Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

4. oldal 1969. Január 26, vasárnap Asszonyok — Vietnamért ís>­*sr: H' • Jeles eseményre, a nyá­ron Helsinkiben tartandó .. világkongresszusra készül a nemzetközi nőmozgalom. A földkerekség szinte minden országában, s így 'szánk­ban is olyan tekintélyes té­mák megvitatásához gyűj­tik a tapasztalatokat a nő­mozgalom képviselői, mint például a nő szerepe a ’t munkában; helyzete a csa­ládban; helye és részvéte­le a közéletben. És ismét napirendre kerül a világ- kongresszuson a hős viet­nami néppel való szolida- ' ritás, s a világ békéjéért folyó küzdelem széles prob- s lémaköre is. * Űgy-e, emlékeznek ked- Vés Olvasóink a csütörtök esti ólmos esőre, az utak - veszedelmes síkosságára? Nos, ez sem akadályozta meg a város legtávolabbi pontjain élő kecskeméti asszonyokat, hogy a városi nőtanács hívó szavára a Rákóczi úti központban gyülekezzenek egy — me- gyeszerte bizonyára sok ezer társnőjük által köve­tésre találó — akció meg­beszélésére. A világkongresszus napi­rendjére kerülő szolidari­tási téma előkészületeihez tettekkel kapcsolódó akció lényegét Kulik Ilona, a vá­rosi nőtanács elnökhelyet­tese így vázolta fel: — Szinte minden asszony, leány örömét találja a ké­zimunkában. „Szerszámok­kal” — horgoló- és kötő­tűkkel is rendelkezik ehhez. Sőt, aligha akad olyan ház, .ahol ne kallódna több-ke­vesebb maradékfonal. Mindezek jóvoltából pedig tetszetős takarókat készít­hetünk a tömérdek szenve­dést, nélkülözést átélő vi­etnami asszonytársaink, gyermekeik számára. Még­hozzá 10x10 centiméteres színes négyzetekből. Ké­szülhetnek ezek úgyneve­zett „lusta” kötéssel, rö­vid- vagy éppen egyráhaj- tásos horgolással. Százhar­mincöt ilyen tarka kocká­ból pedig szép, meleg ta­karó állítható össze! Jóformán még be sem fe­jezte mondanivalóját Kulik Ilona, az ügyeskezű kézi- munkázók hírében álló kecskeméti nőtanácsi ak­tivisták — édesanyák, szü­lői munkaközösségek tag­jai, nagymamák és fiatal Miközben Kulik Ilonka magyaráz máris megkezdő­dött a munka, készülnek a nemes vállalkozás első kis „kockái”. lányok — táskáiból máris előkerültek a szép kezde­ményezés kellékei. Ki hor­goló-, ki meg kötőtűvel — élénk eszmecsere közben — hozzálátott a színes négy­zetkék készítéséhez. És egy-kettőre megszüle­tett az elhatározás, mely szerint a megye valameny­nyi asszonyát, leányát ké­rik: kapcsolódjanak a ne­mes akcióba. Nemcsak azért, hogy sok-sok kis négyzet elkészítése jóvol­tából minél több színes ta­karó készülhessen. Hanem azért is, hogy ha csak a „koeka”-készítés rövidke idejére is, gondolatban el­jussunk az amerikaiak ke­gyetlen agressziója által oly sok szenvedéssel súj­tott sima, fekete hajú, csil­logó szemű, oly sok hősies­séget magukra vállaló tá­voli, rokonszenves társnő­inkhez. S, hogy a városi nőtanács kézimunka baráti köre ezen az összejövetelen más — háztartással, családterve­zéssel, a nők egészségvédel­mével, kozmetikai tanács­adással stb. kapcsolatos — programban is megegyezett, ez külön is haszna a széles körűen követésre méltó vállalásuknak! P. I. „Ismerje meg az óhazát” Az elmúlt esztendőben mintegy 80 000 külföldön élő magyar járt itthon — több, mint a korábbi évek­ben bármikor. A hírek szerint a világ különböző részeiben működő magyar egyesületeknél az utóbbi időben növekvő számban jelentkeznek csoportos ma­gyarországi látogatásra honfitársaink, így szinte bizonyosra vehető, hogy az idei vendégjárás felülmúl­ja majd a tavalyi rekor­dot