Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-03 / 77. szám

a. «iw 1989. äprills 3. csOtOrtmt Ez történt A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY érdeklődésének középpontjában továbbra is a Közel-Kelet áll. A Biz­tonsági Tanács ellenszavazat nélkül fogadta el a hatá­rozatot, amelyben elítéli az izraeli légitámadásokat, és nyugtalanságát fejezi ki a közel-keleti helyzet további romlása miatt. Tel Aviv viszont a Biztonsági Tanács határozatát ítélte el és hivatalos körök ismételten hangsúlyozták, az esetleges négyhatalmi tárgyalások bármilyen határozatát izi'aeli részről elutasítják. Az amerikai hírügynökségek magas állású ENSZ-diploma- tákra hivatkozva tudni vélik, hogy a négyhatalmi tár­gyalások ma délután megkezdődnek. A színhely való­színűleg Armand Berard francia ENSZ-nagykövet szál­lása lesz. Ugyanezek a jelentések közük, hogy az Egye­sült Államok ragaszkodni fog a megbeszélések informa­tív jellegéhez, és minden áron el akadják kerülni, hogy egy konferencia légisöre alakuljon ki. A fegyvercsempészéssel vádolt és Libanonba szökött iráni tábornoknak Bakhtiarnak adott menedékjog sú­lyos bonyodalmakat okozott a két közel-keleti állam kapcsolatában. Mivel Libanon megtagadta az egykori iráni biztonsági főnök kiadatását, az iráni külügymi­nisztérium szóvivője kijelentette, hogy országa megsza­kította a diplomáciai kapcsolatokat Libanonnal. A kudarccal végződött algíri összeesküvés résztvevői­nek perében tegnap a vád képviselője megállapította, hogy cionista körök anyagi támogatást ígértek az össze­esküvőknek az esetben, ha elérik, hogy a kormány visz- szavonja csapatait Szuezből, és megszünteti az afrikai felszabadító mozgalmaknak nyújtott támogatást. PODGORNIJ SZOVJET ÁLLAMFŐ és az algériai ve­zetők tárgyalásairól kiadott közös közlemény elítéli az izraeli agresszió® cselekményeket és követeli a csapa­tok kivonását a megszállt területről. A közlemény hang­súlyozza, az algériai fél nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és más békeszerető államok javaslatainak, melyek az európai biztonság szavatolását és a feszült­ség enyhítését célozzák. Podgornij tegnap folytatta tár­gyalásait Marokkó fővárosában, Rabatban, II. Hasszán királlyal. lemondott a ghanai államfő ACCRA (MTI) Joseph Ankrah altábor­nagy, a ghanai katonai kor­mányzat vezetője szerdán lemondott Helyére az or­szág élén álló úgynevezett Nemzeti Felszabadítási Ta­nács a 33 éves Afrifa dan­dártábornokot választotta meg államfőnek. Mint a Reuter jelenti, a Nkrumah elnök eltávolítá­Francia mlnii-zManfe Szerdán délelőtt ülést tartott a francia miniszter- tanács. De Gaulle elnök tá­jékoztatta a kormány tag­jait azokról a megbeszélé­sekről, amelyeket Washing­tonban — ahová Eisenho­wer gyászszertartására uta­zott— Nixon elnökkel foly­tatott Vietnamról, a Közel- Keletről és az időszerű eu­rópai kérdésekről. sa után hatalomra jutott Ankrah altábornagy azt követően nyújtotta be le­mondását, hogy egy vizs­gálat kiderítette: pénzt fo­gadott. el egy magáncégtől. Az 53 éves katonai ve­zető helyére megválasztott Akwasi Amankwa Afrifa a hattagú katonai tanács legfiatalabb tagja. Eddig a pénzügyek irányításával foglalkozott (megbízott mi­niszter volt). Jarring Izraelben Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja szerdán Tel Avivha érkezett. Láto­gatásának az a célja, hogy választ kapj coi azokra a kérdésekre, amelyeket há­rom héttel ezelőtt a közel- keleti válsággal kapcsolat­ban tett fel Abba Eban iz­raeli külügyminiszternek. Magyar idő szerint ked­den éjjel a Biztonsági Ta­nács II szavazattal, ellen- szavazat nélkül. 4 tartóz­kodás mellett határozatot fogadott el, amelyben elíté­li a jordániai falvak ellen végrehajtott izraeli légitá­madásokat és nyugtalansá­gát fejezi ki a közel-keleti helyzet éleződése miatt. A határozatban a Biztonsági Tanács figyelmezteti Izrael kormányát: abban az eset­ben, ha az agresszív csele­kedeteknek nem vetnek véget. „A Tanácsnak az ENSZ alapszabálya értel­mében. a hasonló támadá­sok megelőzése érdekében mérlegelnie kell azt, hogy ne léptessen-e életbe haté­konyabb intézkedéseket”. A Pakisztán. Szenegál és Zambia által beterjesztett ás Izraelt elítélő határozati avaslat megszavazásától az Anglia azzal indokolta tar­tózkodását, hogy a Bizton­sági Tanács határozatának — mint mondották — el kellett volna ítélnie az arab ellenállók cselekmé­nyeit is. A Reuter-hírügynökség megjegyzi, hogy az ENSZ közgyűlése és a Biztonsági Tanács 1947 óta 262 ízben hozott határozatot a közel- keleti helyzet ügyében. A Biztonsági Tanács 14 alka­lommal ítélte el Izraelt. Közvetlenül a szavazás után Joseph Tekoah- Izrael ENSZ-nagykövete azt mon­dotta. hogy a határozat „egyoldalú, egyenlőtlen, és tagad alapvető tényeket”. El Farra. Jordánia ENSZ- képviselője köszönetét mon­dott a Biztonsági Tanács­nak azért, hogy visszauta­sította Izraelnek az arab ellenállás elítélésével kap­csolatos követelését. Leszö­gezte azt is, hogy csak a négy nagyhatalom képes arra, hogy komolyan meg­vizsgálja a probléma gyö­kereit, és igazságos megol­dásra jusson”. Tel Aviv-ban Izraeli hi­vatalos személyiségek ked­den elítélték a Biztonsági Tanács határozatát. DIVATOSAN A Beatles együttes 1960- ban futott be. Ettől ax időtől kezdve — mind­máig — az Angliából fúj- clogáló szelek terelgetik a tcenagerdivat hajóját. Ez a korosztály persze nem hí­res az állhatatosságáról, mini, maxi és társai fél­évenként váltogatják egy­mást. A korosabb és öntuda- tosabb brit polgárok, köz­tük az ország vezetői is, úgy látszik lehorgonyoz­tak a mini mellett. Itt van például az anquillai partraszállás. Mennyivel olcsóbb volt ez, mint egy esetleges rhodesiai invá­zió. Igaz ugyan, hogy a rossz nyelvek mást mon­danak. Szerintük, ha min­den mást félretéve, csak a brit katonák munkanélkü­liségét vesszük alapul, a rhodesiai maxi-invázió ki­fizetődőbb lett volna. Grecsko marsall Csehszlovákiában ^Tvesült Államok. Anglia, Kolumbia és Paraguay tar- ózkodott. A Szovjetunió és Franciaország a határozat elfogadása mellett szavazott. Az Egyesült Államok és A Krasznaia Zvezda köz­lése szerint Grecsko marsall szovjet honvédelmi mi­niszter a Csehszlovákiában állomásozó szovjet középső hadseregcsoportnál tett Iá­H spaayo! grarmalbirsdaíea bomlása fiirlfcábaa Néhány hét múlva az 1830-tól Spanyolország el­lenőrzése alatt álló Ifni visszatér az anyaországhoz, Marokkóhoz. Az 1500 négy­zetkilométer nagyságú és 67 090 lakosú, forró homok­kal fedett terület, az At­lanti-óceán partján épült hasonló nevű kikötőt és re­pülőteret veszi körül. Ifnl lakóinak nagy részét (81 százalék) marokkói ber­berek teszik ki, félnomád földművelésből és nomád állattenyésztésből tengetik életüket. Európaiak, zöm­mel spanyolok, csaknem 10 ezren élnek az országban. Marokkó 1956. április 7-én megszűnt spanyol védnök­ség lenni és Spanyolország csak Ceuta és Melilla vá­rosokat, néhány kisebb szi­getet, valamint Ifnit tart­hatta meg magának. Tan­ger nemzetközi övezetet is marokkói területté nyilvá­nították. 1958. április 10-én Spanyolország és Marokkó egyezményt írt alá, amely­nek értelmében Spanyol Szahara északi része ma­rokkói közigazgatás alá került. A Guxneai-öböl partján elte­rülő, 28 000 négyzetkilométer kiterjedésű Egyenlítői Guinea, 1968 októberében vált függet­lenné és ezzel, valamint a most Marokkóhoz csatlakozó Hifi­vel, Spanyolország afrikai gyarmatbirodalma csupán Spa­nyol Szaharára zsugorodott össze. A Spanyol Szaharának neve­zett Rio de Oro, 266 000 négy­zetkilométernyi sivatagos te­rülete sokáig értéktelennek tűnt a gyarmatosítók szemé­ben. 1953-ban azonban gazdag foszfátlelőhelyekre bukkantak az ország területén, amelynek tartalékait mintegy 1,3 milliárd tonnára becsülték a szakem­berek. A tőkés vállalatok egész sora jelentkezett a világvi­szonylatban Is jelentős kincs kiaknázására, míg végül az észak-amerikai International Minerals and Chemical Corp. of Skokie szerezte meg a fosz­fát kitermelésének és szállítá­sának jogát. A spanyolok egészen a leg­utóbbi időkig igyekeztek titok­ban tartani a fontos nyers­anyag felfedezését, miután Ma­rokkó és Mauritánia egyaránt igényt tart a jelenlegi spanyol gyarmatra. A Spanyol Szaha­rái Felszabadítási Front is tör­vénytelennek nevezte a termé­szeti kincseknek külföldi mo­nopóliumok által történő ki­termelését és bejelentette, hogy harcot kezdeményez a gyar­mat felszabadítására.- TERRA ­togatása során kedden ta­lálkozott Martin Dzur ve­zérezredes. csehszlovák nemzetvédelmi miniszter­rel. A megbeszélésen meg­vitatták a feleket kölcsö­nösen érdeklő kérdéseket A nap második felében Grecsko marsall megtekin­tette a középső hadsereg- csooort egyik alakulatát, elbeszélgetett a katonákkal, érdeklődött a katonai fel­készülés menetéről. Kife­jezte meggyőződését, hogy a hadseregcsoport alakula­tai mindig készen állnak a haza iránti kötelességük teljesítésére. (MTI) Az is lehet, hogy Hea­ley brit hadügyminiszter megirigyelte Mary Quen- nek. a miniszoknya felta­lálójának sikereit. Igaz is, egy mai hadügyminiszter­nek nincs módjában olyan haditetteket végrehajtani, mint Montgomery tábor­noknak. Még egy nagysza­bású rhodesiai partraszál­lást sem lehet egy napon emlegetni a normandiai­val. A maxi és a világ- történelem tehát kiesett. Marad a mini, és ha be­válik, egy hely a divattör­téneti panoptikumban. Rogers-Kuznyecov találkozó WASHINGTON (MTI) A diplomáciai szempont­ból mozgalmas keddi napon Rogers amerikai külügymi­niszter egyórás megbeszé­lést folytatott az Eisenho­wer volt elnök gyászszer­tartására Washingtonba ér­kezett Kuznyecowal, a szovjet külügyminiszter el­ső helyettesével. Nixon hi­vatalba lépése óta ez volt a legmagasabb szintű talál­kozó a szovjet és az ame­rikai kormány között. Kuz- nyecov távozóban nyilat­kozott a megbeszélésről. Újságírók kérdéseire vála­szolva kijelentette, hogy a két országot kölcsönösen érdeklő kérdések kerültek szóba. Diplomáciai források úgy vélik, hogy a találkozón szóba kerültek a Közel-Ke­letről folytatandó négyha­talmi tanácskozás kilátásai. valamint leszerelési kérdé­sek. A szovjet diplomata 40 perces látogatást tett Richardson külügyminisz­ter-helyettesnél is. Szerdán New York-on keresztül tér haza Moszkvába. Wmh la Thi salfó­tá]ékoztatója Dinh Ba Thi. a Dél-Vi­etnami Nemzeti Felszaba­dítási Front budapesti ál­landó képviseletének veze­tője, aki tagja a front Pá­rizsban tárgyaló delegációd jának is, szerdán újság­írókkal találkozott a Hazai fi as Népfront Országos Ta­nácsának klubjában. Kiéi périeoirgsszüs PEKING (MTI) A pekingi televízió ked­den éjfél után sugározta az első híradófilmet a Kí­nai Kommunista Párt kongresszusának megnyitó üléséről. 1966. óta először jelent meg Mao Ce-tung a képernyőn, amint éppen be­szédet mond, de szöveget nem idéztek tőle. A négy­órás adás operatőreinek ka­merái hat percig mutatták az elnököt, majd bemutat­ták az elnökség tagjait, köztük Lin Piaot és Csőn En-lajt. A képernyőn a kí­nai országos népi gyűlés nagytermének körvonalai rajzolódtak ki és jól lát­szottak a résztvevő kato­nák, de külföldi meghívot­tat egyet sem lehetett látni. (3) Eleinte Bonaban és Oránban állomásozott a légió két zászlóalja. A fe­hér falú, erödszerű lak­tanyából indultak el egyre délebbre, a Szahara felé. A franciák előrenyomulá­sát azonban megakadá­lyozta Abd el Kader emir, aki Mascarából irányította az ellenállást. Az emír székhelye mindössze száz kilométerre volt a légiósok orand lakfcányájától, ki­sebb összetűzésekre került sor itt. A franciák nem érezték elérkezettnek a pillanatot a döntő össze­csapásra, mert az 1830-as esztendők elején még nem rendelkeztek az általános támadáshoz kellő túlerő­vel. Tízezer katona tartóz­kodott ebben az időkben az észak-afrikai partvidé­keken, közülük 5538 volt a légiós. 1835-ben váratlan fordu­lat történt. Lajos Fülöp segítséget ígért Izabella spanyol királynőnek, aki heves harcot vívott a trón­ra pályázó Don Carlos- szal. A francia uralkodó 500.000 aranyfrankért fel­ajánlotta az egész idegen légiót Spanyolországnak. Lajos Fülöpöt a pénzarisz­tokraták segítették a trón­ra, tőlük kapott azután ilyen tanácsokat. Az üz­letet Párizs és Madrid megkötötte, de a légió tisztjei tiltakoztak ellene. — Meg sem kérdeztek bennünket — mondták, de a francia hadügyminiszté­rium semmibe vette a tisz­tek véleményét. Így vá­laszolt: — Majd az altisztek el­látják azokat a feladato­kat, amelyeket néhány töp­rengő tiszt, bár ez lenne a hivatása, nem óhajt el­látni. 1835 augusztus 18-án a légió 125 tisztje, több mint 4000 altisztje és ka­tonája szállt partra a spa­nyolországi Tarragonában. Nehéz harcok vártak az alakulatra. Gyakran nagy túlerővel találták magu­kat szembe. Így törént ez nem messze a spanyol­francia határtól, Tirape- gui-nál is, 1836 április 26- án. Don Carlos tízezer em­berével kellett megküzde­niük a légiósoknak. Ügy harcoltak, mint akik nem sokra becsülik az életüket. Cordova spanyol tábornok napiparancsba foglalta vakmerőségüket: — Katonáim, a francia idegenlégió tagjai meg­mutatták nektek, spanyo­loknak, hogyan kell győz­ni vagy meghalni! Drága árat fizettek a légiósok e"ért a dicsére­tért, számuk alaposan meg­fogyatkozott, ugyanúgy mint 1836 augusztus else­jén a Zubiri mellett ví­vott csatában. Ahogy csök­kent az alakulat létszáma, úgy sorakozott egyre több kitüntetés Bamelle pa­rancsnok mellén. Fontos szerepet játszott a spanyolországi harcok­ban a német Conrad ezre­des, akit a katoná.k„öreg Fritz”-nek neveztek. Ő fe­hér lován minden csata előtt végigjárta az alaku­latot, ellenőrizte, hogy minden egység végrehaj­totta-e a parancsát és lel­kesítő beszédet intézett a katonákhoz. A harciszel­lem ugyanis állandóan romlott, a légiósokat a spanyol tábornokok a Pi­reneusokba vezényelték, több mint kétezer méteres magasságba, ahol az egy­korú leírások szerint a hi­deg és az éhség legalább olyan veszélyes ellenfele vo’t a légiónak, mint Don Carlos hadserege. Az ala-

Next

/
Thumbnails
Contents