Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

1969. Január 7. kedd 3. oldal Ma kezdik a műhelybizottságok válasz­tását a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat építés- vezetőségeinél. Az elmúlt évi 12-vel szemben az idén 18 bizottságot választanak, s ennek lebonyoliiását feb­ruár 22-én fejezik be. A műhelybizottságok igen nagy segítséget jelentenek a vállalat szakszervezeti bizottságának. Hordót a káposztának Az idén új üzemág in­dult a MÉK kecskeméti telepén. Egy raktárból át­alakított helyiségben ubor­kát, paprikát és káposztát fűszereznek, raknak hor­dókba és készítenek elő 5—6 hetes savanyodásra. E cikkek közül különösen a káposzta keresett, és so­kat segített a megye ellá­tásán az a 12 vagonnyi, amit a MÉK-nél eddig ké­szítettek, és saját boltjaik­ban forgalomba hoztak. Koncz Istvánná, brigád­vezető tájékoztatása sze­rint jövőre körülbelül 400 ezer forintos beruházással korszerűsítik az üzemrészt, s növelik a létszámot is. Ha figyelembe vesszük, hogy 1969-re több termelő- szövetkezet is hasonló cé­lú segédüzemet kíván in­dítani, akkor valószínű, hogy jövőre nem lesz hiány savanyúkáposztából.' Eltűnt százezer birka Ameddig a szem ellát, kopár, szikes mező, hamisítat­lan alföldi róna. A távolban gémeskút, kis torony. Gyen­gébb tehetségű, ámde rutinos tájképfestők előszeretettel választanak effajta témákat, hiszen a néhány jellegzetes vonal hangulatot teremt. A pusztai romantikát egy vala­mi zavarja. Sehol nem látunk legelésző birkanyájat és szamarán ülő juhászt. A tájképfestőket ez a körülmény persze nem akadályozza, képzelőerejük többnyire jól működik. A valóságot azonban nem az ö ecsetvonásaik vázolják, szigorú statisztika, precíz számítások, egy­értelmű adatok. Ezek pedig azt mutatják, hogy a jel­legzetes pusztai vidéken, Kunszentmiklós környékén, a megye egyik legrégibb hagyományos juhtenyésztő körzetében alaposan megcsappant a birkaállomány. A közös gazdaságokban Ügy van pontosan, ahogy a alig 12 ezer juhot találunk, statisztikában. Terület van, Pedig a felszabadulás előtt a birka keresett cikk, mégis 30 ezernél is több birka alig haladunk előre, nehe- volt a környéken és a lege- zen fejlődik a juhászat, lók területe azóta itt nem Hogy miért? Több oka is sokat zsugorodott. Ma is van ennek. A jelenlegi ár­van 10 ezer holdnyi, ame- viszonyok mellett egy birka lyen legalább 30 ezer juhot egy évben 300 forint hasz- tarthatnánk. not tud hozni, átlagosan. Talán az értékesítéssel Kis szám, ez ahhoz, gon- van probléma? Aligha mert oljak 6oka"> hogy erde~ a birkából minden n lyi- P1€SJe,gy€n foglalkozni ve­séget és minőséget expor- aI<í>atl kls ®za™’ d® tálni tudunk. Miért fejlő- elgondolkoztato. A birkát dött hát vissza a juhászat, iV „„ miért van félig-meddig par­lagon ez a 10 ezer hold? m A káposztát 500 literes hordókban savanyítják, majd egyhektós edényekben kerül a boltokba. Kenderesi La­jos, a telep dolgozója megelőző karbantartást végez a kisebb űrméretű, szállító edényeken. is többnyire elhanyagolt, XVIII. századi körülmények között tartják. Szerfás is- A kérdéssel két illeté- tálló, kézi fejés, kevés ab- kest kerestünk fel. El- rak, sovány legelő. A juhte- sőkénj a megyei állat- nyésztés ma is csak tartás, tenyésztési felügyelőség Elsősorban szakemberek szakembere Lakatos kellenének, aztán istálló, István válaszolt. Sápi fejés és korszerű ta­„ , .. ... karmányozás. A mostani — Ha csak a tízezer hold- ötéves tervidőszak végére roí„íe?,ne szo' ^ í®" 400 ezer fölé emeljük a me­gélőiről azonban több mint gyej állományt. Ezzel a le- 100 ezer birka hiányzik, hetőségek felét már kihasz- ________________________ náltuk. A mi erőfeszítése­ink óriási akadályba ütköz­nek, hiszen a megoldás csak komoly anyagi befek­tetéssel lehetséges. A jobb törzsállomány, a nagyobb telepek sok pénzbe kerül­nek. És a felfogást is meg kellene változtatni, misze­rint a juhászat csak mosto­hagyerek lehet. B eszélgettem egy másik illetékessel is. Selyem Zsigmond gyr korlati szakember, 9 éve tsz- elnök Kunszentmikló- son. Jól ismeri a gon­dokat, szívesen nyilat­kozik róla, — Szép, szép az elképze­lés, de hát nekünk szerfás hodályaink vannak, és egye­lőre nincs lehetőség, meg elfogadható terv se másmi­lyenre. Ez nagyjából orszá­gos viszonylatban így van. Az új gazdaságirányítási rendszerben méginkább meg kell gondolni a nagy beruházásokat. De — és ez is a mechanizmus elveihez tartozik —, jobban ki kel­lene használni a meglevő lehetőségeket. Száz-kétszáz holdas legelők vannak el­szigetelve, oda pedig a leg­olcsóbb hodályt sem tele­píthetjük. Nem adnak rá engedélyt a tanácsnál, mert nem majorközpont. Itt van például nálunk a Nagyrét. Miniszteri beleegyezésünk is van, a segélyt azonban nem kaphatjuk meg. Oda csak elhajtani lehet a jó­szágot, de 6—8 kilométeren keresztül terelni, nem éri meg. így vész el sorra sok értékes legelő. Korszerű viszonyokat rek­lamálnak? Jó volna, hogy­ne. A szerfás hodályokból zsírmentes, tiszta gyapjút tudunk átadni, ez a tiszta­ság bizonyos fokig a tartás következménye. Kényszer, ami egyáltalán nincs meg­fizetve. Ha 4 kilónyi gyap­jút adunk le birkánként, jó minőségben fizetnek érte 300 forintot. Ha ugyanez meleg helyen elzsírosodna, 6 kilót nyomna, és 420 fo­rintot kapnánk. Tejoltót nem lehet kapni, a helyszínen nem tudjuk feldolgozni a tejterméket. Mire beszállítjuk, főleg nyáron tönkre megy. Annyi segéd-, meg melléküzem- ág van jelenleg, amely a mezőgazdaságtól sokkal, de sokkal távolabb esik... A birkatej helyben való fel­dolgozását is elő kellene se­gíteni, míg nincs elég hűtő­kocsi. A juhász jövedelme is emelkedne, ezzel ösztö­nözve volna a tej hozam to­vábbi növelése. A maga­sabb fizetés pedig végül biztosan megoldaná e kiha­ló félben levő szakma után­pótlását is. Csak néhány példát mondtam el a lehetőségek közül, főleg azokat, ame­lyek különösebb befektetés nélkül is megvalósíthatók. Talán ezeken kellene kez­deni ... És szükség lenne mielőbb egy tanácskozásra gyakorlati szakemberek kö­zött, biztosan találnánk megoldást, az évek óta ká­tyúban levő ügy előmozdí­tására. Baranyi Pál Újult erővel A SZERVEZETI Szabály­zat értelmében kétévenként sorra kerülő pártvezetőség- választások előkészítése, le­bonyolítása alkalmával mindannyiszor megnövek­szik a párttagság aktivitása, felpezsdül, új lendületet kap a pártélet. A legutóbb lezajlott vezetőségválasztá­sok időszakáról ezúttal azt is elmondhatjuk: mind az előkészítése, mind maga az esemény felért politikai iskolával is! A megválasz­tott pártszervezeti és csúcs­szervi vezetőségeknek épp­úgy, mint valamennyi kom­munistának. Bizonyításként elegendő utalni csupán néhány tény­re: A jelölő bizottságokban tevékenykedő kommunisták a párttagságnak mintegy 95 százalékával beszélgettek. S a választás eredményes elő­készítését igazolja, hogy a jelölő bizottságok a párt káderpolitikai irányel­veihez igazodó — ja­vaslata döntő többség­ben a párttagság egyetérté­sével találkozott. A párttit­kári tisztségre javasoltak­nak például 95,6, a vezető­ségekbe javasoltaknak pe­dig 98 százalékát megvá­lasztották. A pártdemokrá­ciának, illetve a szavazá­sok titkosságának tulajdo­níthatóan és köszönhetően ugyanakkor a javasolt tit­károk 16,3, a vezetőségi tag jelölteknek pedig 25,7 szá­zalékát nem választották új­já. SOKATMONDÓ az a tény is — ami a vezetősé­gekben működő kommunis­ták politikai szilárdságát, fejlődését, s minden tekin­tetben a rátermettségüket bizonyítja —, hogy a cseré­lődés mértéke ezúttal jóval alacsonyabb volt, mint 1966-ban. S ez a tapasztalat annál jelentősebb, mivel az előkészítés időszakában a pártcsoport-értekezleteken, a jelölő bizottságokkal való beszélgetéseken éppúgy, mint a taggyűléseken na­gyon őszinte, bátor, kriti­kus volt a légkör. Minden egyes pártalap- szervezetben jegyzőkönyv, feljegyzés őrzi a beszámoló­kat követő élénk, nagyon tartalmas vitákban felvető­dött észrevételeket és még több javaslatot. S itt je­gyezzük meg: a taggyűlése. ken jelenlevők 17—28 szá­zaléka szólalt fel, a veze­tőség beszámolójával együtt gazdag útravalóval szolgált a további munkához. Az okos, felelősségteljes felszólalásokból mindenek­előtt leszűrhető volt: A me­gye kommunistái cselekvő­én, odaadással munkálkod­nak a IX. pártkongresszus határozatainak valóra váltá. sán, s nagy a szerepük ab­ban, hogy az ipari, mező- gazdasági üzemek, intézmé­nyek 6tb. különösebb zök­kenő nélkül tértek át, s birkóztak meg az új mecha­nizmus diktálta feladatok­kal. tol 1'UKAltKODfAK azonban az észrevételekkel sem. Több taggyűlésen szó­vá tették például, hogy az egyes vállalati központok vezetői nem biztosítják a kellő önállóságot a gyár­egységnek. Nem tűrték el­marasztaló megjegyzések nélkül, hogy a pártvezető­ség kritikátlanul, a saját véleményének hozzáfűzése nélkül elfogadta és a tag­gyűlés elé terjesztette a gazdaságvezetés beszámo­lóját. Sokan hallatták véle­ményüket az adott munka­hely gazdasági kérdéseiről, de nem volt kevés az olyan bírálat sem, amely gorom­baságuk, s a dolgozók vé- véleményének mellőzése miatt marasztalta el az egyes gazdasági vezetőket. Ne csak papíron, hanem a valóságban is működje­nek, valóban éljenek a pártcsoportok; legyenek az eddiginél is rendszereseb. bek az országos és .a helyi politikai-gazdasági kérdé­sekről szóló tájékoztatók; kerüljenek külön hozzáértő kommunsiták a szakszerve­zeti bizottságokba; nagyobb figyelmet a KISZ-re, az if­júság nevelésére, s hosszan lehetne sorolni még, meny­nyi hasznos javaslat, okos­jogos észrevétel elhangzott még a taggyűléseken. GAZDAG TEHAT az út­ravaló, amit az új pártve- zetősógek, s a pártszerve­zetek a további munkához kaptak, s aminek valóra váltásához — a pártcso­portok immár lezajlott új- jáválasztásán túl — sokféle területen és módon újult erővel hozzáfogtak. f&%mE A S«Sg> 11. Élmények, emberek IBUSZ-csoportunk tagjai Puskinéban Pál cár palotáját látogatják. Közben kivilágosodott, s ha nem is sütött ki a nap Leningrádban, szép idő volt. A mikrofonon meg­szólaló kellemes női hang azonban továbbra is csak arról számolt be, hogy Moszkvában áthatolhatat­lan köd van. Dr. Boskó József kecskeméti utas az­zal „vigasztalta” a .társasá­got, hogy a világ légi já­ratain többször előfordul, hogy napokig egy-egy re­pülőtéren rostokolnak az utasok az időjárás miatt. Boskó doktor és felesége egyébként valóságos világ­járók. Megfordultak már IBUSZ-társasutazás kere­tében Párizsban. Kairóban, Pekingben, Tuniszban, hogy csak a legérdekeseb- beket említsem. Ez volt a ha*ocl;k külföldi útjuk. Mint elmondták, gondosan felkészülnek minden tár­sasutazásra. Előre tanul­mányozzák az úticélt ké­pező városokra vonatkozó irodalmat, s így még na­gyobb élvezettel gyönyör­ködhetnek a látnivalókban. Így történt ez Leningárd- ban is. Szalonnás Mihály, a bács­almási Petőfi Tsz elnöke is szenvedélyes IBUSZ- utas. Járt már Romániá­ban, Jugoszláviában. Cseh­szlovákiában, Bulgáriában, most már ő is a „haladó utasok” családjába lépve jött el Leningrádba. — Sokat hallottam és olvastam erről a történel­mi levegőjű városról — mondta. — Leningrád azonban felülmúl minden várakozást. Igen kedves élményem volt még, hogy találkozhattam egy szovjet tiszt barátommal, aki ko­rábban Baján szolgált. — Erdély, NDK, Len­gyelország, Moszkva után már csak Leningrád követ­kezhetett — mondta dr. Vermes Jakab dunavecsei ügyvéd. Legnagyobb élmé­nyem? Rendkívül nagy ha­tással volt rám, hogy ab­ban a teremben is tartóz kodhattam a Szmolnijban ahol Lenin kikiáltotta a szovjet hatalmat. Ezenkí vül voltam a Barátság Há zában, ahol a KMP meg alakulásának 50. évforduló ját ünnepelték, s az itt ta nuló magyar diákok adtai műsort. Találkoztam egy itt tanuló dunavecsei egyetemistával, Hegyi Zol­tán negyedéves mérnök­hallgatóval és egy kun- szentmiklósi kislánnyal Örsi Piroskával, aki oro= nyelvszakon képezi magát Nem mindennapi élmé­nye volt a kiskunhalasi Szekulesz Károlynak, aki­nek elektromérnök fia Moszkvában van tanulmá­nyi úton. Jutalomból le- ningrádi kirándulásra hoz­ták társaival együtt és itt véletlenül összetalálkozott az apa és a fia. — Leningrádről nem ol­vasni kell, hanem meg kell nézni. — mondta Szé­kely Andor, aki Bácsalmás­ról csatlakozott a csoport­hoz. Landesz Lajos Bajá­ról jött utas pedig szinte minden idejét az Ermi- tázsban töltötte. Mint minden családban, közöttünk is voltak kivéte­lek. Koroknai litvánná, raktári csoportvezetőnő ás Pusztai Jánosné; üzemi portás a Nagykőrösi Kon­zervgyár dolgozói először voltak külföldön. A gyár vezetősége jutalomból küldte ki őket, fedezve az IBUSZ-út költségeit. Talán ők fejezték ki legtalálób­ban az úti élményeket, amikor azt mondták: ne­héz elmondani szavakkal mindazt a nagyszerűt és szépet, amit ebben a vá­rosban láttunk. (Folytatjuk.) Nagy Ottó Ezt a megújult erőt még csak hatványozzák a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának félévszázados jubileumáról való méltó megemlékezések éppúgy, mint a közelgő újabb jeles évfordulókra: a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50., s a fel- szabadulásunk 25. évfordu­lója köszöntésére — tartal­mas politikai-gazdasági munkával, szocialista ter­melési versennyel — való készülődés. Az iránytűt e munkához változatlanul az MSZMP IX. kongresszusának hatá­rozatai jelentik, s az ezek szellemében fogalmazott ve­zetőségválasztó taggyűlési javaslatok, észrevételek. A megye pártalapszervezetei többségében — nagyon he­lyesen —, külön összeállí­tott munkaprogramban tart­ják ezeket számon. A párt­tagság pedig — amellett, hogy cselekvő részt kér, vállal e program valóra vál­tásából — elvárja, hogy a vezetőség az elvégzett mun. káról időről-időre beszá­moljon a taggyűlésnek. P. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents