Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

A március 1-i tudományos ülésen a képzett marxisták, egyetemi és pártis- kolai tanárok is meglepődtek, amikor egy zömök, szemüveges veterán hozzászólt a proletárdiktatúráról tartott előadásaikhoz. Nem csupán élményeit ismertette, de a szocialista forradalomról tett elvi megállapításaival olyan képzettséTanították bölcsen látnia' természet nyitott könyvéből; olvasni tudó, s különben analfabéta pásztorok Forradalmárrá azonban az; első világháború szenvedő- ] sei — amelyekből nem egészen húszévesen a Kárpátokban és az olasz fronton bőven kivette részét —, s főleg azok a bajtánsai nevelték, akik a katonáskodóA puszta bizalmija

get árult el, amilyenre csak éveken át tartó magas fokú iskolai tanulással lehet szert tenni.

Kevesen tudták, hogy Macskási József eivtárs sohasem járt iskolába. Még elemibe sem.

Ki tanította hát, s hogyan vált forradalmárrá? Erivl beszélgetek vele Kiskunhalason, a város peremén, a Csalogány utcai otthonának egyik szobájában, ahol a könyvespolcon több száz kötet szépirodalmi és tudományos mű sorakozik.

— Társadalomfilozófiailag talán az az érdekes, hogy végtelenül vallásos környezetben cseperedtem fel — kezdi mesélni a forradalmi tettekben roppant gazdag élettörténetét.

Édesapja cseléd volt a puszta-kígyósi uradalomban. reá is hasonló sors várt. Nagyanyja, s a kilenc gyermeket szült, de felnevelni már csak hármat tudó édesanyja a bibliát si- labizálta, abban kerestek mind a ketten kilátástalan életükre vigasztalást. Iskola nem volt, a pusztai gazdák egy, az írás-olvasáshoz úgy-ahogy értő napszámost fogadtak fel a téli hónapokra gyermekeik nevelésére. A kis Jóska magánszorgalomból rövid idő alatt úgy megtanult olvasni, hogy lefőzte mondvacsinált tanítóját is.

— A kastély! cselédek segítségével hozzájutottam az uraság könyvtárához, s már kamaszfővel annak szinte valamennyi kötetét átböngésztem. A francia forradalomról írt könyvet többször is elolvastam. Ezek nem voltak marxista művek, de a polgári irodalom is rengeteg tényanyaggal megismertetett. Amikor kis- kanász voltam, a szűröm ujjábán mindig volt valamilyen könyv; aztán az ekeszarván már a tudományos szocializmus műveit tanulmányoztam. Egyszóval: a betű döntötte le előttem a szűk pusztai világunk zárt falait.

suk előtt már szervezett gyári munkások, bányászok voltak.

Az összeomlás az olasz hegyekben éri, az őszirózsás forradalom hatása már ismét itthon, kinn, a pusztán. Egy barátja szedi le katonasapkájáról a k. u. k. hadsereg rózsáját. Novemberben behívják' rendfenntartónak a kecskeméti laktanyába.

— Érdekes szituáció alakult ki. Bizalmi rendszer volt a hadseregben. Ilyennel a történelemben még nem találkoztam. Már tudatosan vívtuk a harcot az osztályellenség tisztjeivel. Egy emberséges százados kivételével ki is söpörtük őket a kaszárnyából... Közben többedmagammal előadásokra is jártam. Emlékszem, a kecskeméti városháza dísztermében hallottam először marxi előadást. Nem emlékszem pontosan, hogy ki tartotta, de mindenesetre azok közül való volt, akik előkészítették a proletárforradalmat.

S ekkor tudja már: Mi a teendője. Huszonkét éves mindössze, s falszabadult pusztai cselédtársai megválasztják bizalmijuknak. Az uradalmat szocializálják, állami kezelésbe veszik. „Gondoskodtunk róla, hogy heNépünk március idusán évtizedeken át megemlékezett 1848. március 15-ről, amikor kezdetét vette a szabadságharc a Habsburg-elnyomás ellen. A mi nemzedékünk nemkülönben kegyelettel adózik a polgári demokratikus jogokért is vívott, de sajnos, elbukott küzdelem hőseinek.

A mai nap azonban a szocialista forradalom évfordulójának az időszakához is tartozik, „előestéje" az első magyar proletárdiktatúra jubileumának. E forradalom teremtette meg a Tanácsköztársaságot, ám ennek leverése után sem hunyt ki a lángja, s végül is, a Szovjetunió segítségével,

1945 tavaszán egyszer s mindenkorra győzött.

Alábbiakban a proletárforradalom három egymást követő időszakának egy-egy harcosát mutatjuk be — s egy mai fiatalnak is közöljük a portréját, akinek nemzedéke majd újabb győzelmekre viszi a forradalom zászlaját.

Húszéves, amikor belép a szakszervezetbe, s egy év múlva már részt vesz a textilmunkások nagyszabású öthetes sztrájkjában.

Huszonöt éves korában az élcsapat tagjainak a sorába lép. Illegális pártmunkát végez — s közben számtalanszor negyedéven át is munkanélküli, olykor-olykor pedig kemény és megnagy és szép fejezete Já- vorcsik Ferenc életregényének. Pártszervezés, sajtómunka. szemináriumvezetés. szakszervezeti tevékenység stb.

Ágasegyházára másfél évtizede került községi párttitkárnak. Megbecsült, köz- tiszteletben álló ember.

— Sajnos, erősen romlik az egészségem, s egyre inIllegális pártmunkát végzett

tenként kétszer mindenki kapjon friss húst. Az aratómunkásoknak olyan paprikásakat főztünk, hogy azelőtt csak lakodalomban ehettek hasonlót.”

Aztán huszonöt éven át menekülés, bujkálás, az áruló szociáldemokratákkal való állandó küzdelem jut Macskási Józsefnek osztályrészül — de végül is, errefelé 1944 késő őszén, győz az eszme, amelynek már magasan képzett harcosa. Tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az Országos Földrendező Tanácsnak, a hazánk vízgazdálkodását irányító legfőbb szervnél is tevékenykedik, s 12 éve vonul megérdemelt nyugalomba.

De nincs nyugta most sem. Gyakran ad megszívlelendő tanácsokat a város és a járás pártbizottságai tagjainak. Mint mondja: Mindig oda igyekszik, ahol érzi, segíteni kell. Nemcsak érzi, tudja is. Tudatosság vezérli tetteit.

Tarján István

Jávorcsik Ferenc, az ágasegyházi községi párt- szervezet titkára szavain átsüt a rendíthetetlen meggyőződés abban, aminek iskoláját immár ötven esztendeje járja.

— Egy újp>esti szabónál 1916-ban kezdtem a kenyérkereső munkát, tanonc- ként. A segédek közül nem egy tagja volt a szakszervezetnek. sőt. a szociáldemokrata pártnak is, a balszárnyon. ök indítottak el az ön tudatosodás útján.

Ilyen előzmények után 1919 januárjában került a KIMSZ tagjai sorába. Jól emlékszik még: a Gyár utcai munkásotthonban jöttek össze, s Vass László volt a titkáruk.

— Az első szabad május 1-re még ma is úgy gondolok. mint életem legszebb napjára.

Aztán jöttek a 133 napot követő nehéz évek. A fiatal Jávorcsik Ferencben azonban nem hunyt ki a lelkesedés lángja. S ott volt mindig az igazságosabb jövőért harcolók sorában.

Négy ifjúsági szervezetben

Ha a nevét hallom, elsőnek ez a kép bukkan fel róla emlékezetem mélyéről: Motorkerékpárt tol kiizzadva a hideg szélben 1957. tavaszának elején Orgovány környékén, az egyik kátyúkkal, pocsolyákkal teli dűlőúton. En riporttémáért autóin közlekedtem arra felé — ő pedig a KISZ-t szervezte a végtelennek tűnő tanyavilágban.

Azóta már tudom róla, hogy kora ifjúsága óta gyakran járt úttalan-uta- kon, a forradalmi ifjúság kevésbé kitaposott ösvényein, nem kímélve erejét.

Honnan nyerte az erőt ahhoz, hogy tucatnyi éven át az ifjúsági mozgalom élvonalában küzdjön, haladjon?

Az Alpárró! származó kapásfalusi földhöz juttatott szülei mind a ketten, s hat testvére közül az egyik bátyja már 1945-ben tagjai voltak a kommunista pártnak, először ők élesztgették benne a haladásért való lelkesedés tüzét. Aztán a pártszervezet egyre több megbízást adott a társaival együtt neki, a még gyerekembemek is — és Horváth Ignác annyira példásan oldotta meg feladatait, hogy tizenöt éves korában, 1946 januárjában már a párt tagjainak a sorába is felvették.

A falusi ifjúság haladó szervezetében, az EPOSZ- ban is tevékenykedett,

majd, miután 1949 őszén a kecskeméti vasgyárba került ipari tanulónak, az ifjúmunkások otthonának SZIT-titkárává választották.

A megyeszékhely első számú politikai irányítói nemsokára felismerték fáradhatatlanságát, becsületességét, így lett két éven át a

DISZ városi bizottságának titkára. Ezután, 1953 őszén, bevonult két évre katonának, s zászlóaljánál is DISZ-titkárrá választották.

Leszerelése után a DISZ kecskeméti járási titkára,

s pontosan tizenkét évvel ezelőtt kezdte megalakítani a KlSZ-szervezeteket. A következő év végén már a KISZ megyei bizottságának szervező titkára, négy év múlva a megyei pártbizottság munkatársa, s ugyanaz év őszén a kecskeméti járási pártbizottság titkárává választják. Két évvel ezelőtt viszont a Kecskeméti Városi Tanács V. B. titkári tisztségébe helyezi választóinak a bizalma, megbecsülése.

Felsorolni is sok: Rendszerünk hány őrhelyén harcolt, állt helyt már Horváth Ignác, aki ma is még csak 38 éves.

Legszívesebben azokra az évekre emlékezik, amelyekben a legtöbb probléma megoldásában kellett részt vennie. Tehát mindegyikre — ám különösen az ellenforradalom leverését követő konszolidáció esztendeire.

Most — miután levelező úton három és fél év alatt elvégezte a pártfőiskolát, s a közgazdasági egyetem kétéves ipari üzemgazdászképzőjét — mint vb-titkár arról beszél felcsillanó tekintettel, hogy szabad ideiében a városi tanács 28 dolgozóját neveli a pártközépiskolán.

Nem mondja, de tudom: Arra, hogy a szocializmusért senki sem hozhat elegendő áldozatot. Miként ő is vallja: Rengeteg még a tennivalója! T. L

alázó inségmunkával szerzi meg magának a szűkös mindennapit.

— Harmincháromban Óbudán jutottam végre tar- tósabb munkaalkalomhoz. Egy propagandista sejtben nyomban pártmegbízatást is kaptam. Ez már komoly, veszélyes konspirációt követelt tőlem. Beszórni például a Goldberger-gyár területét röplapokkal, éjjelente dolgozni, másodpercre érkezni, figyelni a sarki rendőrt, a portást, éjjeliőrt — lélegzetelállító, szívdobogtató munka volt... Izgalmasan szépek voltak a május elsejei „zászlóbontásaink” is. Az apró piros zászlókra kavicsot kötöttünk. úgy dobtuk fel a nagyüzemek környékén a villanydrótra. A munkások szótlanul, fénylő szemmel nézték, a tőkés pedig dühöngve tárcsázta a tűzoltók telefoniát.

Óbuda 1945 január végén felszabadult. Ami ezután következik: külön

kább gondolnom kell arra,

hogy ki folytassa a munkámat. Egy bizonyos: Mindennél nehezebb, de szebb

is volt az a fél évszázad, amelyet életemből a munkásmozgalomban eltöltöt- tem. Ha újra kezdeném, ma is csak azt tenném, amit tettem. Mert élni csak így, ezzel a hittel érdemes!

Jóba Tibor

A jövő nemzedéke

Kiskőrösön a járási KISZ-bizottságon ismerkedtem meg Domokos Tündével. Megkérdeztem tőle: „Mi szeretne lenni?”

— Matematikatanár —- válaszolta meggyőződéssel.

— Miért éppen az? — firtattam.

— Az általános iskola első osztályától kezdve kitűnő tanuló vagyok — mondta a tizenévesek bájos köz- lékenységével. — Természetesen matekból is mindig ötösöm volt. A technika, a tudomány ma már olyan fejlett, hogy matematika nélkül semmire sem mennénk S a matematika tudományát a most felnövő nemzedéknek tovább kell fejlesztenie.

Volt a kijelentésében naivság, de megfontoltság is. S hogy Domokos Tünde nem csupán a szülei, vagy a tanárai sokszor elmondott szavait ismétli, arra bizonyság a szorgalma, állhatatossága, ahogy készül a hivatására.

— Az iskolai órák után minden másnap szakkörre járok. A matematika mellett elsősorban a fizika és a kémia érdekel. A szakkörben bővítem a tanórákon elsajátított ismereteimet. Egyetlen foglalkozásról sem hiányoztam még ... Szabad idő? Az is van. Zongorázom, s tagja vagyok az iskolám énekkarának. Arra is jut időm, hogy édesanyámnak segítsek. Olvasni is nagyon szeretek, főleg történelmi, meg matematikai műveket. Ügy érzem, a tudás megszerzéséhez nemcsak az iskolában kell jól tanulni, de a szabad időt is úgy kell eltölteni, hogy tartalmas legyen.

Tünde nemcsak kiváló tanuló, hanem a Petőfi Sándor Gimnázium második osztálvának KISZ-kül- túrfelelőse is. Nem elégszik meg csupán a KISZ- ben tanultakkal, a történelemórán hallottakkal, sok munkásmozgalmi könyvet. tanulmányt is elolvas.

— Szüleimtől gyakran hallom, hogy a tömegek élete miiven keserves volt a múltban. Ezért mindig meghatódom, ha valamit olvasok a Tanácsköztársaságról, a Horthy-fasizmus embertelenségéről, s azokról a forradalmárokról, akik küzdöttek a mi társadalmunkért. A proletárdiktatúra 50. évfordulójának ünnepére műsort állítottam össze. A Tanácsköztársaság hőseire emlékezünk.

Lelkes. okos ifjúság. Végtelen távlatú lövőjéhez a dicső ősök tetteinek emlékéből merít erőt.

Gémes Gábor