Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

1969. Január 29, nerd» 1 oldat Nagyobb megbecsülést érdemelnek A MINISZTERTANÁCS a múlt héten megvitatta a tsz-elnökök politikai, er­kölcsi és anyagi helyzetét. Ékre a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa el­nökének beszámolója alap­ján került sor. amit vi­szont az MSZMP Központi Bizottsága kezdeményezé­sére a pártszervek, ügyé­szek, s más illetékesek hosszabb időn át végzett felmérő munkája előzött meg. A kormány ülésén meg­állapítást nyert, hogy a tsz-elnökök sokrétű felada­tokat oldanak meg: Mi­közben hazánk mezőgazda- sági termelésének mintegy 70 százalékát szervezik, irá­nyítják, s községük társa­dalmi, politikai életében is jelentős szerepet játszanak. Túlnyomó többségük szak­mai és politikai képzettsége az utóbbi években számot­tevően növekedett, s ezért valamint egyéni magatar­tásáért a szövetkezeti gaz­dák bizalmát élvezi. Bizo­nyítja ezt a legutóbbi ve- zetőségválasztás is. mely­nek során titkosszavazás­sal a tagság a korábbi el­nökök többségére adta voksát. A TSZ-ELNÖKÖK azon­ban, tevékenységük jelen­tőségéhez és hasznosságá­hoz mérten, s amellett, hogy általában tisztességes a jövedelmük, nem mindig részesülnek kellő társadal­mi. valamint erkölcsi elis­merésben. Országosan pél­dául a legutóbbi négy év alatt a mintegy háromezer tsz-elnök közül csak 350 kapott kormánykitüntetést, jóllehet azt többen megér­demelték volna. Megállapította a kor­mányülés azt is, hogy aránylag sok tsz-elnök egészségét kezdte ki a bo­nyolult feladatuk megoldá­sával járó munka, ök na­ponta nem nyolc órán át. hanem hajnaltól késő estig dolgoznak, s alig-alig van lehetőségük, hogy megfele­lően kipihenjék fáradal­maikat Az egyik tsz-elnök például 18 év alatt — idő híján — mindössze kétszer tudott elmenni üdülni. MINDEZEK alapján a Minisztertanács felkérte az illetékes minisztériumokat hogy segítsék a TOT mun­káját s javasolta: A tsz- ekkel közvetlen kapcsolat­ban álló szervek tegyenek meg mindent az elnökök társadalmi elismerésének fokozása végett Ugyanak­kor gondoskodjanak to­vábbképzésükről. bizonyos mértékű tehermentesítésük — egyszersmind a szövet­kezeti demokrácia szélesí­tése — érdekében a tsz-ek ellenőrzési rendszerének fej­lesztéséről. nem utolsósor­ban pedig arról, hogy rendszeres egészségügyi vizsgálaton essenek át s néha pihenni is tudjanak. Tetteikkel szolgálnak rá a nagyobb megbecsülésre. T. h Egy év a megye kereskedelmében Kereskedelmünk megle­hetősen nehéz évet zárt 1968 szilveszterén. A fo­gyasztók azonban keveset vehettek észre a kereske­delem dolgozóinak átmene­ti nehézségeiből, épp ezért munkájukat eredményes­nek, elismerésre méltónak minősíthetjük. Ha a kereskedelmi for­galom főbb jellemzőit akar­juk megemlíteni, közülük elsősorban a kiegyensúlyo­zott kereslet a fogyasztók részéről, illetve a vásárlói elsődlegesség tudatának a kereskedelemmel szemben támasztott igényességnek a fokozódása említhető meg. A másik oldalon pe­dig: alkalmazkodási törek­vések a fogyasztói igények­hez, s a vevő megnyerésé­re irányuló ötletek, pró­bálkozások. Az áruválasz­ték lassan-lassan tovább bővült, akadtak azonban még zökkenők — okkal és ok nélkül is — az ellá­tásban. Mindezeknek, s a lakosság növekvő pénzbe­vételeinek a hatására az áruforgalom az átlagot megközelítő ütemben bő­vült. E sommázáson belül természetesen nagy számú részletre is érdemes felfi­gyelni. Hogyan alakult az áruforgalom? Megyénk áruforgalma az elmúlt évben 5,4 százalék­kal nőtt. Különösen nagy a fejlődés az élelmiszer­„Európa­mozdony” A Német Szövetségi Vasútak legújabban a nem­zetközi forgalomban új fajta, ún. négy rendszerű villamosmozdonyokat al­kalmaz. E négyrendszerű mozdonyok rendeltetése a szomszédos vasúti rend­szerekkel összefüggő hatá- rontúli forgalom. Mivel a mozdonyokat átállítási ne­hézségek nélkül az összes ára.nrendszerekben lehet üzemeltetni, jelentősen hozzájárulnak a nemzet­közi forgalom meggyorsí­tásához. A sokoldalú alkal­mazási lehetőség miatt ez a mozdonyfajta az „Euró- pa-mozdony” nevet kapta. Kifejlesztését az tette szükségessé, hogy az euró­pai vasúti igazgatóságok­nál különféle áramrend­szereket alkalmaznak: Egyfázisú váitakozóáram van (16 2 3 Hz, 15 000 V) Ausztriában, Svájcban, az NSZK-ban, Svédországban és Norvégiában. Váltakozóáram (50 Hz, 25 000 V) üzemelteti a vil­lanymozdonyokat Magyar- országon, Észak- és Kelet- Franciaországban, Bulgá­riában, Romániában, Szov­jetunióban, Portugáliában, Nagy-Britanniában. Egyenáram (1500 V) van Hollandiában, Közép- és E>él-Franciaországban. — Ugyancsak egyenáram (3000 V) van Olaszországban, Belgiumban, Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban. Az új mozdony vala­mennyi áramnemen egy­aránt működtethető. Mi­lyen műszaki megoldások teszik ezt lehetővé? A négyrendszerű moz­donyokban egyenáramú felsővezetékes üzem esetén Az új „négyrendszerü” villanymozdony. a transzformátor elé saját­vezetésű, kényszerkommu- tációs tirisztoros váltóirá­nyítót kapcsolnak, mely a felsővezeték egyenfeszült- ségét 100 Hz-es váltakozó­feszültséggé alakítja át. A 16 2/3 és 50 Hz-es vál­takozóáramú motorkocsik­ban alkalmazott vezérel­hető félvezetős egyenirá­nyítókkal szerzett jó üze­mi tapasztalatok alapján a négyrendszerű mozdonynál az eddig alkalmazott kap­csolóműves vezérlés he­lyett karbém tartást nem igénylő állítótagként ti­risztoros egyenirányítót terveztek. A vezérelhető egyenirányítók feszültség­beállítása fokozat- és érint­kezőmentesen történik egy „be.metszési” vezérlés se­gítségével, amely a válta­kozóáram félhullámából tetszőleges nagyságú fe- szültség-időfelületeket metsz ki. Speciális vezérlési el­járások segítségével lehe­tővé válik a vezérlés gyak­ran hátrányos meddőtelje­sítmény igényét részkive­zérléskor annyira csökken­ti, hogy épp oly jó telje­sítménytényezők érhetők el, mint normális kapcso­lóműves vezérlésekkor. A vontatómotor hatpó­lusú vegyesáramú motor, melyet szilárdan építenek be a mozdony forgóvázá­ba. A motor forgatónyoma- tékát egyoldalúan elrende­zett fogaskerékelőtéten és gumigyűrűs kardánhajtá­son keresztül viszi át a hozzátartozó hajtótengely- re. A hajtókerék átmérő­je, új állapotában 1250 mm. A mozdonyokba egy munkavezetéktől függő egyenáramú ellenállásféket építettek be. kereskedelemben, amely­nek eladási mutatója a 10 százalékot is meghaladja. Ezt elsősorban az áruellá­tás javulása tette lehető­vé. Nemcsak a hús- és hentesáruk forgalma emel­kedett — több mint 25 szá­zalékkal — 1967-hez képest, de tejből és tejtermékből és sok más áruból is na­gyobb volt a forgalom a korábbinál. Tartós fogyasztási cik­kekből megyeszerte, más iparcikkekből pedig főként a városokban emelkedett a kereslet. Néhány áru iránt feltűnően nőtt az érdeklő­dés. Olajkályhából például a többszörösét adták el a boltok, mint az előző évek­ben, s amikor elterjedt a fűtőolaj árleszállításának a híre, sokhelyütt kifogytak a készletek. Rádióból az előző évi mennyiség kétsze­resét — kishíjin 23 ezer darabot — vásárolt la­kosságunk. Míg azonban az asztali rádiók for­galma alig emelkedett, kétszeresére nőtt a táska­rádióké, a zsebrádióké pe­dig megtízszereződött. Így 1968-ban minden 100 el­adott rádióból 41—42 mini­készülék volt. A tv-vásár- lók száma 70 százalékkal nőtt, s ezért csak ennyi­vel, mert az év utolsó hó­napjaiban hiányos volt a választék. A járművek el­adásában is számottevő emelkedés tapasztalható: 5100-zal több kerékpár, 2600-zal több motor és 51- gyel több autó kelt el, mint egy évvel előbb. Fontosnak tartom az épí­tőanyag-ellátás feltűnő ja­vulását, bár némely anyag­féléből még 1968-ban sem volt kielégítő a kínálat. A tüzelőellátás az év utolsó napjaitól eltekintve általá­ban megfelelő volt. A még meglevő építőanyag-prob­lémák termelési, illetve be­hozatali nehézségekkel függnek össze. Az olykor szűkös tüzelőválaszték, s a néhány hete többhelyütt előfordult szénhiány okozó­ja azonban legtöbbször az igények pontatlan felméré­se, vágy az óvatos rende­lés volt. Az ipar túlnyomórészt a ruházkodási cikkeket kínál­ta a kereskedelemnek. Ma­guk a fogyasztók is ta­pasztalhatták a választék bővülését, bár még így sem mindig sikerült a ke­resett áruhoz hozzájutniok. Az új ösztönzők hatása A kereskedelmi vállala­tok, fogyasztási szövetke­zetek munkája eredményes­Magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás Moszkvában Hazaérkezett a Szovjet­unióból a MÉM kiállítási iroda küldöttsége, amely Moszkvában aláírta a ma­gyar mezőgazdasági és élel­miszeripari kiállítás meg­rendezéséről szóló megál­lapodást. A kiállításra — amelyen a mezőgazdaság, valamint az élelmiszeripar legújabb eredményeit és fejlesztési terveit mutat­ják be — augusztus 20— szeptember 2 között kerül sor. A bemutató a szov­jet népgazdasági kiállítás területén lesz, ahol tíz kül­kereskedelmi vállalat, 15 tröszt, illetve vállalat, több állami gazdaság és termelő­szövetkezet 2000 négyzet- méteres fedett és 3000 négyzetméteres szabad tér­ségben állítja ki a gazdag áruválasztékot. Nagyszabá­sú bemutatót terveznek a Komplex, a Hungarofruct és a Terimpex külkereske­delmi vállalatok. A Bábol­nai Állami Gazdaság ezer négyzetméteres szabad te­rületen technológiai bemu­tatóval szerepel. A kiállí­tás alkalmából magyar vendéglő, bisztró nyílik. A programot tudományos elő­adássorozat, szakmai ta­pasztalatcsere és filmvetí­tés egészíti ki. ségének is a nyereség a fő mutatója. Ez elsősorban az áruforgalom, az eladás nö­velése útján emelhető. Az értékesítés azonban nem bővíthető korlátlanul, leg­alábbis két probléma mi­att. Egyrészt, mivel a ve­vők csak meghatározott pénzösszeget tudnak elköl­teni, másrészt, mert a fo­gyasztók minél nagyobb há­nyadát más kereskedelmi szervek is szeretnék vevő­nek megnyerni. Túlzás lenne az új me­chanizmus hatására a ke­reskedelemben „csodálatos” eredmények születéséről szólni. Nem is születhettek még, de talán jó úton ha­ladunk afelé, hogy min­denütt nagybetűvel írják és gondolják azt a szót, hogy: Vevő. Kialakulóban van bi­zonyos pozitív értelemben vett konkurrencia a fo­gyasztóért — különösen a városokban, ahol a vásárló több kereskedelmi rendszer üzleteiben is azonos árut kaphat. Az üzletek, ha Kecskeméten és Baján nincs, úgy Debrecenből, Szolnokról, Szekszárdról, vagy Budapestről szerzik be a szükséges árut, amire régen nem volt lehetősé­gük. Helyenként házhoz­szállítással, a villamoské­szülékek, függönyök stb. felszerelésével, a készru­hák ingyenes alakra igazí­tásával és hasonlókkal igyekeznek a vevőknek kedveskedni. Az is gyak­ran előfordul, hogy szá­mos cikk rendes fogyasztói árából több-kevesebb ide­ig jelentős engedményt ad­nak. Az árszínvonal alakulása Mint ismeretes, az el­múlt év elején árrendezést hajtottunk végre. Ez ked­vező hatással volt az ár­helyzetre, a fogyasztói ár­index ugyanis 1968. janu­ár 1-től több mint másfél százalékkal csökkent. Az év során — a piaci impulzu­sok hatására —, számos to­vábbi ármozgás követke­zett be, ezek azonban az eredetileg számítottnál las­sabban emelték az árszín­vonalat. Egyedül az aszá­lyos hónapokkal összefüg­gő zöldség- és gyümölcs­árak módosították kedve­zőtlenül a helyzetet a nyá­ri hónapokban, később azonban javult a helyzet. Az év egészét tekintve azonban minden 100 forint értékű, átlagos összetételű árut 40—50 fillérrel olcsób­ban vehettünk meg, mint 1967-ben. Ebből a szem­pontból a legkedvezőbb az élelmiszerek árindexe, de a vegyes iparcikkek átlagára is alacsonyabb volt az év végén, mint egy évvel az­előtt. Kissé élénkebb volt az ármozgás a ruházati áruknál és a vendéglátó­ipari értékesítésnél. Ilyen szempontból tehát előnyös volt a tavalyi év és bizakodók lehetünk 1969- et illetően. Az idén régi eredetű árhiba már alig akad, így módosítás csupán a közgazdaságilag indokol­ható új piaci impulzusok hatására következhet be. Az üzlethálózat helyzete Állami és szövetkezeti ke­reskedelmünk hálózata a múlt évben is jelentéke­nyen bővült. Nagyon fon­tosnak tartom azoknak az új kis üzleteknek a léte­sítését, vagy korszerűsíté­sét, amelyekből nagy szá­muk miatt még példákat sem célszerű kiemelni. Ta­pasztalataim szerint ezek létrehozásáért a leghálá- sabb a lakosság. Több, a kereskedelemmel foglalkozó tanácsülésen volt alkalmam részt venni az elmúlt hó­napokban. Ezeken mint problémát, sehol sem az ár­kérdést boncolták, hanem a motoralkatrész, a divat­cipő, vagy az ekevas hiá­nyát panaszolták, nem egy­szer pedig a zöldségbolt hiánya, illetve a legköze­lebbi kis fűszerbolt egy-két kilométeres távolsága mi­att tettek észrevételt. Tanácsaink helyesen jár­nak el, ha ezeket a hiá­nyokat programszerűen is felmérik. Lehetséges, hogy a megoldást vállalat, vagy szövetkezet irányozza elő, de az is előfordulhat, hogy a feladat magánkereskedő odatelepítésével oldható meg. A megyei áruforga­lomban eltörpül ugyan e kis magánboltok forgalma, jelentőségük azonban egy peremrész, új település, vagy tanyacsoport ellátásá­ban igen számottevő lehet, 6Őt még a belterületen is kiegészíthetik, esetleg moz­gékonyabb munkára ösztön nözhetik a szervezett ke­reskedelmet. Kereskedelmünk idei kilátásai és feladatai Megítélésünk szerint 1969- ben a lakosság vásárlóereje az előző évinél nagyobb forgalmi fejlődéshez nyújt lehetőséget. Kérdés, hogy a kereskedelmi szervek kíná­lata vajon ösztönzi-e a la­kosságot annak a mintegy 5,7 milliárd forintnak a hi­ánytalan elköltésére, mely áruvásárlás céljára rendel­kezésre áll. Ez az általunk lehetségesnek vélt megyei áruforgalom 8 százalékkal több a tavalyinál, s ebből megyénk minden lakosára átlagosan 10 ezer forint költekezés juthat. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a kínálat javul, s az indokolatlanul hiányzó cikkek száma tov vább csökken. Ahol ez meg­történik, nagyobb növeke­dés is bekövetkezhet. Ahol azonban a készletek kiala­kításánál az adminisztratív eszközöket helyezik előny­be a kereskedelmi módsze­rek helyett, vagy ahol megfeledkeznek az apró­cikkek folyamatos készle­ten tartásáról, ott e növe­kedést nehéz lesz elérni. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a vevő mindinkább jobb pozícióba kerül, s az egyik helyen hiánycikk­számba menő árut megta­lálja majd másutt. Gerőcs István, a megyei tanács vb osztályvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents