Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

C oldal 1969. február 8. szombat — Több úttörő írta alá azt a Bácsalmásról érkezett levelet, melyben hírül ad­ják, hogy a Bajai Gépjaví­tó Állomás helyi telepének dolgozói segítséget nyújta­nak a politechnikai okta­táshoz szükséges eszközök előállításában. Ugyanakkor az úttörők tervezik az üzem meglátogatását. * — Űj tudósítóként jelent­kezett Ignácz István paj­tás, a soltvadkerti 928-as Petőfi Sándor Úttörőcsapat­ból. Levelében örömmel számol be arról, hogy isko­lájuk udvarán új játszóte­ret létesítettek a pajtások számára. A legkedvesebb játéknak a körforgó bizo­nyult, ezért úgy határoz­tak, jutalomként mindig annak az osztálynak a ta­nulói használhatják, akik megnyerik a magatartási versenyt. • Mai rovatunkban egy rejt­vényt is közlünk — meglepe­tésként. A helyes megfejtést február 13-ig, csütörtökig be­küldő pajtások között egy könyvet sorsolunk ki. Körbe—körbe A kör betűiben egy közmon­dás rejlik. Ha a megfelelő be­tűből indultok ki és minden harmadik betűt Összeolvassá­tok, megkapjátok a közmon­dást. '* — NAGYSZERŰ kezde­ményezésről tudósította az Üttörőélet rovatot Molnár József tanár, a bácsalmási II. Rákóczi Ferenc Úttörő­csapatból. A pajtások hat hétig tartó történelmi ve­télkedőt rendeznek a helyi könyvtárral karöltve a Ta­nácsköztársaság megalaku- lásának közelgő 50. évfor­dulója tiszteletére. A mint­egy 160 jelentkező minden héten újabb feladatlapokat kap, s a kérdésekre egy hét alatt kell megválaszolni. Ilyenkor mindig rövid is­mertetőt hallanak a pajtá­sok o feladatban szereplő témáról. A legjobban sze­replők nyilvános vetélke­dőn vesznek majd részt, ahol értékes jutalomban ré­szesítik a győztest és a he­lyezetteket. . — Követésre méltó az a kezdeményezés, amiről Ku- tyifa Ilona, a kiskőrösi Pe­tőfi Sándor Gimnáziumból ír. A Gimnázium KISZ- tagjai a Petőfi Sándor Út­törőcsapat pajtásait készí­tik fel a KISZ-életre, elbe­szélgetnek velük, közös rendezvényeket, kirándulá­sokat terveznek, * — PAJTASOK! Az el­múlt szombaton hírt ad­tunk a kecskeméti Zója ut­cai Általános Iskola Hóvi­rág őrsének nagyszerű vál­lalkozásáról. Bizonyára ol­vastatok lapunkban a viet­nami pajtások megsegítésé­re induló takaróakcióról. Reméljük, mind több le­ányőrs követi példáját, hi­szen egy 10x10 centiméte­res négyzet megkötése nem megterhelő feladat. Várjuk jelentkezésetek**. A megyeszékhelyen több mint 200 hómunkás tisztította az utakat. A nagy mennyiségű havat tehergépkocsin szállították a városon kívülre. (Tóth Sándor felvétele.) Hősök a hómezőn "... A körzeti or­vos megvizsgálta a két csöppséget és megállapította, hogy mielőbbi kórházi ápolásra van szük­ségük. Künn hó­pelyheket kavart az orkán, a rendelőben pedig a kezüket tör­delték a kétségbe­esett, tehetetlen szülők. Hiszen a hó­torlaszok az úton percről percre nö­vekednek, s a rádió minden híradásában arról számol be, hogy az útvonalak hat megyében — köztük Bács-Kis- kunban is — járha­tatlanok. Beteget szállítani ilyenkor7 De Csollák dok­tor nem adta fel a reményt. Telefon a megyei mentőállo­máshoz. A válasz: valóban a mentő­autók legfeljebb Kecskemét határáig tudnak a központ­ból eljutni. Orgo- vány pedig majd­nem 30 kilométer! Lázas megbeszé­lés: csak a katona­ság segithet, nehéz, nagy teljesítőképes­ségű járműveivel. Ilyenek vznnak a szovjet alakulatok birtokában. Telefon a megyé­hez. A parancsnok éppen dr. Varga Je­nő megyei tanács­elnökkel vitatta meg a rendkívüli hely­zetet. Perceken be­lül gyors, katonás, határozott parancs ment az alakulat­hoz: azonnal indul­janak Kecskemétre a két beteggel A kétéltű lánctal­pas harckocsit ta­karókkal, matracok­kal bélelték ki. Dr. Csollák Lajos kísé­rőként szintén be­ült a gépbe. A két harcos, egy tiszt irányításával maxi­mális iramot dik­tált az emberma­gasságú hódombok­kal fedett úttalan utakon. A „fehér rém" sűrű függönyt vont a figyelő te­kintetek elé, csak sejteni lehetett, merre járnak. Pat­tanásig feszültek az idegek, s ez csak akkor oldódott fel, megkönnyebbült só­haj kíséretében, amikor a havas táj hátterében, szinte alig kivehetően, megpillantották a várakozó mentőko­csit. A kis piros lo­bogó — két kis­gyermek egészségé­nek Ígéretét jelen­tette. Ez történt azon a sokáig emlékezetes csütörtökön, 1969. február 6-án. A kis Atkári Józsika, meg Vörösváczki Zsuzsi másnapra már job­ban érezték magu­kat, hála az idejé­ben jött orvosi be­avatkozásnak. Nem kevésbé pedig azok összefogásának, akik annyi nehézség kö­zepette bizonyítot­ták már testvéri se­gítőkészségüket. A szovjet és magyar harcosok valóban hőstettnek is beillő helytállásáról jóval több példát is fel­sorolhatnánk a me­gyéből. Itt most csak a jóleső meg­hatottság szavait tolmácsoljuk, a szü­lők és az egész tár­sadalom nevében: köszönet érte! J. T. Utazási kiállítás Február 14-én délután 15 órakor Kecs­keméten a városi művelődési házban ki­állítást rendez az IBUSZ. Ezen képekben mutatja be a hazai és külföldi társas- utazásokkal, egyéb szolgáltatásaival kap­csolatos tevékenységét A kiránduló cso­portokról filmeket is vetítenek. A kiállí­tás február 23-ig tart nyitva. Napi egymillió Az EKA Kalocsai Gyáregysége (Elekt­romos Készülékek és Anyagok Gyára) naponta egymillió forint értékű árut ter­mel január 1. óta. A gyár idei terve 206 millió forint értékű elektromos beren­dezés, elsősorban fénycső armatúra. Az üzem kollektívája 44 órás munkahét ke­retében napi két műszakban dolgozik. m. Begördültek a nevezetes barlang bejáratán. Milyen sokat dolgoztak itt az em­berek! Falai egyenesek és beton erősíti. Lámpái üzér világítja meg az utat Az autó gyorsan száguld és most jobban érezhető az emelkedés. Az utolsó kanyar. Nappa­li fény fehér foltja. És már­is újra az Ersot kráterében varrnak. — Álljunk meg — szó­lalt meg SzperanszkiJ. A barlang előtti magas­latról jól belátni az egész nyugati krátert Érintetlen zöld erdő. Rétek, tarka fű­takaróval. Csillogó vizű tó és a keskeny folyócska fel­színén napsugarak táncol­nak. — Mi ez? — mutat Szpe- ranszkij a takaros kis há­zakra és a vékony felvonó- . tómmá a tó parttáa, ahol faháza állott — Gyémántbánya, dúsí­tóüzem, és a Tudományos Akadémia fiókintézetének kísérleti állomása. Most ez itt védett terület Attól a naptól kezdve, hogy el­hagytuk a krátert, egyetlen fát sem vágtak itt ki. egyetlen állatot sem öltek meg. A kráter flórája és faunája