Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

1969. március 27. csütörtök 5. oldal • • Ötéves az Iskolatelevízió Vita az olvasásról Az Iskolatelevízdó érde­kes intézmény. Az ország több ezer tantermét mond­hatja magáénak a legtöbb tanulóval, de ugyanakkor a legkisebb létszámú tan­testületet foglalkoztatja. Modern intézmény, korunk technikája szülte. Ezekben a napokban ünnepli szüle­tésének ötödik évforduló­ját. Ezúttal kissé rendhagyó módon foglalkozunk az Is­kolatelevízióval, az ötödik születésnapon ellátogattunk a szerkesztőségbe, hogy Ke­lemen Endrétől, az ITV vezetőjétől néhány kérdés­re kérjünk választ. Az Iskolatelevízdó köz­pontja egy közepes nagysá­gú lakást foglal el a bu­dapesti Nádor utca 6. szá­mú ház első emeletén. A szűk helyiségekben asztal asztal mellett, sürgő-forgó munkatársak, csengő tele­fonok. Az ember nehezen tud tájékozódni: egy újság szerkesztőségében van-e, vagy az ország legnagyobb iskolájának tantestületi szo­bájában? Kelemen Endre, aki osz­tályvezetői minőségben ve­zeti az ITV-t készséggel válaszol kérdéseimre. Köz­tudomású róla, hogy az Iskolatelevízióval kapcsola­tos minden kérdés érdek­li, hiszen kezdettől fogva vezetője ennek az intéz­ménynek. — Milyen igény hozta létre az Iskolatelevíziót? — A magyar közoktatás helyzetéből adódott a szük­ségesség. Az 1963-ban kez­dődött iskolareform szerint egyforma lehetőséget kell minden tanulónak biztosí­tani a tanuláshoz. Ez ná­lunk lehetetlen, hiszen két iskola is alig akad, ahol azonosak a feltételek. Kü­lönösen a falusi és tanyai iskolákra gondolok itt. Az új tantervek előírásai sok­szor alig elérhetők. Pél­dául: egy tanyai iskola ho­gyan tud eljutni az ország különféle részébe, nagy­üzemekbe, bányákba. — Külföldi példák? — Számos országban, van már Iskolatelevízió. Ál­talánosságban azonban csak az oktatófilmekre ter­jed ki a működésük. Mi­előtt mi elindítottuk az ITV adásait, én magam Varsóban voltam tanul­mányúton, Kovács Barna főszerkesztő kollégám pe­dig hat hónapot Kanadá­ban töltött hasonló céllal. Számos dokumentáció állt rendelkezésünkre, többek között az UNESCO kiadvá­nya. — Hazánkban milyen mértékben terjedt el az ITV? — Az általános iskolák­nak mintegy 65 százaléka veszi igénybe adásainkat. Ami Bács-Kiskun megyét illeti, az idei tanév elején a megye 465 általános is­kolájából 211 rendelkezett televíziókészülékkel. Ezek­ben az iskolákban rendsze­resen nézik is óráinkat. — Hogyan választja ki tanárait az ITV? — Komoly szelekcióval. Az iskolák felügyeleti ha­tóságaitól kérünk javasla­tokat. Többszörös próba előzi meg az „alkalmazta­tást”. Csak a reáltárgyak előadásával bízunk meg pe­dagógusokat, a humán tár­gyakat színészek adják élő, legtöbbször dramatizált formában. — Vidéki pedagógust miért nem bíznak meg elő­adással? — Leginkább az utazási nehézségek miatt. Mind­össze egy vidéki előadónk van, a nagykőrösi gimná­ziumból. — Az órák tantervét, anyagát hogyan dolgozzák ki? — Szakbizottságok tár­gyalják meg az egyes tan­Iskolán kívül, tananyagon túl HHwHnHHHHMS Kelemen Endre, az Iskolatelevízió vezetője. tárgyak tervét és az órák anyagát. A kész tervet az­után műszaki csoportunk dolgozza fel televízióra. — Hány tagja van a szerkesztőségnek? — Mindenekelőtt két ro­vatunk. A reál rovat veze­tője Kovács Barna főszer­kesztő, a humánrovaté pe­dig dr. Borús Józsefné. Az egész szerkesztőség 40 munkatársból áll. Balogh József A Petőfi Népében hetek óta folyik a vita az olvasás tanításáról. Eddig kizárólag tanárok szóltak hozzá. őszintén, felelős­séggel és szenvedélyesen. Nemcsak abból, amit mon­danak, hanem az indula­taikból is érezhető, hogy baj van az iskolai iroda­lomoktatással. A vitára sokan felfigyel­tek. Többnyire azonban megmaradtak a helyeslés­nél, mert úgy érezték: az amiről itt szó van, a taná­rok dolga. Néhány levél is érkezett szerkesztőségünk­be, de személyes beszélge­tésekben sokan említették, hogy figyelemmel kísérik a vitát, egyetértenek a bíráló megjegyzésekkel, s maguk is tudnának hozzáfűzni egyet, s mást. Ezekről szeretnék szót ejteni az alábbiakban. Az olvasás Sartre tömör megfogalmazása szerint: irányított alkotás. Ezért sajnálni való az az ember, aki nem ismeri az olvasás örömét. Nemcsak elesik is­meretek és élmények más­képpen hozzá nem férhető lehetőségétől, hanem ki­marad az életéből egy bizo­nyos fajta tevékenységi forma is. Az olvasás ugya­nis éppenséggel nem pasz- szív cselekvés. Nem csu­pán befogadás. Mindmáig nélkülözhetetlen módja an­nak, hogy az ember bir­tokba vegye a sokszínű, ezerarcú világot, mindazt, Gázkészülékek tárlata Az országos földgázprog­ram valóra váltása nyomán az igények kielégítése cél-i jából szerdán nagy szabásúi gázkészülék-kiállítás nyílt; a Zománcipari Művek sál-, gótarjáni gyárának műve­lődési otthonában. KülönöT sen nagy érdeklődést vál­tottak ki a kertes családi­házak fűtésére és melegvíz ellátására gyártott kazánok. Világjáró pingálóasszon yok A magyar hetek alkal­mával rendezett külföldi népművészeti kiállítások állandó „szereplői” a kalo­csai pingálóasszonyok. Egyedülálló művészetüket már szinte a világ minden táján bemutatták. A többi között Brazíliában, Fran­ciaországban, Olaszország­ban, Ausztriában, Hollan­diában, Belgiumban és Li­banonban szereztek hírne­vet népművészetüknek. Az idei év első állomása Lon­don volt. A szigetország fővárosában Vén Lajosné töltött három hetet, s nagy sikerrel mutatta be a „fal­írás” ritka mesterségét. András Ferencnét Kuwaitba hívták meg, Kókai Istvánná pingálóasszony pedig Milá­nóba utazik. A tavaszi turnén hat pingálóasszony váltja egymást a külföldi népművészeti kiállításokon. ami a közvetlen egyéni ta­pasztaláson túl esik. Később, a technika fej­lettebb fokán — mondják — bzonyára lesznek ké­nyelmesebb módok is. Már mutatkoznak a csírái a rádióban, televízióban, magnetofonban. Én azon­ban azt gondolom, hogy ezek legfeljebb hatáso­sabb módok lesznek, de nem kényelmesebbek. Az ismeretek megszerzése, a látókör tudatos bővítése mindig szellemi erőfeszí­tést fog követelni. Az iskolának ezt okvet­lenül meg kell értetnie a tanulókkal. Ez azonban éppen nem jelenti azt, hogy rájuk kell kényszerí­teni az olvasást. Mert ez a kényszer — még ha célt érne is — csak addig tart, míg az ember iskolás. Utá­na pedig visszaüt. A vita is lényegében véve erre a következete- tésre jutott. Az olvasó em­berré nevelésben azonban nemcsak az iskolának van­nak feladatai. A teljesség igénye nélkül szabadjon szólni erről is. Mindazok mellé, amiket a tanárok az iskoláról el­mondtak, sorakozik a szü­lők felelőssége. Ott, ahol nincs a házban könyv, ahol a gyerek nem látja olvasni a szüleit, aligha kaphat biztatást, hogy ol­vasson a kötelező iskolai anyagon félül is, szórako­zásból, a maga örömére. Természetesen ma még nem követelhető meg, hogy minden otthonban több száz kötetes könyvtár legyen. Erre nincs is feltétlenül szükség (a közművelődési könyvtárak nyitva állnak mindenki előtt). Az olva­sásra nevelés érdekében, a könyv megszerettetéséért azonban a szülők nagyon sokat tehetnek és köteles­ségük is tenni. Ha nem példával és tanáccsal, ak­kor legalább biztatással Például azzal, ha születés­napra, ünnepi alkalmakra könyvvel ajándékozzák meg a gyermeküket. Honnan várhat még se­gítséget a gyermek az isko­lán kívül? A népműveléstől és az ifjúsági szervezettől. wßmmsmm a futószalag sebessége ele- szakmában gyakran az elhagytam Magyarországot, ve lehetetlenné tette, hogy ágyat sem lehet elkerülni, és az Ausztriában töltött a feladatomon kívül mással Emiatt Ruthnak csak ud- négy esztendő alatt is leg­í'oglalkozzam. Ez pedig nem varolgattam és nemigen iz- alább féllucat olyan szer­volt valami izgalmas: az gatott a dolog. Ha az em- vezet próbált megnyerni, kerülő ébresztőórákra bér feleségéről van szó, amelynek a nevében mind tartott, am 1 g megkaptam hátul fel kellett csavarnom mégiscsak más a helyzet. ott szerepelt a magyar szó. Akkoriban New Yorkban ^B^nríerik®Í. bevándorlási a két felhúzókallantyút A Alig vártam hát, hogy Egyiküknek sem adtam be éltem. Átkozottul kellemet- lZalZ™ed,lk- darab u*án már magyarokra találjak. Ekkor a derekam. Engem, Kása len idegennek lenni egy mondhatatlan nevű jóté- nagyon unja az ember, pe " - ■ konysági szervezet vitetett dig az első tucatnál sem ilyen hatalmas városban. Aki még nem próbálta, ... , . , ... nem is tudja igazán elkép- ■NeSy évig protekcioztam, nem áldotta a sorsát, hogy zelni Miért vágytam any- kilincseltem, könyörögtem, ilyen munkát kínált szá­érveltem, amíg végre si- mára. De hát élni kell, és más munka nem kínálko­zott. New Yorkban sok a ma­került a kezembe az egyik Bertalant, soha nem érde- esti lap, amelyben a követ- kelt a politika. Azért hagy­nyira a tengerentúlra? Ami- kor 1956-ban én is fogtam került, magam, és nekivágtam a Szenvedtem. jutottam el. Mit kínlód tam, amíg sikerült kijut nőm Amerikába! Igaz, a lágerélet nem volt leány­álom. szedett-vedett embe­KÄ 2MÄ “ZSTlJ* Sző hirdetést olvastam: tam eXMn^r Ä „Magyarok! Az Egyesült hop n? szalasszam el, ha Államokba érkezett vitéz v,a^ami érdekesben le­Csánkó András vezérezre- reszem- Es kalandban des, a Magyar Nemzetmen- aztán nem volt hiány, tők Bajtársi Körének ve- Szóval, nem érdekelt en- zérelnöke. Az emigrált ma- gen? sem, vitéz Csanko, sem gyarság vezetője szombat a bosszú nevű szervezet, délután öt órakor a Rith- amelynek az elnöke volt, kaiak tömegében. Sehogy mus Hallban találkozik a , azért elhatároztam, hogy New York-1 magyarokkal, elmegyek a teára Ha egy- Mindenkit szeretettel vá- ??er meghívjak rá a New runk. Költséghozzájárulás: Yorkban élő magyarokat, Kt .-ini]ár kériíik elő- akkor azok bizonyara el is lány nemigen értett meg, zetesen befizetni a Tony és ™f_”"ek:_?_”_í!edr^ maRya~ illetőleg azt hitte, hogy a Co. bukméker irodában, hogy ma­nagyvilágnak, Bécsben va- gyár szót halljak. Ruth, az ___ ________________ l óságos szerencsétlenségnek egyetlen ismerősöm, akivel gyar (je a hatalmas város- éreztem, hogy csak eddig szót válthattam csak an- b ' elvesznek az ameri goiul tudott. Én viszont eiveszneü az ameri­elég rosszul beszéltem an­golul, Albérletben laktam. A szoba rendes volt, de a _háziasszony, Mrs. Brown, r ek is akadtak köztünk szótlan. Egy óragyárban szélgettem erről^Ruthtal. A szép számmal, de azért dolgoztam, futószalag mel­mégiscsak magyarok közt lett. Ott nem adódott be- , . .. éltem. És dolgozhattam a szélgetőpartner, de alkalom ^nykérést akarom^ ezzel lSR.^utca 14. szakmámban. Szerszámké- sem. Hosszú teremben ül- előkészítem. se tudtam összeakadni egy honfitárssal, pedig rossz egyedül lenni! Sokat be rakat kerestem. Ha szeren- csém lesz a teán, még Tulajdonkép- Elhatároztam, hogy el- olyasvalakivel is megismer­szítő vagyok. 1952-ben kap- tünk egymás mellett, a sa- Pen ö nem is bánta volna megyek erre a teára Nem f^^anls eTetiegme- tam me« a szakmunkásle- rokban üvegkalitkában a a dolgot, pedig meg csak mintha különösebb lelkese- R -J*' 8 Vr tam meg a szakmunkásle- rokban üvegkalitkában velet Budapesten. Két évig munkafelügyelő, Winston egy hónapja ismertük egy- dolgoztam mint szerszám- úr. Gondosan ügyelt rá, behívtak hogy egy másodpercig se tölthessük mással az időt. mint amiért fizetnek ben készítő, azután katonának. Amikor lesze- relterfi, jött 56. és én neki­vágtam a nagyvilágnak. lamci5V- déssel töltött volna el vitéz ls h'vhat magahoz, egy jo mást. A íánv tetszett, de Csánkó András vezérezre- magyaros vacsorára, mond- házasságra nem gondoltam, des úr látogatása, hiszen tejfeles bablevesre Mire házasodiak? A bérem azt sem tudtam, hogy egy- csipe.kével es ko.basszál mim amiért iizemes uen- magamnak elég volt. egy á’talán kicsoda. A Magvar lágyon untam az ameri > nünket. De Winston úr fá- családnak azonban kevés Nemzetmentők _ _ Bajtársi szósszal? mar Vlr*a Szóval először csak Bé- radozásai csaknem felesle- lett volna. Ruth pincérlány- Köre még kevésbé érdé- csig jutottam. Négy évig gesnek bizonyultak, hiszen ként dolgozott, és ebben a kelt. Öt éve volt mar, hogy (Folytatása következik.) Azt hiszem itt még szám­talan feltáratlan lehetőség van. Bármilyen jó ugyanis manapság Magyarországon a könyv propagandája, egyelőre főképp kereske­delmi jellegű. Amit pedig a művelődés tesz, nem eléggé közvetlen, Illetve elsősorban azokhoz ér el, akik amúgy is érdeklődnek a könyv iránt. Gondolok itt a könyvheti rendezvények­re, író-olvasó találkozók­ra , a Rádió, Televízió könyvszemléjére stb. De hogyan lehetne eljuttatni a könyvet azok­hoz, akik nem nagyon ér­deklődnek iránta? Csakis személyes agitációval. Ez persze sokkal nehezebb. Először is olyan emberek kellenek hozzá, akik ma­guk is szeretik a könyvet, sokat olvasnak és érdeke­sen, színesen, hozzáértéssel tudnak róla beszélni. Ezt a fajta propagandát természetesen nehéz előre megtervezni. Hiszen éppen arról van szó, hogy ha egy népművelő, vagy ifjúsági vezető elolvasott egy köny­vet, amely nagyon tetszett neki, s úgy érzi, minél többeknek el kellene olvas­niuk, akkor beszél róla a legközelebbi klubesten, ösz- szejövetelen, KlSZ-gyűjjj- sen, őrsi foglalkozáson. El­mondja, mit jelentett ne­ki ez a könyv, miért ta­lálta érdekesnek, miért kell elolvasni. Lehet persze némiképp tervezni is az ilyen beszélge­téseket. Arra gondolok, hogy „csevegés a könyv­ről”, vagy valami hasonló címmel rendszeres összejö­veteleket lehetne tartani havonta a művelődési há­zakban, az iskolai KISZ- szervezetekben, vagy az út­törőcsapatban. Ide kívánkozik mellesleg még egy megjegyzés. Ezek a beszélgetések semmikép­pen sem lehetnek kizáró­lag irodalomcentrikusak. Az irodalom nagy, magasztos ügy. A könyv azonban több, mint az irodalom — a szépirodalom — tárháza. Kitűnő összefoglaló művek jelennek meg manapság. Olyanok, amelyek a világ­ról szerzett legfrissebb ér­tesüléseinket tekintik át. Számtalan példát mond­hatnék, főképp a Kossuth kiadványai közül. Az anyag­ról, a világ felépítéséről, az élet keletkezéséről, ki­bernetikáról, űrkutatásról, a jövő lehetőségeiről szól­nak ezek a művek: úgy hogy mindenki megértheti legfeljebb középiskolai fo­kon álló alapismeretek bir­tokában. A tudomány manap­ság naponta lep meg ben­nünket új felfedezésekkel, új összegező ismeretekkel, új izgalmakkal. Aki ezek iránt nem érdeklődik, nem is értheti meg az ember he­lyét a világban, lehetősé­geinek határait, s az em­beri tevékenység célját. Aki „csak” szépirodalmat olvas, egyfajta homályban mozog, nincs kitekintése a lét emberre szabott korlá­tain túlra. Ez nem irodalomellenes álláspont, hanem éppen el­lenkezőleg: kulcsa az iro­dalomban ábrázolt bonyo­lult ember megértésének. Mester László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents