Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-19 / 88. szám
SZOCIALISTA NAGYÜZEM A TANYAYILAGBAN Nem egészen tizennyolc éve, 1951 szeptemberében, Egri Andor főagronómust vidéki útjáról haladéktalanul Kecskemétre, az állami gazdaságok megyei központjába rendelték. — Tagosi- tunk Városföldön, már négyezer holdnál tartunk — mondták neki. — Állami gazdaságot létesítünk. Elvállalnád a szervezését? rágzó szocialista mezőgazdasági nagyüzemet hozzanak létre. Alkotó munka volt ez, amiben a jövőbe vetett hit s a lelkesedés legalább akkora, hacsak nem nagyobb szerepet játszott, mint az egy-két vezető mezőgazdászi képzettsége és a néhány kezdetleges termelőeszköz. Itt különösen sokfA'-> nenem 200, szanaszét levő tanyában laktak. Az előbbieket semlegesítette a munkásosztály hatalma, az utóbbiakkal azonban, akikkel pedig a szocializmus építésének törvénye szerint szövetséget kellett kötni, már nehezebben lehetett dűlőre jutni. Nem könnyen ismerték fel, hogy az ő boldogulásukat n- -nvni Hétköznaponként elegáns étteremben ebédelnek a dolgozók. Igen? Akkor máris mehetsz, a gépállomás traktorosai ott várnak a műúton, a 97- es kilométerkőnél. A jó humorú Bandi bácsi — aki később másutt is dolgozott, s évekkel ezelőtt ismét visszakerült ide főag- ronómusnak — míg ízesen mondja visszaemlékezését, szinte megelevenednek azok a napok, hetek, hónapok. Valójában a „hősi” jelző illenék rájuk, de ez ellen mindazok tiltakoznának, akik akkoriban éjt nappallá téve ügyködtek itt. hogy egyre nagyobb területen vihézséggel kellett megküzdeni. Kezdeti akadályok A nagyüzemesítés előtt nem egy akadály tornyosult. Az egyik abban gyökerezett, hogy korábban jó néhány kecskeméti kulák 60— 80 holdas birtokai sorjáztak itt egymás mellett. A nagygazdák a városban, a cselédeik viszont összesen osakA központi gépműhely korszerű felszereléséhez tartozik ez a marógép, amellyel Fábián László több hiánycikként szereplő alkatrészt készít. nagyüzem. Viszonylagos és rosszul értelmezett függetlenségüket, s a kenyerüket féltették tőle. Mivel a gazdaság dolgozói például nem tarthattak tehenet, ez is taszította őket attól, hogy munkát vállaljanak. Ma már anekdotaként emlegetik azt az esetet, amikor egy juhász féle tanyasi megkérdezte Egri Andortól: „Kecskét lehet-e tartani?” — Azt igen. — S kiderült, hogy a „szegények tehenének” nevezett állatból 17 van a tulajdonában. Tejükből készítette Kecskemét piacára — a birkatúrót. Egyszóval: hiányzott a munkáskéz a születő állami gazdaságból, amelynek a jövője iránti kételyt jól illusztrálja az akkori állomásfőnök megjegyzése. Miután a főagronómus felkereste a bejelentéssel, hog;, majd nagy mennyiségű vetőmag, s egyéb szállítmány érkezik, széliében—hosszában mesélte: „Járt itt egy féltéglás pacák, s összevissza beszélt mindent arról, hogy új világ van születőben errefelé.” A nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges szaktudással Is csak a főagronómus rendelkezett, mivel Németh Imre igazgató — jelenleg a Bajai Állami Gazdaság hasonló beosztású vezetője — akkoriban bennlakásos tanfolyamon tanult. A környékből verbuválódott közvetlen segítőtársai közt akadt olyan brigádvezető is, aki csak akkor fogott hozzá reggel a munkához, ha előzőleg „feltöltötték” — két-három deci itókával. Saját erőgépei sem voltak kezdetben a gazdaságnak, — a gépállomás öreg lemezvillás traktorai szántottak, úgy, hogy „rossz volt nézni.” Kirázták a lelket az emberből. Aztán — ma inár nagyrészt nyugdíjas — traktorosok is jelentkeztek a gazdaságba, amely először öt G—35-öst kapott. Amikor megérkeztek, a ve- z«tőség kivonult fogadásukra, s a meghatottságtól könnybelábadt a szemük. Mint féltett kincsükre, úgy ügyeltek rájuk. Csak az szállhatott a nyergükbe, aki előzőleg két héten át egy ósdi K—40-sel szántott. Ez volt a vizsgáztató traktor. Gépműhely? Az összes szerszám elfért a főgépész táskájában. S mégis: az első ősz folyamán az előírt kétezer holdon földbe került a ke- nyémekvaló. Éjjel-nappali munkával. Nem egy traktoros gépéről szállva nyomban elaludt a földön a kimerültségtől. A novemberi, december eleji hidegben. Mégiscsak hősi korszak volt ez. A jövendő arculatának körvonalai A következő években sem szűntek meg a nehézségek, ami nem kis részt az akkori kormányzat helytelen gazdaságpolitikájának a számlájára írandó. A gazdaságnak például több mint harmincféle növényt kellett termesztenie. Zömmel búzát, kukoricát viszont keveset. Gyapotot is, amelynek az egész magyar szocialista mezőgazdaság kárát vallotta. Ugyanakkor állatáliománnvcil egváltalán nem lő tapasztalatokkal rendelkezett tehát a gazdaság továbbfejlesztéséhez, amit tetézett az is, hogy végeredményben hazajött, hiszen a környékről, Kunszállásról származott. Az utóbbi körülmény nem jelentéktelen szerepet játszott abban, hogy a szintén akkor idekerült Misányi Gyulával, a párttitkárral együtt könyegységeit is a városföldi gazdasághoz csatolták. Az utóbbi „összeházasítás”, főként a területek közötti nagy távolságok miatt, nem volt szerencsés. Bizonyítja ezt az is, hogy az előző három évi 3,3 — 3,6 — 5,8 millióval szemben csupán 1,9 millió forint tiszta haszonnal zárták az 1962-es esztendőt. Városföldi nyebben szót értett szűkebb pátriájának lakóival, akik — az egykori kulákcselédek és a kunszállásiak — közül egyre többen, s az ötvenes évek derekán már elegendő számban váltak a gazdaság munkásaivá. Olyannyira, hogy végül már problémát okozott az állandó foglalkoztatásuk. Telepítés, át- és visszaszervezés Az új igazgató, akit a legutóbbi években ország- gyűlési képviselőnek is megválasztottak, munkatársaival, többek közt Bagó Bálint főagronómussal, majd annak utódával — később a városföldi Dózsa Tsz-be Ezért a következő évben visszaszervezés történt, s — Városföldön hat-, Bu- gacon három-, Kiskunfélegyházán négyezer holddal — „beállt” a nagyüzem jelenlegi területe. Birtokában maradt az állami gazdaságok megyei igazgatósága kecskeméti központjában levő húsüzem is, amelyet viszont ez év elején eladtak. A gazdaság három különböző egysége jól kiegészíti egymást. A szikbe hajló, a szántóföldi növénytermelésre eléggé alkalmatlan félegyházi területen jó legelők vannak, a bugaci homokbuckák pedig — megfelelő előkészítés után — almás telepítésére váltak alkalmassá. Itt 1962-től Egészséges és csinos családi házak a központban. rendelkezett a városföldi nagyüzem. Igaz, takarmányt sem termesztett, i Az ötvenes évek elején, az elrendeződés, „fészkelő- dés” után azonban mindinkább kezdtek kirajzolódni jövendő arculatának a körvonalai. Az AGROTERV elgondolásai alapján három major területét jelölték ki, s kezdték beépíteni. Az 50 holdas központ helyének a meghatározásánál figyelembe vették a vasútállomás közelségét, a műúthoz vezető kövesutat, s azt is, hogy a környék legmagasabb pontján van a terület. Két. egyenként húszholdas mellékmajor kialakításához is hozzáfogtak. Az ésszerű tervszerűség mindinkább megmutatkozott a gazdálkodásban is. Tizenhat éve, 1953 március 1-én, Csík Antal került ide igazgatónak, akinek korábban a Kunfehértói Állami Gazdaság létrehozásában volt oroszlánrésze. Kelkerült, onnan viszont már nyugdíjba vonult — Sárii Róberttel, hozzáfogott a szarvasmarha-tenyésztés alapjainak, s az ehhez elengedhetetlen takarmánybázisnak a megteremtéséhez. E célból még 1953- ban több mint félezer holdon lucernát telepítettek. Ezzel párhuzamosan „ösz- szeszedegették” a szarvasmarha-törzsállományt, s 1956-ban a gazdaság már mintegy 300 tehénnel rendelkezett. Munkaalkalom teremtése végett is 1957-ben 323 holdon szőlőt, 180-on pedig vegyes gyümölcsöst telepítettek. Két évvel később a mindig veszteséges bugaci gazdaságot, további három év múlva pedig Kiskunfélegyháza határában négyezer holdnyi területet, valamint a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet ceglédi, kisfái és ballószögi összesen 650, Petőfiszállás határában 250 holdon létesítettek nagyüzemi almáskertet. A termelés fő ágazatai A termelés három fő ágazata, a növénytermelés, a kertészet és az állattenyésztés most már nagyjából azonos termelési értéket állít elő, összességükben pedig az 1963-tól számított években 7,7 — 8,2 — 9,7 — 7 - 10,7 millió forint hasznot hajtottak a gazdaságnak. (Az 1968-as pénzügyi eredmény megállapítása most van folyamatban.) Ami a növénytermelést illeti, nagyszabású speeiali- zálást hajtottak végre. Csupán négy főnövényt termesztenek; búzát (takar-
