Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-21 / 43. szám
1969. február 21. péntek 5. oldal ■ ■ Ot hónap kemény tanulás Beszélgetések az érettségi Ma tartják a tanévzárót a Kecskeméti Pártis- ; kólában az öthónapos tan- ’ folyam hallgatói. Az ősszel, nem sóikkal a tanfolyam kezdete után beszámoltunk róla, hogy a pártiskola új tantervvel indul, s éppen ezért kísérleti jellegű. Vajon hogyan felelt meg az elképzeléseknek, beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket? — erről érdeklődtünk most, a tanfolyam befejezése alkalmából Szabó Lajos elvtárstól, az Egységes Oktatási Igazgatóság vezetőjétől. — A tanulmányi eredmények általában sokkal jobbak a korábbiaknál — mondotta. — A vizsgabizottság véleménye szerint b legjobbak feleleteit az esti egyetemen is elfogadták volna. Akadtak természetesen olyanak is, akik számára túlságosan nagyok voltak a követelmények, mert kevés volt az előképzettségük. De még náluk is komoly fejlődést tapasztaltunk. Több mint 70 hallgatója volt a most záruló öthónapos pártiskolának. Többségük alapszervezeti párttitkár, vezetőségi tag, vagy olyan fiatal aktivista, akire a későbbiekben mint vezetőségi tagra számítanak az alapszervezetek. Kemény munkát végeztek, sok volt az elfoglaltság, hiszen a tananyag nagy, s a módszer a tanárok számára is új. — Korábban a pártiskola tanterve a marxizmus három tudományágára épült: a filozófia, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus alapjait tanítottuk, s ehhez kapcsoltuk a gyakorlati pártmunkára vonatkozó ismeréteket. Most viszont a gyakorlati életből indultunk ki. Korunk alapvető problémáit tárgyaltuk, s ezeket magyaráztuk a marxizmus alapvető kategóriáival. A tan terv három részből állt: A két világrendszer harca és a munkásmozgalom feladatai; a szocializmus építésének kérdései; s végül a párt belső életének feladatai. A tantestület mindvégig személyenként figyelemmel 8. Aztán Lettországot elfoglalták a német fasiszták. Tizenhét éves volt, mikor családjával együtt Németországba menekült, mert a Zarinys családnak minden oka megvolt arra, hogy ne várja meg a szovjet katonák érkezését... A luisianai egyetemen, esténként, a diákklubban zajos viták folytak, máskor hangos gyűléseket tartottak, ahol sok szó esett az amerikai küldetésről: a világ úgynevezett felszabadításáról. Az egyik ilyen gyűlésen felszólalt Zarinys is. Arról beszélt, hogy a Szovjetunió erős, szemtől-szembe alig lehetne legyűrni: — A legcélszerűbb belülről aláásni a szovjet rendszert, kémkedés, szabotázs és politikai gyilkosságok segítségével — jelentette ki. kísérte a hallgatók szereplését. Kikérték ugyanakkor a véleményüket is a tananyagról és az oktatás módszereiről. Hiszen fontos volt megtudni, hogy az új elképzelés bevált-e, s a gyakorlati pártmunkában jobban hasznosítható lesz-e, mint a korábbi oktatási módszer. 3o!lemző esetet mondott el Szabó elvtárs. A napokban tartották az összefoglalókat, de a tanfolyamzárásig még néhány előadás keretében a vezetés- elmélettel foglalkoztak. Ez már nem „hivatalos anyag” nem kell tehát róla számot adni. öt hónap kemény munka után érthető lett volna, ha a hallgatók figyelme lazábbb, mint addig. Szabó elvtárs érdeklődött, nem unalmas-e? Nem — mondták — ez még mindig új és nagyon érdekel bennünket, hiszen otthon hasznát vesszük. Érdeklődtünk a hallgatóktól is. Egyikük, Gőgös István mindössze négy éve párttag, a Kunszentmik- lósi Vegyesipari Ktsz párt- alapszervezetének titkára. — Elvégeztem otthon a — Ezért erős antikommu- nista mozgalmat kell szerveznünk az országon belül... A Zarinys után felszólaló előkelő idegen hasznosnak találta a gondolatot... Dicsérte, fellelkesítette a fiatalembert és további munkára serkentette. Jóidéig úgy tetszelgett önmaga előtt is, mint aki a kommunizmus megsemmisítésének merőben új és átfogó elméletét teremtette meg. Azután kezébe került Trumannak. az Egyesült Államok elnökének egyik nyilatkozata és rájött, hogy Truman lényegében ugyanazt mondta, mint ő. Zarinys ekkor részletes levélben számolt be elképzeléseiről az elnöknek. Fél év múlva megkapta az elnök titkárságának lelkes marxizmus—leninizmus középiskoláját. A pártiskola azonban gyakorlatiasabb, a mindennapi munkában közvetlenebbül felhasználható ismereteket ad. A legtalálóbban azt hiszem így jellemezhetném: megtanított látni az összefüggéseket. András Ferenc, a Kalocsai Állami Gazdaság párt- szervezetének titkára csaknem húsz éve párttag. Maga is vezetett már szemináriumot. Nem győzi dicsérni a pártiskolát: — Sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Valamikor tételeket tanultunk. Itt viszont arra neveltek, hogy semmit se fogadjunk el készen, hanem gondolkodjunk önállóan. Hiszen a pártmunkában csak úgy, mint az élet minden más területén a „hogyan” ugyanolyan fontos, mint a cél. Igen, az új oktatási módszernek ez a lényege. Gondolkozni, helyesen dönteni — erre nevel. Amit öt hónapon át tanultak, holnaptól már a gyakorlatban alkalmazzák. Mester László válaszát. Ebben az állt, hogy Truman elnök nagy élvezettel olvasta a levelet, érdekesnek tartotta és átadta szakértőinek. akik majd részleteiben is tanulmányozni fogják. Zarinys közben befejezte egyetemi tanulmányait. Szerencséje volt, mert sikerült hamar elhelyezkednie a Bell telefontársaság laboratóriumában. Átköltözött New Yorkba. Az ifjú mérnök már csaknem elfelejtkezett az elnöknek írt levélről, de akadtak, akik — számon- tartották. Egyik nap telefonhívás szakította félbe a rajztábla melletti munkáját. Ismeretlen hang sürgős találkozót kért tőle a Times utca végében. Zarinys a megadott időben elment a találkára. A közölt ismertetőjelek alapján könnyen felismerte a titokzatos telefonálót, akin kockás felöltő volt. Az ismeretlen férfi étterembe invitálta Zarinysot. Sört rendelt: — Itt kényelmesen elbeszélgethetünk — mondta. Zarinys kíváncsian várta. mit akar tőle az idegen. úgy. hogy még a frissen habzó sörébe sem kósÉrettségi után sokszor visszalátogatnak volt tanítványaink a „régi iskolába”: a Kecskeméti Katona József Gimnáziumba. E találkozások mindig érdekesek, tanulságosak: kicsit számvetésre kényszerül ekkor újra meg újra a tanár, a volt osztályfőnök, megkérdezve önmagát: jól „irányította-e” tanítványai érdeklődését, megfelelő pályára készítette-e elő őket. De az önvizsgálat mellett mindig ott bujkál bennünk, tanárokban az öröm: igen, itt vannak tanítványaink — a volt kisdiákok — fel- nőttesebb gesztusokkal, tapasztalatokkal, s nem felejtenek el talán. (Ilyenkor „kap” valami lelki „ajándékot” a munkája közben nem egyszer elfáradó tanár ...) Az első félév „odakint" 1968-ban érettségiztek a IV/e osztályban. Orosz tagozatú osztály volt, filmesztétikai kísérleti oktatástolt bele. A másiknak nem volt sürgős. Hosszan szemügyre vette a fiatal mérnököt. Végül igencsak körülményesen kezdte el a beszélgetést. Zarinys azonban már az első mondatok után tisztában volt azzal, hogy az ismeretlen meglehetősen jól tájékozott életének bizonyos eseményeiről. Sokáig nem értette, hova akar kilyukadni partnere. Végül a kockáskabátos rátért a lényegre: — ön írt Truman elnöknek, igaz? — A választ be sem várva így folytatta: — Birtokunkban van a levele. Elképzelései tetszenek nekünk s úgy gondoljuk, hogy együttműködhetnénk elképzeléseinek valóra váltásában. A kockás kabátos ember nem köntörfalazott tovább, kereken kimondta, hogy az amerikai kémszolgálat megbízását kell teljesítenie. Zarinys zavarba jött. Sohasem akart katona lenni, még kevésbé kém. Csak gondolatait és elképzeléseit fejtette ki. Ennek is már jó ideie. Nem. ő nem óhajt foglalkozást változtatni. Mérnök. ió munkát kapott, nem is ke ban vettek részt. Bruncsák Éva volt az osztályfőnökük. Hadd vizsgáljuk meg, hogy az érettségi után jó fél év alatt hogyan álltak helyt, hogyan tanulnak, milyen terveik vannak? ... A felsőoktatási intézményekben továbbtanulók most, az első izgalmas vizsgák után örömmel számoltak be eredményeikről. B. Jutka Szegeden tanul, gyógyszerészhallgató, ő jeles lett 4,8-as átlaggal. P. Gizi a szegedi orvoskaron 4,2-es átlaggal zárta a félévet. Ugyanitt H. Jutka is jó eredményére büszke. C. Mari a pécsi Pedagógiai Főiskolán tanul történelem-ének szakos, négyes átlaggal kollokvált. Gy. Mari, akinek a mai magyar líráról szóló irodalmi felelete kiemelkedett a tavalyi érettségin, most Szegeden jogász. Most is hű maradt önmagához: 4,75- tel jeles lett. Folytathatnám még a sort: örömmel állapíthatjuk meg, hogy a folyamatos, rendszeres tanulást megszokott tanulók, akik négy éven át a gimnáziumban helyt álltak, és nem csupán az érettségin szerepeltek jól: megfeleltek, jól vizsgázták az egyetemeken, a főiskolákon. Mi az eredmény alapja? Mint ők maguk is mondják: a következetes szigorú fegyelmet követelő, sok áldozattal járó. rendszeres munka. Ennék mindig megvan a jutalma. Egy érdekes példát: egyik diák négy éven át jórendű volt. Végtelenül nagy szorgalmát mindenki elismerte. De mivel társai talán ügyesebben, muta- tósabban feleltek, ő mindig csak jót, négyest kapott. S most az egyetemen jelesen zárta ezt a félévet: biztos alapok, jó képesség, nagy szorgalom, rendszeres tanulás, biztos eredmény, mégpedig jobb mint a gimnáziumban! Csak grares rosszul, saját kocsija, lakása, bankbetétje van... A KÖPCÖS FŐNŐK Az ismeretlen finoman célzott arra, hogy bizonyos, magukat egyelőre megnevezni nem kívánó személyek közbenjárása nélkül Zarinys aligha helyezkedhetett volna él oly gyorsan a Bell társaságnál. Pártfogói azonban nem jótét lelkek, jóindulatukat meg is vonhatják Zarinys- től. Olyan nehéz felmondani egy emigránsnak és helyére egy született amerikait fölvenni? A fenyegetést a kockáskabátos könnyedén, szinte hangsúlytalanul mondta ki. Egy percig sem állítja, hogy Zarinyst a felmondás veszélye fenyegetné. Csak éppen felvázolta a helyzetet, hogy a fiatal mérnök értékelni tudja a kapott segítséget. — Biztosak vagyunk abban, hogy ön, Zarinys úr, igazi lett hazafi. Mindösz- sze egyetlen megbízatásról van szó. Ennek elvégzése után visszatér és folytathatja mérnöki munkáját. . (Folytatjuk) tulálhatunk B. Jutkának ezért! Akiknek „nem sikerült" Külön kell szólnunk arról, hogy a sikerületlen felvételi után hogyan helyezkedtek el, hogyan dolgoznak tanítványaink... K. István jól ért. kulturáltsága értelmi színvonala azonban nem csupán „jó” átlagúnak mondható. (Hisz nem lehet csak a tanulmányi átlag mércéjével mérni tanítványainkat!) István felvételije nem sikerült. Ha ez el is keserítette, megpróbált helyet keresni magának az életben: képesítés nélküli nevelő lett. Mi, tanárai tudjuk, hogy értékeit tovább tudja adni, lelkiismeretessége, műveltsége miatt: megtalálva munkájának szépségét, levelező tagozatra kerülve, megtalálta önmagát. B. Jancsi a jogra ment, a felvételi dolgozatát kiemelték, megdicsérték, de végül is a felvételi nem sikerült. Ma már ő is örömmel számol be mint képesítés nélküli nevelő munkájának kisebb-nagyobb gondjairól, örömeiről. E. K. pedig az orvosi pályára szeretett volna menni. Nem sikerült. Jelenleg ipari tanulóként dolgozik. Jövőre újra jelentkezik, megpróbálja ismét: reménykedik, tanul. Ehhez a pár példához hadd fűzzük hozzá, hogy a felvételi nagy próbakő, sokan könnyen továbblépnek a sikeres vizsga után. mások megroppannak a sikertelenség következtében. Nagy gond mind a család, mind a barátok, mind az iskola számára az, hogy miként tudja további küzdelemre, munkára serkenteni a csüggedteket. hogyan tudnak „váltani” és új munkában szépet s örömet találni. A tavalyi IV/e-sek közül ők itt is, a munkakezdés pillanataiban is jó példát mutatták. Általuk élünk tovább Az osztály többi tagjáról is tudunk: néhányan levélben keresnek fel bennünket. mások az iskolában vagy az utcán számolnak be sorsukról. Sz. Gyurka ipari tanuló lett, egyik kecskeméti üzletben dolgozik, olykor ha ráér, eljön a gimnáziumba, szakkörbe. V. Sári adminisztrátor, N. Mari a nyomdában dolgozik. M. Bélát már felvették a szegedi egyetemre, V. Pistát a Kertészeti Főiskolára, ők most mindketten katonák, majd jövőre folytatják tanulmányaikat. Ez az erőpróba a jól felkészült, a fegyelmezett fiataloknak nem okoz olyan nagy gondot, mint néhányan képzelik. Beszélgetések, találkozások az érettségi után: tanári munkánknak „hivatalosan” nem számontartott, mindnyájunknak nagy erőt, örömet adó része. Mert milyen jóleső érzés azt hallani például, hogy P. Edit, aki Szegeden tanul mint védőnő — a társait igyekszik befolyásolni: jó. értékes filmekre hívja fel a figyelmüket. Igen. tovább „tanulnak”, „nevelnek” most már a tavaly érettségizettek. Szekér Endre. Virágos, gyógynö- vényes kertjeinknek már a kora középkor századaiban nyomát találjuk. Kolostori kertek virágaiból főzték a hajdan nemzetközi hírű „Magyar királyné vizét” — a kölni víz elődjét — és „Béla király lázcsillapítóját”. A felső dunai Helembai- szigeten 1230 körül ültetett, oklevelekben is említett, érseki almáskertne-c - négyzetes rendben, 2,5 méteres térközökben ültetett — elszenesedett töveit a közelmúltban tárta fel a régészet. Buda régi kertművelői között a királyi palota, a Margitsziget kertészei, s a — Ságvári- liget környékén állt — budaszentlőrinci Szomori és omori pálosok voltak a legjelesebbek. A királyi kertek kertészei közé számíthatjuk magát Mátyás királyt is: amikor ugyanis Ferra- rából forli-i hagymatöveket kapott, azokat maga ültette ki a budai várkertbe. A budaszentlő- rinci pálosoknak 1500-ban, még januárban is akadt friss téli almájuk. Ügylátszik értettek az „üvegházi” gyümölcstermesztéshez is: május végén már friss körtét, a nyár elején pedig „nagy őszibarackokat” — mint a lengyel nyelvű egyik számadáskönyv írja: wyelkie brzoskynye —, majd meg diókat hoznak a király öccsének, Zsigmond lengyel hercegnek budai szállására. A középkor végére már minden mai gyümölcsünk megterem Budán, habár a régészeti leletek szerint a szilva, a dió, barack jóval kisebb volt mai gyümölcseinknél. Legszebb virágos kertjeink közé a király budai és visegrádi, s az esztergomi érsek eszter- gom-szigeti kertjei tartoztak. Az esztergomi vár kertjét s az esztergom-szi- geti érseki kertet 1489-ben — Estei Hyppolit érsek számadáskönyve szerint — nyolc állandó kertész gondozta. Főnökük ekkor a komárom megyei eredetű Szomori Mihály volt. 1489-ben Szomori uram népesítette be gyümölcsfákkal az esztergom-szigeti érseki kertet. Neves gyümölcs- kertjük volt az esztergomi ferenceseknek is. Ennek földjét az 1520-as évek elején nem kisebb ember kapálgatta, mint a híres katonából ferences baráttá vedlett Tömöri Pál, később Kalocsa érseke, a Mohácsnál vesztes hadvezér. Kerti munka közben itt, a kolostorkertben akadt rá Szerémi György, királyi káplán, aki ekkor, Lajos király parancsára, Tömörít a budai udvarba hívta. KEMREGÉNY — Fordította: Szántó András
