Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-06 / 54. szám
4. oldal 1969. március 6, csütBrtBk Ülésezett a népfront mezőgazdasági bizottsága Tegnap délelőtt ülésezett Kecskeméten a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő mező- gazdasági bizottság. Ez alkalommal egyrészt azt elemezték, hogy a múlt évben kiadott irányelveknek megfelelően hogyan segítették a helyi bizottságok a mezőgazdasági dolgozók körében végzett termelési agi- tációt és tömegpolitikai munkát — másrészt az idei feladatokkal foglalkoztak. Megállapítható, hogy a népfrontnak e speciális bizottságai eredményesen működtek közre az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tapasztalatok felmérésében, a tsz-ekben alakult társadalmi bizottságok vezetőinek oktatásában, szakmunkás- képzésben, munkaverseny szervezésben. Az ez évi tennivalók között kiemelkedő fontosságú a földtörvény végrehajtásával kapcsolatos felvilágosító munka, s azok a célkitűzések, melyek a falusi ifjúság helyzetének javítását, a fiatal agrár- szakemberek beilleszkedésének megkönnyítését célozzák. IV. Kormányválság December felé már nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány a régi összetételben nem tarthatja sokáig magát. A függetlenségi pártnak Lovászy Márton kultusz- miniszter körül csoportosuló többsége, a burzsoázia törekvéseinek megfelelően, radikális „jobbra át”-ot akart végrehajtani. A szociáldemokrata párt kizárásával, jobboldali polgári pártok koalíciójának kívánta a kormányt átadni. Mivel Lovászy élesen szembekerült Károlyival, aki a válságot inkább a baloldalnak tett engedményekkel kívánta megoldani, kilépett a kormányból és a hasonló nézeteket vallók nagy résziével együtt Károlyi pártjából is. A polgári jobboldal olyan kormányt szeretett volna az ország élén látni, amely a demokratikus szabadságjogok ’ korlátozásával, kíméletlen fegyveres erőszakkal állítja meg az egyre erősödő szocialista tendenciákat mutató forradalmi fejlődést. E tervek azonban nem vették figyelembe a valóságos erőviszonyokat. A burzsoázia minden igyekezete ellenére sem tudott olyan ellenforradalmi fegyveres szervezetet létrehozni amelyre támaszkodva a győzelem reményével szállhatott volna szembe a munkásosztály, a szegényparasztság és a katonák harcos tömegeivel. Az ellenkező oldalról, a forradalmi erők oldaláról még súlyosabb nyomás nehezedett a kormányra. A dolgozók követelései körüli hosszú huzavonát, az ellenforradalmi erőknek tett engedményeket sokan azzal magyarázták, hogy a kormányon belül a polgári miniszterek vannak többségben és a szociáldemokratáknak csak két miniszterük van. A munkásosztály, tudatában lévén erejének, elégedetlenül szemlélte; hogy a szociáldemokrata párt a kormányban Egy év alatt 230 millió forint kártérítés BÁCS MEGYEI ÉS ORSZÁGOS REKORD Beszélgetés az ÁB megyei igazgatójával Az elmúlt esztendőben az Állami Biztosító megyei igazgatósága összesen 230 millió forintot fizetett ki kártérítésként, s ilyen szempontból ezzel az összeggel a megye első helyen áll az országos statisztikában. Ez a hatalmas összeg azonban nemcsak az igazgatóság történetében egyedülálló, hanem országos rekordnak is számít. Felkerestük Tar Jenőt, az Állami Biztosító megyei igazgatóját, s tájékoztatást kértünk arról, melyek voltak a legnagyobb káresemények 1968-ban? — Annak ellenére, hogy tavaly országos átlagban nem fordult elő sok kár, Bács-Kiskun megye a kifizetett kárösszeg tekintetében mégis rekordot állított fel — kezdi az igazgató. — Több éves tapasztalatunk, hogy a jégverés úgyszólván soha nem kerül el bennünket, s vannak a megyének „szögletei”, ahol szinte menetrendszerűen pusztít. Ez a kár 1968-ban 78 községet érintett és — szakmai kifejezéssel élve —, 40 jégnapot számoltunk. Ha ehhez hozzászámítjuk az állatkárokat is, a következő a megoszlás: szövetkezeteknek 98 millió, állami vállalatoknak, gazdaságoknak 42 millió, a lakosságnak 24 millió forintot fizettünk ki, az állami kártalanítás ösz- szege pedig 66 milliót tett ki. Ez összesen 230 millió forint. — Az egész országban, de különösen a megyében nagy népszerűségnek örvend az úgynevezett önsegélyező csoportok által szervezett számos kirándulás, üdülés stb. Hogyan fejlődtek tavaly ezek a csoportok? — Eredményeink közé tartozik, hogy 1968-ban 46 ezren kötöttek új biztosítást a megyében. Ebből 16 ezer az önsegélyező csoportok létszámnövekedése, s a taglétszám jelenleg megközelíti a 87 ezret. Ismeretes, hogy az előző években elsősorban tez-tagokból álltak az önsegélyező csoportok, de fokozatosan kiterjedt ez a „mozgalom” az ipari üzemekre, vállalatokra is, mert szolgáltatásaink előnyösek, vonzóak — folytatja a tájékoztatást Tar Jenő. — Szociális juttatásként az elmúlt évben a csoportok tagjai között öszszesen 3,1 millió forintot osztottunk szét, s ebben benne van az üdültetés, országjáró körutak költsége, különböző rendezvények kiadása stb. Közismert, hogy Debrecenben és Harkányfürdőn évenként sok százan pihennek megyénk dolgozói, az önsegélyező csoportok tagjai közül. Arról is több esetben írt a megyei lap, hogy külföldi utazásokra vittünk tsz-tagokat. — Szóljunk még röviden a Casco-ról, és a biztosítási hónapról is. — Néhány évvel ezelőtt a kötelező gépjárműszavatosság mellett lehetővé tettük magasabb biztosítási díj ellenében, hogy a gépkocsi-tulajdonosok úgynevezett Casco-rendszerű biztosítást is köthetnek. Lényege ennek a módozatnak, hogy ha az illető karambolozik, nemcsak azt a kárt térítjük meg, amit a másik kocsiban, járműben okozott, hanem azt is, ami az ő gépkocsijában következett be. Ez akkor bonyolítható le így, ha a Cascó- val rendelkező volt a vétkes, a hibás. Hozzá kell azonban tennem, hogy mindig az eset összes körülményei alapján dől el, kinek mennyit és miért fizetünk, illetve nem fizetünk ... — örülök, hogy az interjú keretében szóba jött a biztosítási hónap is, hiszen sokan nincsenek tisztában céljával. Lényege, hogy egy adott területen (város, járás stb.) a biztosítási hónap tartama alatt minden rendelkezésre álló propagandaeszközt kihasználunk, népszerűsítjük a biztosítást, felvilágosítjuk a lakosságot, sőt családokhoz is ellátogatunk. — Három évvel ezelőtt kezdeményezte ezt a bajai járási fiókunk a járási tanács vb-vel egyetértésben. Mondhatom, igen hasznosnak bizonyult azóta a módszer — fejezte be nyilatkozatát Tar Jenő, az Állami Biztosító megyei igazgatója. G. S. alárendelt szerepet játszik, és oyan polgári politikusok, akik mögött számottevő tömegek nincsenek, a miniszteri székben szabadon folytathatják ellenforradalmi üzelmeiket. Mivel még nem látta világosan a jobboldali és centrista pártvezetők szerepét a régi rend védelmezésében, a munkások nagy része úgy vélte, hogy a szociáldemokraták kezében levő tárcák számának növelése vagy tiszta szociáldemokrata kormány alakítása szabaddá tenné az utat a forradalmi célkitűzések megvalósítása előtt. — A január 7-i pártválasztmányi ülésen, valamint a munkástanácsnak a következő napon megtartott értekezletén napirendre tűzték a kormányválság kérdését. Több mint egy hétig tartó vita indult meg a koalíció pártjai között. Ennek során mind a polgári, mind pedig a szociáldemokrata fél kifejezte azt a készségét, hogy a másik javára lemond a kormányban való részvételről. Mindegyik szívesen vállalta volna a nehéz gazdasági és külpolitikai viszonyok között — amikor a dolgozók egyre nagyobb tömegei sorakoztak fel a kommunisták mögött — a lojális ellenzék jóval kényelmesebb szerepét, Végül is, a szociáldemokrata pártvezetőség — szokás szerint — engedett a burzsoáziának, és a belügyi tárca helyett beérte az adott helyzetben ösz- szehasonlíthatatlanul kevésbé jelentős közoktatás- üggyel. A megalkuvást még azzal is tetőzték, hogy a korábban a hadügy felügyelete alá tartozó karhatalmi alakulatok feletti diszpozíció jogát is átengedték a belügyminisztériumnak. Károlyi Mihályt január ll-én a Nemzeti Tanács ideiglenes köztársasági elnökké nyilvánította. Az új miniszterelnök a korábbi igazságügyminiszter: Berinkey Dénes lett. A kormány bázisának kiszélesítése érdekében a kabinetbe bevonták Nagyatádi Szabó Istvánt, a gazdagparasztság képviselőjét is. Anyai féltés W odúinak kifelé a lá- -* togatók az utolsó mozielőadásról. A szemek, arcok ragyogása, az élénk zsivaly egyaránt tanúsítja: jól szórakoztak. Pont a bejárati villany alatt háromtagú kis csoportot kell kikerülni. Színes-csizmás, mi- niöltözékü kislány van belül. Vállához vállát vetve, felgyűrt gallérú kamaszfiú áll, egyik lábáról a másikra billeg. Kettőjükkel szemben egy szőrmekucsmás, sötét kabátos asszony. Éppen az ő hangja hallatszik. — Erre a kedves kislányra voltam kíváncsi... Nagyon érdekelt, milyen aranyos lányka ez? ... Milyen tündérke? Mialatt ellépünk mellet- ' tűk, arra gondolunk, hogy j talán a film főszereplőjéről beszél, aki valóban csinibaba. Ám a „tündérke” szó vitriolos gúnyossága mást sejtet. A következő szavak olyan hirtelen felerősödnek, annyira süvít belőlük a düh, hogy önkéntelenül is visszakapjuk a fejünket. — Ügy, hát te volnál az? — vágnak a néni szavai, akár a kés. — Ugyan mit akarsz a fiamtól, tizenöt éves kis taknyos?!... Most jól megnézlek magamnak... Nem szégyelled magad?!... Na, gyerünk csak hazafelé, fiatalúr, majd otthon számolunk! — lódítja el karjánál fogva a fiút. A lányra meg vésztjóslóan sziszeg. — Nem mész azonnal a szemem elől, te... te kis... Meg ne lássalak mégegyszer a fiammal! /§ kislegény — mit te- hetne egyebet ebben a nyíltszíni konfliktusban — „állja a sarat”. Nem mozdul a csinos lányka mellől, csak meg-megcsukló Gyémántdiplomás gyógyszerész Aki késő délutánonként elhalad Bácsalmáson az egyik szolgálati lakás ablaka előtt a homályosuló üvegen át a szemközt levő park fái felé forduló arcot vesz észre. Ezek a szemlélődés órái a 82 esztendős Páskuj Antal életében. Az emlékekre vissza- révedő állapotot naponta két órán keresztül viszont tevékeny foglalatosság előzi meg. Ekkor — nyugdíjasként — a községi gyógyszertárban talál magának munkát a pihenni nem akaró agy és kéz. Néhány hete az otthonában őriz egy becses okmányt is — a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyémántdiplomáját —, amit hatvan éven át 'kifejtett értékes szakmai munkája elismeréseképpen kapott. A pályakezdés olyan messze, mint a század eleje. Az első, szórnyrabo- csátó oklevelet Kolozsváron szerezte az egyetemen, 1909-ben. Némileg eltért akkor a gyógyszerésszé válás útja-módja a mai lehetőségektől. Az egyetem előtt két évig a „poros város”, Debrecen egyik patikájában serénykedett, bizonyítva rátermettségét. Az egyetemi tanulmányokat természetesen akkor is megelőzte az érettségi vizsga, amit Zilahon tett le. Emlékszik ebből az időből a halhatatlanná lett Ady Endrére, aki — mint intimitást eláruló hangsúly- lyal megjegyzi — „Zilahra járt udvarolni Koronkai Zsókának”. Ady Lajos pedig ugyanitt volt segédtanár a kollégiumban. A további állomáshelyek változatos sorsról tanúskodhangon csitítgatná anyját. — Anyu, igazán ... Miért itt?... Ne, anyu, ne csinálja ezt! Aztán, hogy édesanyja megint eltuszkolja onnét, nyakát behúzva sompolyog odébb a közfeltűnés közepéből. Az asszony — félig még visszafordulva indul utána. Ellenőrzi, mit csinál a kislány? s mit tesz? Eddig is felnőttes önuralommal tűrte a fiát féltő anya túl ádáz kifakadásait. Se nem grimaszol, se nem szól, csak szép kis pofikája fehérebb azokénál, akik kajánul nézik. Majd, hogy a néni még egy villámos pillantással hátat fordít neki, vállát picit megvonva — lehet, hogy a fordulása miatt látszik igy —, ő is elténfereg, ellenkező irányban. Lépései vontatottsá- gán rajta van annak a bénultságnak a súlya, amely a nyilvános megszégyenítéssel jár... Ű nem néz nak: Budapest, majd Ráckeve, Bihamagybajom, Sa- j őszen tpéter, Kassa, Sarkad, Nagykőrös, Veszprém. Végül Vaskúton és Kunbaján dolgozott, s negyedik éve, hogy Bácsalmáson tartózkodik. Mindenhová‘elkísérte felesége. A fáradozást megköszönő hálatelt levelek is egyformán szólnak — kettejüknek. A nyugdíjas gyógyszerész emlékszik még a babonákra, kuruzslásokra, amelyek- jkel meg kellett küzdeni. Olyan hiedelmekkel találta magát szemben, ame- , lyek gyógyító hatást tulajdonítottak a kór kifüstölésének, vagy a tömjén és gyantafélék belélegzésének. Pe a patika is inkább az alkimisták laboratóriumához hasonlított fél évszázada, mintsem a mai értelemben vett alkalmazott tudomány műhelyéhez. A polcokon különféle mozsarak, törők, sziták, huták helyezkedtek el. A növényi, állati és ásványi alapanyagokból maguk állították elő a szükséges szert. A szerepük mégis óriási volt. Hiszen nem a mentőt hívták — nem is hívhatták — a bajba jutott családok, hanem a legközelebbi patikába szaladtak enyhüié'' -t. Szemtanúja volt a nagy fordulatnak is: az 1950-es évek elejétől jött a megváltó gyógyszer, a penicillin. Az egyéni életében sajnos, későn, mert gyermeke egy gyulladásos fertőzés áldozata lett Életmentés? Az is volt. Amikor például a diftéria elleni szérumot kellett beszerezni éjjel, valószínűt- lenüi sürgősen. Emlékszik még a helyszínre, az eldugott határmenti kis falura, és a segítséget váró apa kétségbeesett arckifejezésére. Az utóbbi másfél évtized maradandó emlékei a vaskúti gyógyszertár bővüléséhez, illetve a kunbajai állomáshely forgalmának emelkedéséihez kapcsolódnak. S ma? — Célom volt, hogy világot lássak, tájékozódjak. Jelenleg is figyelemmel kísérem a tudomány fejlődését, naponta bejárok a helyi gyógyszertárba. Nekem nem passzió az, hogy lépést tartsak a változásokkal, hanem szüntelen igényem — vallja Páskuj Antal, gyémántdiplomával a zsebében. Halász Ferenc senkire, semerre. Pedig milyen nehéz most úgy viselkedni, mintha senki se lett volna tanúja a jelenetnek ... ötven-száz méter után már ruganyosabbak a léptei, fejtartása is dacosabb már. Messzebb, kívül a mozifényeken, a legényke si- mítgatja-igazgatja a haját... Talán az anyai nyaklevesektől zilálódott szét? ff át igen... A szere“ * lemnek néha ára van. Bár — ami igaz, igaz —, ez nem éppen a legtapintatosabb „fizetési mód”. Mert azért — pláne ka- m.aszgy er ekeknél — otthon is sok más módja van a megelőző óvintézkedésnek ... Másfelől meg az a féltő édesanyaszív! Meg lehet érteni. Ez esetben talán még rámondhatjuk: ebcsont beforr. De van úgy, hogy az ilyen ,Jorr adás” egész életen át meglátszik ... Tóth István
