Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! "PETŐFI TIEPE a MAGYAR SÍOCfALISTA MUNKÁSPÁRT B Á C S'- K IS K U/J MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXIV. évf. 78. szám 1969. április 4. PÉNTEK TIZENHAT OLDAL ára 1,20 forint Ék szép jubileumok egész sora van m ■ már mögöttünk. Néhány hónappal ezelőtt ünnepeltük a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításának ötvenedik évfordulóját, két héttel ezelőtt volt fél évszázada a Tanácsköztársaság kikiáltásának, s most az ünnepi lánc újabb szemeként felszabadulásunk 24. évfordulóját köszöntjük. Nem az ünnep mondatja, hanem a történelem, hogy a három évforduló között nagyon szoros a kapcsolat. Hiszen 1945. április 4-én az a 25 év előtti ábrándkép vált valóra, amelynek szép látomását éppen a kommunisták, az új forradalmi párt katonái villantották fel, a szabad független életet vágyó magyar nép előtt. S az a nép hozta el hozzánk a szabadságot, amely annak idején példát és nagy segítséget adott a forradalmi harcok megvívásához, s amellyel népünk legjobbjai már 1917 és 1919 dicső napjaiban örök barátságot kötöttek. D e sokszor elmondták 1919 hősei, bízva és reménykedve a Horthy-éjszaka negyed- százada alatt: „Ami most nem sikerült, egyszer még megvalósul. Lenin fiai eljönnek hozzánk, hogy ki- pirágozzék a második magyar Tanácsköztársaság.” A fehér megtorlás, a kétségbeesés éveiben ez volt az erőforrás, az erkölcsi eszmei támasz a harc folytatásához. A kommunista harcosok, a haladó emberek nálunk is a szovjet nép gyarapodásából, növekvő erejéből, tekintélyéből merítették a biztatást, bátor harcaikhoz. Ma már csak döbbenetes emlék a Horthy-fasiz- mus negyedszázados uralma. Lázitó, emlékeztető múlt, amelynek idézésekor az idősebbeknek ökölbe szorul a keze. Az azóta felnőtt fiatal generáció talán nem mindig érti ezt az indulatot, gyakran hitetlenkedve hallgatják, mit éltek át a gyászos esztendők alatt a dolgozó nép igaz ügyének katonái. Idegen számukra a nyomor, az éhezés, a bujkálás, a bátrak föld alá szorított kegyetlen élete. P edig valóság volt. Véres és kegyetlen valóság, hiszen az a rendszer a tizenkilenccel szembeni izzó gyűlöletéből fogant. A kommunista eszmék, a magyar nép 133 napos szabad életének retorziójaként jött létre. Így a bosszúból és Es eljött a második... gyűlöletből kiserkent rend lénye természetes és céljai szerint 25 éven át üldözte, bebörtönözte és bitófára húzta az igazságot. Lényéből fakadt az is, hogy a Szovjetunió elleni gyilkos háborúba hajszolta népünket. A reakciós mámor nem ismert határt. Az urak úgy látták, hogy Hitler Moszkva felé özönlő hordái nyomán ütött a kommunizmus órája. S Horthy ék ott akartak lenni az osztozkodásnál, tizedszer, század- szőr is törleszteni akartak tizenkilencért. A szovjet népet azonban keményebb anyagból gyúrták. Az eszméhez, a párthoz hűséges, a hazáját izzón szerető nép állta a sarat, visszaverte a betolakodókat. S Lenin népének 1945-ben arra is volt ereje, ami 1919-ben nem sikerült: a régi fegyvertársaknak elhozták a megígért segítséget. Ügy jöttek Magyarországra, mint régi szövetségesek, bajtársak, akik nem felejtették el a Lenin zász- lai alatt velük együtt harcoló százezer magyart és a Magyar Tanácsköztársaság katonáival kötött fegyverbarátságot. Azóta mind erősebben érezzük és tudjuk, hogy valóban az életet hozták el nekünk. Az életet, a szabadságot, a független alkotó lét lehetőségét és örömét. És segítettek, hogy élni tudjunk e lehetőségekkel. 1919 felejthetetlen forradalmát 133 nap után vérbe fojtotta az ellenség. ■ jg fps csodálatos B a ünnepe, az § J jg akkor elnyert szabadság viszont negyedszázados jubileumához közeleg. Amit akkor a nagyszerű harc fiai nem válthattak valóra, a mostani 24 szabad esztendőben megteremtette a hazára talált nép. Nehéz volna felsorolni is 24 év építkezéseinek, alkotásainak a sorát. Büszkén mondhatjuk, hogy leraktuk az új szocialista haza szilárd alapjait. A gyár uraivá nőtt munkások öntudata és magas felelőssége, a falut átformáló, vele együtt alakuló és gyarapodó parasztság szocialista honfoglalása, az élet és a munka célját, értelmét meglelő értelmiség mind színvonalasabb szellemi produktumai jelzik szabadságunk tartalmának tényeit. Az eltelt 24 év nem volt végig diadalmenet. Nehezebb, felelősségteljesebb utat aligha tett meg valaha is történelme során népünk. Küzdelmek, gondok, örömök és balsikerek váltották egymást a nagy munka sodrában. Néha nagyon is magasra csapott a remények tüze, s volt, amikor — 1956 zűrzavaros napjaiban — már-már veszni látszott a cél. De az új élet varázsa, az új életet mindinkább megkedvelő és azt vállaló emberek akarata, a harc élén álló párt népéhez való töretlen hűsége, az ellenforradalom leverése után kibontakozó leninista politika végülis megteremtette a szocializmust építő haza szilárd és bensőséges rendjét. Ék szabadságot a jó- barátok hozták el Mm 24 évvel ezelőtt. De a szocializmust építő Magyarországot — az ő segítségükkel — mi magunk teremtettük meg az egész nép akarata szerint. Egy életút tanulsága (4. onM> . Emlékezik a katyusa parancsnoka (5. oldal) Vállvetve - mint eddig (6. oldal) Tavaszi tarka-barka (12. oldal) Kellemes ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak*
