felriad- sorokban emberek szuszog- tam a saját hangomra. Hajiak, horkoltak, a térdeplő- naifelé kivágódott odalent re bukva, vagy elnyúlva az a templomajtó, aztán né- ülésdeszkán, belesüllyedve met vezényszavak harsan- a hideg sötétségbe. tak fel. Először riadt-görAz egyik fogoly a szószék esős engedelmességgel fel- lépcsőjén ült, s oldalvást álltam, de megcsúszott fordulva, ráhajtotta a fejét a díszes, faragott karfára. Először azt hittem, szobor, de amikor eléje kerültem. megszólalt: „Térdelj le és bánd meg bűneidet! Aztán aludj! Reggel úgyis felakasztanak bennünket”. Az arcát nem láttam, csak a lépcsőn kuporgó, fekete káig az alakját, s a hangját hallót- „Sofort!talpam a lesüppedő pedálokon, s a kottatartó mögé buktam. Akkor kaptam észbe Gyorsan bekuporodtam a lóca alá, mélyen hátra, mintha légiriadó lenne, sa bombarepeszektől óvnám magamat. Nem tartott so- egész, néhány — — meg Vortam, rekedt, suttogó hang- wärts!” — üres lett a tempUiaBétt; KIKÖTŐ TAMÁS ALADÁR: Csodálatos nap Reggeli zászlók harsannak lázadt angyalok fénylő teste felett a föld új himnuszát bíbor kiáltások zengik és dübörgő szelek döngetik a diadal útját. Alszik a fű kiált a föld robban a nap s a kiáltás feltépett fellegek útjain süvít dobokat zörget piros tavaszt hoz zendülő harcot szilaj lobogók szállnak magasba. Ez a teremtés hatalmas hangja elindulások csodálatos napja emléktelen évek, villám és mennydörgés a messzi, a munka, a közel, az erdő a gyárak, a tenger, a népek, az erő forradalmas munkások kitárt karja végtelen menetek harsonás marsa szabadulás győzelem kibomlott vitorlák vörösen sikongnak a szél, a szél vér és imádság napok tüze felett forradalom fény, erő, és bőség: a világ újjászületeti, •Tamás Aladár, a 100®/o című KMP folyóirat szerkesztője a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének 10. évfordulójára irta ezt a verset.
