Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-15 / 84. szám
1909. április 15. kedd 5. oldal Vita az olvasásról Egy főiskolás véleménye 670 ezer ingázó és a művelődés Fokozott érdeklődéssel olvasom a Petőfi Népében folyó vitát, szeretnék bekapcsolódni, hiszen talán az olvasás tanítása lesz a munkám nekem is, néhány év múlva. Tévednek, akik azt állítják, hogy az olvasás tanítása kizárólag a tanárokon múlik, de kétszeresen tévednek, akik csak a társadalmi helyzetre, a környezetre esküsznek. Az olvasás tanításában egymás mellett (néha egymás ellen) hat a tanárok munkája és a körülmények: szülők, barátok, népművelők, sajtó, KISZ, rádió, tv stb. Elsőrendű azonban a pedagógusok által felkeltett igények szerepe, nagyon fontos tehát az ő munkájuk színvonalasabbá tétele. Sok magyartanárom volt, utólag talán elfogulatlanul hasonlítom össze munkájukat. (A tanárok legérzékenyebb kritikusai különben a diákok.) Nem akarom egyik volt oktatómat sem megsérteni, de akadt közöttük néhány, akiknek módszere alig-alig érte el a minimális követelményeket. Minden magyartanárnak vannak kedvenc korszakai, írói, költői. Ezekről élvezetesebben, nagyobb intenzitással beszélnek, a kiváltott hatás is aktívabb, tartósabb lesz. Más anyagrészeket viszont lexikonszerűen adnak elő, sok mindent ki is hagynak. Tehát a tanárokon múlik, szemléletükön, munkamódTóth Menyhért sikere Megyénk festőművészének, a miskei Tóth Menyhértnek nagy sikere van a fővárosban. A VI. kerületi népfrontbizottság székházában rendezett tárlatát igen sokan látogatják a képzőművészet ismert szaktekintélyei is. A kiállítás színhelyén ma este 6 órai kezdettel vitát rendeznek művészetéről, dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese lesz a vitavezető. 14 szerükön, egyéniségükön, hogy tanítványaik mennyit kapnak az irodalomból. A megoldás az lenne, ha sokkal több színvonalasabb órát tartanának. De hogyan? Ehhez kellenének hozzászólások, javaslatok, ötletek, erről kellene vitázni. Véleményemet nemcsak saját tapasztalataimból alakítottam ki, főiskolás barátaim felfogására is támaszkodom. A magyart és az olvasást nem tanítani kell, hanem megszerettetni. — Nagyon örültem, hogy ezt már szóvá tette az egyik vitacikk. Mi szükséges ehhez? Elsősorban tökéletesebb szakmai felkészültség. Ez több időt, fárasztóbb munkát követel. Ne egy kaptafára készüljön minden magyaróra, a pedagógus tudjon mindig újítani. Ahol adva vannak technikai segédeszközök, éljenek velük bátran. Nálunk például minden verselemzéskor kiváló előadóművészek tolmácsolásában meghallgatjuk a művet a hanglemezről, sőt az egyes versek hangulatának megfelelően egy-egy zenerészletet is. Ahol pedig nincs magnó, lemezjátszó stb., ott tegyék mozgalmassá az órát, vonjanak be minden tanulót, rendezzenek nyílt vitát, engedjék beszélni a gyerekeket Egy órát ezerféle módon lehet élvezetessé tenni, ezeknek a lehetőségeknek felismerése és alkalmazása a tanárok feladata. A szülők nevelőmunkája, a család is igen lényeges tényező. Nem kell sokat bizonyítani mennyit számít, hogy milyen kömyézétben él otthon a diák. Épp ezért érthetetlen, hogy sok tanár elhanyagolja a családlátogatást, pedig a szülők meggyőzése is nagy segítséget adhatna az olvasás megszerettetéséhez. Előadások, viták, vetélkedők, irodalmi estek? Nagyon fontos valamennyi. De mintha a népművelés az utóbbi időben a meny- nyiséget tartaná szem előtt. Lehet, hogy ebben az esetben is több lenne a kevesebb, ha a minőségre törekednének. Végül a KISZ. Meggyőződésem, hogy még mindig nem használjuk ki eléggé az ifjúsági mozgalom adta lehetőségeket. (Jó lenne, ha a KISZ-vezetők is megszólalnának ez ügyben.) Az irodalom és a művészetek megszerettetésénél aligha lehet elképzelni kedvesebb feladatot. Ennek érdekében össze kell fogni a pedagógusoknak, a szülőknek, a KISZ-nek, és minden szóbajöhető szervnek, orgánumnak és ennek érdekében vitáznunk is kell. Karikó Sándor főiskolai hallgató Piramisok töve be a Thor Heyerdahl norvég kutató, a Kontiki-expedí- ció vezetője új útra készül. Papiruszból készült csónakkal akar Marokkóból indulva átkelni az Atlanti-Óceánon. Üj expedíciójával, amelyre valószínűleg májusban kerül sor, azt kívánja bizonyítani, hogy az ókori Egyiptom merész hajósai elérhették az amerikai kontinenst. A képen: csád hajóépítők készítik a csónakot, amely „Rá” egyiptomi napisten nevét fogja viselni. A háttérben a gizehi piramisok. Huszonkét éves a legény, nagy kezű, nagy csontú, és verset hoz a szerkesztőségbe. — Szakmája? — nézek rá. — Villanyhegesztő. — Hol lakik? A megyeszékhelytől és az ottani üzemtől hatvan kilométerre levő község nevével válaszol. — Mikor kel, hogy beérjen időre? — Fél négykor. Négy óra háromkor már indul a vonatom. Panasz nélkül, csaknem csöndes kérkedéssel mondja el, hogy tizenkétszer áll meg útjában a vonat: a piacnapokon még annyi hely sincs, hogy tisztességgel megálljon a lábán; zsebrádiók szólnak, alvók horkolnak; hajnalban sötét, hazafelé homály önti el a fülkét — a várakozásokkal naponta öt órája porlik így el. Egy felmérés tanulságai Magyarországon 1964-ben mérték föl utoljára az ingázók tömegét. Kereken 670 ezer honfitársunk keresi kenyerét lakóhelyétől távol. E roppant tömeg fele a fővárosba jár dolgozni. Az utóbbiak közül 30 ezer napi három. 20 ezer pedig napi négy órát tölt el utazással. Az ingázó talán többet keres, mint az. aki a lakóhelyén dolgozik. De az utazás lecsíp a szabad idejéből. Az ingázó más tájak levegőjét. ízlését, igényét, gondolkodását viszi haza. De többségük igazában kívül marad mind az üzem. mind a falu társadalmi életén. Az ingázó problémáival a SZOT. a KISZ. a népfront, a Művelődésügyi Minisztérium, a megyei művelődési házak gyakran foglalkoznak mostanában. Keveset foglalkoznak azonban a falvak és ennél alig többet az üzemek. Pedig várható: mind kevesbb ember dolgozik maid a mezőgazdaságban és újabb százezreket vonz magához az ipar. , Néhány példa Milyen irányba tapogatóznak. akik már tettek valamit a bejárók művelődési lehetőségeinek javításáért? (Az ingázó életmód természetesen gazdasági, egészségügyi, erkölcsi és egyéb kérdések egész sorát vonja maga után.) a Csak szórványos kezdeményezésekről hallottunk eddig. Várpalotán például a buszvárókban bejárók klubját alakítottak könyvtárral és vetítési lehetőséggel... Ajkán a szocialista brigádok klubjának tagsága közé 150 ingázót is beszerveztek ... Több nagyüzem szerződést kötött olyan falusi kultúrházakkal. amelyek körzetéből sok bejárója van a gyárnak. E szerződések általában tartalmazzák, milyen tanfolyamokat, előadásokat, szórakozási lehetőségeket nyújtson a kultúrház a bejáróknak — az üzem pedig fedezi ezek költségét. Sajnos, sok helyen egyelőre még csak a feladatok áthárításának szertartása folyik. Vagyis: a helyi köz- művelődés gazdái szerint az üzem köteles elsősorban gondoskodni dolgozóinak művelődéséről. az üzem életének irányítói pedig azzal érvelnek — mindegy, hogy hol dolgozik valaki, a lakóhely művelődési intézményeinek ettől függetlenül kötelességei vannak. Pedig aki kétfelé él. azt 14. — Egy ártatlan ember? — Egy bölcs és tapasztalt jogász mondja önnek: az ártatlanoknak segítségre van szükségük, mert különben a bíróság ártatlanságukat annak bizonyítékául fogja fel, hogy az átlagnál agyafúrtabb, tehát veszedelmes bűnösök. Viszont a bűnösök megvédhetik magukat Mrs Justicia útvesztőiben. Fiatalember, ha igent mond, a ma éjszakát már nem a fogdában, hanem ott tölti, ahol akarja. Ruthra néztem. A szeme most kékebbnek és szebbnek tűnt fel, mint valaha. Ha ma este elmerülhetek Ruth szépségében, bánom is és, mi jön azután! És különben is: Ruth nem akarhat rosszat nekem, a két úr pedig az ő ismerőse. Hogy milyen szálak fűzik hozzájuk? Van-e jogom a múltja után megítélni egy hölgyet? Igent mondtam. Az urak Ruth kíséretében azzal az ígérettel vonultak el, hogy legkésőbb délután ötkor visszatérnek a bű-óság szabadlábra helyezési engedélyével és az óvadék letételéről szóló nyugtával. Még öt óra. Fogalmam sem volt, mennyi telhetett el belőle, mert a karórámat persze elvették. Ügy tetszett, hogy már két teljes napja várok, s közben nem sötétedett be. Igazán minden okom megvolt rá, hogy utáljam az ébresztőórákat, de most sokért nem adtam volna, ha ott ketyeg egy előttem azok közül, amelyekre én szereltem fel a kallantyúkat. Végre az őr bedugta az orrát a cellába. — Jöjjön! — Szabadlábra kerülök? — érdeklődtem. — Mr. Búrt hivatja, hozzá kell kísérnem magát. Ebből arra következtettem, hogy a magabiztos ügyvéd szavának több a füstje, mint a lángja. Véleményem azonban tüstént megváltozott, amint beléptem Búrt szobájába. A falon levő óra pontosan ötöt mutatott. A szobában ott ült Forster* otthonosan, mintha csak a saját dohányzójában lenne. Amikor meglátott, felállt és kezet nyújtott. — Üdvözlöm, Mr. Kása, Hogy szolgál az egészsége? Ügyet sem vetett Burtra, aki kék volt a méregtől. Természetesen egészen másmilyen kék, mint Ruth szeme, amelybe ismét alkalmam volt elmerülni, amikor az ügyvéddel együtt ott ültéin abban a vendéglőben, ahol a lány várt ránk. Velünk volt Lewis is, de egyelőre hagyta, hogy jól kibeszélgessük magunkat Ruthtal. Sok mondanivalóm lett volna neki, de csak kettesben. Köszönetét rébegtem az ügyvédnek meg az újságírónak a gyors es sikeres kiszabadításért. — Ne köszönjön semmit — mondta Lewis. — Ha számításaim beválnak, nagyszerű riportot kanya- ríthatok a dologból, az FBI pedig kénytelen lesz megtéríteni Forster úr ügyvédi honoráriumát, mert bebizonyítom, hogy magát nemcsak hogy ártatlanul, hanem botrányos módon adták az idegeneket ellenőrző rendőrség kezére. Az óvadékot pedig mindenképpen visszakapjuk, még az esetben is, ha tévedtünk volna, és maga a viMamos- székben végzi... — Mert kedves barátom — vette át a szót az ügyvéd —, elkészülhet erre az eshetőségre is. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték, de az eljárás folytatódik. A közvéleménykutató intézet adatgyűjtése szerint átlagosan csupán kétévenként fordul elő, hogy az Egyesült Államokban ártatlanul végezzenek ki embereket. Ebből következőleg egy gyors valószínűségszámítás alapján az ön esélye mindössze százhuszonkilenc az egyhez. Mármint a kivégzésre. Nagyon jól éreztem magam szabadlábon, de már kezdett az idegeimre menni a Lewis—Forster-kettős. Megengedtem magamnak egy epés megjegyzést: — A bostoni derbin Cun- cimókust százharmincegy az egyhez adták, mégis ő nyerte meg a versenyt... Ruth nevetett... — Ugyan szívem, te nem vagy ló. — Ti magyarok — folytatta a lány —, nagyon szerethetitek a lovakat. Itt volt az az úr. ha jól emlékszem, valami ezredes, akivel egy bukméker irodában összetalálkoztál: ma pedig egy másik magyarral ismerkedtem meg. — Magyarral? — csodálkoztam. — Igen. És az is lószakember. — Ö is bukméker irodában dolgozik? — Nem. Saját bukméker irodája van. Ruth elmondta. hogy amikor a fogházból hazaért, egy idősebb úr várt rá. Bemutatkozott, mint a Ter- ner bukméker iroda tulajdonosa, és kérte Ruthot. hogy szenteljen neki egy kis időt. A lány igent mondott, de megjegyezte, hogy nem tudja, mi beszélni valójuk lehetne. Terner erre elmondta, hogy tudomása szerint Ruth szeret engem, s úgy hiszi, hogy én bajba kerültem, és igyekszik rajtam segíteni. Ö. Temer azért látogatott el Ruth- hoz, hogy részben felvilágosítsa : méltatlanra pazarolja a bizalmát, mert én nem szorulok segítségre: részben pedig valóbaij a segítségemre legyen.-j- És utána megfogta a kezedet, mélyen a szemedbe nézett, hogy lássad: számíthatsz rá! — mondtam. — Ugyan! — tiltakozott Ruth. őszintén szólva, jólesett a tiltakozása, mégis tovább zsörtölődtem: (Folytatása következik.) két oldalról érik a hatások, is. Az üzem művelődési eszközeinek legalább is föl kellene kelteniök a bejáró érdeklődését bizonyos lehetőségek iránt. És a helyi népművelésnek rugalmasan [ illenék törekednie arra, hogy a bejárók vonzónak találják programjukat. Szerény terveket A rugalmasság bő köpenyű szó, sók minden elfér 1 alatta. Jelenői ebben az esetben: számot vetünk azzal, hogy a bejáró nem egyetlen embertípus. Jómagam ismerek bejáró segédmunkást, ismerek egyetemi tanárt is, aki Pest és Szeged között ingázik. A bejáró fiatal is, öreg is, a bejáró spártai fegyelemmel levelező diákja lehet valamelyik egyetemnek, de akad közöttük szép számban írástudatlan. Egy népművelő szerint a helyi rendezvények megtervezésénél csak abból ajánlatos kiindulni, mi az, ami sokakat érdekeiknél fogva ragad meg. Ilyen példákat mondott: „Mi módon kezdhetnek házépítéshez?”; „Milyen műanyagok használhatók a korszerű lakásban?”; ,,Továbbképzés és a jobb kereseti lehetőségek”, vagy: „Kiskert — nagy haszon”. Ábrándvilágban él, aki azt hiszi, hogy az ingázók zöme alig várja, hogy jó kis dramaturgiai elemzéshez juthasson Shakespeare királydrámáiról, vagy netán azt áhitja, halljon végre valamit a ikubizrmis stílusjegyeiről. Akikben ilyen igény van, azok már azt is tudják, hol csillapíthatják szórójukat. A zöm az egyszerű, személyes életben lényeges szerepet játszó információkra vágyik. Nem arra, hogy „tűzzel- vassal műveljék”, hanem arra, hogy segítsék eligazodni mindennapjaik ügyei-bajai között... Ami nem jelenti azt, hogy az egyszer fölébredt érdeklődés nem terjedhet túl a szürke praktikumon. Hiszen aki bejáratossá lett egy falusi klubba, vagy művelődési otthonba. az előbb-utóbb „belebotlik” egy képzőművészeti kiállítás anyagába. Türelem, szerénység, az apró eredmények megbecsülése, óvakodás a felhőn járó maximal izmustól — csaik ezek ígérnek némi eredményt ebben a roppant nehéz munkában. A tv és a rádió máris sok jelét adta, hogy fogékony e kérdés társadalmi fontossága iránt. Kísérleteik megérdemlik, hogy azokat e népművelő munka legfontosabb kezdeményezései között tartsuk számon. Bajor Nagy Ernő Magyar hetek Skóciában Gíasgowban, Skócia legnagyobb városában április 28. és május 18. között magyar heteket rendez a Kulturális Kapcsolatok Intézete. A magyar heteken mai magyar festők és grafikusok műveiből képzőművészeti kiállítást rendeznek, zene- pedagógiai kiállítás mutatja be a Kodály-módszer szerinti iskolai zeneoktatást, ezer könyvet tár a skót közönség elé a magyar könyv- kiállítás, a Cosmo filmszínházban pedig megrendezik a magyar filmhetet.
