Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

1989. Január 10. péntek' S. oldal Családanyák brigádja Az üvegfalú Irodácska a hosszú műhelycsarnok kö­zepetáján van. Innen rá­látni az üde pasztellszínű gépek sorára, a mellettük, közöttük sürgölődő munká­sokra. De ugyanúgy raj­tunk az ő szemük is, mi­közben Farkasinszky Ist­vánnal, a Kecskeméti Re­szelőgyár szb-titkárával ró­luk beszélgetünk ... Pon­tosabban a munkabrigá­dokról, még közelebbről a szocialista brigádokról. Ne gondolja azonban sen­ki, hogy valami rideg „el­lenőrző” kalitkának tekin­tik az emberek ezt a kis helyiséget. Be-bemosolyog- nak, a huncutkás szem- mozgásukból, nem hallha­tó, csak „látható” megjegy­zéseiből sejteni: olyasmire gondolhatnak, hogy — „No, megjött az első kiküldött.” Sok fiatal arcot látni, s akármerre tekintünk, egy- egy vidám csoport Jelzi, hogy jó hangulatban, nyu­godtan dolgoznak. Ne sok, de az igazi legyen Huszonhárom brigád van az üzemben — 174 munkást fognak össze —, s közülük 4 viseli a szocialista cí­met. Mégpedig: az Egyet­értés (meó), a Koltói An­na (vágó), az Egyetértés (köszörűs) brigád már há­romszorosan, a Petőfi pe­dig először. — Nem az volt a célunk, hogy — mondjuk — 15 szocialista brigáddal büsz­kélkedjünk „papíron” — jegyzi meg az szb-titkár —, s ha közelebbről meg­nézzük, a sokból kettő az igazán szocialista... Ez a négy bármikor állja a vizs­gát. A követelmények, a vállalások betartását na­gyon komolyan vesszük. Például: Amikor az Egyet­értés brigád először aspi­rált a szocialista címre, egyetlen igazolatlan munkanap miatt kiesett a versenyből. Másik évben újra kezdte. Ugyanilyenek a követel­mények minden vállalást illetően. Hogy milyen ered­ménnyel járt a „kulcsem­berek” — így nevezi a szo­cialista brigádtagokat Far­kasinszky elvtárs — követ­kezetessége, fegyelme? Még két évvel ezelőtt 50—60 igazolatlan munkanap gyűlt fel havonta a gyár­ban — ma már csupán 5—6. Ugyanígy szinte az egész üzemet magával húzta a szocialista brigádok kezde­ményezte 5 perces mozga­lom: már kezdés előtt 5 perccel a munkahelyen ta­láljuk az embereket. — Azok meg tudják csi­nálni — mi talán nem? — Ez és hasonló megjegyzé­sek híven kifejezik, ho­gyan terjed a jó példa. Nem lehet félrenézni! Igen, ez a közepe a ter­meléssel kapcsolatos vál­lalásoknak. Pár éve még sok kifogásolható áru ke­rült ki az Egyetértés (meó) brigád kezéből és a resze- lők csomagolásánál is dif­ferenciák adódtak. Meg kell nézni pontosságukat ma! Pedig van ám mit meózni: egy-egy brigád- tagra naponta 5—6 ezer re­szelő minősitése esik. Vagy vegyük a hasonló nevű — köszörűs — brigá­dot. Ezelőtt sok szó érte házuk elejét amiatt, hogy keményedések, elszínező­dések miatt — figyelmet­lenebb munka következ­ménye — romlot, kezük alatt az anyag... Elgon­dolhatjuk, milyen válto­zást hozott az önmagukkal szemben támasztott igé­nyesség, hiszen harmadszor lette ők is „szocialisták”. S ha csak egy pontjában teljesületlen egy brigád vállalása — elesnek a cím­től... És milyen mérvű igénybevételnek vannak ki­téve fizikailag, idegileg a koncentrált figyelem kö­vetkeztében! Egy embernek 8—900 reszelőt kell köszö­rülnie műszakonként. Mosoly és tűreszelő... A vágóműhely egyik ne­gyedében, dróthálóval vé­dett részen fehér pettyes, piros kendős munkásnők ülnek speciális gépeik mel­lett A kék munkaköpenyes asszonykák — lányok — közül nyolcán a Koltói An­na szocialista brigád tag­jai. Kezük ügyesen, köny- nyedén vezeti a gép mozgó része alatt az ezüst színű reszelőket. Szemük a szer­számon, hiszen nekik fájna legjobban, ha a meós árgus tekintete hibás „fo­gat” szúrna ki a reszelőn. — Márpedig iszonyú Jó szemük van — állítja mo- solyos elismeréssel a filig­rán termetű fiatal brigád- | vezető. Gombos Sándorné —, észreveszik a tűreszelőn is — igen vékony, finom kidolgozású kis szerszám —, ha a 10 milliméterekre eső sok fogazatból egy pi- curka is beteg. Elképzelhető, milyen lel­kiismeretesen dolgozik ez a brigád, ha 1965 óta soro­zatosan érdemes lett a szo­cialista cím e!... Pedig valamennyien családanyák. A nyolc közül kettőnek van csak egy-egy gyereke, a többinek kettő-három. Külön „meg kell fogózni”, mikor kiderül, hogy a ked­ves kis brigádvezetőnek már katonafia is van. — Pedig így van, bi­zony, bizony — mondja kis pirulással. Pár percet tartózkodtunk mindössze a nagy gépzú- gásos műhelyben, de szinte családias hangulat fogott el bennünket. Az ab’akok ragyogó tiszták, rajtuk szí­nes függönyök, és gondo­zott virágok, zöldnövények üde formáin akad meg a szem. Legiobb eoyütt Milyen jó innen nézni a sűrű hóesést. A szép, kulturált környe­zet. kiálakítása vállalásaik fontos része. Amikor a bri­gádtagok fotóival beveze­tett naplóoldalakat forgat­juk, s egy-egy szövegrészen jobban megkapaszkodik a szemünk mindjobban ke­rülgeti a melegség szivün­ket. Ez a nyolc asszony, aki az üzemben is két mű­szakban teljesíti köte'essé- gét, s derekasan helytáll odahaza is, milyen színes­sé tudta alakítani a közös­ségi életet... Fényképek, rajzos-tréfás meghívók, 2gy.egy kirándulás, vidám vacsora, látogatás, mozi-, színházé1 őadás seregnyi emléke bizonyítja: (ahogy a brigádvezető is megfo­galmazza) — összeforrott kis kollektíva ez. Álljon itt a nevük is, a többi hété: Szabadi Gyu’áné, Kiss József né, Borbás Sán­dorné, Záhony Tibomé, Nemes Miklósné, Juhász József né, Csonka Kálmán­ná és Farkas Istvánná. Minden fontosat együtt csinálnak, ök rendeztek felejthetetlen névadó ün­nepséget a most szülési szabadságon levő Farkas Istvánná gyermekének... Együtt látogattak el Sze­gedre, az ottani gyáregység egyik szocialista brigádjá­hoz ... Együtt élvezték a kitűnő hangulatot, amikor az Alföldi Pincegazdaság vendégei voltak... Együtt határozták el legutóbb, hogy egy-egy vasárnapi megven- dégelésre „felfogadnak” egy állami gondozott kis­gyereket ... Együtt örül­nek a 44 órás munkahét­nek. melynek premierje e hó 11-én, szombaton lesz... — Már nagyon-nagyon készülünk rá! — mondja örvendőn, csillogó szemmel Gombos Sándorné. — Mi­lyen jó lesz ... Szabad va­sárnapunk lesz. Szórakozni is mehetünk... Beszél­getni is többet tudunk a családdal... Tóth István Amerikai ének-zenetanárok Kecskeméten Amerikai ének-zenetaná­rok érkeztek január 9-én a Kodály Zoltán Iskolába, 3 havi szakmai gyakorlatra. A pedagóguscsoport tagjai, akik már szeptember óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kodály-tanfolya- mának hallgatói, az USA kü­lönféle államaiból érkeztek. Céljuk, a világhírű Kodály- módszer tanulmányozása. A kecskeméti iskolában taní­tási órákat látogatnak és pedagógia elemzések útján ismerkednek az ének-zenei nevelés személyiségformáló hatásával. 20 ezer sertés! hizlaltak Jelentősen fejlődik az idén Mélykút két termelő­szövetkezetének sertéshiz­lalási tevékenysége. Az Üj Élet Tsz-ben márciusban fejeződik be egy 15 ezer férőhelyes sertéstelep épí­tése, a Béke Termelőszö­vetkezetben pedig március­ban kezdik építeni azt az 5 ezer férőhelyes telepet, amelyet szintén az idén „népesítenek be”. Hegesztők A tsz-demokrácia próbaköve FŐKÖNYVELŐ idegesí­raktárbari tíz vagon búza hiányát el lehet könyvel­vizor sem találja meg nyomát. De a raktárból egy vagon búzát hazavin­ni úgy. hogy a falu észre madás elkészítése, hogy ez ^eulf TvoU péT- a folyamat végül a követ- "etet‘enJ A^ra 'f ,pei kező év tervének megalko- da- ho^ egy termeloszo­most a termelőszövetkeze­tek belső életében. Az új esztendővel meginduló lel­tározást követi a zárszá­tásában csúcsosodjék ki. Sok lesz a szakmunka ebben a tevékenységben. Az egyes műveleteket ren- . , , deletek szabályozzák, nem- A ‘ vetkezetet karriervágyó ve­zetők esztelen beruházá­sokba hajszoltak. A papír ezeket az irreális terveket egyszerű emberek azonban kivétel nélkül mindenütt előre szóltak: ebből baj lesz. Lett is. és ha a józan , , . . . észre hallgatnak, a bajt ei­A szakmunka idegfe- kerülhették volna. egyszer túlságosan bonyo­lult, kevesek számára ért­hető jogászi nyelven meg­fogalmazott szabályok. szültséggel terhes napjai ban, heteiben túlságosan kézzelfoghatóan kísért a veszély, hogy a szakembe­rek ezt az egész folyama­tot szakkérdésnek tekint­SZÁMOS közös gazdaság ha a tag vezetője azt állítja: termelőszövetkezeti bármily apró közreműkö­sék. Szakmai leckének és déssel. bármily kicsi rész­semmi többnek. Olyan fel- létkérdésekre irányuló ta- adatnak. amihez az egy- nácsokkal részt vesz egy szerű ember úgysem ért, mérleg elkészítésében, egy tehát jobb. ha távol ma- terv kidolgozásában, akkor rád az egész folyamattól. Szépen elkártyázgat oda­azt jobban magáénak is érzi. És a saját gyerekét haza. nem zavarja laikus másként, nagyobb szeretet­nyűgösködésével a szak­embereket, hanem megvár­tel és türelemmel bírálja az ember. Akkor ha nem ja, amíg egy szépen elő- is lesz olyan csodálatos s készített, kimunkált anya- végeredmény, azt mondja: got a közgyűlésen majd mi terveztük, mi hajtot- eléje terjesztenek. Akkor tűk végre, hát ennyi az aztán véleményt mondhat, eredmény. De ha ugyanazt sőt az se fontos, legiobb, ha szépen szavazásra nyújt­a tervet, kívülről tották a nyakába. akasz­akkor ja kezét és elfogadja az idegenként néz rá és ide­genként követelődrik. Mun­kaegységenként 30 forint­nak is Brill, ha azt sa^át­előterjesztést. mondom, kézenfekvő. sőt csábító ez a logika, jának tekinti. !* mo­Látszólag még az is alátá- rog. ha nem érez belső kap- masztja. hogy egész sor új cso’atot annak m?g*erve- intézkedés minél szabadabb zésével, megtermeléséve1 és kezet akar adni a vezetők- elszámolásával. Ha pedig nek a szakmai vezetéshez, idegenné tesszük a tagot. A logikának azonban van akkor az a vezetőn, a czak- ’égalább két bökkenője. Tény, hogy az egyszerű ember, sokszor nem képes megfej­teni a jogászi nyelvezetet és azzal sincs tisztában, tehát elvégzésre a követ- hoey milyen technikával kező hetekben, de ez az kell lezárni, összesíteni a eeész folyamat nem szak­számlákat. A tsz-tagnak vl- kérdés. A közösségi é'et szont van józan esze. ami e yik legfontosabb kérdé- minden szakmunkában nél- se ez és ezzel pérhuzamo- HPözhete+’en. Elnézést ha san a tsz-demokrácia eevik emberen követelődzik és amikor hibáztat őt fogja a szövetkezeti tag hibáztatni. SOK «17 a vvrvr \ vár ’egfontosabb durva pé’dákat mondok Számos bírósági tárgy a1 ás Ennek megfelelően faoasztalata alánján állí- kezelni! tóm, ugyanis, hogy egy próbaköve, kell F. B. A Lajosmizsei Vízgépé­szeti Vállalat az ország minden részébe szállít víz­műberendezéseket. A ké­pünkön látható hegesztő­pár a Szolnoki Cukorgyár részére készülő vizvissza- nyerő berendezés nagy át­mérőjű csővezetékét he­geszt!. Körvarratot készíte­nek, miközben a harmadik munkás csörlő segítségével lassan forgatja a csövet a hegesztők „keze alá”. (Pásztor Zoltán felvétele) Tuilomáoyo? kutatás Lengyelországban Lengyelországban ha­vonta csaknem egymilli- árd zlotyt fordítanak tu­dományos kutatásra. Ez az összeg a következőkép­pen oszlik meg: kb. 16 százalék jut az alapkuta­tásokra, kb. 34 százalék az alkalmazott kutatásokra és kb. 50 százalék a műsza­ki-fejlesztési kutatásokra. A kutatómunkára fordí­tott összegek mintegy 60 százalékát az ipar kapja. 18 százaikét a mezőgaz­daság és 12 százalékát az építőipar. Elmondja: Kőmíves Kelemen Mióta hirét vet­tem Kőlhíves Kele­men építőipari dol­gozó súlyos tragé­diájának, nem ha­fej lett, nem értette meg mindjárt a dolog népgazdasági jött az az átkozott lesz meg a pénz, ak- tiltakozni *“«■»» ae hit akkor még nem volt új mseha­meló. kezdtük húzni a fa- ver hazulról. De lat, észrevettük, hát erre — mint hogy a malter nem íj. , .... nizmus, a tervszá­múja - nem került mokat központi,ag gyott nyugodni az fog semmit. Amit sor, részint mert a . ... ,» M . , ügy. Elhatároztam, raktunk délig, le- fal meglett, részint , t, csjnáini De mert “IfZOny be azt a várat "még ma is megnézheti bárki. — Keserűen legy'ntett — Hiá­nyoméra járok az omlott estére, amit esetnek, kikutatom viszont raktunk es- lett falazva tig, az meg leom­lott reggelre. A vé­a mozgatórugóit. Kőmíves Kele­— Borzasztó... — No jó, de kép­Bejelen tettük a ha tam egy pohár sör- dolgot a vezetőség- jön a népi ellenőr­re. menre egy italbolt gin már nem is rak- zelje azt, milyen . méeis csak ne­pultjánál találtam tűk, csak leomlott.. borzasztó lett volna, . ’ , tt h . h rá, legott meghív- — Bejelentettük a ha a nyakunkra lőle Hopv mjt (pr_ meltünk, az később már nem érdekelt senkit. Csak azt hányták a szemem­re, hogy hibát kö­, .,, • , vettem el. De hát, engem. Azt mond- jobb minőségű ko- hogy nem igyekez- ke(jves uram ki ják rólam: lelket- tőanyagot. Nincs rá tem volna megér- nem követ e) kibát? — Nézze — kezdte kérem tu­dom, hogy maga is, Mondtuk, hogy ak má.jk is elitéinek kor importáljanak nek, de az csak zés... Mindeneset­annyit szólt: a mai- re nem vethetik a tér olyan, amilyen, szememre, hogy durván bántam az asszonnyal, vagy len vagyok, felál- devizakeret, felel- tetni vele a dolgot. Qsak az' akj doztam a felesége- ték. Találjunk ki Amint írva is va- dolgozik ’ A r“^z met, meg hasonlók, valami új technoló- gyón, szépen behív- ,, De mit tehettem? giát, fenyegetőztek, tam az irodára, le- y s “IS ala°­— Volt egy jó brigádunk. Tizen- ketten voltunk, szé- ugrik a nyereségré­pen dolgoztunk, tisztességesen is ke­restünk, a kollek- ív szellemmel sem volt semmi baj, együtt jártunk mo­ziba, színházba, tut­imért ha nem lesz ültettem és emberi za*a va§y°k en ke- meg a teljesítmény, hangon meamagya- rern- Drága jó fele- •áz*am neki: ségem mindig azt „Most szépen meg- hajtogatta: Kele­fogunk bedobunk a men, Kelemen, egy- tűzbe SZer még be’eke­A te gyenge ham- veredsz valamibe . mészbe ”n * És lássa a vé*én ö keveredett bele... ^sedés. Márpedig eEg szép summára izámíthatunk: fél véka ezüstre, fél véka aranyra. — Tudtam, hogy valamit ki kell ötöl­— Persze az asz­ballmeccsre. Aztán ni, mert ha nem szony nem volt elég (nova)

Next

/
Thumbnails
Contents