Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek I Népünk történetének kiemelkedő korszaka Dr. Varga Jenő A dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját ünnepeljük. Arra a napra emlékezünk, amelyen fél évszázaddal ezelőtt megkezdődött az első magyar proletárdiktatúra történelmileg rövid, de népünk történetében kiemelkedő, 133 napig tartó korszaka. Az a korszak, amikor a magyar nép követve Oroszország népeinek példáját, magyar talajba ültette a marxizmus—leninizmus halhatatlan tanításait, megvalósította az első magyar proletárhatalmat, megszüntette a tőkés és földesúri kizsákmányolást, köztulajdonba vette a termelőeszközöket, s a történelemben először használta fel a hatalom eszközeit a magyar dolgozók jólétének, szociális gondozásának, kultúrájának biztosítására, növelésére és javítására. Ezerkilencszáztizenkilenc tavasza súlyos helyzetben találta népünket. Az első világháború szörnyű szenvedéseket okozott a dolgozóknak, addig soha nem tapasztalt nyomorba döntötte őket Az 1918. október 30-án megindult forradalmi folyamat első állomása a polgári demokrácia győzelme volt. A polgári demokratikus forradalom azonban, 06ztály- korlátainál fogva, képtelen volt kielégíteni a dolgozó tömegek jogos követeléseit. tömegbázis és szervezett erő hiányában nem tudott úrrá lenni az ország bel- és külpolitikai nehézségein. Ezért a forradalmi folyamat nagyon rövid idő alatt túlhaladt a polgári demokrácia fázisán. és négy-öt hónap alatt — súlyos konfliktusok és harcok árán — eljutott a szocialista forradalom küszöbéig. A forradalom továbbvitelében döntő szerepet játszott az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja. Ez a nap fordulópontot jelent a magyar munkásmozgalom fejlődésében, mert hazánk proletariátusának először lett olyan vezérkara, amelv ismerte és vallotta a marxizmus—leninizmus eszmeit s történelmi küldetésének megfelelően felismerte a munkásosztály érdekeit, és tudatosan vezette harcát. A szocialista forradalom győzelmének objektív feltételei mellett kialakultak annak szubjektív feltételei is. Ha az okokat elemezzük, amelyek lehetővé tették Magvarországon a proletárdiktatúra győzelmét, mindenek előtt a világ első szocialista forradalmának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak a győzelmére kell hivatkoznunk. Ez kénezi a forradalmi munkásmozgalom világszerte bekövetkezett fellendülésének alapját, s adta meg a lehetőségét annak, hogy a magvar munkásosztály kivívja a burzsoázia feletti gvőzelmét. Nagyszerűen megértették ezt a volt hadifoglyok, azok a magyar kommunisták és szocialisták, akik magukénak is érezve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait, büszkén vallatták magukat Lenin tanítványainak, s százezres tömegben harcoltak Oroszországban az intervenció és az ellenforra- daiom erői ellen. E r’-i ien c^zázti zenhét októberének győzelme tette lehetővé azt is, hogv Lenin tanítványai, hívei és követői közül sokan hazajöjienek, s itthon érvényesítsék a marxizmus—leni- nizmu.s diadalmas tanításait. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával létrejött hazánkban az első olyan hatalom, amely a nemzet túlnyomó többünnepi beszéde Bégének érdekeit képviselte és szolgálta. Az az osztály vette kezébe a nemzet sorsának irányítását, amely mindenfajta kizsákmányolás felszámolását, valamennyi dolgozó társadalmi és gazdasági felszabadítását, a szocialista társadalom megteremtését írta zászlajára. Az ország kormányzására létrehozott Forradalmi Kormányzótanács már április 2-án, tíz nappal a forradalom győzelme után, rendeletet adott ki az általános választások megtartására. E rendelet — hazánk történetében először —. titkos választásokat irt elő, ekkor szavazhattak először a nők és a 18 évesnél idősebb fiatalok. A Tanácsköztársaság volt az első hatalom Magyarországon, amely szavazati, politikai jogot biztosított a nép óriási többségének, megfosztva a kizsákmányoló osztályokat a politikai jogoktól. Ennek eredményeként az 1919-es tanácsválasztásokon a korábbi időszakhoz képest több mint hatszorosára emelkedett a szavazásra jogosultak száma. T ársadalmi, politikai, gazdasági viszonyok olyan nagyszabású átalakítását hajtotta végre fennállásának rövid ideje alatt a Magyar Tanács- köztársaság, a termelés, a kulturális forradalom kibontakoztatására, a tömegek egészségügyi és szociális gondozására olyan nagyszabású terveket dolgozott ki, amilyenekre a magyar történelemben nem volt példa, s méltán vívják ki az utókor elismerését. A magyar kommün 133 napjától több mint száz fegyveres harcban, élet-halál küzdelemben telt el, ám emellett mégis jutott ideje a tanácskormánynak arra, hogy az élet minden területén nagyot alkothasson, vagy legalább is kidolgozza nagy alkotások terveit. A megtett és tervezett intézkedéseknek még a puszta felsorolása is hosszú időt venne igénybe. Ha azonban csak néhányat is említünk közülük, láthatjuk, a Magyar Tanácsköztársaság vezetői milyen nagy horderejű társadalmi átalakulásnak vetették meg alapjait. Március 27-én államosították a húsznál több munkást foglalkoztató ipari üzemeket, a közlekedést, a bányákat, a bankokat. Egvideiűleg intézkedést tettek a tervgazdálkodás bevezetésére is, és létrehozták a Népgazdasági Tanácsot. Földrendele- tet adtak ki, amelynek alapján minden 100 holdon felüli nagybirtokot kártalanítás nélkül kisajátítottak, s a termelő- szövetkezeteknek adtak át. A kultúra minden vívmányát a dolgozók szolgálatába állította a Tanácsköztársaság. Mindenek előtt megnyitotta az iskolák kapuit a dolgozó nép gverme- kei előtt, bevezette a kötelező nyolcosztályos népiskolát. Megkezdték a felnőtt lakossság rendszeres oktatását, s a színházakat, hangversenvtermeket, az Operát, a kiállítótermeket megnyitották a dolgozók számára. A proletárhatalom erőteljes harcot kezdett a társadalmi mezküianböztetések ellen. Megvalósította a férfiak és a nők egveniogúságát, s megszüntette a törvénytelen gvermek fogalmát. Rzociálno- litikai intézkedéseivel, a szülési szabadság bevezetésivel, a bérházak államosításával. a lakbérek 20 százalékos csök_ kentáaével biz^ocffaH-* annak lehetősé, gét. how a dolgozik milliói, férfiak és nők egyaránt, birtokba vehessék azokat a javakat, amelyeket ők maguk hoztak létre. Mindezekkel az intézkedésekkel a Tanácsköztársaság évszázados gondokat oldott meg, évszázadok óta dédelgetett álmokat váltott valóra. Ezért töltötte el öröm és lelkesedés a dolgozók valameny- nyi rétegét, ezért csatlakoztak programjához a legképzettebb tudósok, művészek, ■ írók — és ennek láttán fogott ösz- sze a Tanácsköztársaság megbuktatásához a külföldi és belföldi reakció. A hatalomból kiszorult volt magyar uralkodó osztályok, egyrészt a Tanácsköztársaság szerveiben megbújva, másrészt hazaáruló módon kapcsolatot keresve a szomszédos királyságokkal, reakciós hatalmakkal, arra szövetkeztek, hogy csírájában fojtsák meg a proletariátus hatalmát. A fiatal Tanácsköztársaságra, kikiáltása után 26 nap múlva, három irányból támadtak az intervenciós asapatok. A munkásállam vezetői alig egy hónap alatt megteremtették a Magyar Vörös Hadseregét, s a négyéves háborúban elcsigázott, kiéhezett munkásokból és parasztokból olyan ütőképes haderőt hoztak létre, amely rövidesen ellentámadást tudott indítani, és a diadalmas északi hadjárat során nemcsak a magyar proletárdiktatúra védelmét, hanem a testvéri Szlovák Tanácsköztársaság létrehozásának lehetőségét is megteremtette. A proletár internacionalizmus e nagyszerű megnyilvánulását lehetővé tette az a felmérhetetlen segítség, amelyet a maga is élet-halál harcot vívó oroszországi proletariátus, valamint a Magyar Vörös Hadsereg soraiban harcoló sok ezer orosz, osztrák, lengyel, szlovák, szerb és más nemzetiségű önkéntes, s nem utolsósorban Európa dolgozóinak sztrájkokban és parancsmegtagadásokban jelentkezett tüntető rokonszenve nyújtott. A KMP megalakulásának körülményei, rövid néhány hét alatt elért nagy népszerűsége a dolgozók körében, igazolják, hogy a pártnak mindig a tömegek erejére támaszkodva, közvetlen érdekeik alapján kell kitűzni céljait. Ugyanakkor a Tanácsköztársaság fennállása alatti negatív tapasztalatok, a párt felhígulása, élcsapat jellegének elhomályosulása az egyesülés körül, s a gyakorlati intézkedésekben elkövetett hibák azt igazol iák, hocv minden körülmények között érvényesíteni kell a pártról szóló lenini tanítást. Igazolja a Tanácsköztársaság fennállása azt iß. hogy a proletárdiktatúra nem valami speciális orosz jelenség, hanem történelmileg szükségszerű, kikerülhetetlen lépcsőfoka a társadalmi fejlődésnek. Hazánkban 1919. március 21. és augusztus 1. között' egy egész nép tanulta meg új módon látni az életet, önállóan intézni sorsát. Í gy volt ez megyénkben, szőkébb pátriánk városaioan is. Amikor a proletárdiktatúra Bács-Kiskun megyei és kecskeméti dokumentumait lapozgatjuk, a rendíthetelen bizalom, az igazság erejébe vetett törhetetlen hit, s az emberek fejlődésében, gondolkodásának formálásáabn remélt nagymérvű optimizmus láttán a meghatottság érzése vesz rajtunk erőt Hogy milyen volt a helyzet például Kecskeméten 1919 márciusának napjaiban, kitűnően jellemzi Tóth László, akkori nemzetgyűlési képviselő 1919. május 1-én mondott beszédének egy részlete: „Nem volt mértéke és határa az emberi erő kizsákmányolásának. Férfiak és asz- 6zonyok, aggok és gyermekek 6zűk. piszkos, zajos helyiségekben kora reggeltől késő estig a legelemibb szükségletek kielégítése nélkül, kevés bérért áldozták fel emberségüket, testi és lelki erejüket a gyárnak. De a föld is örökös robotot, verejtékes munkát követelt hitvány hatosokért. Ilyen keserves megpróbáltatások forradalmasították a proletárok lelkét, megacélozták erejüket és egyetlen elszánt lendület következtében romokban hevert a kizsákmányoló és vérre szomjazó régi társadalmi rend.” K ecskeméten, Félegyházán és a többi városunkban is a tömegek lelkes segítségével szinte napok alatt megtörtént a hatalomátvétel. Államosították a bankokat, a szesz-, gyufa-, konzervgyárat. Kiskunfélegyházán például, ahol a direktórium március 21-tői augusztus 1-ig maradéktalanul betöltötte hivatását, mór április 1-én intézkedett a munkanélküliség felszámolására, megszervezte a munkaközvetítő hivatalt, szabályozta a munkaidőt, s nagy jelentőségű közmunkákat szervezett, elkészítette Kiskunfélegyháza városfejlesztési tervét. Kalocsán a direktórium már megalakulása napján intézkedett a földosztásról. Elhatározta, hogy kétezer föld nélküli csalid között hatezer hold egyházi birtokot felosztani. (Folytatás a 3. oldalon.)
