Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

i. oldal 1969. február 13. csütörtök A telefontól a telefaxig A kép útja az eseménytől az olvasóhoz A képrögzítőbe épített te­lefonon a londoni diszpé­cser jelentkezik: „Adom a vonalat Moszkvának!” — mondja, és máris konfe­rálja a kép tartalmát A tekercs útiára indul, s a vonalkákból körülbelül 13 perc alatt kialakul a kép.” Bizonyára feltűnt az ol­vasóknak, hogy hónapok óta valamennyi megyei la­punkban, de különösen a képtávíróval rendelkezők­nél megnövekedett a világ legfrisebb, legizgalmasabb eseményeiről készült fotók száma. Mindazok a képek, amelyek a Telefoto — AP —MTI—KS jelzéssel jelen­nek meg a lapban, az em­lített módon — a tengeren­túlról tenger alatti kábe­len, az európai kontinens különböző pontjairól pedig vonalon — érkeznek Fél évvel ezelőtt a Köz­ponti Sajtószolgálat a me­gyei napilapok megbízásá­ból bérbe vette az Associa­ted Press képügynökség faximile típusú képrögzítő­jét, a telefaxot. Ezen a készüléken a London—Pá­rizs—Frankfurt—Zürich— Bécs vonalon keresztül jut­nak a képek — naponta mintegy hatvan —■ Buda­pestre. az MTl-n keresztül a Központi Sajtószolgálat­hoz. A megyei lapok és a világ képügynökségei A Központi Sajtószolgá­lat ezekből, továbbá a Fo­to International és a UPI- képügynökségek kollekció­jából válogatja össze a me­gyei lapok számára a kül­földi fotók választékát. A képek egy része, különösen azok, /amelyek éjszaka, vagy a délelőtti órákban érkeznek, gyorspostával jutnak a szerkesztőségekbe, a késő délután érkezők pe­dig — legyenek azok ha­zaiak vagy külföldiek — kép távírón. A tervek sze­rint a már képtávíróval el­látott nyolc szerkesztőségen kívül ebben az esztendőben további megyei lapoknál — közöttük a Petőfi Népe szerkesztőségében is felsze­relik a képtávíró-berende- zést. Ez pedig a szerkesz­tőségek technikai korsze­rűsítésének egyik rendkí­vül fontos eleme, hiszen ezáltal a megyei lapok be­kapcsolódnak a világ nagy képügynökségeinek vérke­ringésébe. A korszerűségnek fő jel­lemzője a sajtóban a fris­seség. Megyei újságjaink­nak sem elegendő tehát csak telexgépeikkel bekap­csolódniuk a világesemé­nyekről tudósító, a hírek ezreit ontó hírügynökségek hálózatába: mindehhez ma már szorosan hozzátarto­zik az események gyors képi illusztrálása is. Ezt a célt szolgálja a -képtáv­író. a telefax. A korszerű laoszerkesz- tést néhány évtizeddel ez­előtt a többi között a te­lefon. később a telex je­lentette. Ma azonban a 2—3 percen belül jó minőségű, előhívott képet adó mo­dern riportergép segítségé­vek a korszerűen felszerelt szerkesztőségek és nyom­dák már biztosítani tudják, hogy egy-egy eseményről készült felvétel után 20 perc múlva induljon a ro­tációs gép. A riportergépko­csi, mint egy mozgó labo­ratórium. képtávíróadóval van felszerelve. amely egyenesen a gyorsmaró klisográfnak továbbítja a képet és így biztosítja, hogy 20 perc múltán már tízezerszámra onthatják a körforgó gépek a legfris­sebb eseményekről képben is tájékoztató újságot. Megyei napilapjaink ugyan ettől még messze vannak, de hogy ezt elér­jék, már tettek egy lépést, mi több. jelentős lépést Űj kollégák A mai szerkesztőségben az újságírók, szerkesztők, gépírók mellett telexkeze­lők is dolgoznak. Azonban a szerkesztőségi technika természetesen színelemekre bontva. A kéneket most már a megyei lapok szerkesztősé­geibe kell eljuttatni. Ez pe­dig úgy történik, hogy a Központi Sajtószolgálat és valamennyi képtávíróvai rendelkező megyei lap szer­kesztősége egy időben pos­tai telefonvonalon — erősítő közbeiktatásával — kapcso­latot létesít. A központban a matt papírszalagon érke­zett képeket reprodukálják és a reprodukált fényes képet egy Neva-rendszerű szovjet adóberendezés hen­gerére erősítik. A képet „Halló, szerkesztőségek! Indul az adás!” — hangzik fel a készülékben a pesti diszpécser hangja —, s az adóhenger útjára induL (Gámán Gábor felvétele.) továbbfejlesztésével ugyan­ilyen természetes lesz a fe­hérköpenyes híradástech­nikus, vagy a káptávíróhá- lózat központjában a hír­adástechnikai mérnök. A tévé és a rádió gyors­ütemű fejlődése a lapké­szítésben is változást ered­ményezett. A legfrissebb híranyag-továbbításban a napi sajtó nyilván nem ver­senyezhet a televízióval és a rádióval. A rádiózás és televíziózás általános elter­jedése mégsem csökkentet­te az újságolvasók számát, sőt. különösen vidéken, nö­velte. Ebben az összefüg­gésben tehát jogos igény a sajtóval szemben, hogy az események hátterét, össze­függéseit mélyrehatóan ma­gyarázza. s a megnöveke­dett vizuális igényt is jól válogatott érdekes ese- ményfotókkal elégítse ki. Hogyan születik a telefoto? A képrögzítő automati­kus készülék, s nem igény­li, hogy a kezelőszemélyzet állandóan figyelemmel kí­sérje; így éjjel is műkö­dik. A faximile típusú kép­rögzítőt olyan képek véte­lére tervezték, amelyek te­lefonvonalon (megfelelő át­alakítás esetén rádión) vett jeleket használhat fel. A gépben egy nagy tisztaságú acélíróél és forgócsavar között egy elektroérzékeny papír halad, állandó se­bességgel. A csavarvonal érintkező pontján áram fo­lyik a papíron keresztül, s így kémiai reakció jön lét­re, ami a papírt elszínezi. Ennek az elszíneződésnek a mértéke az áram nagysá­gától függ; az áram nagy­ságát pedig a vonalon vett jel vezérli. Tehát a csavar­vonal forgása és a papír mozgása együttesen hozzák létre a metszéspontok ered­ményeként a papíron a vízszintes sorokat. Vagyis ahol az áram keresztülfo­lyik, egy jel jön létre és így épül fel a kép. A gép egyébként színes fotók to­vábbítására is alkalmas, megvilágítják, s a különbö­ző tónusértékekről vissza­verődő fényt egy fotocellá­ra irányítják, a fotocellára eső változó fényerő azután váltakozó erősségű elektro­mos jeleket kelt. Az így nyert jeleket pedig telefon- vonalon továbbítják. A technikának, a szer­kesztőségi munkában is mind nagyobb szerepe lesz. A század eleji szerkesztő­ségben elegendő feltétel volt a gyorsírni tudó újság­író és a telefon. Ma már a kéntávírózás is a sajtó természetes tartozéka, hogy segítségével az ország és a világ eseményeiről ne csak hiteles beszámolót, hanem vizuális információt is nyújtson az olvasónak. (boros) Elkészült a Tanácsköztársaság emlékműve Befejező szakaszához ér­kezett Budapesten a Fel­vonulási téren emelkedő Tanácsköztársasági emlék­mű építése. Elvonultak a kőfaragók, akik gránittöm­bökből formálták meg a bronzba öntött katonaalak architektúráját. Az épít­mény teljes méretben kö­rülbelül három emeletnyi magas; a dinamikus meg- formálású, rohamléptű har­cos alakja körülbelül hét­Ifjúsági táborok — sorsjátékból Országos verseny bonta­kozott ki a fiatalok köré­ben a január 15-én kibo­csátott ifjúsági táborozási sorsjegyek terjesztésére. A fiataloknak kétszeresen is szívügye a vállalkozás, amelyet a KISZ Központi Bizottsága titkárságának határozata alapján hirdet­tek meg. összesen több mint félmillió forintot for­dítanak a legjobb ered­ményt elérő KlSZ-bizott- ságok, úttörőcsapatok, if­júkommunista közösségek jutalmazására. Ezenkívül a teljes bevételt — amelynek öszege előreláthatólag meg­haladja a hét és fél millió forintot — a KISZ buda­pesti és megyei bizottságai­nak rendelkezésére bocsát­ják új vezetőképző és üdü­lő táborok építésére, va­lamint a meglevők fejlesz­tésére. Az ifjúsági táborozási sorsjegyek terjesztése már­cius 15-én zárul, majd március 31-én tartják a sorsolást, amelyen gazdára találnak a jutalmak, az öröklakás, a gépkocsik, mo­torkerékpárok, televíziók, rádiók és egyéb értékes nyereménytárgyak. Előadás a technikumban A numerikus szerszám­gépvezérlés időszerű kérdé­seivel foglalkozott tegnap Kecskeméten a Felsőfokú Gépipari Technikumban Hatvány József, a Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutató In­tézetének osztályvezetője. Szólt a jövő irányzatairól, a vezérlő berendezések és a szerszámgépek rendkívül gyors változásáról. Az elő­adást a felsőfokú techni­kum tanárai, automatika- szakos diákjai illetve a MTESZ Gépipari Tudomá­nyos Egyesületének tagjai hallgatták meg. méteres, öt-hat tonna sú­lyú. Az emlékműszobrá­szatban is rendhagyóan számít az alapzat formá­ja. Hatalmas betontöm­bökből kirakott, fölfelé hú­zódó spirálvonal vezet a szobor aljáig. Tavasszal zöld gyepszőnyeget húznak a talapzat tetején. Utána már csak az emlékmű köz­vetlen környezetének par­kosítása lesz hátra. A ta­nácsköztársasági évforduló előtt nyolc-tíz nappal tá- volítják el az emlékművet eltakaró — óriási dobozhoz hasonlító faépítményt. Az avató ünnepségig lepel bo­rítja majd a monumentá­lis képzőművészeti alko­tást. Mirelit békacomb Nyugaton keresett ínyen­cség, a békacomb, üzemsze­rű termelésére készül fel az idén a szolnoki Felsza­badulás Halászati Tsz. A MAVAD-dal közösen kor­szerű hűtőházat és feldol­gozót létesítenek. A kecs­kebékát eddig — évi há­rom-négyszáz mázsás tétel­ben — Óve szállították fő­leg Franciaországba, Svájc­ba és Nyugat-Németország- ba. Ezek egyrésze azonban a hosszú úton elpusztult. Sikeres kísérletek tapasz­talatainak hasznosításával az idén már, az exportbéka zömét nyúzott állapotban értékesítik. A fehérhúsú ízletes békacombot a hűtő- házban kocka alakúra fa­gyasztják és mélyhűtött ál­lapotban szállítják. Egy ki­ló békacomb előállításához három kiló élő békára van szükség. Felelőtlenség, vagy...? Általános, de nagyon rossz szokás télen a trak­torokat, erőgépeket úgy in­dítani, hogy nyílt lánggal melegítik a különböző, mozgó alkatrészeket. Való igaz, hogy a megdermedt olaj szinte béklyóként fog­ja a fogaskerekeket, váltó­kat, tengelyeket, s a mo­tor könnyebben indul, ha az olaj, a forgórészekre felkent zsír csupán eredeti hivatását teljesíti, keni az acélt, óvja a kopástól. Er­re a kezdő traktoros is rá­jön, ezért, ha már vékony fagyréteg borítja a földet, s valamivel nehezebben in­dul a motor, fogja a keze- ügyébe kerülő első tüzet fogó anyagot, s a traktor aló gyújt. A tények így leírva ta-. Ián humorosnak tűnhetnek, azonban az élet, a gyakor­lat tragédiákkal, súlyos anyagi károkkal döbbenti rá a traktorosokat, gazda­sági vezetőket, tűzrendé­szed szakembereket, hogy a szakértelem hiánya, a fe­lelőtlenség, milyen veszé­lyekkel járhat. Január 10-én a kecskeméti Petőfi Tsz traktorosa, Kéri Lász­ló, szalmát rakott á trak­tor alá, meggyújtotta, s ar­ra várt, hogy a megder­medt olaj folyékonnyá vál­jon. Arra nem is gondolt, hogy a nyílt láng elégeti a műanyagból készült üzem­anyagvezetéket, s hogy né­hány méterre hatalmas szalmakazal áll, mellette lakóépületekkel. Felelőtlen­ségére csupán akkor döb­bent rá, amikor lángokban állt a traktor. Folytassuk egy másik, január 30-án történt esettel. A városföl­di Dózsa Tsz traktorosa, Fő a rövidség! Lovas nemzet vol- ben álltam, épp tunk — rövidítő ezért nem okoz kü- nemzet lettünk, lönösebb gondot, ha Hosszú, de dicsősé- valamelyik lapban ges volt az út a a BITUMEN hirde- MATEOSZ-tól az tésére bukkanok. ÁFÉSZ-ig, a MA- Nyomban tudom, TUTIBlKUTI-tól az hogy a Bikkfatuskó- SZTSZ-ig. De az el- értékesítő Mezőgaz- telt évtizedek során dasági Nagyüzem nemcsak hozzáed- népszerűsíti áruját, ződtünk a hol ógö- Régi jóismerősöm a rög dallamossággal BIVAJ (Bihari Vaj- csengő, hol gyerek- tizem)> 8et a BA­versként ható cég­elnevezésekhez, ha­nem immár le is tudjuk fordítani őket magyarra. Világéletemben jó rejtvényfejtő híré­ROM (Balotai Roncsgyűjtő Mozga­lom) népgazdasági fontosságú tevé­kenységét Is min­denkor nagyra ér­tékeltem. Vala­mennyi hasonló in­tézmény elé példa­ként állíthatom a LEKVÁR (Leken- cei Városszépítő Részleg) lelkes és eredményes ügykö­dését. S emlékezhe­tünk rá, mekkora elismeréssel nyilat­koztak a nyugati partnerek legutóbb a GYÜGE (Gyü- mölcsglancoló Egye­sülés) minőségi munkájáról, a meg­annyi fényesre su- vikszolt almáról, dinnyéről stb! A napokban ugyan zavarba jöttem egy pillanatra. Egy kör­levélben a GÖGYI ajánlotta fel szol­gáltatásait. Meg­döbbenésem azon­ban csak addig tar­tott, míg az aláírás­ról rá nem jöttem, hogy a Gólyafészek- gyártó Intézete a fel­adó. Sajnos, mosta­nában egy fia gó­lya sem kerülgeti a házunk táját, így a körlevelet iktatás után ad acta he­lyeztem. Nem mu­laszthatom el vi­szont, hogy a ked­ves figyelmet ne viszonozzam, s leg­alább annyit ne üzenjek a GÖGYI- nak: hákösz! Az?.z: hálás köszönet... Beke Pál, meggyújtott ola­jos ronggyal próbálta üzem­képes állapotba hozni erő­gépét. Mondani sem kell, hogy a kifolyt üzemanyag­tól a gumikerekek kigyul­ladtak, s a tűz a traktor után kapcsolt pótkocsira is átterjedt. Ítéljük el tehát egyértel­műen a traktorosokat, akik a termelés, a szállítás ér­dekében megpróbáltak el­indulni? Teljes egészében nem ők a felelősek, bár a látszat, a tűz okozása elle­nük szól! Hogyan lehet el­indulni ezekkel a trakto­rokkal télen, ha nem me­legítik fel? Sehogy! Akkor? A tűzrendészeti előírások megengedik, hogy az erő­gépek differenciálművét — de semmi mást! — benzin­lámpával, nyílt lánggal me­legítsék. A benzinlámpa lángját azonban irányítani lehet a melegítendő felü­letre. nem beszélve a láng hosszának szabályozásáról. Az ilyenfajta melegítés nem egyenértékű a szal­ma, illetve az olajos rongy tüzével. hanem annál jobb, hasznosabb. biztonságo­sabb. Miért nem ezzel az eszközzel melegítették a traktorosok a gépeket? Két eset lehetséges: vagy nem volt benzinlámpájuk — ez a gyakoribb —, vagy ha volt. nem használták. Ha nincs melegítő berendezés — ezekről egyébként a gaz­daságok vezetőinek kell gondoskodni — hidegindí­táshoz lehet alkalmazni in­dítómotort. Ez kizárttá te­szi a tűzeseteket, megóvja a gépeket, az értékeket, az emberek testi épségét. S, ha a két traktor leégésé­nek anyagi oldalát nézzük — a Petőfinél tíz. a Dózsá­nál ötezer forint kár ke­letkezett —. ezért a pén­zért már beszerezhettek volna indítómotort, vagy néhány benzinlámpát. Megyénkben, a termelő- szövetkezetekben sok erő­gép dolgozik télen is. Ha a traktorosok mindenütt az előbb említett példák sze­rint indítanák járművei­ket. felmérhetetlen anyagi kár származna közös gaz­daságainkban. Felelőtlenség, rossz szo­kás — írtuk cikkünk ele­ién. Anélkül, hoev mente­ni akarnánk a traktorosok cselekedeteit. szeretnénk figyelmeztetni: az emberek életét, a társadaimi tulaj­dont nem csak fegyelme­zéssel, felvilágosító mun­kával. ellenőrzéssel, de a szűk.séwfM} berendezésekkel, előrelátással is óvni, vé­deni kell. Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents