Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-06 / 30. szám

1969. február 6. csütörtök 5. oldal Tervek, megalapozva Lesz-e tagozatos osztály az I. István Gimnáziumban Talán a téli Nap teszi? Ragyog az ódon kőpadló, világítanak a tömör fa­lak ... Nem. Otthonos, meleg és makulátlanul tiszta az egész épület. Legelőbb ez tűnik a szemébe a látogatónak a Kalocsai I. István Gimnázi­umban. Fényes múlt A főlépcső fordulójában márványtábla, a táblán aranybetűkkel vésett ne­vek. Köztük ismert, nagy nevek is. Simái Kristóf, a magyar nyelvű színjátszás és drámaírás úttörője. Ma­gyar László Afrika-kutató. Fényi Gyula csillagász. Stein Aurél, a híres uta­zó... Az iskola egykori növen­dékei. A táblát akkor állí­tották, amikor 200 éves fennállását ünnepelte a gimnázium, 1965-ben. — Stein Aurélra való jo­gunk, bevallom, kétséges — mondja Bai Jenő igazgató, — Üjabban felmerült ada­tok alapján... Ha kétséges, altkor vi­szont az sem bizonyos, hogy jogtalanul büszkél­kednek vele. Milyen fel­emelő érzés lehet ilyen elő­dökre tekinteni! Irány: a mezőgazdaság Hogy a ma diákja közül ki érdemli majd ki a helyet a dicsőségtáblán, ki mond­hatná meg előre? Annyi azonban bizonyos, hogy az I. István ma is igen jó is­kola. Az egyetemekre je­lentkezők többségét felve­szik. Volt olyan év, hogy a jelentkezők háromnegyedé­nek sikerült a felvételi vizsgája. Tavalyelőtt hatan pályáztak az orvoskarra, tavaly ketten. Valamennyi­üknek sikerült. Külföldi ösztöndíjhoz is jutnak min­den évben. Az orvosi pályánál is népszerűbb azonban a me­zőgazdaság. A legtöbb ka­locsai diák agrártudományi egyetemre és különféle me­zőgazdasági főiskolákra, technikumokba jelentkezik. — Tanulóink 60 százalé­ka falusi gyerek, tehát ért­hető ... Az igazgató itt megáll, mintha tudná a következő kérdést: — Nem nagyon gyenge ez az „anyag” a városi ál­talános iskolásokhoz ké­pest? Négyes fölött — Ma már nem. 4,3—4,4 körül van a felvettek átla­ga. Pedig nem is nagyon rostáljuk. 120 tanulót tu­dunk felvenni a három el­ső osztályba, s még negy­venet a szakközépiskolai — mezőgazdasági gépszerelő — osztályba. Tavaly csu­pán húszat utasítottunk el. Nyilvánvalóan a javuló pályaválasztási tanácsadás­nak is köszönhető, hogy a Varrótanfolyam Nagy sikere van Kis­kunhalason a Gózon István Művelődési Központ varró­tanfolyamainak. A napok­ban kezdők részére indítot­tak új kurzust, amelynek elvégzéséről bizonyítványt is kapnak a résztvevők. rosszabb tanulók már eleve lemondanak a középiskolá­ról. De lássuk, hogyan áll­ják meg a helyüket a jó tanulók? — Bizony, a középiskolá­ban majd mindenki vissza­esik. Ám ez mindenütt így van. Az elsősök az idén 3,6-es átlagot értek el. Bu­kás viszont csak öt volt. Tanáraink nagyon komo­lyan veszik a hátrányos helyzetű tanulók segítését. Talán különös, hogy ezt mondom: néha valósággal le kell intenem őket. Igen, igen, figyelmeztetnem, hogy bizonyos határokat mégis tiszteletben kell tartani, mert ha túlságosan megter­helik a gyerekeket, azzal már nem használnak, ha­nem ártanak. Fiatal fantestület Élénk a szakkörök élete az I. Istvánban. Tavaly egész sereg pályadíjat nyer­tek az Erkel-diáknapokon. Az egyik tanulójuk pedig az országos tanulmányi ver­senyen elért helyezése alap­ján felvételi vizsga nélkül mehetett a közgazdaság- tudományi egyetemre. Az igazgató megmutatta a „nyelvi laboratóriumot”. Azért teszem idézőjelbe, mert nyomatékosan figyel­meztetett, hogy bár na­gyon büszkék rá, tudják, hogy ez nem laboratóri­um. Az előírásos berende­zéshez még sok minden hi­ányzik. De ezt itt jófor­mán minden támogatás nél­kül, sok társadalmi munka árán hozták létre. Szép, ügyes munka. Min­den padban fejhallgató. A tanár szükség szerint kap­csolhatja a magnetofont, a mikrofont és a vetítőgépet. — Nagyon megfiatalodott az utóbbi években a tan­testületünk — mondja az igazgató. — A többség 25— 30 esztendős. Nemcsak lel­kesedést, hanem új és kor­szerű módszereket is hoz­tak az egyetemről. Amikor kilépünk a te­remből, megkérdezem: mi­121; Szperanszkij valóban ke­veset változott. Legfeljebb csak még jobban megfehé- redett akkurátusán meg­nyírt szakálla és kissé ta­lán meggörnyedt a háta. Botra támaszkodva járt, de léptei kemények voltak és sűrű fehér szemöldöke alatt élénken csillogott a szeme. Mély basszus hang­ja nem vesztette el bárso­nyos frisseségét, amely a jó egészségű emberre jel­lemző. Kora nem akadá­lyozta abban, hogy újra felutazzék a távoli Észak­ra. Röviddel azután, hogy megtartotta előadását a Tudományos Akadémián az Ersot kráterbeli kutatásai­ról, Szperanszkij t megvá­lasztották a Tudományos Akadémia tagjává és ké­sőbbi munkáival kivívta az egész tudományos világ megérdemelt elismerését. ért nincs tagozatos osztá­lyuk? Itt van ez a labora­tórium ... — Ezt azért csináltuk, hogy könnyebben, jobban tanítsuk a nyelveket, de szerintünk nem nyelvi ta­gozatos osztályra van itt szükség, hanem másra. „Titkos” terv Habozik, de most már nem tágítok. — Még nem hivatalos a dolog. De már vitatkozunk róla, számba vesszük a le­hetőségeket és költségvetést is készítünk... Arról van tehát szó, hogy szeretnénk egy biológia-fizika tagoza­tos osztályt indítani. A mű­velődésügyi miniszter ren­deleté szerint a középisko­lai osztályok 40 százalékát úgyis át kell szervezni ta­gozatos osztállyá. Remél­jük tehát, hogy megkapjuk az engedélyt. — De miért éppen bioló­gia-fizikát? ... Másutt bio­lógia-kémia és a fizika- matematika a megszokott párosítás. — Mondtam az imént, hogy nálunk legtöbben a mezőgazdaságot választják hivatásul. Nekik és az or­vosjelölteknek is ez volna a leggvakorlataiasabb elő­készítés az egyetemi felvé­telire. Természetesen többet követelnénk kémiából és matematikából is. Ésszerű javaslat. Először is: csaknem 150 jelentkező közül van lehetőségük vá­logatni. Továbbá: van elég képzett, fiatal szaktanáruk, gazdag szertárakat örököl­tek már az államosítás előtti időkből, s azóta kor­szerű nődön fejlesztették. Végül: az épület tervbe vett átépítését módosítani, lehetne a tagozatos osztá­lyok követelményei szerint. — Mikor kezdődhetne te­hát a tagozatos oktatás? — Az átépítés végén, 1970 szeptemberében. De a legörvendetesebb ese­ménynek az 1949-es évi eseményt tartotta. Negyvenkilenc tavaszán annak a hatalmas épület­nek egyik termében, amely­nek kupoláján az ország vörös zászlója leng, a Szov­jetunió őszhajú elnöke a haza legmagasabb kitünte­tését adta át Szperanszkij - nak: a Szovjetunió Hőse Arany Csillagát és a Lenin- rendet. A Lenin-renddel tüntették ki halála után Nyikita Petrovics Ivanovot is. Szperanszkij t még egy újabb öröm érte: a Szov­jetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága nemcsak igazolta Szpe­ranszkij párttagságát, ha­nem teljesen vissza is állí­totta. Az öreg kutatót nyugta­lan szíve arra késztete, hogy ismét meglátogassa Északot. Szerette volna lát­M. L. Egyiptomi művészegyüttes Kecskeméten Az európai szocialista or­szágokban tett hosszabb turnéja során kedden este a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban is fellépett az Egyesült Arab Köztár­saság nemzeti népi művész- együttese. A megyeszékhely közönsége nagy érdeklődés­sel várta a kairói vendég- művészeket, a zsúfolt néző­tér előtt megtartott előadás szép sikert aratott. Mint megtudtuk, Egyip­tomban az utóbbi másfél— két évtizedben komoly és alapos mupka, folyik az or­szág sok színű népművésze­ti hagyományainak felkuta­tására, összegyűjtésére és magasabb művészi szinten való feldolgozására. Az 1960 óta fennálló, Ragui Enayat művészeti igazgatá­sa alatt működő együttes az ország lakosságának zö­mét alkotó arabok folklór­jából meríti műsorának alapanyagát. A látott tánc­kompozíciók témája sok szí­nű és változatos. Felső- és Alsó-Egyiptom, a nyugati sivatag, Port Said, Nubia, Ghaza — ezek a földrajzi nevek jelzik a program te­rületileg is széles skáláját. Történelmi korszakot idéz fel a Mamelukok c. jelenet, a mai arab életből vette té­máját. A kenyér c. tánc, vagy a felső-egyiptomi bot­párbajok szokását megko- reografált kompozíció. Aktuális politikai monda­nivaló fejeződött ki a pa­lesztin felszabadítási moz­galom harcait felidéző pan­tomimszerű jelenetben. De nem hiányzott a humor sem a műsorból: A ló c. tánc a mi népszokásaink­ban is fellelhető hasonló elemeket juttatta eszünkbe. Meglepetése volt az elő­adásnak az együttes veze­tő koreográfusa által elő­adott magyar tánc, mely­nek kedvességét még fokoz­ta az egyébként technikai­lag tökéletes megoldás kis­sé idegenszerű „akcentusa”. A felsorolásból is kitű­nik, hogy az együttes fő ki­fejező eszköze a tánc, a népszokások, a történelmi és a mai életet idéző jele­netek, tematikus kompozí­ciók mind a mozdulatok artisztikus nyelvére van­nak „lefordítva”. A táncok kíséretét Sábán Abu Szád vezetése alatt európai hangszerekből álló szimfonikus zenekar látta el, mely érdekesen egészítő- dött ki — olykor egy kom­pozíción belül is — egyip­tomi népi hangszerekkel. Ezek közül a mizmár nevű átható hangú fúvóshang­szert emelem ki, valamint az egyik végén bőrrel le­kötött, elsősorban a bedui­nok által használt cserép- dobot, mely sokszínű, vir­tuóz, szólisztikus játékra ad alkalmat kezelőjének. A műsor egyetlen önálló hangszeres száma Kámil Abdallah gazdag fantáziájú, virtuóz kanun (ősi pengető hangszer) — játéka volt. A zenei anyagban a különbö­ző hatásokat asszimilált arab népzene számos eleme jelen volt, az európai fül számára bonyolult hang- rendszerektől, a kis terje­delmű dallamokon át egé­szen a pentatóniáig. Az éneknek alárendelt szerepe volt a hangversenyen, csu­pán néhány tánckompozí­ció kíséretében vettek részt énekesek, a nézőtér számá­ra láthatatlanul, csupán hangszórókon közvetítve. Meg kell emlékeznünk végül az Abu El Nein ter­vezte káprázatosán dekora­tív jelmezekről. Az egyes jelenetekben ritmusa volt nemcsak a mozdulatoknak, de a ruháknak s ezek szí­neinek is. Körber Tivadar A Petőfi-adó új antennái Az év eleje óta nagyobb energiával sugároz a Pető­fi-adó. A lakihegyi felújítási program keretében sor került a Petőfi-adó műsorát sugárzó berendezések korszerűsítésére is. Üzembe helyezték az új irányított antennarendszert, amely 2 db 86 méter magas, cső­szerkezetű adótoronyból áll. Ezek közül az egyik ké­pünkön látható. (Bozsán Endre felvétele.) ni azokat a helyeket, ahol életének oly hosszú éveit töltötte, megtudni mi tör­tént az Ersot kráterrel és azzal az egész messzi vi­dékkel, tíz esztendő alatt, meglátogatni barátait és leróni kegyeletét elhunyt társa sírjánál. Így hát Szperanszkij is­mét itt van Északon. A$ út, amely összekötöt­te a kikötővárost számos lelőhellyel, gyárral, és a hegyvidék végtelen térsé­gein szétszórt jakut kolho­zokkal, komoly képet öl­tött. Olyat, amilyen kijár minden saját magát becsü­lő főútvonalnak: a kavi­csos országút két oldalán oszlopok sorjáznak, min­denütt útjelző táblák fi­gyelmeztetnek a kanyarok­ra, lejtőkre, emelkedőkre. Betonhidak és útmesterek házikói tarkítják. Minden 100—200 kilométeren ben­zinkutak, javítóműhelyek, éttermek és kisebb szállo­dák sorakoznak, amelyek­ben a sofőrök és az utasok megpihenhetnek. Az épü­letek tartósak, komolyak és szépek. Az országút máris elválaszthatatlanul beletar­tozik a táj képébe, ame­lyet szürke szalagja nélkül már el sem lehet képzelni. Másnap az Északi Tröszt igazgatójának személygép­kocsija megáll egy kis fo­lyó partján épült benzin­kút előtt. A folyócska mindkét partján zord, ti­tokzatos erdő húzódott. Az út keresztülszaladt a folyón és egy keskeny vágáson vé­gigvonulva beleveszett a tajgába. — Megismeri ezt a vidé­ket? — kérdezte Uszkov. Szperanszkij zavartan nézett körül és a vállát vonogatta. — A nyolcas telep. An­nak idején itt volt a ro­zoga országút végállomá­sa. Ide érkeztünk a heli­kopteren, ott azon a repü­lőtéren szálltunk le. — Nem, nem ismerem meg — vallotta be őszin­tén az akadémikus. — In­nen talán lóháton vagy traktoron folytatjuk utun­kat az Ersothoz? — Nem. Ugyanezen a kocsin. A nyolcas telep már rég nem végállomás. Az országút tovább folytatódik a Tomboló folyó völgyéig, az Arany szakadékig és... Különben úgyis meglátja nemsokára. — Irt nekem valamit az Arany szakadékkal kapcso­latban. Ha jól emlékszem ott most mosógépek dol­goznak? jJV — Egész aranybánya. Ab­ban az évben szerveztük. Milyen nagy segítséget je­lentett nekünk! A lelőhely nagyon gazdagnak mutat­kozott. Az Ersot körzeté­ben nemcsak lelőhely fel­tárása folyik, hanem egy egész igazgatóság működik ott. A kocsi egy óra alatt ak­kora távolságot futott le, amilyet a kutatócsapatok két-három nap alatt tettek meg, mocsarakon és tajgán vergődve keresztüL Estére felfutott a magas hágóra és a tetején megállt. A nap már lebukott. Sű­rű árnyék feküdt az erdő­re, odalent a völgy már sötét volt, lila homány bo­rította szinte teljesen. A völgy körül fekete hegyek magasodtak. A sötétség sű­rűsödésével a hegygyűrű közelebbnek tűnt, beszorí­totta a völgyet, mintegy őrizve annak éjszakai nyu­galmát. Uszkov és Szperanszkij kiszálltak a kocsiból és a szakadék széléhez mentek. Hallgattak. Felidézték a múltat, amikor tíz évvel ez­előtt először érkezett fel ide Uszkov geológus csapata. Szperanszkij észrevette az Ersotnak a szürke égre raj­zolódó felhős sapkáját és az emlékek csak úgy raj- zottak benne. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents