Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-16 / 85. szám

4. oldal 1969. április 16. szerda öt" iermefö&ilvetlttzfii gondjai /. Következtetések egy vizsgálat alapján Százkilencvenhárom termelőszövetkezet készített zár­számadást a megyében az elmúlt esztendőről, ebből 52 kapott 5—25 százalékos ártámogatást egyes árucikkek értékesítése után. Az ártámogatás feltételei: az egy ka- tasztrális hold szántóra jutó kataszteri tisztajövedelem XI aranykoronánál nem lehet magasabb, az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelemnek 12 ezer forint alatt kell lennie, és az egy szántóegységre jutó szövetkezeti bruttó jövedelem nem lehet több 1500 forintnál. Természetesen a besorolásnál nemcsak ezeket a feltételeket, hanem más körülményeket is figyelembe vesznek a tanácsok. Ez a támogatási forma 1970-ig érvényben marad. k kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú termelő- szövetkezetek, amelyek fő­ként a Homokhátságon gaz­dálkodnak, az ártámogatás ellenére nem sokat jutottak előre. Több közös gazda­ságnak sikerült növelni a bevételeket, de emelkedtek a kiadások is, az állami költségvetéshez való hozzá­járulás. A különböző adók, az SZTK-járulék összege növekedett. Ez nehezítette a gazdálkodás fejlesztését Szükség van tehát egy át­fogó, alapos támogatási rendszer kidolgozására, amely az eddiginél haté­konyabb. Ezért a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága felkérte a mezőgazdasági állandó bizottságot, hogy nyújtson segítséget a ked­vezőtlen adottságú terme­lőszövetkezetek helyzetének megvizsgálásához. Tanul­mányozzon alaposan egy homoki termelőszövetkeze­tet, amelynek gazdálkodá­sából általános következ­tetéseket lehet levonni. Ez a téma a megye számára igen fontos, hiszen a ter­melőszövetkezetek közös területe 650 ezer kataszt- rális hold, és ebből csak­nem 200 ezer holdon gaz­dálkodnak rossz körülmé­nyek között. Az állandó bizottság — az érdekelt területi szer­vekkel egyetértésben — a lajosmizsei Népfront Ter­melőszövetkezetet vizsgál­ta meg. Dr. Gajdócsi István,_ a megyei mezőgazdasági ál­landó bizottság elnöke el­mondta: — Munkánkban arra törekedtünk, hogy a vizsgált üzem helyzetét, alaposan elemezzük. A je­lenségekből számos olyan tapasztalatot szűrtünk le, amely alapul szolgál más, hasonló helyzetben levő termelőszövetkezet gazdál­kodásának segítéséhez. A mezőgazdasági állandó bizottság jelentését a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága alaposan megvitat­ta, kiegészítette, és számos fontos határozatot hozott. Nézzük meg közelebbről mit tapasztaltak a bizott­ság szakemberei a lajosmi- asei Népfront Termelőszö­vetkezetben. A közős gazdaság területe csaknem 6200 hold, vagyis a kecskeméti járás egyik legnagyobb mezőgaz­dasági üzeme. Területének 15 százaléka homokos agyag, több mint fele futóhomok. A szántóterület mintegy egybarmada, a legelőnek több mint 50 százaléka bel­vízveszélyesnek nyilvání­tott. A gazdaság 40 kilo­méter hosszan terül el a lajosmizsei határban, 4 ma­jorközpontja van. Tagjai­nak száma 349, a gazdák harminc százaléka 65 éven felüli, az átlagos életkor 56 esztendő. Egy dolgozó tag­ra 19 hold mezőgazdasági terület jut. A község ipa­rosodik, a munkaerő jelen­tős hányada Budapesten és Kecskeméten, az ipari üzemekben van lekötve. A függetlenített appará­tus létszáma 27, hárman végeztek felsőfokú techni­kumot, többen még alap­fokú végzettséggel sem ren­delkeznek. A termelőszövetkezet a Új rendszer a vállalatok adóbevallásában Dr. Kiss Gábor, a Pénz­ügyminisztérium bevételi főigazgatóságának helyettes vezetője kedden a Pest me­gyei Tanács székhazában tájékoztatta a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok pénzügyi és adóhivatali vezetőit az első negyedévi mérlegbeszámo­lókkal és az adóbevallások­kal kapcsolatos teendőkről. A tavalyi gyakorlatot most részben módosítják, a többi között egységesítik az adóbevallások benyújtásá­nak határidejét. Tavaly az állami vállalatok és szövet­kezetek az úgynevezett költ­ségvetési kapcsolataikról kilencféle bevallásban szá­moltak el az adóhatóságok­kal. A Pénzügyminisztéri­um bevételi főigazgatósága most kidolgozta a mérlegbe­számolókhoz szorosan kap­csolódó összevont adóbeval­lás rendszerét. Az összevont bevallási és az első negyed­évi mérlegbeszámoló be­nyújtásának határideje egy­ségesen április 25-e. így az esetleges eltéréseket azon­nal felfedezhetik, az adato­kat gyorsabban tudják ösz- szesíteni. Halálfejes tojások Dél-Dunántúlon új mód­szerrel irtják a fészekrabló madarakat: méreggel injek­tált tyúktojásokat helyez­nek el a mezőkön — a rend­kívüli mértékben elszaporo­dott szárnyas dúvadak — főleg a szarkák és a varjak — ugyanis tavaszonként mérhetetlen károkat okoz­nak az énekes madarak, va­lamint a fácánok és a fog­lyok költőhelyein. A méreg mennyiségét úgy szabályoz­zák, hogy a befecskendezett méreganyag körülbelül egy kilónyi testsúlyú madár el­pusztítására alkalmas. Még­is nagyobb mennyiségben emberre — főleg gyerme­kekre — is ártalmas lehet, ezért a tojásokat halálfejes rajzzal látták el. vonatkozó rendelkezések alapján egyes árucikkek után 20 százalékos árfdegé- szítéses támogatásban ré­szesül. Ezen a címen az el­múlt esztendőben csaknem két és fél millió forint be­vételhez jutott. A vizsgálat szerint ez a gazdaság a kedvezőt­len adottságú üzemek átla­gos színvonalát képviseli. A szakvezetés tapasztalati alapon gazdálkodik, ága­zati ráfordításokat nem vizsgál, termelési ügyvite­le szervezetlen. A minden­napi megélhetés gondjai kötik le a vezetést, távla­ti elképzelésekkel nem fog­lalkozik. A számvitel és a pénzgazdálkodás alacsony színvonalú. Az állatállomány szét­szórt, a szarvasmarhák 17 istállóban vannak elhelyez­ve, a hat juhhodályban 2200 férőhely van, de a jelen­legi állomány ennek felét sem éri el. Á gépállomány összesen 31 traktor, ame­lyek között mindenféle tí­pus megtalálható. A kar­bantartás szervezetlen, a nagyjavításokat a szétsze­dett gépek alkatrészeiből oldják meg. íme a tények, ame­lyekhez hasonlókkal számos homoki termelőszövetkezet­ben találkozunk. (Folytatjuk.) Közérzetjavító beruházások A reform bevezetése előtt sokan — nem is alaptala­nul -* attól tartottak, hogy a vállalatok ezután saját fejlesztési eszközeiket, a kölcsönvett bankhiteleket, méginkább a termelést, a nyereséget növelő beruhá­zásokra összpontosítják. A munkavédelmet, a szociá­lis- és munkakörülménye­ket javító befektetéseket a központi beruházási politika is gyakran mellőzte, s a kerettúllépés, a határidő- csúszás rendszerint ezeket sújtotta. Az új gazdasági mechanizmus kezdeti ta­pasztalatai viszont cáfolják az aggályoskodókat és az eddigi gyakorlatot. Az el­telt rövid idő alatt is meg­figyelhettük, hogy növekszik a munkakörül­ményeket, a szociális és a kulturális ellátást ja­vító beruházások szerepe, aránya, az önálló vállala­ti döntésekben, íme egy számszerű példa. Vizsgálatot tartottak 12 nagy vasipari vállalatnál, ahol 1967-ben összesen 133 millió forintot költöttek közvetlenül vagy közvetve munkavédelemre. Ugyanen­nél a 12 vállalatnál tavaly 150 milliót fordítottak ha­sonló célokra. Idei előirány­zatuk pedig 166 millió fo­rint., Gyarapodtak az öl­tözők, a mosdók, a mun­kásszállók építésére, fej­lesztésére fordított összegek. Több vállalat vett fel máris kedvezményes bankhitelt ilyen, nyereséget közvetle­nül nem hozó invesztíció­ra. Az idén pedig az új kormányrendelet nyomán valóságos társadalmi moz­galommá szélesedett az elő­zetesen csupán szórványos vállalati lakásépítési akció. Vállalataink, szövetkeze­teink vezetőinek többsége tehát nem hajszolja min­denáron a nyereséget, ha­nem szocalista módra gon­dolkodik, felelősséget érez a munkások iránt Ez a humánum és fele­lősségérzet persze nem mond ellent a gazdasá­gossági törekvéseknek, sőt, végső soron — köz­vetve, számszerűleg pon. tosan ki nem mutatható módon — hozzájárul a nyereség növeléséhez. Az új Munka Törvény­könyve, amely a reform el­veivel összhangban meg­szüntette a munkahelyvál­toztatás dolgozóra hátrá­nyos következményeit, egy­ben gazdasági feladattá tet­te a messzemenő gondosko­dást az emberekről. A bő­vített újratermelés zavar­talan személyi feltételei csak úgy biztosíthatók, ha az adott vállalatnál mindent megtesznek a dolgozók anyagi helyzetének munka­helyi és társadalmi közér­zetének javításáért. Az egyik nagyvállalatnál, amikor vizsgálni kezdték az ugrásszerűen megnöveke­A berlini „Alex” átalakul Berlin történelmi múltú Alexanderplatzán hónapok óta alig van forgalom. Itt most az építőgépek, a szál­lítóautók vették át az ural­mat. Gyalogosok, akiknek sietős az útjuk, bizony ne­hezen vergődnek keresztül rajta. A régi, egykor igen sűrűn beépített és a máso­dik világháború során sú­lyos károkat szenvedett Alexanderplatz egy része lesz a főváros újonnan ki­alakuló szocialista város- központjának. Sok más fővárostól elté­rően Berlin eljövendő „Ci- ty”-je a társadalmi élet központja is lesz. Ez annyit jelent, hogy a főváros szá­mára elengedhetetlen köz- igazgatási épületeken kívül lakóházakat is építenek a központba, továbbá színhá­zak, mozik, iskolák, üzle­tek és vendéglők is kerül­nek majd ódat. Aki a 9-es autóbusszal — amely egyébként egyike azon kevés nyilvános köz­lekedési eszközöknek, ame­lyek még közvetlenül érin­tik a mai építkezés közeiét — végighalad a városon, az már ki tudja venni a Az épülő Stadt Berlin Hotel. majdani Alexanderplatz es sz(jinek az épület falaival, 1970-re tervezik. 1970 után a szomszédos utcák körvo- jgy az építkezés ideje na- — amikorra elkészül már nalait. Dominál _ a tv-to- gyon megrövidül. A Hotel véglegesen az Unter der rony, amely a második leg- _ stadt Berlin” külseje kék Linden útja is — megkez- magasabb ilyen jellegű jes2; a legvilágosabbtól a dődik az ugyancsak törté­építmény Európában, s rö- legsötétebb színárnyalat- nelmi múltú Friedrichstras- videsen eléri végső magas- jjan Egy épülő új áruház se rekonstruálása és az új ságát: 360 métert. ugyancsak kék színű lesz, városközpontba való beil­Már messziről barátságo- rajta kívül számos négy- lesztése. összesen kereken san integet piros-fehér emeletes irodaépület, lakó- 600 hektárnyi területen kell mintázatú antennahordozó- ház-magasápületek és két az elkövetkező évek során ja és az óriási ezüstös kú- központi üzemi étkezőépü- teljes rekonstrukciót végez- pola, amelyben a szükséges let. ni. A főváros átalakításá­technikai berendezéseken Az új városközpont ki- ban az építők határideje az kívül vendéglő is lesz. alakításába betervezték a első szakasz befejezésére: 1968. október 1-re nyers- meglevő két régi toronyhá- 1969 októbere. Ekkor ün- építkezésben elkészült a zat, amelyek 1929 és 1932 nepli megalakulásának 20 Stadt Berlin” szálloda, között épültek, ezeket re- évfordulóját a Német De- amelynek 39 emelete 2000 konstruálták és részben moratikus Köztársaság. szállodai vendég számára megemelik. íPanorama nnrt Mar­biztosít helyet. A belső Már megkezdték az épí- U anorama uuk, Mar építési és szerelési munká- tését mindazon épületek- lpne Bunker cikke — latok csaknem együtt ké- nek, amelyek elkészítését KS) dett munkaerővándorlás okait, arra a felismerésre jutottak, hogy sok a nehéz fizikai munka, s viszony­lag nagy az egészségi árta­lom és a baleseti veszély. Az elemzések alapján meg­felelő beruházási intézkedé­si terv készült — több vál­tozatban. A leghatékonyabb variáció kiválasztását — körkérdések alapján — a dolgozókra bízták ők, ér­zik leginkább, hol szorít a cipő. A munkahelyi közérze­tet javító beruházásoknál, mivel az optimális megol­dás többnyire nem választ­ható ki hatékonysági szá­mításokkal, tanácsos a közvélemény- kutatás módszereivel él­ni. A korlátozott beruházási lehetőségek miatt is cél­szerű tájékozódni, hogy va­jon az üdültetés, avagy az üzemi étkezés, a munkás- szálló- vagy a lakásépítés találkozik-e nagyobb he­lyesléssel. Bár kétségtelen, hogy népszavazással, min­denki szája íze szerint nem lehet eldönteni, de abból sem szabad kiindulni, hogy a vezetők, vagy akár a szakszervezett funkcionáriu­sok minden esetben csalha­tatlanul ismerik a dolgo­zók igényeit Az üzemi demokrácia fejlesztése, a dolgozók bele­szólási jogának érvényesíté­se az őket érintő ügyekbe ezúttal sem valamiféle ön­célú ceremónia. A közvéleménykutatás módszereinek közvetíté­sével a dolgozók többek között megismerhetik az önálló vállalati gazdálko­dás módszereit, lehetősé­geit. Impulzusokat kaphatnak a munka- és életkörülménye­ket javító beruházások he­lyi forrásainak feltárására, a belső tartalékok mozgó­sítására. Persze nem minden ve­zető ismerte még föl saját módszereinek, az elvtársias közösségeknek és bizonyos beruházásoknak társadal­mi-munkahelyi közérzetet javító szerepét. Ezért pél­dául az új dolgozók felvé­telére helyezik a hangsúlyt és elhanyagolják a régi törzsgárdatagok megtartá­sára irányuló erőfeszítése­ket. A létszámgondok eny­hítését pedig kizárólag bér­kérdésre egyszerűsítik le, és ezzel gyakran csak növe­lik a belső bérfeszültsége­ket, a régi és az új dolgo­zók ellentétét. Valójában pedig nem lehet olyan ma­gas bért fizetni sem az új, sem a régi dolgozóknak, amelyre a szakembercsábí­tás reális reményében más vállalatok rá ne licitálhat­nának. De ha nem csak a pénz és nem is csak a megszokás köti munkahelyükhöz a dolgozókat, hanem az anyagi, erkölcsi előnyök, az emberi értékek egész láncolatának tudatos számbavétele, akkor több­nyire hatástalan marad a csábítás. így a vállalatok között ki­bontakozó verseny a dol­gozók megtartásáért, hatá­sos vonzásáért, nemcsak a béremelés eszközével fo­lyik, hanem feltételezi a munka-, a szociális körül­mények javítását, az elv­társias kapcsolatok fejlesz­tését is. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents