Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-05 / 29. szám
1M9. február 5. szerda 5. oldal A pedagógus pártszervezetek és a tömegszervezetek kapcsolatai Találkozó a sztárokkal Nevezetes vendégei lesznek csütörtökön este o kecskeméti művelődési háznak. A Jancsó Miklós készülő filmjében szereplő három francia művész, Marina Vlady, Jacques Charrier és Eva Swann találkozik a közönséggel. Munkájukról, élményeikről beszélnek, válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. A találkozó fél 8- kor kezdődik. Két kiállítás Két kiállítás is nyílik vasárnap délelőtt fél 12 órakor a kiskunfélegyházi Múzeumban: az egyik teremben Vaszary János műveit láthatja a közönség, a másikban pedig Goór Imre műveit mutatják be. Az ünnepi beszédet Gila János, a megyei tanács vb népművelési csoportvezetője mondja. A kiállításokat Te- lepy Katalin rendezi. Tv-notesz Jelentés a tanyákról Kovalik Károly munka közben. Amikor a pedagógus pártszervezetek és az iskolában működő tömegszervezetek kapcsolatairól, egymáshoz való viszonyáról szólunk, az úttörőmozgalomra, a KISZ-6zervezetre és a pedagógus szakszervezetre gondolunk. Ez is nyilván igen sokoldalú kapcsolat és viszony, aminek mo6t csak néhány vonatkozását említjük. Az ifjúsági szervezetek esetében a pártszervezet részéről történő segítést kell először aláhúzni, míg a szakszervezetek esetében ez már nem ennyire egyoldalú. A pártszervezetnek segítenie kell ugyan a szak- szervezet munkáját, de a szakszervezet is jól segítheti a pártszervezet célkitűzéseinek valóra váltását. Tehát itt a kölcsönös segítést kell hangsúlyozni. Központban: az ifjúság Az ifjúsági szervezetek munkájának segítésében változatlanul feladat, hogy alakítsuk ki és erősítsük tovább azt a nézetet, amely szerint a szocialista iskola, a szocialista nevelés nem nélkülözheti a szocialista ifjúsági szervezeteket és ezek léte nem a pedagógusok elfoglaltságának fokozását, hanem a személyiség eredményesebb fejlesztését, nevelési célkitűzéseinek jobb megvalósítását szolgálja. A pedagógus pártszervezeteknek tehát szüntelenül figyelniük és támogatniuk kell az ifjúsági szervezetek munkáját és a munkába a pártonkívüli nevelők széles körét is be kell vonniuk. Enélkül „ifjúságcentrikus” szemléletet nem tudunk kialakítani, holott ez is elengedhetetlenül fontos. Más szavakkal: az iskolában nem bizonyos számú pedagógus a pártszervezetek gondja, hanem a sok száz fiatal. A pártmunka megtervezésénél és vitelénél ez igen fontos. Az úttörőmozgalommal 120. Néhány nap télt el és a halálos gáz nyomtalanul eltűnt Most aztán az élet hatalmas erejű támadásba lendült. Kizöldültek a barna rétek, a földből gyors tempóban hajtott ki a fű, a hajtásokon kipattantak a rügyek. Az a nap, amikor felhangzottak a robbanások, fordulópont volt a kráter történetében. • Ezzel tulajdonképpen be is lehetne fejezni elb^szé- sünket a természetet legyőző bátor emberekről. De vajon hogyan alakult a hősök további sorsa? Mi történt Szperanszkijjal? Pétyával? Borisszái? Mi történik napialnkban a kráterben? Folyik-e az arany és a gyémánt kitermelje az ott felfedezett lelőhelyeken? Egy kis türelmet kérünk az olvasótól, olvassa el vekapcsolatos feladatokkal ezúttal nem foglalkozunk. Hiszen ahogy mondani szokták: az úttörőmozgalom „jobban színen van”, a pedagógusok széles rétege kapcsolódik be az állandó jellegű úttörőmunkába, közülük számosán nagy tapasztalattal rendelkező, jól képzett vezetők. Pártszervezeteink rendszeresen foglalkoznak az úttörőmun- ka tapasztalataival és sok segítséget is adnak. A pártösszekötö Kissé más a helyzet az iskolai KISZ-szervezetek esetében. Egyrészt azért, mert a KISZ-szervezet már nem igényli a nagyobb mérvű felnőtt vezetést és támogatást — a választott önkormányzati szervek szerepe és önállósága ugyanis itt már sokkal nagyobb — bár nem is nélkülözheti az irányítást és segítést. Másrészt pedig a KISZ közvetlenül a párt ifjúsági szervezete. Azzal, hogy ünnepi alkalmakkor kinyilatkoztatjuk, még nem segítünk, hanem a belőle következő nagyon is megtisztelő feladatokat igen komolyan kell venniük párt- szervezeteinknek. Itt most az egész kérdés- komplexumból csak egyet emelnénk.ki — a pártösz- szekötő tanári rendszer problematikáját. De hangsúlyozzuk, itt is a legfontosabb annak a megértése, hogy az egész KlSZ-szerve- zetet — az egész pártszervezetet irányítsa. Nem formai változás A pártösszekötői rendszer alakulásának vizsgálatához lényegében egyetlen tanév tapasztalatai állnak rendelkezésünkre. A korábbi segítő-tanári rendszerhez viszonyítva nem egyszerű formai módosításról van szó, hanem nagyon is lényegi változásról. A párt- összekötő tanári rendszer révén a KISZ közvetlenül lünk elbeszélésünk utolsó oldalait. EPILÓGUS A végtelen szürke országúton csillogó autó suhant. Kerekei alatt halkan csikorgóit a kavics. A szélvész sebességű kocsi csak úgy falta a kilométereket. Messze mögötte maradt a tengerparti város. Utasai, akik eddig beszélgettek, most némán ültek, hátradőlve a puha ülésen és, ahogy az már lenni szokott az olyan emberekkel, akik beszélgetésük során elmondták egymásnak a legfontosabb dolgokat, visz- szaidézték magukban mindazt, amit a múltban láttak és átéltek. Hamadán város, ahonnan a kocsi elindult, megváltozott. Tíz év alatt szélesebb és magasabb lett, házak sorakoztak az öböl és a folyó közti térségen, s helyenként már felkúsztak a vulkapcsolódjék a pártszervezethez, ugyanakkor a különféle fórumokon és alkalmakkor az ifjúságot ne a tanár, hanem a választott vezetői képviseljék. Az új rendszer bevezetése lényegében mindenütt megtörtént, de még elég sok a gond, a tennivaló. Meg kell mondani, hogy több vonatkozásban az előkészítés is (nem a párt- alapszervezetek részéről) gyenge volt. A problémák javarésze ebből adódik. Több helyen mechanikusan átvették a korábbi segítőtanári rendszert Ezzel elsikkadt a lényeg: a párt- szervezetek kollektív irányítása a KISZ-szervezetek kollektívája felett. Vagyis a várt minőségi változás az irányításban még nem jött létre. A pártösszekötő tanári rendszer tökéletesítése tehát változatlanul fontos feladat. A többi között a megfelelően alkalmas személy kiválasztására is több gondot kell fordítani. Ügy véljük, a pártszervezetek, a párttag tanárok és a KISZ-fiatalok együttműködésének kapcsolatainak alakulása ösztönző minta lehet a szocialista tanár— diák viszony kialakulásában is, hiszen itt szintén van még bőven tennivaló. A szakszervezet Végezetül a pedagógus szakszervezettel való kapcsolatról. Mint említettük, itt a kölcsönös segítséget kell hangsúlyozni. De ehhez a pártszervezeteknek is jobban tudatosítaniuk kell a szakszervezet szerepét és jelentőségét, támogatniuk azt az egészséges pezsdü- lést, ami a szakszervezeti munkában az utóbbi időben megmutatkozik. Segítsenek a pártszervezetek abban is, hogy a szakszervezet érdekvédelmi tevékenysége mellett jobban megvalósíthassa nevelő funkcióit. GYÓNI LAJOS a megyei pártbizottság osztályvezetője kánkúpok lejtős oldalaira is és most ott fehérlettek magasan a város régi negyedei fölött, mint a frissen rakott fecskefészkek a barna sziklahegyeken. A tengerparti város amellett még zöldbe is borult. Azelőtt olyan hideg, szürke és jelentéktelen volt; egyetlen élénk foltja: a zöld park elveszett a szürke háttérben. Azt a kevéske fát is. amely utcáin nőtt, nyáron belepte a kőpor, mintha csak nem akarnának kitűnni, szégyellték volna vidám színüket. A város egyhangú képét tehát semmi sem bontotta meg. De az emberek évről évre kitartóan csinosították városuk utcáit és tereit. Orocsko agronómus volt a fásítás leglelkesebb kezdeményezője. Régóta lakott a városban. Irányítása alatt több tízezer csemetét ültettek el. Lassan nőni. cseperedni kezdtek a fiatal nyárfák és fűzfák. Még a nyírfa — a növényvilág eme nagyon kényes és érzékeny tagja — is végül állandó lakója lett a városnak. Most már a fehér törzsű és keskeny levelű nyírfa nem ment ritkaság- számba a tereken és a járdaszegélyeken. Tíz év nasv idő az ember rövid életében. Tíz esztendő telt el az Szombaton este a tv műsorában érdekes sorozat kezdődött, amely bennünket, Báos megyeieket különösen érdekel és közelről érint. A tanyavilágba látogattak a Televízió munkatársad, hogy megpróbálják kideríteni ennek az annyiszor emlegetett, de mai valóságában a nézők többsége számára ismeretlen világnak arculatát, helyzetét, az ott élők sorsát, szándékait, s a jövőhöz fűződő reményeit. A tervek szerint öt-hat alkalommal jelentkezik a televízió a következő hetekben ezzel a műsorral. Ennyi mindent felölelni mindenesetre nehéz feladat. De az első adás alapján remélhetjük, hogy sikerül. Kovalik Károly, a riporter és Pacsay Vilmos, a műsor szerkesztője ugyanis nem adatok után nyomoz, és nem mindenre kiterjedő vizsgálódást folytat, hanem képet, jellemző, valósághű képet akar rajzolni a tanyavilágról. Pontosabban: töméntelen adatot, jegyzőkönyvet, vizsgálati anyagot néznek át ugyan ahhoz, hogy tisztán lássák a szorító gondokat és a megoldásra vonatkozó elképzeléseket, de a műsorba már csak a következtetések és a legjellemzőbb mozzanatok kerülnek be, amelyekben mintegy gyűjtőlencsében sűrűsödik az egész problematika. Első alkalommal a ja- kabszállási tanyákra látogattak. Megszólaltattak egy idős házaspárt, az iskola fiatal tanítóját, és a emlékezetes napok óta. amikor ez az északi városka diadalmas örömmel fogadta a híres Uszkov-féle geológiai kutatócsapat nyomtalanul eltűnt tagjait. Azokban a napokban a városka lakói először pillantották meg a magas, ősz- szakállú férfit, aki több mint negyed évszázadot töltött teljes magányban az isten háta mögötti kráterben. Nagy szeretettel és szívélyességgel fogadták őt a szovjet emberek, gondos figyelemmel vették körül és mindent megtettek, hogy doktor Szperanszkij mielőtt meglelje helyét a számára új életben. Az említett nap előestéjén, amikor a hatalmas. Ázsia nevű Diesel-elektromos hajó, sűrűn megszólaltatva kürtjét, a kikötő mólójához közeledett, Szperanszkij, az Akadémia rendes tagja, csodálkozva nézegette a fedélzetéről a várost és közben így töprengett: „Valóban csak tíz esztendő telt volna el? Menynyi esemény ez alatt az idő alatt: felutazásom Moszkvába. találkozásom lányommal, családom egyetlen életben maradt tagjával, beválasztásom az Akadémia tagjai sorába, nagy tudományos munkám ...” gyerekeket is. Nem is olyan rossz ott — gondolhatta volna eleinte a néző —, hiszen ezek a szelíd öregek nem vágyódnak el onnan. Igen ám, de amikor Kovalik Károly „rájuk kérdezett”, s arról faggatta őket, hogy mint szerzik be elemi szükségleteiket, hogyan jutnak orvoshoz, kultúrához, mindahhoz, ami hozzátartozik ma már hazánkban a többség életéhez, akkor meglepő válaszokat kapott. És mennyi minden De nemcsak a város változott meg. Szperanszkij alig lépett le a hajóról, máris egy komoly férfiú ölelő karjai közt találta magát. Ez az ember, aki most mosolyogva fogadta, az az Uszkov volt, aki egyszer elsőnek szorította meg kezét a kráterben. Az öreg nem bírta tovább és megszólalt: — Vaszilij Mihajlovics! Nem szabad. barátocs- kám!... Hej, de meghízott! Most már bizony nem alkalmas arra, hogy hosszú utakat tegyen. Itt az ideje, hogy otthagyja a kutatókat! — Sajnos, már ott is hagytam őket... — Csak nem? — De bizony. Immár negyedik esztendeje irányítom a trösztöt. Emlékszik még Bászjutára? Az ő helyére kerültem. Nyugdíjba ment. Hát magánál mi újság? Hallottam magáról, kedves akadémikusunk. Olvastam a könyveit is. Megfiatalodott. Az évek meg sem látszanak magán, valahogy mintha elkerülnék... Uszkov nyomban lekopogta a korláton, nehogy dicsérete bajt hozzon az öregre. (Folytatjuk) feltárult a tanító szavaiban. Hiszen a tanító akaratlanul is szépített. Nem várhatjuk el tőle, hogy azt mondja: Kérem én itt rossz munkát végzek, ha megfeszülök sem tudom megtanítani a gyerekeket mindarra, amit a városi iskolások megtanulnak... — mondom nem várhattuk el tőle, hogy így beszéljen, mégis megmutatkozott a szavaiból, hogy ezek a tanyai gyerekek mindinkább lemaradnak a versenyfutásban, amit a korszerű műveltség és tudás megszerzéséért folytat az utánuk következő generáció. Néhány szót még a hét szórakoztató műsoráról. Kedden a lengyel est két kisfilmje véleményünk szerint nem érte el a lengyel filmművészet világhírű színvonalát. Különösebb meglepetéssel a szerda és csütörtök esti műsor sem szolgált. Esztergályos Károllyal sem volt szerencsénk péntek este. Vagy neki nincs szerencséje a csónakokkal. A két nap júliusban című tv-filmben ugyanis legfeljebb annyi örömünk telt, hogy jólesett visszaemlékezni a kánikulára. De emlékeztetett sajnos ez a film Esztergályos egy néhány évvel ezelőtti felháborodást kavaró művére is: A csónak visszafordul-ra. Vigaszul a hét műsoraiért kárpótlás volt szombat, amikor húsz év legjobb magyar filmjei közül a Ba- karuhában-t láthattuk és este Dosztojevszkij A játékos című regényéből készült francia filmet, a főszerepben a felejthetetlen Gérard Philipe-pel. M. L.
