Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
8. oldal 1969. április VI. vasárnap A MAGYAR NYELV HETE „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén i magyar nyelv hete ** a mai napon befejeződik. Az ilyen napokkal és hetekkel a figyelmet szoktuk ráirányítani valamilyen nagyon fontos dologra. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években nagyon megnőtt az érdeklődés a magyar nyelv és a nyelvi problémák iránt. Lőrincze Lajos ötperces rádióelőadásaiból a rádióhallgatók, a televízió nyelvi adásaiból pedig a tv-nézők állandóan ébren tartott érdeklődése tűnik ki. A most megrendezett magyar nyelv hete még fokozta is édes anyanyelvűnk iránti érdeklődésünket. A Petőfi Népe az e heti cikksorozattal lehetővé tette. hogy megyénk lakosai a rádió előadásai mellett külön is foglalkozhassanak a nyelvi kérdésekkel. A megjelent cikksorozatban főként a mindennapi beszédben előforduló néhány kirívó hibát tűztünk tollhegyre, mindannyiszor rámutatva arra, hogy milyen gazdag a magyar nyelv a kifejzés árnyaltsága és gazdasága tekintetében. Szeretnénk, ha a cikkeink iránt megnyilvánuló érdeklődés tartós lenne, és megyénkben az anyanyelvűnkkel való törődés több megnyilatkozásával találkozhatnánk. Talán az olvasók tovább is igénylik a nyelvi kérdéseket tárgyaló cikkeket, és. talán a TIT előadásai közé is bekerülhetnek a nyelvi előadások. (gondoljunk csak a kérdés mellett a problémára), az úgynevezett nemzetközi szavakat pedig, amelyeket vendégszavaknak is nevezhetünk (pl. film, rádió, televízió, autó), nyelvünk rontásának veszélye nélkül nyugodtan használhatjuk. Sokszor az a szó és szókapcsolat is helyessé válhat, amelyet kezdetben idegenkedve fogadtunk. Egy képpel élve: sokkal jobban fejlődik az a növény, amelynek gazdag gyökérzete felszívhatja a táptalaj éltető nedveit, mint az, amelyet agyondédelgetünk, és amelynek gyökerei közül sokat elvágunk. M ai nyelvművelő moz- galmunknak az a célja, hogy megakadályozza a sokszor tudatlanságból eredő nyelvrontást, másrészt, hogy segítse nyelvünk további fejlődését. Nyelvünk valóban gazdagon fejlődött tovább. Az elmúlt évtizedek kulturális, gazdasági és feltűnően nagy technikai fejlődésével lépést tudott tartani. Szókincsünk jelentős mértékben gyarapodott, sőt állandóan újabb és újabb szavak keletkeznek. Csak ízelítőül sorolom fel a termelékenység, atomcsend, békeharc, tervgazdálkodás, élüzem, űrrakéta, atomhasadás, ■ a legújabbak közül pedig az űrpáros, űrséta, űrbébi, szavainkat. Mennyivel szívesebben olvassuk ezeket, mint az ilyeneket: öreg- lány, csaj, csörög, kopj le! Ez utóbbiakról az az őszinél felszabadulás előtti, országossá nőtt Magyarosan! jeligéjű nyelvművelő mozgalmunk jelentős eredményeket ért el. Ebben a mozgalomban az Idegen szavak elleni küzdelem kapott nagyobb szerepet. Küzdött minden vélt magyartalanság ellen is, így sok tekintetben leszűkítette a fejlődés lehetőségeit. Ma már tudjuk, hogy például nyelvünkből nem lehet kiiktatni minden idegen szót, mert sokszor helyük van nyelvünkben te kívánságunk, hogy minél előbb kopjanak le, és ne csúfítsák nyelvünket. . Amint már említettem, a nyelvi kérdések iránti megnőtt érdeklődés számtalan jele mutatkozik. Nyelvészeinknek sok felvetett kérdésre kell válaszolniuk á rádióban és a televízióban. A Rádió- és Televízióújság átnézése arról győzhet meg bennünket, hogy sok bírálatot kapnak a műsorok magyarosság és nyelvhelyesség szempontjából, az előadók és bemondók kiejtését, hangsúlyozását és hanglejtését is sokszor megbírálják. De még sok a kívánni való. Népünk nyelvi kultúrája még az elért műveltségi szint alatt van. Vonatkozik ez a szavak megválasztására, a vonzatokra, a mondatfűzésre és nem utolsó sorban a helyesírásra is. Még mindig sokszor lehet olvasni olyan hivatalos iratokat, amelyek az említett szempontok szerint kifogásolhatók. Igaz, vannak már, ha nem is nagy számban, olyan hivatalvezetők, akik visszaadják a gépírónőnek vagy a fogalmazónak a fogalmazási, vagy helyesírás szempontból hibás ügyiratokat. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a közérthető stílusban fogalmazott pontos közlés az eredményes munkát segíti elő. Nyelvünk a világ nyelvei között előkelő helyet foglal el a kifejezési lehetőségek gazdagsága, jó hangzása és mindenfajta verse- lési módra való kiváló alkalmassága miatt. Igen gazdag irodalmat fejlesztett ki. I róink és költőink a * nyelv művészei voltak, az ő igyekezetük emelte nyelvünket a fejlődés igen magas fokára. Olvassuk műveiket! Tőlük megtanulhatjuk, hogyan kell magyarosan, helyesen beszélni és írni. Az ő példájukon döbbenjünk rá arra, hogy mindannyian felelősek vagyunk nyelvünkért. Nagy költőnk, Kölcsey Ferenc tanítása nemcsak a maga korában volt időszerű, ma sem lehetne azt szebben megfogalmazni: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utóbbiért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.” Kiss István 23. A hopponmaradt ügyfelek szitkozódtak, de a bukméker nem törődött velük. Intett, hogy fáradjunk be az irodájába. Az üvegfülkében leültetett bennünket, s hamarosan egy üveget vett elő az íróasztalából. — Igyál fiam! Valódi magyar barack. — Aztán legyintve hozzátette: — Már amilyen valódit ma csinálnak. Közel sem jöhet ahhoz, amelyet annak idején az én szeszgyáramban magamnak főzettem. Én alig-alig kortyoltam belőle. Meg akartam őrizni a józanságomat. Temer viszont alaposan meghúzta az italt. Csak úgy üvegből ivott, ahogyan az aratók szokták erősíteni magukat az aratópálinkával. — Nos. fiam. hallgatlak. Bántott a tegező hang, de nem akartam kikérni magamnak, hiszen megvolt nekem anélkül is a magam baja. Minek vesszek össze még Ternerrel is? Az exal- tábornagy és jelenlegi bukméker meglehetősen figyelmesen • hallgatott végig. Amikor befejeztem Banless látogatásának történetét, felugrott a karosszékből, s járkálni kezdett a parányi üvegkalitkában: — Ügy, tehát jól sejtettem! A CIA-ban egyesek azt hiszik, hogy Csánkó használható ember. Most már értem, hogy miért nem én.., Elhallgatott. Négy-öt kört szó nélkül tett meg. Aztán hozzám fordult. — Fiam, neked a magyar haza iránti szent kötelességed segíteni annak a gyülevész társaságnak a leleplezésében. Még hogy Csánkó vezérezredes! Még hogy az emigráns magyar kormány feje! Nevetnem kell! Közönséges szélhámos! És most a kezemben van! Majd adok én neki New York-i teát! — És Mr. Banless ... vetettem közbe. — Rá se ránts, fiam! Az a Banless egy közönséges kontár. Bízd csak rám! Majd szerzek én neked állást! És különben is, holnap reggelre olyan híred lesz, hogy nem lesz nehéz elhelyezkedned. Banless pedig alighanem beadhatja a nyugdíjkérelmet. Éppen ideje, hogy kitegyék a szűrét. Amit velem is művelt ... Eszembe jutott, amit az újságírótól hallottam Ter- ner és a CIA megszakadt kapcsolatáról. Ügy sejtettem, Terner azért haragszik Banlessre, mert annak része volt benne, hogy neki kitették a szűrét. De ez most közömbös volt számomra. Kiutat kellett találnom. — Tehát mit tegyek — kérdeztem. — Mit tegyek, Terner úr? Kijavította: — Altábornagy úr! Fiam, mi, igaz magyarok, a régi megszólításokkal is ápoljuk a szent katonai hagyományokat ... — Mit tegyünk, altábornagy úr? — tettem fel ismét a kérdést, beadva a derekamat. — Fiam, te itt maradsz. A menyasszonyod szépen hazamegy, te pedig megvársz engem. Fél háromkor futtatják a Livingstone Derbyt, Chicagóban. Háromnegyed háromkor megkapom az eredményt és az IFJÚ KRITIKUSOK Január végén történt. Két alkalommal délutáni előadást tartottak a kecskeméti Városi Moziban diákok számára. Előbb A harangok Rómába mentek, majd a Fényes szelek c. filmet vetítették le középiskolásoknak. a felsőfokú tanintézetek hallgatóinak és a szakmunkásképző intézetek tanulóinak. Azoknak, akik kedvet éreztek hozzá, hogy tanulmányt írjanak a két filmről. A megyei moziüzemi vállalat és a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya ugyanis pályázatot hirdetett a következő címmel: A történelmi korszakok ábrázolása Jancsó Miklós filmjeiben. A pályamunkák értékelésével nemrégiben készült el a filmesztétikát tanító pedagógusokból alakult bizottság. Az értékelés szerint a pályázaton részt vevő fiatalok meglepő hozzáértésről tettek tanúságot. Bár egy részük a Fényes szelek c. filmet a történelmi hűség nézőpontjából tekintve elutasította, filmesztétikai tájékozottságra való módon elemezték a formai megoldásokat, s olyan részletkérdésekre is kitértek, mint a színdramaturgia, s a zenei motívumok jelentősége. A pályázatból kitűnik tehát, hogy az iskolákban néhány éve kísérleti jelleggel megkezdett filmesztétikai nevelés hasznos, alkalmas arra, hogy megtanítsa a fiatalokat nem csupán szórakozást, hanem művészi élményt is keresni és felfedezni a filmekben. A pályadíjakat hétfőn délután 2 órakor a moziüzemi vállalat kecskeméti központjában adják át a nyerteseknek. A 800 Ft-os I. díjat Posváncz Etelkának, a Kodály Zoltán iskola tanulójának ítélte a bíráló bizottság. A 600 Ft-os II. díjat Kapocs Éva (Kodály Zoltán iskola), a 400 Ft-os III. díjat Tar Erzsébet (Bányai Júlia Gimnázium), a 200 Ft-os IV. díjat Baky Endre ipari tanuló nyerte. A HALLGATAG EMBER John RusSel olyanféle ember, hogy azonnal tisztába jövünk vele. Még az expozícióban két indián barátjával betér egy hamisítatlan vadnyugati kocsmába. Az indiánok méltóság- teljesen iszogatnak valami rumféle italt a pult mellet, a hallgatag Russel — önkéntes indián — távolabb töpreng, hogy váratlanul nyakába szakadt öröksége révén visszatérjen-e a nagy vasútépítések korának kannibáli civilizációjába. Íme, két banditaszerű, jóvágású fehér legény rúgja be az ajtót (később kiderült, tényleg banditák), természetesen azonnal belekötnek a békés indiánokba. Az egyik poharat meglökik. kilöttyen az ital, a legények provokatívan sajnálkoznak: ej, szegény réz- bőrű nem tud inni. Russelnak — ahogy mondani szokás — egy arcizma sem rándul. Megvárja, amíg az iménti pohárlök- döső legény saját pohara után nyúl, Russel ekkor szép komótosan odasétál, villámgyorsan balra legyint a puskaaggyal, a pohár szilánkjai máris csúnyán meghasogatták a bandita száját, kapna a colihoz, de már a hasában érzi a hallgatag John puskacsövét. Nem vall valami kifinomult arányérzékre, hogy ilyen terjedelemben részleteztem ezt a néhány másodperces jelenetet, de hála Paul Newman bronzszínű kőarcának, tisztafényű, apró, kék szemének, utánoz- hatalan szégyenlős mosolyának, azonnal megtudtam, hogy az általa alakított John Russelben nem kell csalódnom. Annál inkább meglepődtem, hogy a film sem okozott csalódást. Annyi rosz- szat kiabáltunk szegény westernről, s most nemosztalékokat. Négyig kifizetem a nyerőket, aztán pedig együtt elmegyünk a Rithmus Hallba. — A teára? — sikoltott fel Ruth. — Oda, oda. És ne féljen, kislány. Bennem és Kása úrban igazi, bátor magyar katonaszív dobog. Megvívjuk a csatát, és estére egy győztest ölelhet magához! A magyarság diadalmas harcosát! Jobb híján beleegyeztem. Terner úr tapintatosan kiment. Én elbúcsúztam Ruthtól. Megállapodtunk, hogy este hétkor találkozunk az egyik vendéglőben, közel a Rithmus Halihoz. OÍt nagyon jó whiskyt is mérnek. Ruth könnyezve csókolt meg. — Ma este végre a tiéd leszek, darling! — suttogta. De még sok teendőm volt. Mindenekelőtt két órát kellett üldögélnem az exaltá- bornagy irodájában. Közben megjöttek Chicagóból az eredmények. Terner úrnak nem adott sok munkát a nyeremények kifizetése. Két esélytelen ló végzett az első és második helyen, a nagy favorit pedig csak harmadik lett Ez jó kedvre hangolta Ternert, hiszen ha a fogadók nyernek, ő veszít. Négy óra múlt, amikor bejött értem az irodába. — No, mára végeztünk. Gyere, fiam. Itt lakom három házzal odább. Gyorsan átöltözöm, aztán mehetünk ... Vele tartottam. Bezárta a bukméker irodát, felmentünk a lakására. Betessékelt a szobájába, ahol majd hanyatt vágódtam. — Ugye, tetszik? — kérdezte Terner, látva megrökönyödésemet. Jobb híján bólintottam. És csakugyan tetszett az egész falat betöltő kép, ha nem is úgy, ahogy a házigazda gondolta. Az előttem ismeretlen festő díszmagyarban, csapata élén, lóháton ábrázolta Ternert Csakhogy a piktornak furcsa elképzelései lehettek a díszmagyarról. A megrendelő — hiszen mi más ihlethette volna ezt a képet, mint Terner készpénze — bő szárú gatyában, lobogó ingben és amerikai katonasapkához hasonló, de az idegenlégiósok tarkóvédőjével ellátott sapkában üldögélt a paripán, amely viszont lila színben játszott. (Folytatása következik.) csak az derült ki, hogy a földkerekség legjámborobb műfaja, de az is, hogy időszerű, humanista mondanivaló népszerű közlésére is alkalmas. (Legalább is ez a fajtája, mint Martin Ritt filmje.) Jámbor, mert naív, aki elhiszi mindazt, ami a vásznon történik. Humanista, mert akinek eszébe jut a film kapcsán a mai Amerika (kinek ne jutna eszébe?), az óhatatlanul arra gondol: nagy kár, hogy a technika fejlődése eny- nyire kifinomította az eltelt száz év alatt a faj üldözés, a rablás, és egyéb gazemberség módszerét. (Vajha, John Russel ütőképes lovagiassága miért nem tartott lépést ezzel a finomodással!) Ó, boldog idők, amikor még az a kormány- tisztviselő volt a legvissza- taszítóbb vadnyugatszerte, aki 20 ezer dollárt sikkasztott el a rezervátumba terelt indiánok elől! Nem is beszélve a Wallace Berryé- vel vetekedő marconaságú, hős, nyílt sombreróval támadó, kedélyes banditákról. És becsületes filmszituációit tekintve is, technikailag pedig tökéletes. Nincs összevissza lövöldözés, véletlen alig-alig, logikusan csapnak össze mindvégig, lehetőleg kivárva, amíg a másik támad. És micsoda verekedés-koreográfia, micsoda igazi sziklaszirtek, micsoda remekül idomított, vadat játszó musztángok! És micsoda reménytelen dolog NDK- beli és csehszlovák barátainknak indiánfilmeket ontani! A legjobb értelemben vett kommerszfilm. Igazán nem bánom, hogy elkapkodják a kecskeméti Városi mozi összes jegyét. De miért csak négy napig játszák? Sz. J
