Petőfi Népe, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

1969. február 18. kedd 5. Oldat >• Öregek és a népművelés Egy új fajta iskola Most is fülemben van egyik falusi művelődési ott­hon igazgatójának és a gazdag helyi tsz főkönyve­lőjének párbeszéde: — Adhatnátok kétezer forintot meg két szekér fát az öregek szobájának fönn­tartásához — így az igaz­gató. — Jó ló kétszer húz — felelt a főkönyvelő. — Nem elég, hogy adtunk a kul- túrházra, most ezt az öreg- foglalkoztatást is kitaláltá­tok a zsebünkre. Ma 6em tudom, adott-e segítséget a tsz az Öregek körében végzendő népmű­velő munkához, vagy sem. A nézetek e rövid össze­csapása azonban emlékeze­tes számomra. Egyszerre juttat eszembe valami jót és keserűt is. Jó, hogy mind több fa­lusi népművelő ismeri föl, fontos teendők várnak rá­juk a nyugdíjas korú öre­gek érdekében. De nem ke­vés az olyan ember sem a falusi irányító posztokon, aki úgy vélekedik: régen is megvoltak az öregek úgy, hogy pipázgattak, jó­időben kiültek a ház elé — minek gondot és mégin- kább költséget csinálni ab­ból, hogy az öregek eltölt- sók valahogy az időt... múlik az magától is. Nos, az utóbbi dolognak van egy erkölcsi és van egy tulajdonjogi része is. Az erkölcsi: Ha mindenben termé­szetesnek tartjuk, hogy túl­léptünk a tegnapon (kár­mentős korcsma helyett ét­terem; krejzleráj helyett nagy választékú bolt; gé- meskút helyett hidrogló- bus; apostolok lova helyett autóbusz stb.) miért ép­pen az öregekkel való bá­násmód maradna a régi? A tulajdonjogi: A község művelődési esz­közeinek, intézményeinek nemcsak néhány korosz­tályt kell szolgálniok. A hetvenesztendős nyugalma­zott tsz-kocsisnak legalább annyi — ha nem sokkal több — része van abban, hogy a faluban ma műve­lődési ház van, mint an­5. — Egy pillanat — vág­ta el a szóözönt az őrs pa­rancsnoka. — Halljuk csak sorjában. Hogy hívják ezt az embert? — Prieditisz. Petrisz Ja- novics.0. Tegnap egy fur­csa levelet kapott Moszk­vából. Pénz volt benne, valami Anderson nevű em­ber küldte, aki a Gorkij utca 23-ban lakik. Láttam a borítékon a címet. A parancsnok megkérte az asszonyt, hogy foglalja írásba bejelentése lényegét és megígérte, hogy meg­vizsgálják az ügyet. Más­nap információkat kértek Moszkvából Anderson pol­gártársat illetően, aki a Gorkij utca 23-ban lakik, s ugyanakkor Prieditisz után Is érdeklődtek. A házkeze- lőségen megerősítették, hogy a rejtélyes férfi se­hol sem dolgozik, otthon nak, a tizennyolc éves le­génynek, aki legszíveseb­ben egyetlen táncteremnek látná az egész épületet. Társadalmunk nem nagy­lelkűségéről tesz tanúsá­got, amikór idős honfitár­saink művelődési igényei­nek kielégítésére törekszik, hanem alkotmányában vál­lalt kötelezettségének tesz eleget. Több szál öregek klub­ja működik már falun. Ezek a klubok általában sikerrel segítik át tagjaikat életük egy kritikus szaka­szán. Mert ki tagadhatná, a nyugdíjba lépés egy ki­csit azzal is együttjár, hogy a napi munkából kivált ember elveszti a világhoz fűződő kapcsolatainak egy részét. Van*- aki fölösle­gesnek érzi magát. Hirte­len megváltozik az életrit­musa, többet foglalkoztat­ják a betegségek és így to­vább. A nyugdíjas korúak nagy része ilyenkor a szo­kásosnál több tapintatot, figyelmet, gondoskodást ér­demel és igényel környeze­tétől. Ezért volt helyes és jó dolog, hogy a múlt év vé­gén a Népművelési Inté­zet Felnőttnevelési Osztá­lyának kezdeményezésére kétnapos értekezletre hív­ták össze a nyugdíjasklu­bok legtapasztaltabb veze­tőit. E találkozó rendezője és több résztvevő igen jól fo­galmazta meg az ilyen klu­bok másodlagos hasznát is: „... Hatással lehetnek a jövő generációra, a fiata­lok pályaválasztására, a családon belüli harmónia biztosítására is ...” Természetesen, ha min­den községben működne egy nyugdíjasok klubja, mégpedig a legokosabb, leghasznosabb program­mal — az sem oldhatna meg minden ilyennemű népművelési gondot. Tudok egy falusi könyv­tárosról — magányos pe­dagógusnő, aki szemérme­sen tiltakozott nevének közlése ellen —, ő heten­festeget. Leningrádból ér­kezett, ahol a furnírgyár- ban dolgozott. Kissé fur­csának tűnt, hogy a fur- nírgyár préskezelője egy­szeriben önálló festőművész lett. Leningrádban is ér­deklődni kezdtek hát utá­na. A két válasz csaknem egyidőben érkezett meg. Leningrádból közölték, hogy Petrisz Janovics Pri­editisz valóban a fumír- gyárban dolgozott, de né­hány évvel ezelőtt meg­halt, holttestét a kremató­riumban elhamvasztották. Moszkvából pedig azt ír­ták, hogy a Gorkij utca 23-ban Anderson nevű sze­mély nem lakik, ott ugyan­is a Sztanyiszlavszkij-szin- ház található. ARANYGYŰRŰ DRÁGAKŐVEL Az elővigyázatosság va­tettel és türelemmel végzi ezt a munkát. — Én nem, de Arany Já­nos csak meghódítja vala­melyiküket az olvasásnak. Tudok olyan termelőszö­vetkezetről, ahol évente többször rendeznek műsor­ral egybekötött „öregek napját”, s ilyenkor a va­csorát a tsz elnöke és a vezetőség tagjai szemé­lyesen szolgálják föl a nyugdíjasoknak, példáz­ván ezzel, hogy aki vezet, az nálunk szolgál is. Az öregekkel való fog­lalkozás nem tehertétel a magyar művelődésügyön, hanem e fontos tevékeny­ség természetes része. Ám az, amit minderről pozitív értelemben elmondtam — csak első helyes lépésként fogható föl. Falvainkban sok még a magányos öreg. sok a „társadalmon kívüli­ség” lelkiállapotát szenve­dő nyugdíjas. Sok az, aki­nek minden lelki és gazda­sági oka megvan arra, hogy „elhanyagoltnak” érezze magát. Becsületünk és jö­vőnk rajta, hogy minden nap kevesebb legyen az ilyen gondokkal küszködő megöregedett honfitársunk. S hogy ez így történjék, az nem kis mértékben a falu­si népművelőkön múlik. Bajor Nagy Ernő A rádió- és televízió színhá­zi közvetítéseinek anyagi ré­szét szabályozó rendeletet dol­goztak ki a Művelődésügyi Minisztériumban. Ennek hiá­nya az elmúlt években már jó néhány alkalommal szol­gált vitaalapul a televízió és az Illetékes színház között: a színház azzal érvelt, hogy egy-egy közvetítés alaposan megcsappantja nézőszámát, Így anyagi veszteség éri. Az új rendelkezés kötelezi a rádiót és a televíziót arra, hogy en­nek a veszteségnek egy ré­szét magára vállalja. A rendelet pontosan megha­tározza azt az összeget, ame­lyet a tv téríteni köteles. A lamennyi rendszabályát be­tartva Vanagsz csak éj­szakánként haladt előre, a nappalokat az erdőben töl­tötte. Hét nap múlva érke­zett meg Jelgavába. Ée csak itt, a Katalin-korabeli kastély romjainál jutott eszébe, hogy éppen tize­diké van. Ma este, hat órakor a Dvina túlsó part­ján a botanikus kert be­járatánál kell találkoznia azzal az emberrel, aki mi­att az utat megtette. Va­nagsz úgy döntött, hogy mégsem megy el a talál­kozóra. Veszélyes lenne. Elutazott tehát Bauszku- ba. Egy nap múlva Rigá­ban tűnt fel, de még az­nap este Ass zariba utazott hajón. Tíz napig utazgatott ide-oda, egyik városból a másikba, hogy összezavarja a nyomokat. Nehéz napok voltak. A kulcscsontjára mért ütés nyoma gyulladt seb lett. Az éjszakát az erdőben bújkálva, sokszor bőrig áz­va töltötte. Elfogyott a pénze. Helyesebben sok pénze volt még, csak ép­pen a távoli, határszéli er­dőben, elásva a rádióadó, a titkos írások, kódok és térképek mellé. Az Idő már sürgette, hogy megteremtse a kap­Fodyik az Iskolákban a pályaválasztás. Az idén végző általános iskolása­inknak nem kis gondot okoz annak eldöntése — ha tovább akarnak tanulni —, melyik középiskolát vá­lasszák. Szeptember óta már működnek az új típu­sú szakközépisko­lák, amelyek a techniku­mok helyébe léptek. Kor­szerű, a népgazdaság mai igényeinek megfelelő isko­latípusok ezek, amelyeket a közönség még nem ismer eléggé. Megkíséreljük ezért, hogy néhányat a szakkö­zépiskolák közül bemutas­sunk. Mindenekelőtt idézzük az új iskolatípust életrehívó törvényerejű rendelet meg­felelő rendelkezését a szak- középiskolák céljáról: „A középiskola korszerű álta­lános műveltséget és közép­fokú szakmai képzést nyújt. Növendékeit szocialista szellemben, sokoldalúan fejlett emberré neveli, olyan szakmai, elméleti, va­lamint gyakorlati ismere­tekkel, jártasságokkal és készségekkel látja el, amelynek birtokában a képzés irányának megfele­lő szakterületen a közvet­len termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig terjedő és külön meghatá­rozott munkakörök felada­tainak megoldására képe­összeg természetesen úgy csök­ken, ahogy az illető darab előadásszáma a színházban emelkedik. A rádióban el­hangzó színpadi művek a be­mutatótól számított, 50. elő­adás előtt tlzenkétezer-tizenöt- ezer forintot „érnek”. A 75. elóadás után már csak hat­ezer-kilencezer forintot fizet­nek érte. Magasabbra taksál­ják a képernyőre kerülő mű­veket: a televízió műsorába illesztett színházi előadásért budapesti társulat esetében — az előadás számától — függően - hatvanezer és kétszázezer forint között fizetnek. Vidéki színházakból közvetí­tett előadásokért ötvenezer forinttól százötvenezer forin­tig terjedő összeget kap az Illető színház. (MTI) csolatot azzal az emberrel, akihez odaátról küldték. Főnökeivel abban állapod­tak meg, hogy ha a kap­csolatot nem sikerül meg­teremtenie, Vanagsz a köztársasági lapban hirde­tést ad fel egy drágaköves aranygyűrű elvesztéséről. Tíz nap múlva az illető pontosan tizenkét órakor meg fog jelenni az erdei temető kapujánál. Vanagsz egyre csak ha­logatta a hirdetés feladá­sát. Félt hivatalos szer­veknél mutatkozni, hiszen valószínűleg keresik már az elhárítók. Azzal iparko­dott bátorítani magát, hogy a szerkesztőség mun­katársai erről mit sem tud­hatnak. A nevét sem kell felfednie, hiszen a hirdetés alá akármilyen kitalált ne­vet odaírhat, amiben két­szer szerepel a V. betű. Társa ebből a jelzésből ér­teni fog. „Beadni a szöve­get, kifizetni a pénzt: nem több mint öt perc. Taxi­ba ülök. A taxi a kapu előtt fog várni, s ha bármi közbejön, eltűnök” — dön­tötte el. Kiderült azonban, hogy nem is olyan egyszerű a hirdetés elhelyezése. A szerkesztőségi titkárnő a levelezési rovathoz utasí­sek, a IV. osztály elvégzése után, a képzési szaknak megfelelő érettségi vizs­gát tehetnek, továbbá elő­készíti őket a felsőfokú to­vábbtanulásra.” Nézzük meg például, mi­re készült fel a II. Rákóczi Ferenc Növénytermesztő és Állattenyésztő Szakkö­zépiskola Kiskunhalason? — A mi iskolánkban —- válaszolja érdeklődésünkre Nemes Márton, az intézet igazgatója — a mezőgazda- sági, kertészeti üzemek és vállalatok, valamint gépja­vító állomások számára ké­pezünk szakembereket. — Milyen munkakörök betöltésére alkalmas az ef­fajta érettségi bizonyít­vány? — Mindenekelőtt, ha akarnak, diákjaink felsőfo­kú intézményekben tovább­tanulhatnak. De ha ilyen szándékuk nincs, akkor technikusi minősítő vizsgát tehetnek és a különböző mezőgazdasági üzemekben szakmai képzettséget igény­lő munkakörökben techni­kusként dolgozhatnak. Ellát­hatnak továbbá műszaki rajzolói, gépkocsielőadói műszaki raktáros és anyag- beszerzői feladatokat. — Az iskolájukban érett­ségizett tanuló milyen szak­mai tudással rendelke­zik? — Erre nehéz röviden válaszolni. Ezért csak egy­két gondolatot említek. Nagyüzemi szemlélet, az új technológiai eljárások is­merete, a különböző gép­szerkezetek működési elve, szerkezeti felépítése, a kor­szerű agrotechnikai eljá­rások, az üzemgazdasági alapfogalmak Ismerete: A megyei könyvtárháló­zat múlt évi munkájáról el­készült az értékelés, amely szerint a könyvtárak tevé­kenységében az elmúlt esz­tendőben csupán mérsékelt fejlődés volt tapasztalható. Ennek oka nem utolsó­sorban az, hogy több já­totta Vanagszot. A rovat­vezető, rokonszenves fia­talember, figyelmesen vé­gighallgatta: — Kénytelen vagyok el­keseríteni magát — mond­ta. — Lapunk ilyenfajta hirdetésekt nem közöl. A lopott és elhagyott tár­gyak keresésével a rendőr­ség foglalkozik. Ez váratlanul érte Va­nagszot. Az amerikai ins­truktoroknak, akik útja előtt felkészítették, az volt a véleményük, hogy efféle hirdetés elhelyezésére sem­miféle problémát nem okoz. „Azok is jól értik a dolgukat” — gondolta dühösen. Vanagsz kérlelte a ro­vatvezetőt, hogy tegyen ki­vételt. Megmagyarázta, hogy a gyűrű különös ér­téket jelent számára, mert egyetlen emlék szegény édesanyjától. — Nagyon sajnálom, de a lap ilyen hirdetéseket nem közölhet — mondta az újságíró. — Megpróbálok azért segíteni. Felhívom a rendőrség találttárgyak cxsztályát és a szerkesztő­ség nevében megkérem őket, hogy tegyenek meg mindent a gyűrű felkutatá­sára. (Folytatjuk) ezekkel föltétlenül rendel­keznek a végzett hallgatók. És még sok mást említhet­nék. A talaj fizikai tulaj­donságainak vizsgálatát például, vagy a motorok működését meghatározó jelleggörbék kiértékelését. A műszaki és adminisztrá­ciós munkák elsajátítása szintén elengedhetetlen kö­vetelmény. Ismerniök kell az erőgépek karbantartá­sát, javítását. Jártasnak kell lenniök az erőgépek szerelésében. — Az iskola nevében a „növénytermesztő-állatte­nyésztő” szó is szerepel... — Igen, ilyen szak is in­dul. Az itt végzett hallga­tók beosztott mezőgazdász­ként, állattenyésztőként, brigádvezetőként helyez­kedhetnek el. — A képzés idejéről és formájáról hallhatnánk va­lamit? — Négy év a képzés ide­je, heti öt napon át elmé­leti és egy nap gyakorlati foglalkozással. A gyakorla­ti oktatás tanműhelyekben, gyakorlóterületen és üze­mekben történik. — Kik jelentkezhetnek felvételre? — Elsősorban a nyolc ál­talánost végzett fiatalok, 17 éves koruk betöltése előtt. Kétéves mezőgazda- sági gyakorlattal rendelke­zők levelező tagozatunkon tanulhatnak. Jelentkezhet­nek továbbá mezőgazdasá­gi szakmunkásképző-iskolát végzettek és más iskolák­ban érettségizettek is. Ez utóbbiaknak csak szaktár­gyakból kell vizsgázniuk. Balogh József •rósban és községben lénye­gesen csökkentették , a könyvbeszerzési keretet. Míg 1967-ben 2176 995 fo­rintot fordítottak megyénk­ben új könyvek beszerzésé­re, addig 1968-ban ez az összeg 1769 985 forintra csökkent. Különösen a ba­jai járásban feltűnő ez a csökkenés, megközelíti a 100 ezer forintot. Egyedül a megyei könyvtárnál mu­tat emelkedést a beszerzé­sekre fordított összeg — felügyeleti szervek jóvoltá­ból. Megyénk könyvtárainak állománya az elmúlt esz­tendőben 889 ezer kötetre emelkedett, az egy lakosra jutó könyvátlag 1,58. A la­kosság 20.58 százaléka — 114 201 felnőtt és gyermek — rendszeres olvasója a könyv­táraknak. Az olvasólét­szám növekedés különösen a kecskeméti, kiskunfélegy­házi és kiskunhalasi járá­sokban jelentős. A bajai és kiskőrösi járásokban nagy­részt a könyvbeszerzési ke­ret csökkenésének tulajdo­nítható az olvasók lemor­zsolódása. Még egy érdekes szám­adat: tavaly megyénk könyvtáraiban 3 millió 370 ezer könyvet kölcsönöztek ki, ebből 210 ezer az üze­mi könyvtárakra esik. Tavaly 4-gyel gyarapo­dott a kölcsönzőhelyek szá­ma. 1968-ban 1509 előadást tartottak a könyvtárak a megye területén, ebből 981 a tanyavilágnak jutott a művelődési autók program­jának keretében. kent kétszer egy-egy órát törekvés az, hogy az egyes fel!öregnek “ÄwÄk m‘Ärt'?e- egyelore a Toldiból. Szere-nek képernyőre, a tv fizette CU1L EZBEDES KÉMREGÉNY — Fordította: Szántó András Színházi közvetítés: csak a 20. elóadás után Minden ötödik lakos rendszeres olvasó

Next

/
Thumbnails
Contents