Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Párizsi ' férfidivat Jean Claud Pascal, a népszerű színművész vise­li ezt az elegáns férfiru- hamodellt. amelyet P. Malmain kollekciójából választott. Az úi divatvo­nal szerint a lezser, eny­hén karcsúsított zakó la­zán követi a test vonalát. Három gombbal csukódik, vízszintesen elhelyezett zsebeit zsebfedők takar­ják. hátul nagy középső jk asfékkal. 5>5 Csináld magad 55> A modern technika jó­voltából egyre hatalma­sabb léptekel halad előre a háztartások gépesítése és korszerű, a kényelmet szolgáló készülékekkel va­ló ellátása. Többnyire in­kább csodálattal, mintsem kellő hozzáértéssel veszünk birtokunkba egy- egy új szerzeményt, s ez így aligha van rendjén. A szakipari javítóhálózat és a kisipar — főként vidé­ken — nem képes kielé­gíteni a fennálló és egyre növekvő igényeket. Mind­ebből az következik, hogy ma már elengedhetetlen követelmény legalább nagy vonalakban megis­merni a háztartási gépek és készülékek működési alapelveit. Annak hasz­nosságát sem kell külön indokolnunk, hogy min­den háztartásban legye­nek kéznél a legegysze­rűbb barkácsszerszámok, a szükség szerinti anyagok és alkatrészek. Ha nincs műhely... Vannak, akik csak úgy tudják elképzelni a bar­Az orosz stílusú zakó a modern irányzatok egyik képviselője. Az előző klasszikus fazonnal ellentétben, itt a kabát nagyon testre szahott, két lapos, borított mellzsebbsl. Anyaga fekete Codilex posztó. A gallérja magasan felszabott. A modell főként fiataloknak elő­nyös. (Farnel modell.) kácsolást, hogy külön he­lyiség, valóságos kis mű­hely álljon rendelkezé­sükre. Háztartásaink több­ségében erre nincs lehe­tőség, így az ezermester­nek többnyire meg kell elégednie a lakás egy félreeső sarkával, ahol munkaasztalát, szerszám­szekrényét elhelyezheti. Amennyiben ennyi helyet sem tud kiszorítani ma­gának, helyesen teszi, ha erős sarokpánttal a fal­hoz erősített, feltámaszt­ható (lehetőleg csőlábbal alátámasztható), majd munlja után lecsapható, legalább 20—30 mm vas­tagságú falapot szerel fel valahová. Jó szerszám — jó munka A kezdő barkácsoló ha­mar rájön, hogy sok mun­kaműveletnél jól jönne egy harmadik kéz segít­sége. Nos, az ezermester „harmadik keze” a satu, amely az első a beszer­zendő munkaeszközök so­rában. Igaz, hogy a jó sa­tu nem valami olcsó, de aki jó munkát akar vé­gezni, ne sajnálja a pénzt egy közepes méretű pár­huzamos pofájú műsze­részsatuért (az olcsóbb, csuklós ún. kovácssatu ke­vésbé precíz, sok bosszú­ságot okoz). A lyukfúrás művelete az egyik leggyakoribb barkácsmunka. A lombfű- részkészletekhez mellé­kelt ún. pergőfúró, vagy a marokra fogható, spirá­lisan emelkedő és szélese­dő vágóélű ún. cigányfú­ró, valamint az asztalo­sok által használt mell- furdancs csak fa fúrására alkalmas. A fémek fúrá­sához ezeknél komolyabb eszközökre, áttételes fur- dancsra (amerikánerre) van szükség. Kezdő bar­kácsolóknak az egysze­rűbb kivitelű tányérkere­kes amerikáner is megfe­lel, igaz, hogy ez rendsze­rint csak 6 mm átmérőjű fúró befogadására alkal­mas, de szükség esetén ez a lyuk már reszeléssel bő­víthető. A pisztolyfogós villamos kézi fúrógép ké­nyelmes, a fúráson kívül még sokféle más célra is használható barkácseszköz. A fémek fúrásához használatos csigafúrók HÉTFŐ: Meggyleves, (mire­lit), sült karaj burgonyakörí­téssel, körtebefőtt. A KEDD: Zöldborsóleves (mi- V relit), tökfőzelék (mirelit), rántott párizsi, alma. SZERDA: Almaleves, papri- kä-krumnü galuskával, vá­gott vegyes savanyú. CSÜTÖRTÖK: Lebbencsle­ves, töltött nyelv, burgonyapüré, párolt káposzta. PÉNTEK: Halászlé, túrós csusza tepertővel. SZOMUAT: Szarajevói egytálétel, madártej. VASARNAP: Tejfölös citromos becsinált leves csirkeap­rólékból, pecsenyekacsa - vbesütve, szalma burgonya, őszibarackbefőtt, kakaós diós tekercs. SZARAJEVÓI EGYTÁLÉTEL. Nagy lábos aljába lerakunk egy sor karikára vágott vö­röshagymát, arra egy csomag megtisztított,. felsze'etelt le­veszöldséget, negyed fej fel­szeletelt kelkáposztát, fél ki­ló karikára vágott burgonyát. Sózzuk, törött borssal Ízesít­jük. Harminc deka kockára vágott marhahúst helyezzünk rá. A húsra ismét egy sor karikára vágott burgonyát, majd 30 dels» zslres sertée- JÜJst, a núsva ismét szelete­lőnk egy kis burgonyát, majd felöntjük annyi vízzel, hogy teljesen ellepje. Adunk hozzá két evőkanál ecetet, vagy egy pohár fehér bort. Nagy lán­gon egyszer felforraljuk, majd kis lángon tovább főz­zük, fedő alatt addig, míg a hús és minden főzelékféle megpuhul. (A fedőt ne sokat eme’gessük közben, nehogy az étel aromája elillanjon.) TÖLTÖTT NYELV. Veszünk egy szép nyelvat áa só* víz­ben fózzük, amíg megpuhu’. Azután lehámoKuk ás hosz- szában belevágunk, de csak annyire, hogy azért egy da­rabban maradjon. A közepé­ből kivesszük a húst és apró­ra vagdaljuk. Hozzáadunk egy szelet tejben áztatott kenye­ret vagy zsemlét, 2 tojást, kis hagymát és apróra vágott petrezselymet. A tölteléket a nyelvbe tesszük és cérnával átkötözzük, azután megvaja­zott fehér zslrpapírba csa­varjuk. Kis lisztet, tejföllel és egy kanál vajjal elkeverünk, azután a nyelvre öntjük. 10 percig sütőbe tesszük, majd a papírt és a cérnát leszed­ve, tálra helyezzük és ráönt­jük a mártást. Melegen tálal­juk. KAKAÓS DIÓS TEKERCS. 4 tojás sárgáját 10 kanál víz­zel addig keverünk, míg jól megkeményszik, azután hoz­zákeverjük a 15 deka cukrot, 15 deka kakaót, 15 deka da­rált diót, vanllláscukrot, a tojások felvert habját és vé­gül az 5 deka lisztet. Vajjal kikent, liszttel megszórt tep­sibe tesszük és rendes me’eg sütőben sütjük. Am'kor meg­sült, klvassTÜk a sütőből, kö- -üh'ágiuk, fehér papírra ki­borítjuk és valamilyen sa- vanykás Ízzel bekenve, a pa­pír segítségével felgöngyöljük. Vaníliás cukorral beszórjuk. kétféle kivitelben készül­nek: szerszámacélból és a nagyobb fordulatszám­hoz megfelelőbb ún. gyorsacélból. Csigafúrón­kat először 1—10 mm mé­rethatárok közötti 1 nam­es emelkedéssel szerezzük be, majd később félmil­liméteres emelkedésűre egészítsük ki a soroza­tunkat. A költségesebb barkács- eszközök közül fontos a forrasztópáka, mint előbb- utóbb beszerzendő szer­szám. A kis teljesítmé­nyű villamos forrasztópá­ka csak a rádióamatőrök céljainak felel meg, ko­molyabb forrasztási mun­kákhoz „testesebb” ellen­állásfűtésű páka szüksé­ges. Az első időkben per­sze a tűzben vagy gáz­lángon felmelegíthető vö­rösréz forrasztóvas (ún. tűzipáka) is jó szolgálatot tesz az ezermesternek, még ha nem is olyan ké­nyelmes a vele való mun­ka. Nélkülözhetetlen kéziszerszámok A kéziszerszámok sorá­ban legfontosabb a kala­pács amelyből legalább két nagyságúnak (egy könnyebbnek és egy ne­hezebbnek) kell lennie minden barkácsfelszere- lésben. A reszelők közül a durvább, ritkább rovát- kolású ún. nagyoló resze­lők beszerzését későbbre hagyhatjuk, elsőként kö­zepes nagyságú simító re­szeléket vásároljunk la­pos, félgömbölyű és göm­bölyű kivitelben. Tűresze- lőkből is ugyanezt a há­rom fajtát szerezzük be. Egy közepes méretű, erős csavarhúzó mindig legyen a háznál, valamint ajánlatos megvásárolni olyan készletet is, amely­nél egyazon nyélbe több­féle nagyságú csavarhú­zószár szerelhető be. A fogók közül már kezdet­ben legalább ötféléről kell gondoskodnunk: lapos-, csípő-, harapó-, kerekcső- rű- és egyetemes (kombi­nált) fogóról. A barkácsfelszerelésből természetesen a fűrészek sem hiányozhatnak: fa­munkákhoz a rókafark­és illesztőfűrész, a keretes fémfűrész, valamint a lombfűrész, fa- és fém­munkákhoz alkalmas fű­részpengével (szállal). Végezetül már csak fel­sorolásszerűen említjük meg a különféle lyukasz­tókat, hidegvágókat, vé­sőket, pontozókat, mint a legszükségesebb szerszá­mokat. Felszerelésünk to­vábbi bővítése, „finomítá­sa” során természetesen sor kerülhet a különböző méretű menetfúrók é6 menetmetszők, villáskul­csok, franciakulcs, lemez­olló, csavar- és párhu­zamszorító stb. beszerzé­sére is. De még a kezdő barkácsoló sem nélkülöz­heti sokáig az egyengető­lapot, a kis üllőt és a to­lómérőt. S amint a bé­lyeggyűjtő állandó fokoza­tossággal gyűjteménye ki- j sgészítésére, bővítésére tö­rekszik, ugyanúgy a vér­beli ezermester is azt te­szi a fireimnrnlrésTlntáKel.. KOZMETIKAI kérdezz — felelek Eltőmi-e a púder a pórusokat? Ez a hiedelem már a múlté. Ez akkor fordulha­tott elő, amikor a púdert még rizslisztből készítet­ték. A mai púderek tal- kumból és egyéb ásványi alapanyagokból készülnek, s erjedésmentesek. Ehhez adagolják a színező és il­latosító anyagokat. A pú­der készülhet arcra, test­re, van alapozó púder, púderrúzs. desodoráló és izzadsággátló púder. * Miért válik foltossá az arckikészítés, sokszor már egy óra alatt? Rendszerint a zsíros, vagy a túlzsírozott arcbőr okozza. Ezért az arckiké­szítésre használt kréme­ket és kozmetikai szereket a zsírszegényebb készít­ményekből válasszuk ki. Először a víztartalmú nap­pali krémet kenjük fel az arcra, erre jön az alapozó, esetleg arcrúzs. és végül a púder. (Ha az arckiké­szítés foltossá válik, sose próbálkozzunk a kijavítá­sával. hanem tisztítsuk le arcunkat és készítsük ki újra.) * Miért nem ajánlatos mindenkinek, hogy szappannal mosson arcot? A szappanok olykor a vízvezetéki vízzel is, a rendszerint kemény kút- vízzel pedig méginkább, nehezen oldható mészma- radványokat képeznek, amelyek lerakódnak a bőr­re. beszívódnak a póru­sokba. A lúgosabb, vagy erősen illatosított szappa­nok különösen a száraz bőrűeknek nem ajánlha­tók, mert kivonják a bőr zsírtartalmát. Arctisztítás­ra, hideg, vagy legfeljebb langyos lágy vizet, zsíros arc tejet, vagy olajat hasz­náljanak. * Eltávolithatjuk-e saját magunk is a mitesszereket? A mitesszereket ajánla­tosabb szakképzett kozme­tikussal eltávolíttatni, de ha nagyon elővigyázato­sak vagyunk, magunk is megpróbálhatjuk. Először alaposan tisztítsuk meg arcunkat és kezünket is. Gőzöléssel puhítsuk fel az arcbőrt. (A gőzöléstől egy­magában nem tisztul meg az arcbőr, és a tág póru- sú, vagy kis piros hajszál­erekkel átszőtt bőrűeknek tilos az arcgőzölés.) A fel­lazított arcbőrből ezután úgy távolítjuk el a mi­tesszereket, hogy mutató­ujjunkra gézt borítunk, s mialatt két középső uj­junkkal a bőrt feszesre húzzuk, mutatóujjunkkal egyidejűleg óvatosan ki­nyomjuk a mitesszert. Igen fontos ezután a ki­tisztított pórusok fertőt­lenítése. Egy kis vattacso­mót nagy szesztartalmú arcvízbe, vagy felerészben vízzel hígított tiszta alko­holos oldatba mártunk, és ezzel puhán átnyomjuk a bőrfelületet. (A kölnivel való fertőlenítéstől külö­nösen az érzékeny bőrűek óvakodjanak, mert az al­kohol tartalmuk ugyan fertőtlenít, de az illat ha­tóanyaga könnyen kiütést, helyi gyulladást okozhat.) * Hogyan távolíthatók el az arcról a szőrszálak? Kitépdesni szigorúan ti­los, mert ettől a szőrpihe általában megerősödik. A kiszőkítést megpróbálhat­juk 3 százalékos hydro- génszuperoxidós, vagy más szőkítő oldat alkalmazá­sával. Használat előtt azonban próbáljuk ki a szert, takart bőrfelületen, hogy nem okoz-e gyulla­dást. Ha 24 óra leteltével nincs reakció, nyugodtan alkalmazhatjuk. A kisző­kített szőrszálak alig lát­hatók. A szőrszálak gyé­rítésére kozmetikusok al­kalmazzák a gyantázást is, a szőrszálak tar­tós eltávolításának azon­ban jelenleg egyetlen módja, az epillálás; ennél az eliárásnál szálanként pusztítják el a hajhagy­mákat. Hosszadalmas, de nem fájdalmas módszer, amit azonban csak bőr­gyógyász, vagy kozmeti­kus végezhet. P. É. Bőrkabátok ápolása A kellő gondosságai és rendszerességgel kezelt bőrkabát hosszú ideig megtartja puhaságát és fényét, nem töredezik ki, még évek múltán sem ve­szít értékéből. A bőr tapadós puhasá­gát azáltal érhetjük el, hogy évente egyszer rici­nusolajjal vékonyan be­kenjük a kabátot. A felü­let kb 24 óra alatt szívja be a szükséges olajmeny- nyiséget, mely csapadékos időben a nedvesség ellen is védelmet nyújt. Ugyan­ezt a célt szolgálja a szín­telen cipőkrémmel való bekenés és puha ruhával való dörzsölés is, mely egyúttal fényt is kölcsö­nöz a bőrfelületnek. Mind­két művelet elvégzése előtt a kabátról nedves ruhával távolítsuk el a szennyeződéseket. A víz­ben oldhatatlan foltok el­távolítását benzin és liszt pépes keverékkel kísérel­jük meg; kenjük be vele a szennyezett felületet és száradásig hagyjuk rajta. Az erősen kopott bőr­kabát átfestésével ne kí­sérletezzünk, bízzuk azt szakemberre. Ez a szabály egvébként a még kénye­sebb irhabundákra érvé­nyes. (Utóbbi apróbb szépséghibáit finom csi­szolópapírral lehet ledör­zsölni.) A kisebb zsírpe­csétek: néha úgy is eltün­tethetők, ha ujjunkkal addig dörzsöljük az irhát, amíg átmelegszik. A csak gyengén szalonnáé része­ket közönséges radírgu­mival is el lehet távolíta­ni. Benzint ne használ­junk az irhabunda folt­jainak tisztításához! A magázott bundát meleg szobában, de a kályhától távol szárítsuk, utána ru­hakefével dörzsöljük át, fel.

Next

/
Thumbnails
Contents