Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-18 / 64. szám
1909. március 18. kedd Akcióba lép a második pártvezetésén 35,0g. , A Sólyom nyomában A Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetői már 1918 decemberében felkészültek a Központi Bizottság letartóztatásának eshetőségére, és kijelölték a párt vezetőségének második és harmadik garnitúráját. Ezeknek tagjait a legnagyobb titoktartással bízták meg, még a Központi Bizottságban dolgozók többsége sem tudott arról, hogy kikből állnak az illegális körülmények között munkába lépő pártvezetőségek. Alig fejeződött be az első Központi Bizottság tagjainak letartóztatása, a második, illegális pártvezetőség már megkezdte tevékenységét A legfontosabb feladatnak azt tekintette, hogy a dolgozók tudomására hozza; él és minden terror, letartóztatás ellenére töretlenül folytatja a megkezdett munkát a Kommunisták Magyarországi Pártja* A második Központi Bizottság mellett a pártszervezetek irányításában továbbra is részt vettek a Központi Bizottság szabadlábon maradt tagjai: Szamuely Tibor, Vántus Károly, Pór Ernő és mások. Egyes területeken, így például a kommunista katonák között, öntevékeny csoportok vették kezükbe a párt szervezését, az agitációs munka vezetését. Márciusban már olyanok voltak a viszonyok, hogy a pártmunka irányítását fokozatosan ismét az első garnitúra vehette a kezébe. Böhm és társai fogcsikorgatva nézték, hogy a fogházban valóságos pártközpont alakult ki. Kun Béláék gyűléseket tartottak, vizott és az ottani kommunisták segítségével már február 23-án megjelentette a nagyváradi „Vörös Újságot”, amelyet nagy példányszámban küldtek fel Budapestre. A munkásosztálynak a kommunisták mellett való határozott legnagyobb része már hátat fordított a jobboldali szociáldemokrata vezetőknek, és a kommunista párt mögött sorakozott fel. A légkör a gyárakban mind forróbbá vált. A proletárdiktatúráért folyó harc kitákat rendeztek, szabadon fogadtak látogatókat, gyakran egész üzemi küldöttségek keresték fel őket „A fogházból irányított kommunista agitáció méretében és hatásában sokkal mozgékonyabb, erőteljesebb, szélesebb körű, mint amilyen volt a február 21-e előtti bolsevik propaganda” — állapította meg keserűen Böhm Vilmos. A rendőrség a párt vezetőinek letartóztatásával egyidejűleg feldúlta és kirámolta a „Vörös Újság” szerkesztőségét és nyomdáját is. A lapot azonban most sem sikerült tartósan elnémítani. Szamuely Tibor Nagyváradra utafellépésétől megrettent kormány hamarosan azt is kénytelen volt eltűrni, hogy ismét megjelenjék a budapesti „Vörös Újság”. Március 1-én újra felhangzott a főváros utcáin: „Itt a vörös!” Március első napjaiban már egymást követték a gyárak munkásainak forró hangulatú gyűlései, melyekén a saját anvagi . helyzetük megjavítására irányuló követelésekkel együtt felléptek a kommunisták üldözése ellen, követelték a munkásosztály felfegyverzését, a termelőeszközök szocialista tulajdonba való vételét. Március közepére az üzemi munkásság emelkedő eseménye volt a budapesti munkásság fellegvárában, Csepelen rendezett nagygyűlés a párizsi kommün születésének 48. évfordulóján, március 18-án* A gyűlés résztvevői fegyvereket követeltek, hogy a proletárdiktatúráért harcolhassanak. Március 19-én a munkanélküliek több ezres tömege felvonult a Várba, és valósággal meg- ostromolta a Népjóléti Minisztériumot. Peidl csak úgy tudott megszabadulni az elkeseredett tömegtől, hogy ígéretet tett: követeléseiket még aznap a minisztertanács elé terjeszti. Tizenévesek plakátjai a Tanácsköztársaságról A Tanácsköztársaság 133 napja nemcsak új, nagyszerű témákat, de soha nem tapasztalt alkotói lendületet is adott a művészeknek. Valami különös, új formában kifejezett, elemi erejű agitáció sugárzott és sugárzik ma is a kor néhány igazán nagy képzőművészeti alkotásából. Az események dinamikájának csak a leglényegesebb mozzanatait ábrázolják a művészek, talán innen a lendület, az erő. E néhány hónap művészi alkotásaiból talán a legismertebbek a plakatok. Bíró Mihály, Pór Bertalan, Uitz Béla és Vértes Marcell alkotásai a magyar plakáttórténet máig is kiemelkedő, alig megközelíthető színvonalon készült munkái. Vajon mit mond a Tanácsköztársaság _ eszméje a ma középiskolás diákjainak? És mit tudnak ők elmondani róla, az azóta kissé elhanyagolt műfaj, a plakátrajzolás nyelvén? A Kiskőrösi Petőfi Gimnázium és Szakközépiskola és a Kiskőrösi Járási KISZ Bizottság plakátversenyt hirdetett az ország közép- iskolás diákjai számára. A témát két szóban jelölték meg: „Köszöntünk Tanács - köztársaság!” A kijelölt határidőre húsz gimnázium és szakközépiskola több mint ötven diákja küldte be munkáját. A fiatal plakátrajzolók, -festők, -montírozók a legkülönbözőbb anyagokkal készítették el műveiket. Közülük nem egyet' — és nemcsak a díjazottakat — meglepő művészi tehetséggel, gazdag fantáziával és 'a téma alapos ismeretére valló felkészültséggel alkottak ifjú tervezőik. Kétségtelen, hogy a témát körvonalazó rövidjei mondat is rengeteg variációra adott lehetőséget. És olyan lehetőségeket, amelyből — csakúgy mint ötven évvel ezelőtt — az igazi alkotói egyéniséggel megáldott vállalkozók bőven találtak formát a mondanivaló kifejezésére. Ez a félszáz plakát, lg' ahogy van, siker. Neim ti lozunk ha azt állítju) olyanok is vannak közöttük amelyek a nagy időkben bizonyosan a falakra kerülhettek volna ezer meg ezer példányban. Pedig valamennyit tizenévesek készítették. És ez talán értékelésnek is elegendő. —baranyi— Az első könyv, amit életemben elolvastam, Fenni- more Cooper Utolsó mohikánja volt. Minden piron- kodás nélkül vallom be, hasonlóképpen azt is, hogy a klasszikus indiántörténet után még jó ideig Uncas, Chingachgook fia jelentette számomra az emberi erények zsinórmértékét — (Körülbelül Hamlet megismeréséig, de hát ez egyáltalán nem tartozik ide.) Annál inkább idevág, hogy Uncas majd fél emberöltő régiségből fellobogó képe arra késztetett, hogy megtekintsem A Sólyom nyomában című kalandos indiántörténetként hirdetett filmet Tévedés ne essék, nem gyermekkori izgalmaimat akarom számonkémi, csupán szerény és tanápstalan tiltakozást szeretnék bejelenteni. Attól a jelentéktelennek mondható kötfilménytől, hogy nehezen értettem meg a cselekményt, eltekintek. Ilyesmit a művészfilmekre szoktak mondani azok, akiknek A Sólyom nyomában tetszett. (Viszont tényleg nehezen értettem meg.) Rengeteg ember nyüzsgött a vásznon, csupa jellegtelen figura, 50 százalékuk széles karimájú kalapot viselt, a másik 50 vállverdeső hajat, illetve tolldíszt. Főként erről lehetett megkülönböztetni őket, mert egyebekben teljesen egyformák voltak. Roppant délcegen ülték meg a nyi- hogó paripákat, nagyon mérgesek voltak egymásra, és lőttek, lőttek, állandó jelleggel. És meghaltak minden mennyiségben. Tigrisbuk- vencet vetve, szappanhabot tajtékozva, vörös festéket gyöngyözve. (Ha valamely emberszabású rendező ti- zedennyi halált produkál a filmjében, századennyi vérrel megöntözve, alaposan megmondjuk neki, hogy szadista, morbid, elmebeteg, sőt lehet, hogy ellentmondások vannak a világnézetében.) Jól elvetettem én Is a tomahawkot! Mert hát ez, ugye egészen más. Szórakoztató ifjúsági film. Különben is van benne tanulság. A fehérek haszonlesésből öldösik az indiánokat, az indiánok ellenben azért a sápadt arcokat, mert úgy kívánja az érdekük. Aranymosók is vannak a filmben: Mikor rájuk fordul a kamera, mindig találnak egy öklömnyi aranyrögöt. Van benne egy valóságos titkos indiángyűlés is, éppen olyan unalmas, mint kéziét napjainkban. Sok minden van a. filmben, csak értelem, meg érdekesség nincs. Szerény és tanácstalan tiltakozást harangoztam be. A szerénység személyem miatt került szóba, a tanácstalanság a moziválság A KISZ Központi Bizottság által kibocsátott ifjúsági táborozási sorsjegyek árusítása a végéhez közeledik. A sorsjegyek árából teremti meg a KISZ a nyári táborozások anyagi alapját. A sorsjegyek eladása nem kis feladat elé állította a KISZ-szervezeteket és az úttörőcsapatokat. Erről beszélgetünk Szabó Tiborral, a KISZ dunave- csei járási bizottságának titkárával. — Járásunk 11 500 sorsjegyet kapott, s őszintén szólva egy kicsit meg is ijedtünk, nem bíztunk abban, hogy el tudjuk adni. Kellemesen csalódtunk, mert nem csak a fiatalok, de a felnőttek is megértették, támogatták akciónkat. — Ügy tudjuk, hogy országosan a dunavecsei jámegoldhatatlanságárm vonatkozik. Világszerte panaszolják* hogy a filmművészet fejlődésével egyenes arányban üresednek a mozik. Szinte Kecskemét két filmszínházát, amikor megtudtam, hogy négy napon át összesen 24 előadásban fogják ontani ezt a mihaszna in- diámosdit. Jó, hogy nem írtam meg előre, csaknem telt ház fogadta. Szabó János rás érte el a legjobb eredményt. — Ezt mi is csak néhány napja tudtuk meg. Arra gondolni sem mertünk. hogy az országban mi leszünk az elsők, akik elszámolnak. Amikor az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat igazgatóhelyettese a napokban felkeresett bennünket és közölte velünk az eredményt, nagyon boldogok voltunk. A sorsjegyek eladásában az úttörőcsapatok tagjai közül a Soltiak, a szabadszállásiak, a tassiak és a kunszent- miklósiak jeleskedtek. A KISZ-szervezetek közül a Solti Gépjavító, a kun- szentmiklósi és a hartai KISZ-szervezet fiataljai jártak élen. Különösen sokat dolgoztak Ivanics Gyula, Hunyadi Katalin és Hálák Rózsa KlSZ-titká- rok. S ha már arról szólok, hogy ki milyen szorgalommal végezte munkáját, akkor azt is elmondanám, hogy a legjobbakat megjutalmazzuk majd. Járásunk valamennyi KISZ. tagja és úttörője egyaránt bizakodhat abban, hogy az 1969. évi nyári programok gazdagabbak lesznek, s többen juthatnak el az ország különböző tájaira. Sz. A„Kortárs” műértők állják körül a Kiskőrösi Művelődési Házban kiállított plakátokat. A fiatalok alkotásait egy hét alatt több ezer látogató nézte végig. Országosan első a ctisnaveesel járás
