Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-30 / 97. szám
1969. április 30. nerds 5. olds! Jean Anouilh drámájának bemutatója Kecskeméten EURIDIKE Elég ritkán küldi el hozzánk követeit napjaink francia drámairodalma. Pedig milyen gazdag, milyen sziporkázóan sokszínű világ. A párizsi színházak ugyan még mindig a válságról sóhajtoznak, de az előkelő negyedek nagy színházaiban csakúgy, mint a túlsó part zsebszínházaiban, minden esztendőben fel-feltűnik nem is egy nagy siker, és a reflektorok fénye árját az esztéták értékelő prizmája nagyon sokféle színre, árnyalatra tudja felbontani, irányzatok egész ármádiája verseng, mutatja magát, magyarázza gondolatait a párizsi színházi életben. Nálunk alig több mint egy éve szép, és tisztes sikert aratott, különösen a színpad igazi barátai, a hozzáértők szűk kis táborában egy furcsa történelmi fikcióra épülő, ragyogó technikával megírt, bo- rongós, ködös hangulatú dráma: a Becket, Jean Anouilh műve. Külön is örültünk a sikernek, hiszen egy olyan fiatal művész életpályájának felfelé íveléséről értesülhettünk, aki a főiskola után Kecskeméten próbálgatta először kitapogatni tehetsége és lehetősége határait. Anouilh a legsikeresebb modern francia színpadi szerzők közé tartozik. Bárha saját maga is két csoportra osztja életművét, rózsaszínű és sötét darabokra, bizony életművének alaptónusa még rózsaszínű drámáiban sem derűs, és életigenlő. Élete fő témája annak bizonyítása, hogy az ember magányra van ítélve, és ebből a nyárspolgáriság szomorú árnyalakjaival körüllengett magányból nagyon nehéz, szinte lehetetlen kitömi. Bírálói gyakran vetik szemére, hogy ismétli önmagát. Megemlítik róla, hogy néha eléggé keresett eszközökkel igyekszik hatásokat kelteni, dagályos- nak is mondják egyes szigorú ítészek. Igaz, vagy nem igaz, ennek a boncolgatására ne vállalkozzunk. Elég, ha egyik sikerült és pontnál aztán a görög né- a honi francia kritika sze- pi mítosz helyett az író rint is nagy értékűnek mon- mondja tovább a szenten- dott művén keresztül pró- ciát: (csak át/iaZéí vállalása, báljuk kikutatni drámaírói csak a szerelemnek az el- értékeit.^Az Euridiké csak múlás, és kétségbeesés annyibanrökBTTf tható a gö- fölé való helyezése jelentrög mítoszból jól ismert le- heti a kibontakozást, így gendával, hogy hőse, Or- találkozhatnak valami pheus alászáll az emlékek, transzcendes szférában a és testetlen vágyakozások, tisztaságra vágyó, az em- az elkeseredés, és a felfelé berség után áhítozó, hős- kívánkozás poklára, hogy nek termett emberek. Euri- visszahozza onnan szerel- diké a „tiszta nő” alakja mét Euridikét. Ennél a többször is visszatér az író A halál és az öreg muzsikus (Forgács Tibor és Mezei Lajos). életművében, és néha nem lehet tudni, hogy csupán dramaturgiai módszer-e vagy pedig szilárdan vallott hitvallás a tisztaság, az emberség mellett. A színművet a fasizmus szörnyű napjainak hajnalán mutatták be Franciaországban. Talán ezzel a ténnyel menthető egy kissé az írói sötétenlátásnak az az áradata, amely elönti a nézőt, ha igazán elmélyed a darab mondanivalójában. De olyan nagyszerű és igazi költőiség árad emellett a szerelmesek minden mondatából, hogy feledjük a kisszerűt, a jelentéktelent, a magány nyomorúságát. Anouilh nagy író, eszkó- / zökben választékos, a szín- I pad törvényeit jól ismerő, i művész, örülünk, hogy bepillantást nyerhettünk alkotói világába, de arra már nem vállalkozhatnánk, hogy ennek, az egészen az abszurd drámáig és azon túl terjedő irodalmi vonulatnak szabad bejárást biztosítsunk színpadainkra. A nyomasztó keserűség, s már az Anouilh-i életműben is jelenlevő mindent tagadás gondolata idegen a magyar színpadok világától. Udvaros Béla érzelmekben gazdag, és a drámaíró gondolatait híven tükröző előadásban mutatta be a kecskeméti közönségnek ezt a költeménynek is beillő, gondolatokban gazdag művet Olyan alkotói légkört teremtett, melyben fiatal művészek tehetségük eddig rejtve maradt értékeit túrták felszínre hozni, olyan alakításokra ihlette ez a darab még a legkisebb epizódszereplőt is, amely lei- emelte az előadást az idei évad bemutatóinak sorából. Euridiké szerepében a Nemzeti Színház fiatal művésze, Császár Angéla mutatkozott be a kecskeméti közönségnek. Erőteljes drámaisággal, a színészi ábrázolás bensőséges eszközeivel formálta meg a tisztaságra vágyakozó fiatal lány alakját E tiszta leány alak belső fűtöttségét, a magányosság elleni vívóA szerelmesek az alvilágban (Ábrahám István és Császár Angéla). dás végtelen keserűségét lehetett érezni minden mozdulatában. Nagy meglepetés Ábrahám István alakítása Orpheus szerepében. A fiatal művészt eleinte talán hajlandók voltunk úgy elkönyvelni, hogy elsősorban a könnyű műfaj területén találja majd meg a helyét a színpadon. Most egy gazdag fegyverzetben jelentkező, ígéretes drámai tehetséget mutatott fel ebben a nagyon nehéz, és eléggé passzív szerepben. Csiszolt eszközökkel, egyszerű megoldásokkal teremtett igazi drámai atmoszférát, kitűnő, és tiszta szövegmondás jellemezte játékát csakúgy, mint az Euridikét alakító Császár Angéláét. Igazi telitalálat a halált (Henri urat) alakító Forgács Tibor szerepformálása. Nem a miszticizmus titokzatosságának oldaláról közelítette meg szerepét, ha25. Nánássy azonban nem vett észre engem, mással volt elfoglalva. Meglehetősen nagy buzgalommal magyarázott valamit Csánkó- nak. Mindkettőjüknek ragyogott az arca szemmel láthatóan meg voltak elégedve a jelenlevők létszámával. Annál jobban bosszankodott Temer, holy ilyen sokan megjelentek Csánkó toborzására. — A szélhámos! — morogta. Tíz jegy sem fogyott el, amíg ki nem találta ezt a merényletblöfföt. Most, persze, eljöttek az emberek, mert kíváncsiak. Közönséges csalás! De majd adok én neki gyilkosságot! Zene csendült fel, a Rá- kóczi-induló. A hangforrást nem sikerült megtalálnom, alighanem rejtett hangszórókból, magnetofonszalagról közvetítették a muzsikát. Nánássy, mint valami jól idomított katonaló. felkapta a fejét, és gondosan kiszámított léptekkel a terem közepe felé tartott. Mögötte három lépésnyire követte Csánkó. két frakkos, kitüntetésekkel teleaggatott úr kíséretében. Mi a terem közepe táján tartózkodtunk. Nánássy útközben mindkettőnket megpillantott, s szeme tágra meredt a csodálkozástól. Meg is állt, bevárta Csángót, súgott neki valamit, minden bizonnyal rólunk beszélt, s- csak aztán folytatta útját. Én észrevettem baljós tekintetét, s a terem sarka felé akartam húzódni, de Temer nem engedte. Észrevétlenül, de határozottan megragadta a csuklómat. — Itt maradsz! — parancsolta. Közben Nánássy a terem közepére ért, a zene elhallgatott. — Vitéz Csánkó András vezérezredes úr Öméltósága, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke. a nemzeti érzelmű magyarság vezérlő csillaga és reménysége kíván szólni... Vezérezredes urunk nem törődik az életét fenyegető vörös ügynökökkel. hanem áldozatos lélekkel eleget tesz e percben is nemzeti kötelességének. Nyilvánvaló azonban, hogy ellenségeink bérencei e percben is köztünk tartózkodnak. Figyelmeztetem őket — emelte fel a hangját Nánássy, és meredten rámnézett —, hogy minden óvórendszabályt foganatosítottunk szeretett vezérünk biztonsága érdekében. Figyelmeztetem a gazembereket, hogy merényletük kudarcba fog fulladni, és az árulókat itt a helyszínen felkoncoljuk!... Túlzás lenne azt állítani, hogy e percben a derűs nyugdíjévekre gondoltam. Bár bántam, hogy igent mondtam Temernek, és eljöttem erre a teára. Ismét elátkoztam azt a percet, amikor magyar szót akartam hallani, amikor eszembe jutott a bableves füstölt hússal és csipetkével... Nánássy szavait gyér tap6 követte. Csak azok ünnepelték. akik néhány perccel előbb Csánkó társaságában álldogáltak a sarokban. Csánkó udvarias meghajlással köszöntötte a megjelenteket. és beszélni kezdett: — Nemzettestvérek! Idegenbe száműzött magyarok! Azért jöttem el közétek a vén Európából, hogy a magyar szabadság, az ezeréves Magyarország feltámadásának ígéretét hozzam. Az általam vezetett mozgalom, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre. mint az emigrációban élő magyarság egyetlen igazi és önzetlen szervezete, van hivatva kivívni a magyar szabadságot, és visszavezetni szülőhazánkat a régi útra. Most, midőn Amerika földjére léptem, sajnálattal kell megállapítanom, hogy idekint élő honfitársaim egy részében már teljesen kialudt, vagy alig pislákol az a láng, amely, ha megszólal a hajnali kakasszó, hitünk szerint lángra gyújtja majd a szárazföldet és a tengert... Ideges voltam, de nem állhattam meg nevetés nélkül. A zsebkendőmmel akartam leplezni, hogy kinevetem Csánkó urat. Ámde mielőtt még a zsebembe nyúlhattam volna, két fiatalember fogott közre, és csak akkor engedett a szorításuk. amikor látták, hogy mit veszek elő. Csánkó közben folytatta: — ... Azért jöttem közétek, hogy felélesszem azt a szent lángot, amely elhamvasztja majd ellenségeinket Üzenem nektek, hogy a helyemen vagyok. És büszkén számolhatok be arról, hogy nemcsak az egész világ nemzeti érzelmű magyarságának bizalmát bírom, hanem a szabad világ hivatalos köreinek bizalmát is. Az általam vezetett és a magyarság képviseletére egyedül hivatott mozgalom, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre élvezi a hivatalos amerikai és más körök támogatását. Sajnos, akadnak az idegenben élő magyarok között olyanok, akik azt állítják, hogy köztem és a nyugati országok hivatalos körei között ellentétek támadtak, és hogy ezek az általam igen tisztelt személyiségek másokat támogatnak. Ki kell jelentenem erről a helyről, hogy mindez nem egyéb aljas rágalomnál! Csattanós választ adnak ezeknek a mai Czil- leieknek azok az események, amelyek éppen a legutóbbi napokban foglalkoztatják nemcsak a magyarságot, hanem a legszélesebb körű nemzetközi közvéleményt is. (Folytatása következik.) nem igyekezett a jelképekből sajátos profilú embert teremteni. Mezei Lajos az apa szerepében pompás színészi lehetőségeket kapott. Általa mondja ki az író filozófiájának jó néhány fő gondolatát, s tulajdonképpen mindkét jelenete egy-egy nagyra méretezett monológ. Mezei bírja az iramot, nem ismétli önmagát, a színészi hatásokkal tudatosan bánva építi fel jeleneteit. Elismeréssel kell megemlékeznünk Kölgyesi Györgyről, aki a szállodai pincér kesernyés humorú, sejtelmes hangulatú szerepében tökéletesen tudott alkalmazkodni az író gondolataihoz. Jól és stílusosan játszott Dulac impresszárió szerepében Jánoky Sándor, bár alakítása nem volt mentes némi túljátszástól. Perényi Lászlónak sikerült megteremtenie az ellentétet Vincent parádés külseje és üres, gondolatnélküli belső trivialitása között. Mojzes Mária túlzottan erős színekkel formálta meg az anya alakját Az epizódalakítások közül említésre méltó a fiatal Szilády István és Benkóczy Zoltán alakítása» Tetszett Zsigray Annamária és Unger Rudolf is villanásnyi szerepében. Csáky Lajos I rezervátum „kincsei” Hazánk legősibb természetvédelmi rezervátumában, Bátorligeten másfélhetes késéssel ugyan, de s korábbitól sokkal dúsab- ban hajtott ki a jégkorszakból származó ritka szép virágunk, a zergebog- lárka. Az ősvilág erdejében asztallap nagyságú, összefüggő szőnyeget alkot a ma már csaík magas hegyvidékeken előforduló virág. Az őstelevény laké elevenszülő gyík és a rovarok egyik legértékesebbje, a kannibálpók is megjelent a meleg hatására. A rezervátumot május elsején nyitják meg a botanikusok, a hazai és külföldi turisták, természetkedvelők előtt.
