Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

Fekete kéz Nem rémtörténet a té­mám, de azért elég ré­mes. Fekete kéz — a tu­lajdon két kezünk, az ét­termek, vendéglők, biszt­rók, kosztosaié. Tapaszta­lataink szerint, ha a jám­bor utas betér valahová megebédelni, csak a leg­ritkább esetben van mód. ja arra, hogy kezet mos­son. Nem vagyok túlzottan finnyás, de megvallom, inkább nem eszem, ha az egész délelőtti utazgatás, kézfogások és kilincsmar- kolászások után nem mos­hatok kezet, amikor asztal, hoz ülök. De akár finy- nvás valaki, akár nem, <pp eleget hallani, olvas­ni róla az egészségügyi előadásokon és cikkekben, hogy mennyi veszélynek teszi ki magát az ember ezzel. A puszta bosszankodás zonban mit sem ér, jól idom. Nem is terhelném z olvasót „fekete kéz” alandjaimmal, ha nem térek be a minap véletle­nül Kalocsán az autóbusz- állomás melletti étterem­be. Első utam a mosdóba vezetett, s látom, hogy víz ugyan van, de se szappan, se törülköző. Szólok a fel­szolgálónak, hogy pana­szom van. Mi lehet az, nézett nagyot, mivelhogy még nem ittam, nem et­tem. Mondom kezet sze­retnék mosni. Az már igazán ne okozzon gondot, feleli, ezzel indul is ki­felé, s int, hogy köves­sem. Fél perc múlva ott áll előttem, kezében szap­pan, karján törülköző. Hát így. Forró hálát ércz cm ekkora figyelmes­ség láttán, s megfogadtam, hogy Kalocsán ezután min­dig ide térek be ebédel­ni. Az persze magánügy, frogy é n hol fogok ebé­delni, ha Kalocsán járok. Az már azonban nem, hogy másutt is okulhatná­lak a példából. Ha nem nerik kint hagyni a tö- -ülközőt és a szappant, attól féltükben, hogy el­lopják —, sajnos ettől nem ok nélkül félnek — tegyék azért lehetővé, hogy kezet nosson a vendég. Nem isekéiy fáradtság persze mindenki miatt külön szappanért, törülközőért szaladgálni az irodába, de megéri. Ahol figyelmes a kiszolgálás, növekszik a forgalom. S előbb-utóbb talán még rendre, tiszta­ságra is szokunk, mi ven­dégek, M. U Húsz év Hálva A rajzoló bolondos ötlete Bimey Lettiek rajzoló­nak bolondos ötlete tá­madt A Ladies Home Journal című képeslap ré­szére képzeletbeli rajzot készített arról, milyen lesz húsz év múlva néhány mai világhírű nő. Balról jobb­ra: Linda, Johnson elnök lánya ilyen lesz 45 éves korában. Jacqueline Onas- sis 60 éves korában. Grace Kelly monacói hercegnő 60 éves korában. A 4. kép az 55 éves Sophia Lorent, az 5. az 57 éves Elisabeth Taylort ábrázolja. Hogy jók-e a rajzok? Majd 20 év múlva kiderül. 1969: a gyermeki jogok éve Az idén lesz tíz éve an­nak, hogy az ENSZ köz­gyűlése elfogadta a világ- szervezet egyik jelentős alapokmányát, a gyerme­kek jogairól szóló nyilat­kozatot. A 10. évforduló alkalmából a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség égisze alatt tevékenykedő gyermekmozgalmak nem­zetközi szerve — a CIMEA — az 1969-es esztendőt a gyermeki jogok évének nyilvánította. A szervezet elnöksége a közelmúltban Berlinben, az NDK fővárosában tartott kibővített ülésén felhívást fogadott el. A felhívás a Porszívó mindenes Iskolák, parkírozóhelyek, sportpályák, pályaudvarok, repülőterek, áruházak és ipari üzemek gyors takarí­tására készült az Amcrí- can-Lincoln legújabb óriás porszívója. Könnyedén gyűjtőzsákjába szippantja a szétszórt konzervdobozo­kat, üres üvegeket, újság­lapokat és más hulladéko­kat. Kis benzinmotor mű­ködteti. A gyújtőzsákokon elhelyezett villámzár meg­könnyíti a zsák kiürítését. szülőkhöz, az ifjúsági ve­zetőkhöz és a pedagógusok­hoz fordul, hogy az új esz­tendőben szerte a világon vessék latba minden ere­jüket, a gyermekek jogai­nak érvényesítéséért és védelméért. Egyben felké­ri a haladó tudósokat, mű­vészeket, írókat, törvény­hozókat és publicistákat: nemzetközi tekintélyükkel lépjenek fel a gyermeke­ket több helyütt még súj­tó társadalmi igazságtalan­ságok felszámolásáért. A felhívás arra szólítja a vi­lág közvéleményét, hogy még fokozottabban nyújt­son segítséget a vietnami gyermekeknek. A CIMEA elhatározta azt is, hogy ebben az év­ben megrendezi a gyerme­kek jogaival foglalkozó I. nemzetközi konferenciát, továbbá központi úttörőtá­bort szervez a vietnami nép iránti szolidaritás je­gyében. cnvjiasma Az algyői 168-as kútból már a harmadik hete sza­kadatlanul vastag sugárban amelyet y hete fel a lángok. A felzúduló olaj­áradatot gátak közé szorí­tották, s most azzal küzde­nek, hogy a hidegben gyor­san dermedő fekete masz- szát eltávolítsák a kút kör­nyékéről, mert akadályozza a kitörés elzárását. Egy nap alatt 2600 köbméter sűrű masszától szabadították meg a kút környékét így köny- nyebben hozzáférhettek - a betonaknában levő kútfej­hez, amelyről megállapítot­ták, hogy épségben maradt s a csavarok és más akadá­lyok eltávolítása után elhe­lyezhető rajta az új elzáró szerkezet Az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt szakembereinek irányításá­val a speciális mentőbrigád megkísérli a zárószerkezet elhelyezését, illetve a kitö­rés elfojtását Mire felszállt a kod I. A gép nem indul Bács-Kiskun megyeiek az Auróra cirkálón. A leningrádi repülőtér hangosbemondója már harmadszor közölte, hogy a Moszkvába induló gép még mindig nem szállhat fel a szovjet fővárost borító sű­rű köd miatt, A légikikötő várótermében harminc ma­gyar utas — jórészt kecs­keméti — beszélgetett. Az órámra néztem: reggel ne­gyed tíz. Otthon délelőttöt mondanánk, de itt még sö­tétség borítja a repülőte­ret. égnek a lámpák. A fe­hér éjszakák városában ilyenkor december tálán, "agyon rövidek a nappa­lok. Hallgatom az útitarsak szavait — nem unatkoz­nak. A látottak lenyűgöző szé"cőgét ecsetelték, egy­más szavába vágva. Eszem­be jutott az indulás. Már az IBUSZ-kísérő névsorol­vasása közben észrevettem, hogy a csoport tagjai nem először mennek külföldi társasutazásra. Aki Lenin- grádot választja úticélul, általában már a túristák „haladó” csoportjába tar­tozik. Mert hogy is kezdődik a rendszeres külföldre járás? Először a környező orszá­gokba mennek az IBUSZ- szal, majd Moszkvába lá­togatnak, s ezután ellen­állhatatlan vágyat éreznek meglátni Észak Velencéjét. Az utazóknak ebből a cso­portjából már nem bűvöl­nek senkit az ámháznk. Leningrád azonban — mint valami csodálatosan szép asszony — ezi. nem is tűr­né. Az év minden szaká­ban, a nap minden percé­ben olyan tud lenni, hogy nem lehet betelni vele. Milyen város Leningrád? Már sokan írtak róla. s aki itt- járt és mesélni kezd szépségeiről, nem fogy ki a szóból. Nincs szándé­komban részletes útleírást adni, hiszen ebben már többen megelőztek. Talán azzal sem mondok újat, ha azt állítom, hogy utcáit járva sokszor Budapestet juttatta eszembe. Csak va­lahogy tágasabbnak, színe­sebbnek éreztem. Mi taga­dás, az éníüetek szép pasz­tell színei merészebbek» HUMOR BABA MAMÁK Két kislány beszélget baba- gyerekeiről. „Időnként megszoptatja a ba­bát?” — kérdezi az egyik kis­lány a felnőttek negédes nyel­vén. „ö, persze!” — válaszol a másik kislány. „Csak ha na­gyon sietős a dolgom, akkor a férjem veszi át ezt a mun­kát”, MEGOLDJA — Látom, hogy erősen ko­paszodok Mondd, teszel vala­mit ez ellen? — Igen. barátom. Válók . ♦. — Tudod, hogy én már két* szer titkos menyasszony vol­tam? — mondja Ella barátnőd jének. — Az semmi, én már három­szor titokban nászúton is vol­tam. • — Ma este jól fogjuk érezni magunkat, drágám —• mondja a fiatalember kedvesének, ami­kor a szülői ház ajtajában üd­vözli őt. Három jegyem van a színházba. — De minek nekünk három! — Jegyzi meg a leány. —■ Mi sem egyszerűbb — egy a mamádé, egy a papádé, egy pedig a bátyádé. Kép szöveg nélkül. rfxvEB — Hallottad, hogy Manóinak a most született gyermeke fél­vér? — Igen, ezt sejtettem Is, hL. szén a férje valamilyen néger nőnek csapta a szelet. kérdés — Mondja, hisz maga az ál­mokban? — Persze. Képzelje, egyszer azt álmodtam hogy felébre­dek, és ez reggelre be Is tel­jesült. Energiahasznosítás. PÁRBESZÉD *“ Hogy végződött a tegnapi vitád a feleségeddel? — Barátom, mondhatom jől. A* utolsó sző mégis az enyém volt. — É. mH mondtál neki? — Bánom 1, én, vedd meg azt a kabátot, MEGGYŐZÉS A légikisasszony Így nyug­tatja a rettegő utast: — Ne nyugtalankodjék any. nyira asszonyom! Még soha­sem fordult elő, hogy egy re­pülőgép vissza ne tért volna a főidre. melegebbé, fiatalabbá te­szik ezt az északi várost, amelynek házait nem lepi be a korom, a füst. mert itt főleg gázzal fűtenek. Fiatal város Leningrád. alig 150 éves. Mégis em­lékmű, szinte minden ut­cája. épülete. A tervsze­rűség jellemezte építését alapításától kedzve. Ezt éreztem akkor, amikor a Nyevszkii Prosznekten iár- tam, amikor a Téli Palotát csodáltam, vagy amikor a Néván át a Péter Pál erő­döt néztem. Hagyományokban gazdag város, amely hősi forradal­mak és harcok emlékét őr­zi. Itt küzdöttek a cári el- nvomás ellen a dekabris­ták. forradalmárok vére hullt köveire 1905-ben. s 1917-ben itt dördültek el az Auróra ágvúi. A ki- lencszáz napos fasiszta ost­romból is evőztesen kerül­tek ki lakói. Nagy Ottó AZ ÉLET EGYETLEN ÖRÖME Nyögve a fájdalomtól egy férfi letelepedik egy padra. Sajnálkozó arccal közeledik hozzá egy járókelő: „Talán nincs jól?” „Nincs semmi bajom, de a cipőm két számmal kisebb a lábamnál.” „S miért vásárolt magának ilyen kis cipőt?” „Meg kell értenie engem uram! Unalmas a munkám, a feleségem megcsal, a legidő­sebb fiam adósságokat csinál, az anyósom pokollá teszi az életemet. Az egyetlen örömöm, ha esténként leveszem a cipő­met és felvehetem a papucso­mat ...” ÜREG ELMÉLET A tanító (aki tanítványainak a vérkeringésről tart előadást!: — Ugyebár, ha a fejemre állok, nagy mennyiségű vér ömlik a feiembe? — Igen is, tanító űr! — De mi történik akkor, hogyha a két lábamon áll"k? Miért ömlik akkor kevesebb vér a lábamba? — Mert a tanító úr lába nem üres! A REVIZOR Kondorai egyedül ül a válla­lat pénztárában. Egyszerre csak beront egy marcona alak. •'s mellének szegezi a revol­verét. — Jaj nekem! — kiáltja tiedten. de a következő nerc­ben észreveszi a rabló kezé­ben a pisztolyt, és megköny- nyebtv'iten fel'óhalt: — De megijesztett. Azt hit­tem, egy revizor. JO TANÁCS — Elsősorban a szívedre ügyeli — taná-sotts az ököl- .•fv'mak egy mérkőzés előtt az edzőie. — Nem kel! megiiedni — fe­nnie a versenyző. Azt nem ta. !5Ho el Ugvanis amint a szo- rítóha lének a szívem máris a torkomban dobog.

Next

/
Thumbnails
Contents