Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-06 / 54. szám
1969. március 6, csütörtök 5. oldal Bemutató: március 20. Március 20-án, a Tanács- köztársaság kikiáltásának félévszázados jubileuma alkalmából mutatja be a kaposvári Csiky Gergely Színház Csontos Gábor „Legyőzőnek diadala” című drámáját. A darab Latinka Sándornak, az egykori somogyi direktórium tisztség- viselőjének és társainak állít emléket. Latinka Sándort Simon György személyesíti meg. Emlékezés Kodály Zoltánra Gondolták-e 1967-ben a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium V/a osztályának diákjai, hogy soha többé nem ül a tanári katedra mögé Kodály Zoltán, nem figyeli érdeklő szelíd-szigorúsággal: mennyit haladtak, mit tudnak a hírős város fiai-lá- nyai. Szabó Mária, Kun Éva, Borszéki Ilona és pajtásaik most újra felidézték ennek a felejthetetlen Előrelátókban TVT emrégiben történt, hogy az egyik községi tanácshoz bekopogtatott egy fiatal lány. Az első pillanatban nem is értették, mit akar. csak amikor bemutatkozott. akkor derült ki, hogy a tanács ösztöndíjasa. Érdeklődni jött — mondta — még idejében, hiszen a tanév végén befejezi az egyetemet, s illőnek tartotta, hogy jelentkezzen a ió hírrel. Már alig várja, hogy az ősszel megkezdje a munkát a helybeli gimnáziumban. — Az ám! — fogadták széles mosollyal. — Hát akkor lássuk csak, mit szól hozzá a gimnázium igazgatója ... S a tanács egyik vezetője szépen átsétált a fiatal tanárjelölttel az igazgatóhoz megbeszélni a részleteket. Ott azonban nagy csalódás érte mindkettőjüket. Az állások betöltve. a tantestületből nem készülődik el senki azon a szakon, amit a lány tanult, így hát nincs rá szükségük, ne is reménykedjen, hogy hazajöhet tanítani a községbe. — Egyáltalán, a megye tud róla? — kérdezte az igazgató. — Hiszen a gimnáziumok a megyei tanács irányítása alá tartoznak, itt helyben úgyse dönthetnénk. Nem. a megye nem tudott róla A tanács annak idején megkötötte a szerződést a lánnyal, fizetik is ötödik éve neki az ösztöndíjat, akkor is. azóta is elfeledték minderről értesíteni a megyét. A megyei művelődésügyi osztály így nem számolhatott azzal, hogy 1969 őszén közköltségen taníttatott, új középiskolai tanárhoz jutnak. Eddig a történet. Befejezetlen, hiszen a jelölt még nem végzett, a sorsa sem dőlt el. L ehet, hogy a végén mégiscsak találnak megoldást. Talán elhelyezik egy másik gimnáziumban valahol messze a falujától, vagy mégiscsak otthon kap állást valamelyik általános iskolában. Nem marad munka és megélhetés nélkül. De bizonyos, hogy rengeteg keserűséget okozott reményeinek felborulása és okoz még továbbra is a bizonytalanság. Erre igazán nem szolgált rá. hiszen teljesítette, amit vállalt, tanult becsülettel, és megszerzi az oklevelet, amelyért öt éven át sok ezer forint ösztöndíjat fizettek ki. Az ő csalódottságán kívül azonban más hiba is történt. A tanács imént említett sok ezer forintja végeredményben a község számára valószínűleg kárba veszett. Áldoztak rá, hogy kitaníttassanak valakit. aki valahol a megye másik végében fog majd dolgozni, tehát nem szolgálhatja meg munkájával a rááldozott összegeket. B efejezésül tehát nem árt levonni a tanulságot: Nagyon helyes, hogy a helyi tanácsok, a vállalatok és a gazdaságok anyagilag támogatják az érdemes és rászoruló fiatalokat. De költsék el előrelátóbban az ilyen célokra fordítható összegeket, s úgy kössék meg a fiatalokkal a szerződést. hogy a támogatás meg Is térüljön. M. L. látogatásnak, órának a történetét, hangulatát. Üjra felcsendültek azok a dalok, kórusművek, amelyekkel annak idején a tanár úr előtt „vizsgáztak”. Elmondták, hogy milyen tanácsokat kaptak Kecskemét nagy szülöttétől, mit helyeselt, és hol látott javítanivalót. Minderre a medgyes- egyháziak nyújtottak lehetőséget, szép alkalmat. A tanár úr halálának második évfordulója alkalmából rendezett hangversenyre F. Kocsis Klára tanár és a művelődési ház igazgatójának buzgalmából megtelt az intézmény nagyterme. A műsor végén bemutatták a medgyesegyházi diákok által készített albumokat, népi hangszereket, rajzokat, a kecskemétiek pedig Kodály Zoltán szavaival ékesített díszes szalagot nyújtották át a szívélyes vendéglátóknak. H. N. Szakköri nap az intézetben Igaza volt Érsek Kálmánnak, a kalocsai Állami Fiúnevelő Intézet igazgatójának, mikor még az őszszel azt mondta: „Most félház van nálunk. De ha beáll a rossz idő, megszaporodunk.” Novemberben jártam itt utoljára, akkor még enyhe volt a Napnak. É6 ahogy a fák is levetkeztek, s a dér megcsípte a földet, hidegek lettek az éjszakák. Egyre gyakrabban kopogtattak a kapun. Csínytevő csavargókat, apától-anyától eldobott emberkéket hoztak be hol rendőrök, hol gyermeknevelők. Olyanokat, akiknek kell a szerető szigor, a nagyobb fegyelem. A zord téli hónapokban az intézet lakóinak létszáma jóval meghaladta a kétszázat. Kint borús tél vége. És idebent? Milyen itt a levegő, vagy kifejezőbben: a légkör? Hogy bírják a szilajságot, néha számkive- tettséget is megkóstolt bozontos fejű sihederek ezt a világot? Csütörtök van éppen, „szakköri nap”, ahogy itt bent mondják. Vagyis: ezen a délutánon mindenki valamilyen szakkörben tevékenykedik. Nézzünk széjjel a nagy épületben. Krisztián János tanár élesíti meg a kis fűrészt, aztán Jancsi kezébe adja: így fogd, finoman, nem erdőben fűrészelsz! Bizony, nem. Ebben a szakkörben óvodások számára készítenek játékot. Most éppen furnérlemezből állatfigurákat. Nem elég kecsesek. Nemrégiben kezdték Kozma Pál: 4 csemegeszőlő Milyen ma a faiskola? F.tviíc Izgalmas olvasmány Kozma professzor Fejlődő, egyre szépülő városaink és falva- könyve, hiszen nemcsak a csemegeszőlő ter- ink mind nagyobb igényt táplálnak a díszfák mesztéséhez közöl tudományos alapossággal és díszcserjék, nemkülönben az évelő virágok megírt tudnivalókat, hanem kultúrtörténeti iránt, ezért különösen hasznos Proboeskai dokumentumgyűjtemény is, hiszen megismer- Endre, Faiskola címen megjelent könyve, teti az olvasóval a szőlőtermesztés történetét, Nemcsak a hivatásos kertészek forgathatják a művelésnek az ember által kialakított és nagy haszonnal, hanem mindazok, akik há- egyre tökéletesebb változatait. zuktáját, vagy utcájukat szépíteni akarják. Szakavatott leírását kapjuk a műből a A fák és virágok szaporítására, nevelésére nagyüzemi telepítéseknek, a művelésnek. Am és gondozására adott hasznos tanácsokon kí- ez egymagában csak szűkebb körben tenné vül a könyv megismertet bennünket a nö- használhatóvá a könyvet. A nagyközönség vények élettanával is. A mű végén mindrészére azzal teszi munkáját hasznossá a azokról a kérdésekről közöl a szerző lexi- szerző, hogy részletes útmutatást ad a ház- konszerű ismertetést, amelyek a könyv fő- körüli szőlőtelepítésre és művelésre. (Mező- anyagában nem szerepelnek. (Mezőgazdasági gazdasági Kiadó.) Kiadó.) B. Szepelnvak; Airtcriav* Kassai Ferenc fordítása — Nem egyeztem bele a lenne is, nem sokra men- Bármennyire is szeretnék műtétbe. 42 tavaszáig fe- nénk vele. Az adataid bi- hinni önnek, kötelességem, küdtem egy parasztasszony zonyára helytállóak. Nincs hogy — amint mondják: házában. A csont beforrt, kizárva, hogy a fasiszták szúrópróbát tegyek... így de ez a lábam valamivel foglyul ejtettek egy valódi, hát az a javaslatom, vegye rövidebb lett. német nevű szovjet tisztet, oda egy emberünket a gas te most az ő adataival rázsba. Egységünk tartóz— Megértem, hogy önnek mindezt ellenőriznie kell. Huszonnégy óra áll rendelkezésemre. Legkésőbb hol„futsz”. Lehetséges az is, kodási helyéről egyedül nehogy valóban az vagy, aki- ki lesz tudomása. Csakis nek mondtad magad, csak rajta keresztül tartjuk nap " reggelre ° vissza kell éppen áruló. A harmadik kapcsolatot. Azonkívül: tu- térnem. Ellenkező esetben változat: a teljes igazat domásom van róla, hogy mondtad. Ez a legvonzóbb Nyikolajevka falu környé- változat a mi számunkra kén és a te számodra is. 2. páncéltörő század parancs- bajba sodornám a bajtár— Ismétlem, Hermann nokaként. saimat. Gondolom, egy nap Kreiss a nevem — foly- „Az ilyen a pokolba is elég rá, hogy felvegyék a tatta a fogoly. — Valódi bejut, nemhogy a felderí- kapcsolatot a Nagy Földdel, legkockázatosabb. „ német vagyok, de szovjet- tőkhöz” — gondolta némi s megkapják a kellő inforunióbeli. Bizonyára hal- elismeréssel Szobko. mációkat... Ha szükségeslőtt már a Volga menti — Szeptemberben sebe- nak tartja, embereimmel én német autonómiáról. Ott sültem meg a lábamon, együtt csatlakozom önökszülettem és növekedtem, visszavonulás közben, Ősz- höz... Vagy pedig továbbra bosszúállók” vagyunk mi Később a Távol-Keletre tyernél. Nagynehezen el- is a németeknél dolgozom *tt rostokolunk ebben jevka ötven kilométerre utaztam, önkéntesként je- kúsztam a mezőkig. Két majd, mint az önök felde- az átkozott horpadásban, van a raktárról én is tulentkeztem a hadseregbe, napig rejtőztem a napra- rí tő je és — sofőrje. Száz ahelyett, hogy az ellensé- dók. Elég hanyagul őrzik: 1934-ben pedig felvettek a forgóban. A helybeliek vé- kilométerre is elvihetem §et ütnénk? Én is megérem arrafelé nem jártak még páncéltörő iskolába. gül is rámtaláltak, elrej- önöket, ha akcióról van a pénzem: végre itt a reális a partizánok. Mégis javasönkéntes! — ízlelgette a tettek. Még egy öreg fel- szó... Az egység nyomait lehetőség, hogy kikecme- i0m, hogy az akcióban részszót Szobko. — Be akart cser is előkerült. Ampu- nyilván az akció körzeté- regiünk a sztyeppéről, s vevő csoport öltözzön néfurakodni a hadseregbe. A tálni akarta a tört lába- ben keresnék, önök pedig ekkor habozom. Valamit ki met egyenruhába. A felnagy élelmiszer- és S a lőszerraktárt létesítettek a Az németek, öt emberével és egység sorsával nem játsza- tíz harcosommal zsákmá- dozhatom. Mit is tehetek nyoljanak minél több hadi- amúgy istenigazából? anyagot, utána pedig rob- Az ördögbe is, miféle „népi bántsák fel a raktárt. — Megértettem. Nyikolanémeteket nyilván nem mat. nyugodtan ülhetnének itt, kell találnom... hívták be. Ezért aztán ön- „Ellenőrizzem a sebhe- és készülhetnének a követként jelentkezett!...” lyet? — fordult meg a gon- kező feladatra. — Cserkasszk megyében dolat Szobko fejében. — ..Mindez nagyon csábító ko. — Még ma beszélünk ba, estem át a tűzkeresztségen. De hiszen egy ilyen madár — gondolta a parancsnok, a hátországgal és ellenőriz- lezni. Az iratokat megszerEbben az időben a felde- sebhelyről is gondoskodik. — De mikénpen ellenőriz- zük az elbeszélését. De ön zem. A többit — meglátrítőknél szolgáltam, egy A kém mindenre kapható.” zelek? Rádiónk nincs. S ha is tudja, hogy ez kevés. juk. (Folytatjuk) szerelésről gondoskodom. — Hallgasson ide, főhad- Egy német utászcsapat tag- nagy — szólalt meg Szob- jaiként érkezünk a raktárrobbanóanyagot vétea munkát. Tízen csinálják. A nevük: „Óvodapatronáló szakkör”. Magnózene szól, dübörög a parkettpadló. Ének, amolyan szenvedélyesen tüzes, pattogó: „Főztem neked szárazbabot eleget...” Népi tánc-szakkör, tagjai: csupa cigányfiú, tizenkét— tizenhat évesek. — Negyvenkettőn jelentkeztek ebbe a szakkörbe — mondja Somorai János pedagógus. — A követelmények elég magasak és ma már csak tizenketten vannak. De rájuk lehet számítaná. Karácsonykor, a Télapó- ünnepségen az ő szereplésük volt az egyik főszám. Az idén már a kulturális szemlén is indulnak. Van saját táncruhájuk és magnójuk, amellyel önálló dalgyűjtést végeznek. Műsoruk nagy része ilyen saját gyűjtés. — Szeretsz itt táncolni? — kérdezem az egyik feketehajút. — Szeretek. Tizenhat éves, de csak harmadik osztályos. Akinek a traktorhoz van kedve, nyeregbe ülhet itt is. Október óta folyik az oktatás, tízen vállalták, hogy levizsgáznak. Ha itt előkészültek, Aszódon — a testvérintézetben — tehetnek vizsgát. Mégpedig olyat, hogy azzal már állást is vállalhatnak. ö. Német Tibor főhivatású nevelő közli velem: hatholdas területet kaptak a várostól, ott gyakorolhatnak. — Hányán jelentkeztek? — Egyelőre tízen tanulnak, kitartóan. A tűzoltószakkör 16 tagja, két rajban, az Állami Tűzoltóság felügyelete mellett képezi magát. — Mit tudnak a fiúk? Sziklai Pál tanár, szakkörvezető : — Kismotorfecskendőkezelést, megelőző tűzrendészetet. Hivatásos tűzoltók oktatják őket. Két év óta járási versenyeken elsők lettek, megyei versenyen másodikként végeztek. A poroltókészülék kezelésével is tisztában vannak. Bekukkantottunk a fafaragó szakkörbe, ahol ügyes kézzel élesztették a kedves, szép állatfigurákat. A vasas szakkörbe, ahol már háromszáz méternyi drótkerítés készült el a sportpályához. A cipészekhez, a drótfonatkészítőkhöz, a hegedűsökhöz, az asztaliteniszezőkhöz, a birkózókhoz, az orosz nyelvet tanulókhoz, meg a hímző-varrókhoz. Szürke tél végi nap, vigasztalanul borús idő. Bent jó meleg, kedves hangulat, szorgalom. Mostoha sorsú fiatalok, nehéz életnek indult emberpalánták. — Munkára neveljük őket — mondja Érsek Kálmán igazgató. Csillog a fiúk szeme. Húsz szakkör működik az intézetben. Balogh József
