Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

4. oldal 1969. február 77. csfitSrtSIi: Erőfeszítések a szolgáltatások fejlesztéséért A szocialista szektor ja­vító-szolgáltató tevékeny­ségének mintegy két­harmadát a kisipari szö­vetkezetek végzik. Az álta­luk teljesített lakossági ja­vítás-szolgáltatás értéke 1968-ban csaknem kétmil­liárd forint volt — az 1967. évivel megközelítőleg azo­nos. Igen jelentős a növe­kedés a gépkocsi és motor­kerékpár (37 százalék), va­lamint a háztartási készü­lékek (14 százalék) és elekt­roakusztikai berendezések (10 százalék), javítása te­kintetében csökkent vi­szont — a lakosság igé­nyeinek megfelelően — a cipő- és ruhajavítás és a mértékszerintii munka. A szövetkezeti szolgálta­tások fejlesztésében az egyik legfontosabb cél már tavaly az volt, hogy az ed­diginél gyorsabban, éssze­rűbben csökkenjen a váro­sok és a falvak ellátásának aránytalansága. Ennek megfelelően az új szolgáltatóházak és gépkocsiszervizek zöme a községekben épült, az átalányelszámolásos (ge- binas) részlegek elsősor­ban az úgynevezett fehér foltokon létesültek. A fejlődési ütem azon­ban gyorsabb is lehetett volna, ha a szövetkezetek nem idegenkednének a szolgáltatások erőteljesebb fejlesztésétől. Tény, hogy a közgazdasági szabályozóik még 1968-ban is arra ösz­tönözték a szövetkezeteket, hogy a nagyobb mennyi­ségű és alacsonyabb bér­igényű árutermelést növel­jék a szolgáltatások rová­sára. Ennek következtében néhány szövetkezet — él­ve önálló döntési jogával —, megszüntette a veszte­séges szolgáltatásokat, a szolgáltatóházakat és más célra használta, vagy üre­sen tartotta. A szolgáltatóházak gaz­daságos működését jól át­gondolt gazdasági és szer­vezési intézkedésekkel el lehet érni. Így például a meglevő szolgáltatások mi­nőségének és műszaki szín­vonalának emelésével, a lakosság valós igényeinek megfelelő új szolgáltatások bevezetésével, az áruter­melés és a szolgáltatás ész­szerű arányainak kialakí­tásával. Az OKISZ a Köl­csönös Támogatási Alapból a szolgáltatások fejleszté­séhez nyújtott térítésmen­tes juttatáson kívül (1969- ben kb. 70 millió forint!) azzal is támogatja — át­menetileg — a szövetkeze­teket, hogy hozzájárul egyes szolgáltatóházaik vesz­teségének csökkentéséhez. Az idén az egyik legszá­mottevőbb új ösztönző — kétségtelenül — az, hogy megszüntették az átlagbér- színvonal emelésének kor­látozását. A másik lénye­ges változás a hitelpolitikai elvekben történt: a Ma­gyar Nemzeti Bank tíz évre nyújt hosszúlejáratú hitelt, amelyet a szövetkezetek az­zal a feltétellel használ­hatnak fel szolgáltatások céljaira, ha minden beru­házott száz forint után mi­nimálisan öt forint nyere­séget elérnek. A szövetkezetek saját erőforrásaikból várható­an 90—100 millió forin­tot költenek a javító- szolgáltató hálózat fej­lesztésére. A lakosság igényed alap­ján továbbra tó elsősor­ban a háztartási kisgépek, elektroakusztikai cikkek és gépkocsik javítását fejlesz­tik, bővítik a mosás és a vegytisztítás kapacitását. Több új szolgáltatási mó­dot és módszert vezetnek be, illetve kísérleteznek ki a szövetkezetek. Az átalányban vállalt háztartási javítások nyil­ván hamar népszerűek lesznek: a szövetkezetek havi átalánydíjért fo­lyamatosan ellenőrzik, karbantartják és soron- kívül javítják a lakásban levő gépeket, berendezé­seket. Egyes szövetkezetek kísér­leti jelleggel már végzik ezt a fajta szolgáltatást, az OKISZ pedig szerződést kö­tött az ÉM Építésgazdasági és Szervezési Intézettel a módszer tanulmányozására, bevezetésének előkészítésé­re. Szó van a nyugdíjas szakemberek olyan szerve­zett munkájáról, amellyel a lakásban előforduló ki­sebb javítások (vízvezeték- szerelés, asztalos, lakatos- munka stb.) gyorsan és rendszeresen elvégezhető. Mindezek mellett a szö­vetkezetek már az idén egyre több helyen alkal­mazzák az olyan gyorsan megkedvelt szolgáltatáso­kat, mint amilyen a gáz és az olaj hazaszállítása, moz­gó szervizkocsik küldése a háztartási kisgépek hely­színi javítására, a háznál végzett kárpit- és szőnyeg­tisztítás. Harmadszor kiváló határőrőrs Valóságos homoktenger. Ahogy a megyében mond­ják: aranyhomok, gyü­mölcs- és bortermő vidék. Az állami gazdaság régen híressé vált: a kunbajaiak olasz, rajnai rizlingjét — Háromezer-kétszáz hold szőlőjének és gyümölcsö­sének déli oldalán húzó­dik. az államhatár. Kun­baja 2200 lakosú község, s tavasztól őszig nemcsak a falusiak, de négy-ötszáz A modern amerikai dráma estje A Katona József Megyei Könyvtár és a kecskeméti városi művelődési ház kö­zös rendezésében február 28-án, pénteken este 6 óra­kor a művelődési ház nagy­termében kerül sor a köz­kedvelt Századokon át a világirodalomban című so­rozat következő előadásá­ra. Ezúttal Udvaros Béla, a Kecskeméti Katona József Színház rendezője lesz az előadó és a modern ameri­kai drámákat ismerteti. Előadásit a színház négy művésze: Dévai Camilla, Bende Ildikó, Forgács Ti­bor és Mezei Lajos illuszt­rálja. A kunbajai határőrőrs harcosai felsorakoznak a kitün­tetés átadására. (Török Imre határőr felvétele.) és még jó néhány borfaj­tát — már nemcsak Ma­gyarországon, hanem kül­földön is jól ismerik. idénymunkás is dolgozik a határban. A falu lakosai a határőrök is. Az őrs min­den beosztottja tudja: a fő cél a határsértések meg­akadályozása, s minden tevékenységük e célt szol­gálja: Tegyük hozzá, kivá­ló eredménnyel. Négy év óta a rájuk bízott határ­szakaszt senki nem tudta büntetlenül megsérteni. A határsértők majdnem két­harmadát a lakosság és az állami gazdasági dolgozók segítségével fogták el. Bu- daházi László négynek az elfogásában segédkezett, amiért a belügyminiszter Közbiztonsági Éremmel tüntette ki. Debreceni Jó­zsef kétszer, Selymes Já­nos termelőszövetkezeti el­nök pedig számtalanszor volt részese a határsértők kézrekerítésének. A kunibajai határőrőrs most harmadszor nyerte el a Kiváló alegység címet. A kitüntetést tanúsító ok­mányt a magasabb egység parancsnoka — több ven­dég jelenlétében — adta át. Az őrs beosztottjai elhatá­rozták, hogy továbbra is éber szolgálatellátással, fe­gyelmezett magatartással javítják kiképzési eredmé­nyeiket és megvédik a Ki­váló alegység címet. Gazsó Béla Ittast, fiatalkorút is.. A konferencia témája: as alkoholismus Elgondolkoztató konfe­rencia zajlott le nemrégi­ben Kiskunhalason a Ma­gyar Vöröskereszt járási szervezetének rendezésé­ben. A megbeszélés tárgya az alkoholizmus elleni küz­delem volt. s részt vettek a tanácskozáson mindazon szervek képviselői, ame­lyek hosszú ideje vívják a harcot e káros jelenség el­len. Számos adat utalt az al­koholizmus elleni küzdelem eddigi eredményeire. Az okok és a még meglevő gondok megoldása azonban a számok mögött rejlik. A múlt évben nyilvántartás­ba vett új betegek száma például az országos átlag­gal egyező, de mégsem, vagy talán éppen ezért nem ad okot elégedettségre. A szomorú számokon belül csak csekély vigasztalást jelent, hogy a betegek kétharmada önként jelentkezett és a kisebbik hányad az, akiket hatósági eljárás utalt a szakrendelésre. A vita során szóba ke­rültek az alkoholfogyasz­tás. valamint a gyermek- és ifjúságvédelem összefüg­gései is. A veszélyeztetett kiskorúak száma az elmúlt két év mindegyikében nagyjából azonos volt, azaz 260 körül mozgott. Míg azonban 1967-ben ezeknek csaknem a fele volt iszá­kos szülők gyermeke, ta­Versenyfutás Az ilyen rossz Utakon mindig ráz a kocsi. Akár tele van a tartály, akár üres. Mindegy, hogy mi­lyen a típus, milyen a gép­kocsivezető — ezzel nyug­tatom magam, öreg már ez a határ, a karosz- szériában talán egymillió kilométernél is több van. A motor még hűz és tu­lajdonképpen mindig ez a lényeg... mindig a mo­tor. . Négy éve ülök ezen a kocsin, ha összeadnám a megtett kilométereket, biz­tosan eljutnék a Holdig. De én csak itt, Izsák kör­nyékén járok, összeszedem a tejet reggel, vagy este, aztán irány Kőrös, Pest, Cegléd, Kecskemét, vagy Kunszentmiklós. Tél, vagy nyár — egyre megy. Szere­tem ezt a munkát, vedig sokan úgy tartják, unal­mas. Minden kanyart, min­den fát ismerhetünk már az úton, de talán éppen ezért nem unalmas. Hogy minden kanve ~t, minden zökkenőt megismerek. Akad persze néha másfajta izga­lom is. Még a nyáron történt. Izsákról indultam Buda­pes.e a kocsival, a tar­tályban 10 hektoliter friss tej volt — Tavaly átlagosan 73 tejgyűjtő autónk futott Bács-Kiskun megyében — mondta Bocsa István, a Tejipari Szállítási Vállalat kecskeméti telepvezetője —, naponta 220—230 kilo­métert. Ezzel a szállító­parkkal a lehetőségekhez mérten megoldottuk a tej- gyűjtést. Dolgozóink legna­gyobb része 8—10 éve van a vállalat alkalmazásában, kialakult a törzsgárda, és egy olyan összetartás, amelyre mindig számítha­tunk, alapozhatunk. ■ ■ ■ ■ Nyáron a hosszú utálton szeretek vezetni. Kinyitom az ablakot, a szél elmossa a meleget és a fáradtságot is. Ilyenkor a kocsi zaját sem szoktam hallani, ilyen­kor vezetni — pihenés. Dunaharaszti előtt kap­tam a defektet. Délelőtt 11 óra volt, és 30 fokos me­leg. Mikor elővettem az olajemelőt, már láttam, hogy üres, és nem műkö­dik. Vasárnap volt, a te­herautók ilvenkor nemigen járnak. Másfél óra alatt csak két személykocsit tud­tam megállítani, de az ő emelőik gyengének bizo­nyultak. A nap egyre melegeb­ben sütött, tudtam, hogy minden perc drága, hogy rövidesen el kell indulnom — bármi áron is. Külön­ben megromlik a 10 hektó tej. — A munkában nem volt fennakadásunk, panasz évek óta alig érkezett. Azok is többnyire a tartályok ál­lapotát kifogásolták, pedig ezek tisztítása az átvevő feladata. A sofőrök és a szerelők miatt kiesésünk még nem volt. Keresetük átlaga havonta 3 ezer fo­rint körül van. Csak a haj­nali kezdések és az átdol­gozott ünnepnapok... ezen nem lehet segíteni. Tehetetlen dühömben csak káromkodni tudtam. Nincs mentség, megsava- nyodik a tej. Valamit csak tenni kellene, itt nem áll­hatok. Ha befutnék a köz­ségbe .;; 02 oda-visszaút 8 kilométer. Az újabb egy óra. Hej, ez a defekt! Akkor támadt egy men­tőötletem. Elindítottam a motort és félreálltam, amennyire csak lehetett, egészen a padkára. Keres­tem egy téglát, volt a szer­számládában néhány deszka is. A tengely alá raktam őket és rájuk az emelőt. Aztán a szerelővassal el­kezdtem vájni a földet a kerék alól. Eleinte egészen könnyen ment. De pár ujj­nyi mély ásás-kaparás után megjelentek a kődarabok. Éppen mire az alápakolt emelő már megtámasztotta a tengelyt. Attól kezdve csak kínos-keservesen tud­tam haladni, a körmöm is letört. A meleg pedig valósággal zuhogott. — Havonta 280—290 órát dolgoznak a gépkocsiveze­tők. A pihenőnapokat min­dig biztosítjuk, természe­tesen úgy, hogy havonta legalább egy vasárnapra essen. Ha betegség, vagy szabadság jön közbe, eset­leg egy kocsi elromlik, min­dig akad, aki önként vál­lalja a többletmunkát. Ed­dig még egyetlen esetben sem kellett kötbért fizet­nünk; Azért nem telt bele 20 perc, már levettem az anyá­kat és lebillent a kerék is. Még egy kicsit mélyítettem a gödröt, aztán a feszítő­vassal helyére emeltem a pótkereket. Amikor gázt adtam és lezökkentem a hevenyé­szett bakról, tudtam, csak percek lehetnek hátra. Té­vedtem, mert a központ­ban, amikor a hűtőbe en­gedték a tejet, azt mond­ták, még félórám volt. De azt senki nem mond­ta nekem, hogy köszönjük, senki nem fogott velem ke­zet. A szivattyú kiszippan­totta az utolsó litert is, az­tán rám szóltak, hogy men­jek a mosóhoz. Viszontlátásra. — A sofőrök, noha a fél me­gyét ismerik, kicsit magá­nyos emberek. Szétszórtan dolgoznak, többnyire csak az országúton találkoznak egymással, de azért igen jó a kollektíva. A munkájuk­kal elégedettek vagyunk, hónapról hónapra prémiu­mot is osztunk közöttük a fizetés 18—20 százalékát. Baranyi Pál valy ez utóbbi arány a száz alá csökkent. E hányatott sorsú gyermekek mellé a tanács rendszeresen pártfo­gókat rendel. Örvendetes, hogy a pártfogók többsége a társadalmi és tömegszer­vezetek aktivistái közül kerül ki. Élénk vitát váltott ki az a javaslat, mely szerint az elvonókúrán átesettek! részesüljenek fokozottabb üzemi ellenőrzésben, így kisebb lehetne a visz- szaesők száma. Az ellen­érv szerint viszont — a börtönből szabadultakhoz hasonlóan — ezt a problé­mát is igen tapintatosan kell kezelni, a volt bete­gek önérzetének legkisebb sérelme nélkül. A felszólaló ugyanakkor a vállalati szondázások kiterjesztését is szorgalmazta. Vélemé­nye szerint a különböző társadalmi fórumokon jó­val több szót kellene ejte­ni a túlzott alkoholfogyasz­tás társadalmi és gazdasá­gi hátrányairól. A megelőzéssel kapcsola­tos jogos panaszként emlí­tették meg a jelenlevők az italboltvezetők jó részének következetlenségét. Nem egy esetben tapasztalható ugyanis, hogy ittas embert és fiatalko- ' rút is kiszolgálnak. Más kérdés, hogy ez mu­lasztásból, vagy szándéko­san történik-e. bár a tényt akkor sem mentheti. (Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az említett megbeszélésről éppen a vendéglátó szakma meghí­vott képviselői maradtak távol.) Több. kulturált körülmé­nyek között működő szó­rakozóhelyre is szükség lenne a kiskunhalasi járás székhelyén. Ennek érdeké­ben a jelenleginél többet kellene tenniük az illetéke­seknek. Megjegyzésünk a jó- szándékú és dicséretes kez­deményezéshez: másutt is ajánlatos lenne hasonló ta­nácskozást összehívni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents