Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-23 / 18. szám
•9W. torair 23. esfltBrtőS 1. oldal Stúdió, 58—68 Fiatalok kiállítása a Műcsarnokban Háromszáz művész csaknem nyolcszáz szobra, grafikája, festménye látható a tárlaton, ne várjon részletes beszámolót az olvasó ettől a néhány sortól. Annál kevésbé, mert aki a Stúdió 58—68 című kiállítást méltatja, képzőművészetünk jövőjéről és jelenének nagy részéről írhatna: a háromszáz művész közül a legidősebb sem lehet sokkal több negyvenöt évesnél, a legfiatalabb meg éppen közelebb van a húszhoz, mint a harminchoz, nem túlzás tehát azt állítani, hogy a következő évtizedek leendő mestereivel, jó művészeivel is találkozunk. harmincöt esztendős korukig támogatják egymást és élvezik a stúdió támogatását. Ezek a tíz esztendő alatt önálló művészpályájukra bocsátott fiatalok jöttek most el á mai stúdiótagokkal együtt a jubiláris kiállításra, hogy bemutassák műveiket. A stílusoknak, technikáknak, művészi műfajoknak olyan változatossága gyűlt össze á Műcsarnok nagyobb készét jelentő, hosszú teremsorokban, amilyet már régen látott a közönség Budapesten. Segesdi György mennyezetig nyúló1 hatalmas Marx—Engels emlékművétől (a fővárosban kerül majd felállításra) Gross Fejér Csaba: Portré A Fiatal Képzőművészek Stúdiója tíz esztendeje foglalkozik azokkal az ifjú festőkkel, grafikusaidtól és szobrászokkal, akik pályakezdésük első, művészileg- emberileg nehéz éveitől Arnold arasznyi rézkarcáig, Szurcsik János hatméteres falképétől Kiss Nagy András néhány centiméteres ólomszobráig terjed a skála. A kiállítás rendezői azt akarták, hogy a tíz évről nyújtott teljes összkép valóban teljes legyen, s előítélet nélkül gyűjtötték ösz- sze a kiállításra mindazt azt irányzatot, amit ez a generáció képvisel. Csak egyre voltak tekintettel: a sZínvnalra. A maguk világában nagyon színvonalas hagyományos-naturaliszti- kus festményektől a saját világukon belül ugyancsak tehetséggel megkomponált absztrakt alkotásokig mindent felsorakoztattak a kiállítást rendező szervek, hogy a látottak alapján döntsön a közönség és a kritika, a művek mellett és ellen. A közönség valóban reagál is a látottakra, ízlése, elképzelése szerint lelkesedik a nemes, klasszikus örökséget képviselő, modem módon hagyományos festészetért (ilyenre szép példa a hódmezőv;. újhelyi művészek, Szalay Ferenc, Fejér Csaba piktúrá- ja), vagy a művészi ábrázolásról lemondó, inkább díszítő szépségével ható opart festmények (amelyekből egyebek közt Fajó János, Bak Imre küldött néhányat a kiállításra.) A két véglet között pedig ezernyi árnyalat, ábrázolásmódbeli, stílusbeli különbség sorakozik. A sokoldalúság azonban önmagában nem érdem. A lényeg az. mit tudnak, mit akarnak elmondani az ifjú, s a még ifjabb művészek az alkotások ezernyi hangján, van-e mondanivalójuk számunkra, a világ számára? A tárlat azt bizonyítja, van! És ezért örül a néző a sokféle felfogásnak, Kokas Ignác szikár festészetének és Feledy Gyula súlyos-szép rézkarcainak, Gy. Molnár István elvont rézmetszeteinek és Pásztor Gábor tömör litográfiáinak, ASszonyi Tamás érmeinek, s mindazoknak a műveknek, amelyekről fentebb szó esett, s amelyekről kiválóságuk ellenére most nem eshetett szó. T élen-nyárontáncolnak öhl Jánosné 1947-ben került Hartára tanítónőnek a Debreceni' Tanítóképzőből. Mint középiskolás Pápán és mint tanítójelölt is, részt vett az iskolák tánckarában, kicsi korától kezdve szereti a táncot. Csoda hát, hogy amikor Hartára ér, hiányzik neki a ritmus? A következő évben összehívta a község fiataljait és megkérdezte: szeretnének-e közösen táncolni? Erre az időre esett az Állami Népi Együttes megalakítása is. Miért ne lehetne vidéken is hasonlót csinálni? Csináltak. A húsz évvel ezelőtti időkre így emlékszik visz- sza űhl Jánosné: — A fiatalság szívesen jött a hívó szóra, így megalakítottuk a hartai tánc- együttest. Pár hónapja* hogy a húszéves jubileumot megünnepeltük. Milyen húsz év volt ez! A hatezer lakosú községben gyorsan híre ment a fiatalok elhatározásának és mind többen vállalkoztak a nem könnyű munkára. És mindjárt az elején szép célt is tűzött az együttes elé öhl Jánosné: a nyári melegben, amikor az aratók a búzamezőkön gyűr- kőztek a terméssel, kimentek a határba — szekéren, kerékpáron, vagy éppen gyalog — és az ebédszünetekben műsort rögtönöztek a dolgozóknak. Húsz esztendőn keresztül állandóan cserélődött az együttes, hiszen a tagok vagy kiöregedtek, vagy férjhez mentek, megnősültek. Családosán már nem minden tag vállalta a további szereplést. Bár olyan is akadt — ma is táncolnak ilyenek —, akik esküvő után sem hagyták el az együttest. Nézzük csak a névsort: Veibel Péter agrármérnök táncospárja a felesége, Simon Péter, Grőb Péterné, Grőb Péter, Szalai Margit. Radá Gábor kőműves párja Halász Rózsa KISZ-titkár, Veitei András motorszerelőé pedig Váradi Aranka kalocsai gimnazista. Kuncz JáÖhl Jánosné, az együttes művészeti vezetője. nos szerelő ugyancsak gimnazistával táncol, Öszlányi Erzsébettel. — Mit „tud” az együttes? — A napokban a budapesti sváb bálon a Hartai lakodalmast adtuk elő, de a repertoárunkban sok más darab is szerepel. Itt van például a Dél-dunántúli kopogós, meg a Háromugrós. Számos verbunkos és csárdás is szerepel a műsorunkon. — Húsz év alatt bizonyára többet is betanultak? — Természetesen. Ilyen például a Garai kóló, a Bagi népi táncok és a Szatmári táncok. Most is szerepel a tervünkben több új tánc betanulása. — Honnan szerzik be a koreográfiát? — Eljárok lakodalmakba és figyelem a táncokat. Még távolabbi vidékeken is. Aztán ha újat látok, le- jegyzem. Sok tánchoz sikerült már így hozzájutnom. Országosan — sőt külföldön is — igen jó híre van a tizenkét táncosnak, öhl Jánosné előveszi a Neue Zeitung 1968. augusztus 9-i számát, amelyben terjedelmes cikk méltatja azt a kultúrmunkát, amelyet a nemzetiségi hagyományok ápolásában húsz év óta kifejtenek. És bizonyára ennek tulajdonítható az is, hogy pár hete meghívást kaptak a tíznapos 109. * bármilyen jó pilóták ik és bármennyire •ták is. ezen a vidéken, ívnek ebben a szaká- semmiképpen sem le- a gépeket leszállítani: ■epülőgépeken sítalpak ak, a hó még már csak- teljesen elolvadt, le- telenedtek a zsombékök Sodrok, a völgyet fentiéi látszó víz borítja. A ták nem tehettek mást, t meglengették gépeik nyát, alacsonyan el- Itak a sátrak fölött és lek fordultak, a nyolcas nú tábor irányába, ahol felelő leszállási terület táborból egymásután rádiogramot küldtek öszthöz a kutatás eredEgy völgy, amelyben fagy be a folyó? Na- érdekes hely lehet, dinátái? .., Értem.,, A fehér foltanak csaknem a közepén ... Fjodor Bászjuta magához rendelte a pilótákat és parancsot adott a helikopter előkészítésére. Két óra múlva a helikopter széttárta nagy lég- csavarlapátait. A következő pillanatban bömbölve forogni kezdtek és a helikopter elszakadt a földtől, mintha csak felszökkent volna a levegőbe. Miután elért bizonyos magasságot, fennséges nyugalommal elindult előre. Ezen a helikopteren utazott a nyolcas számú táborba a főgeológus is. A következő napon, miután a helikopter üzemanyagot vett fel, elindult északnak. Elhúzott a hágók fölött és a második és negyedik mentőosztag tartózkodási helye felé tartott. Még aznap száz méterre a sátraktól leszállt egy kis tisztáson, amelyet fagyal- és csipkebokrok vettek körül. A növények már rügyeztek. Az emberek ujjongva fogadták, a gépet. A lovak azonban, amikor meghallották a motorok fülsiketítő zúgását, 1 fejvesztetten menekültek be az erdőbe. A szarvasok leszegték fejüket és elvágtáttak. Bevetették magukat a sűrűbe, alig tudtak rájuk bukkanni. — Képzeljék el. orvosra van szükségünk — szólalt meg elsőnek Svec, az újonnan érkezettekhez intézve szavait. — Orvosra? Mi történt? — Értsék meg — folytatta Svec —. Uszkov társai közül csupán egyet találtunk meg, az unokaöcs- csét. Mégpedig nagyon furcsa körülmények között. Nincs lábbeli je, lé van vetkőzve és sebesült. Akkor bukkantunk rá. amikor éppen párviadalt vívott a banditával. Ami pedig a többieket illéti. azoknak semmi nyoma. Itt ezen a j helyen, ahol most állunk, táborozott annakidején az Uszkov-féle csapat. A sá- tormaradványok"ból ítélve rég táborozhattak itt — Miért nem kérdezik ki a fiút? — Beteg, és nincs magánál. Derekán tépett seb tátong. A völgyben. . ahol rábukkantunk, egy agyonlőtt medve hever. Alighanem a fiú terítette le. Ugyanott hever a 14-es számú csapat két kutyája is kimúlva. Ennyi az egész. A fiúnak orvosra van szüksége. Azt hiszem, nem is a sebről van itt szó. hanem egy nagyfokú idegösszeroppanásról ... — Menjünk be hozzá. Pétya, amint az őrnagy karjaiba zuhant, többé nem is tért magához. Mindahhoz, amit átélt, a félelemhez és a megrázkódtatáshoz jött még a megfázás. A fiú hideg vízben úszott és csaknem egy teljes napot töltött lábon nedves ruhában, lábbeli nélkül. Az ilyesmi nem múlik el minden következmény nélkül. Az őrnagy még azon az éjjelen behozta a táborba, s Uszkovné és Vera karjaiba tette. Egyetlen anya sem ápolná úgy a fiát, mint ahogy ez a két nő gondozta Pé- tyát. Mégis négy napig élet-halál között lebegett. Senkit nem ismert meg, összefüggéstelen szavakat motyogott, olykor furcsa szavakat kiabált, fel akart ugrani, s futni, dobálta magát, sírt, hívott valakit, verekedett valakivel. Ilyen állapotban volt a fiú, amikor a sátorba belépett hozzá Bászjuta. Az igazgató néhány percig hallgatta összefüggéstelen motyogását, aztán felállt éá kiment. Láthatóan meg volt rendülve. ' — Ide figyeljen — szólt a helikopter pilótájához. — Azonnal felszáll és a városba repül. Átadja levelemet az orvosi szolgálat vezetőjének. Hozzon magával egy orvost és gyógyszereket. Nyomban forduljon vissza. Várjuk magukat ... A helikopter felszáljt és magával vitte az őrnagyot és Ferdeszájú Angyal holttestét. Bászjuta kis ideig még ott ült a beteg ágyánál, aztán odahívta Verát és az első hallásra nagyon furcsa megbízást adott neki: — A fiú szairakat motyog, amelyek nyomra vezethetnek bennünket. Tegye hát a következőt... (Folytatjuk) müncheni nemzetközi tánc- fesztiválra, amelynek keretében felléptek volna a stuttgarti televízióban is. Sajnos, a meghívás későn érkezett, a vízumokat már nem tudták idejében megszerezni. A szép tervekkel kapcsolatban gondokról is szó esik. Például a zenei kíséret nincs megoldva. Egy ma- gánzenékar szokta őket kísérni, a lakodalmak és tánc- tnulatságok azonban sokszor elvonják a zenészeket. Saját zenekart kellene szervezni, ha másként nem, a művelődési otthon keretében. A másik: a próbahelyiség. A kultúrotthon nagyterme durvabetonos padlózaté, hajdan lóistálló volt, fűtése a mostani állapotban megoldhatatlan. Ám ez a tizenkét táncos nem veszíti kedvét, szívvel-lélekkel táncol té- len-nyáron. És lelkesen végzi munkáját öhl Jánosné is, aki — két kilométerre lakván a művelődési otthontól — naponta gyalog teszi meg az útat sárban- fagyban, mert az együttes szereplését még sokfelé várják. Balogh József Töltelék, Ta gy heZ LCÍe\Vagy nem IeSJ~kerdeztc az iskolákig? m- “ ugy láttam, «isse mar ingerült. Aztán ^bólintott és letette a kagy_ mozi! — fújt egyet. s etrí^atk0r J'önnek- bogy segítsek, nem megy a Wm, küldjük a tanulókat. mée rade‘ÍÜk- Nézzék S f i”rdn 6,1 ágyakban” «mu filmalkotást, meg a hasonlókat. Most mV gyerek*^ T eg<ÍSZ iskoIa> 5°« megnz, «^szerre szeretné Tol a t Egri csil,aváUuV khr vonoSatják a afii,-’ hogy hát annyi nakkjkfyet mégse adhatHallgatok. Igaza van. Ha „toiteiéimek” a néző- iff6n J°k a diákok, akkor is Vnk -“k közönségnek £». aSo"”,Ms Síalí--1 *al,anya8iioz. tehat ajánlatos megnézni minden diáknak. igaz lagot"’ h°gy aZ Egri «il- Hlm m,°St még. ”menö” l újdonság:, telies^hS tChát a néz“íér teljes helyarral is. De Drn Páganda is van ám a vH “kos előrelátás, s rrfe' Tudni uTJ ’ h0gy a mostani meVn,eny bizonyosan megtérül majd a későbbi, elcben, amikor megint úgy keket Ta,0B-unÍ a gyeie‘ eliet a moziba a kevésbe kapós filmekre. — De végül is csakugyan: lehet, vagy nem lehet? _ kérdezem a" igazgatót. híagynehezen bele egyeztek - felelte. - Azt !”0ndta ,.az üzemvezető, vafy *a. ■’“kapcsolatainkra való tekintettel vállalja a sért °SSeget a diákelőadáDe milyen fonál helyzet, hogy a jót, az ésszerűt csak saját felelősségre teheti valaki. Bar így is mondhatnám Jo hogy már me?(e heti. Hiszen ez az „enge dekenység” is már az új mechanizmus szele. M. L.
