Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-28 / 49. szám
1989. február 28. péntek 5. oldal A hét hangversenyei KÉT NAP ALATT két külföldi művészit hallhatott Kecskemét zenekedvelő közönsége, s ez a tény önmagában is rekordnak számít. Ráadásul két különböző, de a maga nemében egyaránt kitűnő előadói egyéniséget ismertünk meg bennük. A hétfői zenekari hangverseny karmestere, Erich Schmidt, Svájcból érkezett. Ö még személyesen ismerte századunk legnagyobb zeneszerzőit, akiknek művei — korunk zenéjének immár klasszikus értékei — állandó darabjai repertoárjának. Nem véletlen, hogy a hangverseny legkiemelkedőbb száma Honegger 3. szimfóniája volt — a kortárs hitelével tolmácsolta ezt a páratlan intenzitású művet. Őszintén szólva, féltem egy kissé a bemutatótól: vajon a művel adekvát előadást hallunk-e, jó propaganda lesz-e a modem zene közönségünk előtt kevésbé ismert rétege mellett? Figyeltem a nézőteret: az első tétel alatt sokan ültek értetlen arccal, sőt feszengtek helyükön. S felmerült bennem is a kérdés: győzi-e majd a karmester drámai erővel? A második tétel egyetlen nagy dallamíve során a zene egyre jobban hatása alá vonta hallgatóit, s ez a szimfónia befejezéséig tartott, sőt fokozódott. Tetszett vagy nem tetszett a szó hagyományos értelmében — mindegy: hatott. Ilyen előadásban valóban feloldást hozott a harmadik tétel embertelen menete után felhangzó rövid epilógus. A Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar dicséretet érdemlően uralta a szimfónia nehézségeit Schmidt biztoskezű, koncepciózus irányítása alatt. ANTAL István Liszt: Esz-dúr zongoraversenyének szólistájaként lépett fel a műsorban. Sajnos, a karmester és a zongorista nem azonos elképzelésekkel állt a műhöz, s ez többek között számos bizonytalanságban realizálódott. A közismert mű zeneileg nem sokat mondó előadásban szólalt meg. Antal István ráadásként Liszt: XI. magyar rapszódiáját játszotta. A műsor elején elhangzott B-dúr concerto grosso Handel korai és még kevéssé egyéni hangú alkotása, a nagy barokk zeneszerzőt kitűnő mesteremberként mutatja be, de a zsenialitást még hiába keressük benne. Az alőadás nem sokat tett ehhez a képhez, bár szépen, ízlésesen muzsikált a karmester, a zenekar és a szólisták egyaránt. Végeredményben alkalmun nyílt egy rendkívül ritkán hallható Handel-művel megismerkedni. KEDDEN este Liana Serbeseu román zongoraművésznő adott szólóestet, a rossz időhöz és a két hangverseny közeli időpontjához képest szép ház előtt. Nagy és gazdag műsora a ráadásokkal együtt felölelte a zongorairodalom szinte valamennyi jelentős korszakát, ezen belül egy- egy mű a magyar és a román nemzeti zenét is képviselte benne. Az ilyen műsor jó „erőnlétet” követel meg az előadótól és Ser- bescu — az előző napi budapesti koncertje után — tökéletesen eleget tett a vállalt feladatnak. Kitűnő technikai felkészültség — ezen belül is a pergő játék a fő erőssége — és fiatalos lendület, temperamentum jellemzi muzsikálását. A bachi képzelet merész csapongását követve gazdagon árnyalt előadásban szólaltatta meg a Kromatikus fantázia és fúgá-t, koncertjének nyitószámát. Beethoven kései Asz-dúr szonátájának különösen a lassú részei voltak tele finom, panaszos lírával. A hangverseny legszebb perced a második részben következtek: a régi francia zene hangját idéző két Enescu-tétel és különösen Debussy sajnálatosan ritkán hallható etűdjei színekben rendkívül gazdag, fölényesen virtuóz interpretálását, majd Bartók I. román táncát és Liszt Me- fisiztó-keringőjét, ezt a mai fül számára Is „modem” darabot hallgatva a művésznő spontán muzsikáló kedvének lehettünk tanúi. Igen, érezhette mindenki, hogy Serbeseu számára a muzsikálás nem csupán mesterség és művészet, hanem a legfőbb öröm forrása is, ezért nem fárad ki benne, ezért meri a legnehezebb művet a műsor végére tenni, s még ezek után is van kedve és ereje két ráadással (Mendelssohn, Schubert) kiegészíteni programját, s egyszersmind művészetéről alkotott képünket. A közönség hálásan és az utolsó percig nagy figyelemmel hallgatta ezt a zeneáradatot, újból beigazolva, hogy jó előadásban a nehezebb vagy kevésbé ismert műveknek is van sikere. Körber Tivadar ÚJ MŰSOR A TV-BEN irány az egyetem! Az Iskolatelevízió nagy jelentőségű ' kezdeményezésbe fogott: csütörtökön este 24 előadásból álló matematika—fizika sorozatot indított. Az új műsor az egyetemekre, főiskolákra és felsőfokú technikumokba pályázó középiskolás diákoknak szól. Amikor az Iskolatelevízió vezetői hozzákezdtek a műsor előkészítő munkálataihoz, elsősorban hátrányos helyzetben levő gyermekekre gondoltak, akiknek képességeik, szorgalmuk alapján a felsőfokú tanintézetekben lenne a helyük, de otthoni körülményeik nem teszik lehetővé a sokoldalú és alapos felkészülést a felvételi vizsgákra. A Művelődésügyi Minisztérium, néhány egyetem KISZ-bizottsága és a SZOT már tett helyi intézkedéseket. Ezek a szervek egyetemi hallgatók és oktatók közreműködésével olyan előkészítő tanfolyamokat indítottak, ahol fizikai dolgozók középiskolás gyermekei tanulhatnak. Különösen jelentős és figyelmet érdemlő a Budapesti Műszaki Egyetem KlSZ-bizott- ságának eddigi munkája. A műegyetem hallgatói az elmúlt esztendőben 15 főváKönyv Zöldségtermesztés a sző^ő vácUlmérő! fi homokon HOMOKON Megyénkben jelentékeny területet foglalnak el a szőlők, indokolt tehát, hogy mindazokat, akik vele foglalkoznak, megfelelően kiképezzék a szakma rejtelmeire. A szőlőnek nagyon sok ellensége van, ápolásához nagy szakértelem szükséges. Idejében felismerni a betegségeket és védekezni azok ellen, annyi, mint a jó termés érdekében cselekedni. A szőlőtermesztésnek ma már komoly szak- irodalma van, ennek egyik jelentős terméke Lebóczky János és Reichardt Gábor könyve, amelynek címe: A szőlő védelme. Nem kimondottan tudományos könyv, hanem a gyakorlati szakemberek számára íródott azért, hogy a „tudományt” úgyszólván belopja a gyakorló szőlészek ismeretei közé. : #r<b>N- fs- • v«<'. :&fc< ! >$»> : • í í.»< y. $*<«■ $<.'«*< \ >'*< >•< • to*}<«*>■ <“* <•<:>>*> w:<*« t*,ilixt» .&>>»<(•* V. A cím némileg megtévesztő, mert nem csupán a homekvidék zöldségtermesztéséről van czó a huszonkét szerző művében, hanem erről a mezőgazdasági ágról általában. Mivel azonban a legintenzívebb zöldségtermesztés mégis a homokos vidékeken alakult ki, a módszeres leírás nagyobb része erről szól. Az aránylag kis terjedelmű könyvben kimerítő tájékoztatást kapnak a termelők a pa- lántaneveiő ágyak készítéséről, a szaporító- bázabról, az ültetésről, öntözésről, a vegyszeres gyomirtásról, a gépesítésről, a növényvédelemről. Nemcsak a közös gazdaságok szak- emoerei használhatják tehát ezt a szakkönyvet, hanem a háztáji kertek művelői is. (Mezőgazdasági Kiadó.) KÉMREGÉNY Fordította: Szántó András 14. — A gép a gondolatait is kitalálja — magyarázta a tolmács segítségével az egyik amerikai. — Kérdéseket teszünk fel önnek, amelyekre röviden, igennel, vagy nemmel kell felelnie. A gép ki fogja mutatni, melyik kérdésre nem adott őszinte választ... Le kellett vennie a zakóját, s leülni a székre. Gumiszíjat csatoltak a mellére, melynek két vége a készülékhez volt erősítve. Jobb karjára felfújható gumitömlőt illesztettek, mutató- és nagyujja között fémcsipeszt helyeztek el. Működés közben a berendezés egyenletesen zümmögött. akar egv ventillátor. Borisznak feltették az első, semmitmondó kérdéseket: „Jól reggelizett ma?” „Nem gondolja, hogy a kék szebb, a többi színnél?” „Szándékában áll-e könyvet venni, ha innen kimegy?” A bevezető kérdések után néhány perc pihenőt engedélyeztek. A vizsgálat két óra hosszat tartott. Borisz nem volt ostoba. Tudta, hogy nincs az a gép, amely képes lenne kitalálni az ember gondolatait. De mégis, azt /a pár napot, amíg az eredményre várt, szorongva töltötte el. Végül közölték, hogy a próba sikerült. Nem sokkal ezután Kemp- tenbe utazott Andival. A pályaudvaron amerikai tiszt fogadta őket. Elhajtattak az Amhohenwegre, a „Műszaki és technikai fordító- iroda” székhelyére. — Igen, a kémiskolát hivatalosan „Műszaki és technikai fordítóirodá”-nak hívták. Előbb Kemptenben, ebben a kis üdülővárosban működött, majd később, konspirációs okokból áthelyezték Sternbergbe — folytatta elbeszélését Borisz, — Az iskolán még két másik lett diák tanult, akik szintén besározták magukat a fasiszta megszállás idején. „Imant”-nak és „Herbert”- nek hívták őket. Igazi nevüket ma sem tudom, régebbi életünkről tilos volt beszélgetnünk. — Az iskola tanrendje feszített tempót követelt A foglalkozások kora reggeltől késő estig tartottak. Szigorúan tilos volt az épületet elhagynunk, de — „Erik”, az iskola parancsnoka — ugyanaz az amerikai tiszt, aki az állomáson fogadott bennünket —, még lev is kulcsrazárta szobáinkat takarodó után és a kulcsokat átadta az ügvele- tes tisztnek. ELÉG, HA AZT MONDJÁK ... — „Bob”, „Michel”, „John”, „Alexis” és más amerikai tisztek oktattak bennünket. Ezek azonban mindnyájan alá voltak rendelve a vezetőtanárnak. Andrnak. Andi állította össze tanrendünket, ő felügyelt az órákon, ő utasította az instruktorokat, és néhány tárgyat ő maga adott elő. Andi lett származású volt és feltehetőleg a háború előtt ő is Lettországban élt. Az amerikaiak nagyra tartották Andit, akinek viszont az volt a véleménye, hogy az amerikai kémiskolák tananyaga és a felderítőközpont instrukciói nem veszik eléggé figyelembe a szovjet sajátságokat, s ezért ő maga merészen eltért a megadott sablontól, a saját módszereivel dolgozott. — A gyakorlati kiképzés amerikai repülőtereken és az amerikai egységek gyakorlóterein folyt instruktoraink és az amerikai tisztek vezetésével. A végén úgy bántunk a rádióval, mint az elsőosztályú rádiósok, megtanultuk a térkép alapján való tájékozódást, a fényképezést, a bélyegző- és okirathamisítást. — Andi szerint már alkalmasak voltunk bevetésre, ezért hozzáfogott feladataink és „életrajzunk” kidolgozásához. — Ekkor érkezett meg a washingtoni kémközpont képviseletében Cull ezredes. Már az első napon kitört a háborúskodás Cull és Andi között. Ügy látszott, Andit sérti az a körülmény, hogy Szovjet-Lett- országba tervezett bevetésünket nem ő, hanem Cull fogja irányítani. De az ezredes kemény dió volt. Kiváló összeköttetései voltak Washingtonban, s azonkívül tapasztalt felderítő volt. — Hosszú éveken át tanulmányozta Lettország városait, iparát, közlekedését, mezőgazdaságát, s lakóinak szokásait. Lettország ismeretében csak Andi mérkőzhetett vele az amerikai felderítésnél. Cull tisztában volt ezzel. Éppen ezért nem szívlelte Andit és kissé tartott is tőle. Megérkezése után az ezredes rögtön lefújta az Andi által kidolgozott részfeladatokat. Andival együtt beültetett minket a Chevrolett jébe, és szórakoztató körútra vitt Nyugat-Né- metország városaiba. Éjszakai nulatókba és bárokba jártunk, részegesked- tünk. Cull szemmellátható- lag rokonszenvünk megnyerésére törekedett, s meg akarta szerezni támogatásunkat Andi ellenes intrikáihoz. (Folytatjuk.) rosi és vidéki gimnáziumban 28, egyenként 5—6 tagú csoportot szerveztek. Az idén több vidéki egyetem KISZ-bizottsága is bekapcsolódott ebbe a munkába. Ma már kb. 500 csoport működik Budapesten és vidéken. (Természetesen elsősorban az egyetemi városok középiskoláiról lehet szó csunán. Megyénkben a felsőfokú technikumok indítottak hasonló tanfolyamot a felvételi vizsgák anyagából.) A csoportokban folyó oktatás talán legmagasabb színvonalát és módszerét az Iskolatelevízió „Irány az egyetem!” című sorozata biztosítja. A magyar Iskolatelevízió tevékenységében új terület ez, hiszen eddig kizárólag az iskolai oktatást segítette, s most első alkalommal vesz részt ilyen társadalmi akcióban. A már említett csoportokban tanuló mintegy háromezer középiskoláson túl várható, hogy mindazok figyelemmel kísérik az új műsort, akik egyetemre, főiskolára, vagy felsőfokú technikumba pályáznak és felvételi tárgyuk a matematika—fizika. Rajtuk kívül nagy hasznát vehetik az előadássorozatnak azok, akik 1—2 éve érettségiztek és szintén pályáznak felvételre. A tanfolyam tematikája a felvételi vizsgák anyagához alkalmazkodik és a let lehezebb anyagrészeket dofgozza fel. Az egyetemi előkészítő tanfolyam mindazokat a módszereket szeretné alkalmazni, amelyek az Iskolatelevízió eddigi adásaiban már beváltak: a szemléltető eszközöket, filmeket, riportokat. A csütörtöki első adásban Sas Elemér, az ELTE adjunktusa a mozgások törvényeiről beszélt. A legközelebbi adás két hét múlva lesz, ezen Newton törvényeit ismertetik a hallgatókkal. B. J. Kaszáskút A sárospataki Rákóczi- várban Gömöri János régész vezetésével újabb ásatások kezdődtek a vöröstorony építése időpontjának tisztázására. A munkákat a vórépület legalsó szintjén végzik, ahol sziklába vájva egymástól távol három el- tömődött vermet találtak. Közülük az egyik a híres „kaszáskút” — amelyről a néphagyomány azt tartja, hogy a kút alját éles kaszákkal rakták ki, és azokba dobták a. halálra ítélt rabokat. Ezzel szemben a sziklába vájt üreg valóban kút volt, és a fennmaradt iratok szerint abból még az első emeletre is lehetett vizet húzni. A „kaszáskút” megtisztításához a napokban fogtak hozzá. A szakemberek szerint ez a kút valóságos régészeti mérce: a rétegekben lefelé haladva egyre régebbi korok emlékei kerülnek elő. A torony építésének idejét csak a kút fenekéről előkerülő leletekből tudják majd pontosan meghatározni.