állami védettséget élvez. Tudja, ki a főerdész? A mi mélyen tisztelt Ljtí- bimovunk. Annyira meg­kedvelte ezt a helyet hogy elhatározta, végleg átköl­tözik ide. Az ő főnöke.., Erről jut eszembe, hogy még nem is tudja... — Mit nem tudok? — Ki a védett terület igazgatója? Nos, én eláru­lom, Orocsko, a mezőgaz­dasági tudományok dok­tora .: . — Mind a régi ismerő­seink! Milyen csodálatos ez! A védett területhez ér­tek. Az emeletes épület a tó partján állt Szperansz- kij valamit keresett a sze­mével. Uszkov rájött, hogy mit és magával vitte. Az irodaház mögött mogyoró- bokrok között állt az öreg régi háza. Teljesen épen! Gondosain körül volt kerít­ve, ugyanolyan volt. mint amilyennek annak idején a kráter foglya építette. Nem részletezzük a régi barátok örömteli talál­kozását. Nehéz lenne meg­mondani, hogy ki volt kö­zülük boldogabb — az ag- ronómus, az idegenvezető, vagy az akadémikus. Este egy pohár bor mellett mindegyikük tudott vala­mit mesélni, visszaidézni a múlt emlékeit — Bocsánat — szólalt meg Szperanszkij nyugta­lan hangon. — A barlang bejárata előtt saját sze­memmel láttam egy táb­lán ezeket a szavakat: „Hőforrás gyógyfürdő”. Jól láttam? Merre van? — Emlékezik még a für­dőjére? — kérdezte Usz­kov. — Nos. hát a balneo- lógusok felfedezték, hogy vize gyógyhatású. Pár éve fürdőházat építettek oda, kádakat állítottak be. Most trösztünk bányászai, az it­teni lakosok, halászok és vadászok itt kúráltatják ba­Kereskedelmi ankét Kecskeméten Szakmai megbeszélést rendezett pénteken délelőtt az Üveg- és Porcelán Nagy­kereskedelmi Vállalat kecs­keméti lerakata a MÉSZÖV székhazában. A cégnek a megyében működő vala­mennyi kiskereskedelmi partnere, az állami és szö­vetkezeti kiskereskedelem boltvezetői részvételével lezajló tanácskozáson sum­mázták az elmúlt év mun­kájának, a kereskedelmi szervek együttműködésé­nek tapasztalatait. Az an- kéton került sor a tavalyi értékesítési verseny helye­zettjeinek jutalmazására is. A bolti forgalomtól függően három kategóriában meg­hirdetett verseny csoport­elsői: a BIK 341. sz. bajai üvegboltja, a mélykúti ÁFÉSZ üvegboltja és a bácsbokodi szövetkezeti áruház üvegosztálya. Raj­tuk kívül még több bolt­egységet, illetve azok ve­zetőit és dolgozóit részesí­tették jutalomban. Ezt kö­vetően az üveg- és porce­lánszakma idei feladatait, lehetőségeit vitatták meg, a még jobb együttműkö­dés. a zökkenőmentes áru­ellátás érdekében. Garázdaságért egy év két kénap ítéletek gyorsított eljárással A kalocsai rendőrkapi­tányság büntetőeljárást in­dított garázdaság miatt Sánta Péter 39 éves segéd­munkás, büntetett előéletű, Bátya, Ady Endre utca 12. szám alatti lakos ellen. Sánta február 3-án este it­tas állapotban tért haza, fe­leségét és gyermekeit a la­kásból kizavarta, majd csá­kánnyal szétverte lakásá­nak berendezését, a gyer­mekek és felesége ruháját az utcára dobálta és a sár­ba taposta. A kalocsai já­rásbíróság február 5-én egy év kéthónapi szigo­rított börtönre ítélte, s kö­telezte a korábbi négyhó­napi szabadságvesztés bün­tetésének letöltésére is. Az ítélet jogerős. Ugyancsak a kalocsai rendőrkapitányság indított büntetőeljárást ittas jármű- vezetés miatt Kovács Fe­renc 30 éves büntetett elő­életű segédmunkás, Kalocsa, I. István út 80. szám alatti lakos ellen. Kovács febru­ár 2-án este részegen mo­torozott a városban. A bí­róság 6 hónapi javító-ne­velő munkára ítélte, 12 szá­zalékos bércsökkentéssel. Az ítélet jogerős. A kalocsai rendőrkapi­tányság elfogta Szauter István 35 éves többszörösen büntetett előéletű, Bátya, Felsőszállás 28. szám alatti lakost, aki január 30-án este bűncselekményt kö­vetett el. Távoli rokonánál B. Zoltánná kalocsai lakos­nál járt, s amíg az néhány percre kiment a szobából pénztárcájából 400 forintot, s egy karórát lopott el. A bíróság egy év hathónapi szigorított börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. A kecskeméti rendőrka­pitányság jogtalan gépjár­műhasználat miatt indí­tott eljárást Ardánházi Ti­bor 25 éves büntetett elő­életű, Kecskemét, Zöldfa utca 68. szám alatti lakos ellen. A fiatalember febru­ár 1-én a kecskeméti Bol­dogulás Tsz garázsából egy Nisa gépkocsit kivitt, majd karambolozott vele. A gép­kocsiban 1200 forint anyagi kár keletkezett. A bíróság Ardánházi Tibort négyhó­napi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jog­erős. G. G. jukat és meg kell monda­nom, nem töltik itt hasz­talan idejüket. Másnap mindnyájan fel­keresték a szanatóriumot. A szemle után a vendégek beültek az étterembe. Usz­kov valamit odasúgott az orvosnak. Pár perc múlva kissé sántikálva kijött a kony­hából a szanatórium mosoly­gó főszakácsa. Vöröses baj­sza győzedelmesen kunko- rodott felfelé, s telt arcán olyan elégedettség ömlött széjjel, amilyent csak a na­gyon jó és vidám, nyílt szí­vű embereken lehet látni. Legyenek szívesek és kóstolják meg a mi kubá- nyl borsosunkat. Nép tu­dom, milyen ízű, de hogy jó forró, azért kezeskedem. — Luka Lukics! Maga is itt van?l... Hadd ölel­jem meg a hetyke kozákot! Az akadémikus karjai közé zárta Hvataj-Muhát. Éjszaka, amikor a csen­des égen békésen szikráz­tak a csillagok, és az egész földön elcsitult a nappali munka láza, Szperanszkij kiment az erkélyre és le­ült egy fotelbe. Az északi sziklafal sötét tömege magasodott előtte. Lentebb, a sötétben a hall­gatag erdő rejtőzött, csillo­gott a tó vize, s partjain harmatos rét terült el. Tel­jesen csend volt, amely a kráterben töltött magányos éveire emlékeztette az aka­démikust. Hallgatózott. Nesz sem hallatszik körös­körül. A múlt árnyai ki­felé húzódtak az erdőből. Az öreg szívét összeszorí­totta a bánat. Mennyire szerette volna, ha most fel­hangzik a kedves Vid mély, hatalmas, föld alatti robaj­hoz hasonló trombitálása. Vidé, amely oly hosszú éveken át volt hűséges ba­rátja. Sajnos, a hiszékeny óriások — Pim és Vid — a véletlen akaratából ér­keztek a mi korunkba a távoli múltból és ugyanígy is távoztak. Rövid életük szorosan összefonódott egv ember életével és a hű pajtások emlékét Szpe- ranszkii mindörökre meg­őrzi szívében. Szperanszkij behunyta szemét. Valami sós folya­dék cseppent ősz bajszára. Felállt, még egy pillantást vetett a sötéten hallgató erdőre és lassú léntekkel visszatért a szobába. Az éjszaka nesztelenül léoke- dett Észak végtelen téré­sein. A kráter aludt. Vége. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents