Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-18 / 87. szám
I (iM*l 1969. Április TS. péntef Az alma és KI NE ISMERNE azt a számtalan példával bizonyítható közmondást, hogy nem esik az alma messze a fájától? Az elítélő hangsúly nyilvánvaló, s egyaránt vonatkozik az „almára” és a „fára”, vagyis a gyerekre és a szülőre. Aligha választhattunk volna tehát jobb címet, amikor arról a tragédiáról altarunk írni, amely 1969. január 4-én az éjszakai órákban történt Kiskőrösön, a Kossuth Lajos utcában. Közismert alakja volt a községnek Kiss Sándor kézbesítő, aki hosszú évek alatt úgyszólván minden házban megfordult. Tudták róla azt is, hogy szereti az italt, s szívesen veszi, ha megkínálják. Kiskőrösön ez egyébként is „népszokás”, hiszen a borvidék egyik központja a lassan várossá fejlődő település. — Egyszer ugyancsak ittas állapotában az ajtó mögé szorított, és meg akart ölni. A kisebbik fiam mentett ki a kezei közül — vallotta felesége a napokban lezajlott tárgyaláson a Kiskőrösi Járásbíróság előtt DE NE UGORJUNK ilyen nagyot előre. Az alkoholista apa gyakran magával vitte kézbesítő kőrútjára nagyobbik fiát is, aki szintén hamarosan rászokott az italra, s dohányozni kezdett Húszéves sem volt amikor már alkoholistává vált és naponta 40—50 Kossuth-cigarettát szívott el. Erőszakos, hirtelen haragú, vagánykodó felnőtt lett belőle, akit 19 éves korában emberölés bűntettének kísérlete miatt ítélt el a bíróság három évi börtönre. — Takarodj a házamtól, ide többet be ne tedd a lábad! — mondta neki az apja, amikor meghallotta, mi történt. (Az ifjú Kiss Sándor 1965-ben ittas állapotban egy idős emberre támadt, üldözte, majd utolérve késsel többször megszúrta.) Idős Kiss Sándor azonban nem nézett a tükörbe. Nem vette észre, hogy a fia csupán az ő példáját követte, amikor mértéktelenül ivott. Az apa sem hagyott fel korábbi életével: gyakran berúgott és ilyenkor összetört mindent a lakásban, a gyerekeknek, feleségnek menekülni kellett. — Amikor Sándor kiszabadult a börtönből, meglátogattam otthon. Egy díványt javított az udvaron. Beszélgetni kezdtünk, s ő cinikusan kijelentette: meglátod öregem, én még kötélen fogom végezni egyszer. Nagyon megdöbbentett ez a kijelentése — emlékezett vissza egyik barátja a tárgyaláson. A három évi büntetésből ifjabb Kiss Sándor kedvezménnyel szabadult, de rövidesen ismét börtönbe került. — AKKOR IS volt benne ital. Próbáltam rábeszélni, hogy térjen jó útra, nem lesz ennek jó vége. Erre kijelentette, hogy engem is kivégez, meg mindenkit Kést ragadott és zavarni kezdett A lármára kijött a rendőrség, de én nem mondtam, hogy kés volt a fiam kezében, ezért csak garázdaság címén ítélték el, s le kellett töltenie a három évből hátramaradt részt is — mondta özvegy Kiss Sáncomé a tárgyalás során. A fiatalember tavaly, november 3-án szabadult ki a börtönből. Odahaza változatlan légkör uralkodott Az apa ivott, tántorgott a kiskőrösi utcákon, verte, üldözte a családot és semmi jelét nem adta javulási szándékának. Ügy látszott azonban, hogy a fiú valamit változott Munkahelyet keresett. Dunaújvárosban, a Vasműnél helyezkedett el. Írogatott az édesanyjának, testvéreinek. Kétezren jóval felül keresett, nősülési tervekkel foglalkozott. Dunaújvárosban egy ismerős családnál lakott. Olyan jól érezte itt magát, hogy karácsonyra 6em utazott haza, csupán az idén, január 4-én ment Kiskőrösre, a szüleihez. — Este fél tíz lehetett, amikor Sanyi megérkezett. Azonnal láttam rajta, hogy ivott valahol. Ettől függetlenül megölelt, megcsókolt bennünket, kérdezte mi újság, hogy vagyunk, meg a fája iyeneket. Apám aludt a díványon, ruhástól. Be volt rúgva, mint általában. Ezt nem mondtuk Sanyinak, mert rettentően haragudott, hogy otthon apám miatt mindig cirkuszok vannak... — Így vallott az egyik testvér a bíróság előtt. AZ APA, az általános üdvözlésekre, beszélgetésre csakhamar felébredt. Köszöntötték egymást a fiával, rágyújtottak, A fiú azonban tudta, hogy az „öreg” megkeseríti az otthoniak életét. Megkérdezte hát az apját, hogy miért nem változik meg? Ezen összevesztek, s az apa kijelentette: — Ne ugass, nekem nem parancsolsz! — majd felállt az ágyról és a fiú felé közeledett. Az pofon vágta, amitől az ittas ember visszaesett az ágyra, de újra felállt és ment a fia felé. A gyerek ismét ütlegelni kezdte, de most- már ököllel, s csak akkor hagyta abba, mikor az anyja rászólt. Idős . Kiss Sándor vérző arccal tántorgott ki a házból. Elindult az utcán egy- szál ingben, nadrágban, hogy telefonál a rendőrségre. Útközben azonban orvoshoz vitték, de még csak az orvos házának az udvarában jártak, amikor futva közeledett Ifjú Kiss Sándor, s az apiát ököllel újból verni kezdte. Az apa összeesett, felét belevágta a betonjárdába és rövid idő múlva meghalt. Az orvos csak a halált tudta megállapítani.-— Meghalt az apám? — kérdezte a vádlott Kiss Sándor az orvostól, amikor a rendőrség később vérvételre a rendelőintézetbe vitte. — IGEN. MEGHALT! — hangzott a válasz. — Na! Hála istennek. Legalább nyugalom lesz a családban. Idős Kiss Sándort eltemették, ifjú Kiss Sándort a bíróság halált okozó 6Úlyos testi sértés miatt öt évi börtönre ítélte, alkohol elvonó kezelésre kötelezte és öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. íme a tragikus, de igaz oéldázat az almáról és a fáról... Gál Sándor KRESZ-vetélkedő Kiskunmajsán Ismét megrendezték a* Immár hagyományossá vált KRESZ-vetélkedőt a Kiskunma jsai Dózsa György Gimnáziumban. Eddig a vetélkedőkön csak a gimnázium diákjai vettek részt, most bekapcsolódtak a környező általános iskolák tanulói is. A gimrázium tanárai a KRESZ elméleti anyagát kérdés-felelet formájában feldolgozták. A vetélkedőn kilenc iskola száznégy tanulóval képviseltette magát. A tanulók szinte kivétel nélkül megfeleltek a verseny követelményeknek, ezért Páncsics százados elvtárs -- aki vizsgabiztosként szerepelt a vetélkedőn — engedélyezte a segédmotor-vezetői jogosítvány kiadását a tanulóknak. A megyei rendőrfőkapitány ság a legjobb eredményeket elérőknek jutalmul oklevelet és könyvet adott. Hudoba József tanár Táncoló szakmának Hetenként kétszer, gyakran háromszor próbálnak a szakmán népi tánccsoport tagjai. Készülnek a járási kulturális seregszemlére. Jelenleg egy egész estét betöltő műsor összeállításán fáradoznak, amelyben helyet kapnak a különböző szakmári népszokások, jellegzetes szakmán táncok. Nagy gondot okoz a zenekar, amelynek megszervezése személyi és anyagi nehézségekbe ütközik. Lelkesedésben nincs hiány, a tánccsoport minden tagja őszintén reméli, hogy megoldják ezeket a probléma- fcat* Molnár János Szakmár Cikkünk nyomán „Körkapcsolás a Leninváro®* ban” című. március 12-én megjelent cikkünkre a Szegedi Postaigazgatóságtól az alábbi levelet kaptuk: „Kecskemét Leninváros új távbeszélő-hálózata az újonnan rendszeresített polietilén ér- és köpenyszigetelésű ká-* beiből épült. A kábel jelenlegi kötéstechnológiája nem kielégítő, így a nagy esőzés következtében a vízzel telített csőhálózatban a kábel részlegesen, vagy teljes keresztmetszetében beázott. Ezen túl a műanyag burkolatú kábeleket a csőhálózatba húzódó patkányok megrágták, emiatt áthallás keletkezett. A hibás kábelek kijavítása ügyében intézkedtünk, jelenleg az összeköttetések kifogástalan üzemeltetései biztosítottuk. Dr. Hódi István Igazgató-helyettes*’ ROBERTO BENZI SZEGEDEN Egy napot töltött Szege- címszerepét felesége, Jane den Roberto Benzi, az olasz Rhodes, a Párizsi Opera származású, 32 éves francia művésznője énekli, karmester. Délelőtt a szín- Benzit két filmjéből is- házban kimerítő koncertet merte meg a világ. Az első d;ri"á't. az*án éppen csak hangverseny és A kis karátöltözött, s irány a szabadtéri játékok igazgatósága, ahol magnetofon mellett, partitúra előtt egyeztette elképzeléseit a nyári fesz- tivál-Carmenről, amit ő vezényel Szegeden, s amelynek külön érdekessége, hogy mester nemcsak a moziknak jelentett kasszasikert, de a csodagyerekként indult muzsikus karrierjének sem ártott. Tizenegy éves fejjel állt először zenekar előtt, s egy év múltán a párizsi Conservatoire zenekarát vezényelte a Champs-Élysées színházban. 1951-ben dirigált először operát, a Sevillai borbélyt, s aztán repertoárjára került az Aida, a Tosca, a Traviata és természetesen a Carmen, amit Szegeden is fejből, kotta nélkül vezényel majd, mint általában. — Szabadabban, figyelmesebben tudok így dirigálni — mondja mosolyogva Benzi —, persze nem feltűnési hóbort ez, de a karmesternek amúgy is betéve kell ismernie a müvet, s ha már birtokában van, felesleges a lapozással bajlódni. Ami pedig az opera- és a koncertszereplést illeti, jómagam szívesebben vonzódom a szimfonikus művekhez, az opera más hozzáállást kíván: nehezebb, koncentráltabb munka eredménye. Repertoáromat azért a teljesség :gényével bővítem, hogy benne békésen megférjenek klasszikusok, a modern szimfonikus muzsika éppúgy, mint a zeneirodalom nagy operái. A szegedi szabadtéri játékok hírét a hatezres nézőtere hozta el hozzánk, de több művészbarátom is fellépett már ott. Kíváncsian várom a találkozást a szegedi fesztivál közönségével. N. I. Kunszabó Ferenc: *gy puskalövés erejéig sem, hiszen a németek csaknem Szegedtől egy iramban futottak Bajáig, sőt onnan is tovább, át a Dunán. A szovjet csapatok pedig igencsak igyekeztek utánuk, az apró faluban még egy fia katonát sem hagytak. S éppen ez lett a baj: Pár héttel a felszabadulás után kalandvágyó suhancokból álló kóbor csoport telepedett rá- Bácsszentgyörgynek igen ségből jöttek össze az em- juk. Először csak úgy vé- kalandos múltja van, pe- berek. És nem is egy fajtá- letlenül vetődtek ide délről, dig az ember meg sem gon- bői, vagyis nem csupán gaz- nagyot ettek, ittak, fegy- dolná, mikor egy éles ka- dag, egész telket kihasító verrel hadonásztak — aztán nyár után az út befordul a jobbágyok, illetve adóssá- látták, hogy kicsiny falu, határszéli apró faluba. A gok elől menekülő zsellé- mindentől távol: ideszok- házak is apróak, s mintha rek, hanem ilyen is, olyan tak. kicsit riadtan bújnának egy is; és nem is egy nemzet- Hivatták az esküdteket, csoportba a hatalmas me- bői; dűlők régi neveit és az zavaros szónoklatokat tar- zőség közepén. ablak alatt elmenők család- tottak nekik, majd elrenA kezdetek a múlt kút- fáját ismerő idős helybeliek delték, hogy mennyi tyúkot, jába vesznek, csak annyi a azt mondják, hogy valaha sertést, kenyeret és egyebet bizonyos, hogy az 1699-es így tartották számon; há- teremtsenek elő!... A falu népszámláláskor már szó romhatod magyar, kétha- megadta, heteken keresztül, esik Györgypusztáról, mely tód német, egyhatod hor- A végén már sejtették, hogy Gyuritynak is neveztetik, váth. Ezt a képet azonban ezek nem jugoszláv parti- Nagybaraoskához tartozott jelentősen megváltoztatta a zánok, hiszen azok szerve- akkor, s még sokáig, (őre- háború alatti és utáni nagy zett egységekből álltak, pa- gebb helybeliek még ma- mozgás... Node engem rancsnokokkal. fegyelemmel napság is azt mondiák, ha most éppen az „alatt” ás — mégsem mertek ellenük Baracskára Indulnak: me- ..után” fordulópontja, a fel- tenni. gvünk haza) Dómba! Ernő szabadulás mozzanata er- Végül a hír valahogy Ba- tísztelendö úr, ki a táj tör- dekel. jára jutott, s onnan kijött ténetének neves kutatója és Az arcok mozdulatlanná egy szovjet tiszt, kinek közreadója, azt mondja, válnak, szavuk lelassul: puszta IáHsára a szájhősök hogy ide harminckét köz- Harcok itt nem voltak, elmenekültek. Ez az affér Bácsszent- györgy fájó pontja, amiről ma sem beszélnek szívesen ... Gondolkodni kezdünk, mi is lehetett az oka, hogy heteken keresztül tűrték a nyegle ifjoncok ba- sáskodását? ... Igaz, az ország egy vesztes háború végén volt, déli szomszédunk pedig Európa-szerte nagy hírre tett szert szabadsága megvédésében: igaz, hogy a tetterős férfiak zöme a falutól távol volt. mundérba bújtatva — mégis: Számos ellenpélda van országszerte, és itt a Bácskában is, mikor a zavarosban halászokat a helyi lakosság csellel vagy erővel lehetetlenné tette. Tapogatózunk erre, arra, s végül mégiscsak a történelmi okoknál lyukadunk ki: a már említett helyzet, hogy Bácsszentgyörgy egészen 1947-ig nem volt önálló. Földiük, jószáguk, testük, lelkűk más községek, idegen hatalmak tartománya volt „Szentgvörgyre mindig mostohán gondoltak” — mondja Viszmcg András nyugdíjas, volt községi bíró ... ö még egy régi betyáresárdába iárt iskolába. a falutól 14 messzire. A halottat 1903 ig Nagv- baracskára kellett vinni, kocsival, földúton, sárban vagy nyári forróságoan, mert csak ott szentelte be a pap, ott volt templom és temető. Ez utóbbit végül is a község létesített. A kalocsai érsek a templomra is igen keveset áldozott, hiába szedte a nagy egyházi adót, nagyrészt a falusiak állták a terheket, közmunkában. így épült meg az Isten háza, sok huzavona után. 1911- ben. Paptartást is vállaltak, de parókiát már nem tudtak neki építeni, magánházban lakott, albérletben. Az egész eset nem érdemelne ilyen kiemelést, ha nem látszana belőle a györgy- pusztaiak görcsös akarása: önálló községnek lenni! Mert az egyház azt ígérte nekik, hogy ha temolomot építenek, papot vállalnak, akkor kijárja számukra az önállóságot. A kanonokok azonban nem tartották meg a szavukat... Sőt. 1941-ben az a csúfság érte a falut, hogv elvették az anvaköz- ségtől. Nagybara^skától. és Garához csatolták, amit a más nemzetig miatt is elleneztek, meg azért is. mert volt onnan egy nagv^azda. aki betelepedett Szent- györgyre és egyre csak narácsolta össze a földeket Márpedig ők évszázadokig arra voltak büszkék, hogy nagybirtok sohasem tudott behatolni a határukba, s közülük sem gazdagodott meg senki társai rovására. Ilyen és más, apróbb, nagyobb jeleit hordjuk össze az önállótlanság kínjainak. Lám, az ember nem is gondolná: milyen jelentős tényező volt az az aprócska autonómia, amit a bácskai és más alföldi községek, városok népe a török kor után is kicsikart a mindenkori hatalomtól! Ki lehetett benne járni a viszonylag önálló gondolkodás és cselekvés elemi iskoláját. A kóbor suhancokat kizavaró szov jet tisztet Pst- rovicsnak hívták. (Sőt, kívánjuk: hívják ma is! Éljen soká!, azt üzennék neki, ha tudnák, merre keressék.) Ö beszélt először itt a szabadságról, az önálló cselekvésről. a demokráciáról. Kicsit félve, kicsit értetlenül hallgatták — de alig múlt el két év. Szentgvörgy- puszta, mely valamikor Gyuritynak is neveztetett, Bácsszentgyörgy néven szuverén tagja lett a magyar községek és városok nagy egységének.