is. Az IBUSZ ennek megfelelően az eddiginél intenzívebben készül a ha­zalátogatók fogadtatására, s érdekes, változatos prog­ramot biztosít részükre. Egyik újdonság, hogy re­pülős túrákat szervez. A hazalátogatók programjába országjáró kirándulásokat is beiktatnak „Ismerje meg és fedezze fel ismét az óhazát” elnevezéssel. Felfedező úton a megyében Kunszentmiklósi szikvidék Az út is, a táj is hirte­len változik. Egycsapásra fogynak el mellettünk a szőlőskertek, és kezd rázni az út. Má­sodperceken belül kibetűz­hető a közeledő tábla: Bács-Kiskun megye határa. A távolban már látszik megyénk északi „határvi­dékének” első községe; Kunszentmiklós. Az a Kun- szentmiklós. ahová — akár- merről közelítünk is — vo­nattal vagy autóval, csak e szikes rónán keresztül juthatunk el. A község a Duna—Tisza köze legna­gyobb kiterjedésű, össze­függő szikes lapályának északkeleti részére épült a környékből alig kiemelke­dő területre. A lapály, me­lyet még a múlt század vé­gén is összefüggő vízfelü­let borított, védte a kis fa­lut. A törökdúlás idején jó búvóhelyek voltak a kör­nyező kisebb „szigetek”, olyannyira, hogy Ibrahim nagyvezír katonaszökevé­nyei is megtelepedtek ezen a vidéken. A század első évtizedei­ben húzott csatornák aztán végképp eltüntették az amúgyis egyre zsugorodó kisebb-nagyobb tavacská­kat. Az állandó víztárolók is kiszáradtak, és jött a mészpázsit, a csenkesz. meg a békaszitt.yó...’ Így alakult ki ez a szik­vidék. Az utak közül, me­lyek átvezetnek rajta egy-kettő van kikövezve. A többi — télen-nyáron hó­fehér. Néhol ujjnyi vasta­gon lepi el a „virágzó” sziksó, és ha fel is töri sáros időben egy-egy sze­kér, vagy traktor, a vilá­gossárga sűrű agyagot na­pok alatt ismét belepi a fehér só. Különös látványt nyújtanak ezek a napfény­ben valószínűtlen fehér­séggel viliódzó utak. Nap­fény pedig van bőven, hi­szen ez hazánk területének egyik legnapsütőttebb vi­déke. évente átlagban 2000 —2500 órán keresztül süt a nap. A talaj azonban — amelyben a víz is magasan van — soha nem meleg­szik fel, talán ez indokol­ja az egész nap álldogáló, botjára támaszkodó juhá­szok hagyományát, ellen­tétben más vidékek heve- résző pásztoraival. Ez a szikes agyag évez­redes építőanyag, a tanyák és a falu házai valóban a földből nőttek ki. A vályog- vetés — hagyomány, nem­csak a cigányok, de a falu lakosai is el tudták és el tudják ma is készíteni a vá­lyogtéglát, a házaknak há­romnegyed része ma is ebből az építőanyagból készül. A vályogot közvetlenül a falu közelében termelték ki. szá­zadok óta. ennek köszön­hető a falut északról és nyugatról övező szinte holdbéli, fantasztikusan he- pe-hupás, alig néhány fű­csomótól tarkított szürkés­fehér táj. E gödrökből nőtt ki a környék hírneves me­semondójának. a néhai SÍ- mon Istvánnak háza. aki­ből — ha Garay ismerhet­te volna — talán Háry Já­nosnál is nevezetesebb em­ber válik. De a dán király vendégeként Afrikában oroszlánra vadászó. Ferenc Józseffel tegeződő, majd fogolyként Szibériát is be­járó sziki kun emlékét ma már csak a szájhagyomány őrzi... Hideg, kopár, szigorú vi­dék. A Szék-aljaA(^ szék­nél ez esetben" nem szabad az ülőalkalmatosságra gon­dolni), a legjellegzetesebb szikvidék évtizedek óta semmit nem változott. De arcot adott egy falunak, olyan arcot, amely ezer kö­zött is jellegzetes, amely­hez ragaszkodni lehet. Egy — erre a vidékre való — orvos ismerősömmel talál­koztam a nyáron a tenger­parton, hazafelé Igyekezett. „Nyomom majd a gázt —. mondta félig komolyan, fé­lig tréfásan, hiszen vár anyám meg a Szék alja”. A néhányszor tízezer hol­das puszta nem vált. ide­Kisjó Sándor: Januári hőtermelés A hideg fokozódásával “ fokozódott január első felében a Bács megyei Közönség Bosszantó Hiva­tal munkája is. Mint la­punk barátja, Szimath Káz- mér magánnyomozó jelen­ti, a BKBH intézkedései a vérkeringés fölpezsdítését szolgálják, azaz belső fű­téssel segítik a dolgozót. Amíg a buszok fűtését meg nem oldják, a BKBH gondoskodik az utasok me­legen tartásáról. Sok jó öt­let született, a járatokon mindig van műsor, kedvelt szám a hajszálnyion. Pici­re összegyűrhető necc, be­legabalyodni mulatságos hecc. Akkor észleled, ami­kor szállni akarsz le a ko­csiról és valami visszatart. Egyidejűleg női sikolyt hal­lasz, többrendbeli tejóis- tennel bélelve. És csak ak­kor veszed észre, hogy fog valami. Nagykabátod gomb­ján egy kiló cukor, egy ki­ló rizs, s egy kiló finomra őrölt konyhasó himbálód­zik egybekapaszkodva, és körülötted mindenki vigyo­rog. Ajánlják lelkesen, hogy vágd ki magad bics­kával, ollóval, vagy vesd és hagyd a nagykabátodat, a hölgy majd otthon legom­bolja róla csomagját és visszaküldi címedre postán. KA űanyag dolgaink ja­'varésze alkalmas ar­ra, hogy hirtelen meleget árasszon. Személyszállító vonatokon a nagyérdemű közönség elbággyad, ezt enyhítendő, vannak büfé­kocsik és itt az egyhangú­ságot sikerrel teszi több hangúvá a műanyag tálci- ka. A dublához adják, a kisasszony megcsurgatja, eléd tolja a poharat, alája sárga tálcácskát alkalmaz­ván. Műanyagból préselte- tett, szabatott és ezenköz­ben mágneses tulajdonsá­gokat vett föl. Míg egyfelől magához vonzza a pohár alját, másfelől belekapasz­kodik a pultba. Mármost az utas, a bohó, emelni akar­ja, ám odagyökerezett. Megrántja kicsit, akkor hirtelen enged, és mi tör­ténik? Az, hogy a benne elfekvő fekete a tehetetlen­ségi törvény következtében hullámszerű lendülettel út­nak indul. Egyharmada ka­bátod ujján, mellényeden és ingmelleden, egyharma­da szomszédod nadrágszá­rán, egyharmada pedig a szemközt állónak a bajszán és fülén fut alá. És noha eddig mindenki unottan hervadozott, a kis műanyag tálcikától egy pillanat alatt pezsdül és tetőfokon csat­tog valamennyi útitárs. A közegészségügyet szol­gálja, hogy a közönség­bosszantást az orvosságok csomagolására is kiterjesz­tették. Az új rendszerű csö- pögtető üvegcse például minden másnál hasznosab­ban élénkíti a beteg lan- kadásra, tesvedésre hajla­mos kedélyállapotát. Töme­ges mostanság a garat meg­hűlése, fertőződése, az or­vos rendszerint felírja a Clvcosept nevezetű torok- öblítőt. Negyven cseppet t-eli cseppenteni e,gy deci lan­gyos vízbe. Kecses kis üvegben adják, s abból csö­pögtetni örömteli türelem­játék. Az üvegcse száján ugyanis nincsen csepegtető kiscsücs, szabadkézből csi­nálja az ember, s annak számos kacagtató következ­ménye van. Előbb csak te­nyered szélén folydogál alá az olajos jellegű, sárga lé, aztán be a kabátujjba, ké­zelőre, zakóra, mellényre és nadrágra. Mire vízbe tudod juttatni a negyven cseppet, a többi világgá ment. A gyógyszercsomagolás “ terén más idegjavitó ötlet is szolgálja a beteg nyugtalanságát. A kalmo- pyrínt ma már teljesen el­szakíthatatlan műanyagba teszik, gyengébb erőnléten levő a burkolatot semmi­képp sem tudja felszakí­tani és amiközben tépi fog­gal, körömmel, az erőlkö­désbe annyira beleizzad, hogy gyógyszer nélkül is ki­verejtékezi magából a nya­valyát. Hogy közegészségügyünk javulást mutat, az nemcsak a januári hőtermelésnek köszönhető. Érdeme Van benne a vendéglátó ipar­nak is. Ma már mindenki tudja, hogy a betegségek legtöbbje összefüggésben van a táplálkozással. Min­denki tudja, hogy mennyi kárt okoz a helytelen ét­kezés, különösen a túlzás­ba vitt tápanyagfelvétel, magyarul-; zabálás. Aki túl sokat fal, szertelenül hí­zik, s a szív nem bírja a megterhelést. Örömmel üd­vözlendő tehát, hogy a vendéglők újabban egyre fokozódó mérsékletet tanú­sítanak az adagok előállí­tásakor. KA inap disznótoros va­• csorát rendeltem. Ahogy a kolbászt nyesték, a mód régi mesterek met­szetére emlékeztet; Ellip­szis alakú test volt, alapja két centi, magassága öt milliméter. Mint amikor az egyébként is lapos korong­ra valaki még rá is ta­pos. Másnap rántott szele­tet kaptam. Hogyan készül? Egy névjegykártyát meg­lisztezünk, tojásba mártjuk, prézlivel hintjük, forró zsírban hirtelen kisütjük, akkor aztán a kártyát be­lőle óvatosan kihúzzuk és máris lehet lisztezni a kö­vetkező szeletet. Mert mi a rántott szelet? Alül-fölül prézli, közé­pütt a tiszta nyereség. genforgalml nevezetesség­gé, az országszerte egye­dülálló, tíz-húsz kilométer hosszú, vörös fűvel szegé­lyezett fehér utak látvá­nyát még a megyéből is csak a környékbeliek is­merik. A nagy kiterjedésű szikes legelőkön csak a birka él meg, de a sovány csenkesz néha ennek az igénytelen állatnak sem elég. Talajja­vításra, egy átfogó prog­ram végrehajtására pilla­natnyilag se terv, se pénz, se vállalkozó nincsen. De segíteni azért lehet valamit ezen a félig meddig halott pusztán. Az első próbálkozás a kunszentmiklósi Ű.i Élet Termelőszövetkezettől in­dult el. Kikaróztak egy százholdas parcellát és. sa­ját recept szerint, egyhol- dankénti ötmázsás dózis ki­szórásával megkezdték a műtrágyáé legelőjavítást. Ha beválik, alaposan kiter­jesztik majd ezt a terüle­tet, és a feljavított sziki le­gelőkre ismét élet költöz­het, a táj arculata ismét megváltozhat. Legalább annyira, mint a régi csa­tornázás után, úgy ötven évvel ezelőtt. Előbb azon­ban ki kell egészíteni a meglevő csatornarendszert, hiszen tavaszonként még most is tízezer holdak ke­rülnek víz alá, ~ egy-egy ilyen áradás pedig évek munkáját teheti tönkre. A vízrendezés szüksége talán az egész megyében itt a legfeszítőbb, de itt is ha­lad a legjobb ütemben. Több millióra rúg az az összeg, amelyet az elmúlt években csatornázásra köl­töttek. Ha a Nagyrét mel­lett a többi terület vízren­dezését is megoldják, akkor jöhet majd a legelő-, a ta­lajjavítás .. i A szik azonban nehezen hódol meg. Kiszárad ugyan, de a sós, vizes csa­tornákból öntözni lehetet­len. A környék gazdái sze­rint a legelőjavítási te*v. a legkisebb költséggel ki­vitelezhető munka a leg­életrevalóbb. A juhtenyésztés fejleszt­hető, egy rövidesen felépü­lő pusztai birkacsárdával, majd az idegenforgalmat is segítik. ■ ■ ■ ■ És az egyre növekvő, fej­lődő falu lakosainak meg­élhetése? A jó területek — a határban ilyen is akad jócskán — intenzívebb ki­használása, a szervezettebb gazdálkodás fedezi a me­zőgazdaságból élő 1-ikosság munkaigényét, a bővülő melléküzemi tevékenység is segít. És még valami: a már működő két üzem mellé megkezdték a har­madik telepítését is, a szi­kes halmok mellett tégla- és sóderrakások magasod­nak. A — néhol már száz éve is lerakódott — fehér só­virágoknak, a puszta leg­távolabbi sarkába is, kis korompihékkel üzen a gyár. Baranyi Pá!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents