Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

I oldal 1989. Január TL kedd Beiktatták Nixont (Folytatás az 1. oldalról) WASHINGTON Hétfőn Washingtonban ünnepélyes keretek között iktatták be hivatalába Ri­chard Nixont, az Egyesült Államok 37. elnökét. Nyolc év elteltével ismét re­publikánus elnök került a Fehér Házba. A távozó el­nök, Lyndon Johnson né­hány órával Nixon hivatal­ba lépte után elhagyta az amerikai fővárost és texasi birtokára utazott. Nixon, az amerikai tör­vényhozás épülete előtt fel­állított emelvényen, Earl Warren főbíró kezébe tette le a hivatalos esküt, amely, ben ígéretet tett, hogy „fenntartja és megvédi az Egyesült Államok alkot, mányát”. Az eskütételen jelen volt Johnson is. A távozó és az új elnök együtl érkezett a törvényhozás , épületéhez a Fehér Háztól, ahol előzőleg rövid meg­beszélést folytattak. Nixon előtt tette le a hivatali es­küt alelnöke, Spiro Agnew volt marylandi kormányzó. A hétfői ünnepségekre mintegy százezer vendég érkezett Washingtonba — főkgnt hivatalos személyi­ségek és a republikánus párt különböző helyi kori­feusai, akik tanúi akartak lenni a hatalomátvételnek. A felvonulási útvonal men­tén, ahol több százezren sorakoztak fel, hogy meg­tekintsék az új elnök tisz­teletére rendezett díszfel­vonulást, katonai egységek alkottak sorfalat. Az ünnepélyes esküté­telre helyi idő szerint dél­ben, magyar idő szerint délután hat órakor került sor. Az esküt követően Ni­xon rövid beszédet mon­dott, majd villásreggelin vett részt a kongresszusi vezetőkkel. Délután meg­tekintette a felvonulást, amelyben katonai egységek és különböző társadalmi csoportok vettek részt — összesen mintegy 12 ezer ember. Este a hivatalba lé­pő elnök tiszteletére bálo­kat rendeztek az amerikai fővárosba sereglett vendé­geknek és az új kormány hivatalos személyiségeinek. D^h-iobogó a Notre-Dame tornyán PÁRIZS Párizs vasárnapi szenzá­ciója a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabad! tási Front piros—kék-csíkos arany­csillagos lobogója volt — amelyet pirkadatkor a NoL re-Dame csaknem 80 méter magas, karcsú központi „tű_ tornyán” pillantottak meg a járókelők. A messziről látható, két­szer öt méteres lobogót az éjszaka során tűzte fel egy csoport, amely a rend­őrség szerint hegymászó- felszereléssel, kötelekkel „ostromolta meg” a tor­nyot. A rendőrségnek azon­ban már kevesebb sikere volt a Notre-Dame meg­mászásával: sem saját em­berei, sem a kihívott hegy­mászók, sem a tűzoltók nem tudták leszedni a lo­bogót, mivel a zászlót el­helyező csoport tagjai fel­Megdibbeiés Kairóban Az A1 Ahram című fél- hivatalos lap hétfői szá­mában Johnson elnököt az­zal vádolja, hogy a közel- keleti válság tekintetében alá akarja aknázni az utat a hamarosan hivatalba lé­pő Nixon-kormányzat alatt. A lap hangoztatja, hogy az ENSZ alapokmánya külön­leges kötelezettségeket ró a nagyhatalmakra. A nagy­hatalmaknak teljesíteniük kell e kötelezettségeket, oly módon, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek a Biztonsági Tanács határo­zatának végrehajtására. Vasárnap egyébként Mah­mud Riad egyiptomi kül­ügyminiszter magához ké­rette Franciaország és a Szovjetunió kairói nagykö­vetét. A külügyminiszter a két nagykövetet arról tá­jékoztatta, hogy kormá­nyát megdöbbentette az amerikai válasz egyértel­műen Izrael-barát és fél­revezető hangvétele. Ugyan­csak vasárnap az EAK kül­ügyminisztériumába hívat­ták a Biztonsági Tanács­hoz tartozó országok kairói nagyköveteit. Ali Abdel Rahman szu- dáni miniszterelnök-helyet­tes és külügyminiszter a MENA hírügynökség sze­rint kijelentette, hogy Szu­dán mindaddig nem létesít diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal és a Német Szövetségi Köz­társasággal, amíg e két or- ság Izraelt támogatja és folytatja az arabok ellen irányuló agresszív politi­káját. A politikus hozzá­fűzte, hogy Szudán meg­vizsgálja az NDK elisme­résének kérdését. szedték a tetőről a mere­dek és keskeny toronyra vezető lépcsőt. Végül az egybegyűlt tömeg egy heli­kopter produkcióját figyel­hette: a helikopter kötél­hágcsót eresztett le, s ezen függve szedte le óvatosan egy tűzoltó a DNFF lobo­góját. A párizsi érsekségen ki­jelentették, hpgy nincs szó a templom megszentségte- lenítéséről, mivel a zászlót elhelyező csoport nem ha­tolt be a templom belsejé­be. A DNFF párizsi kül­döttségének szóvivője zölte: a küldöttségnek semmi köze sincs az akció­hoz, nem is tudott róla. Támadás egy katonai fegyverraktár ellen Hétfőre virradó éjjel az NSZK történetében eddig ismeretlen esemény történt: ismeretlen tettesek megtá­madták a Saarbrücken kö­zelében fekvő lebachi Bundeswehr fegyver- és lő­szerraktárt, megölték, illet­ve megsebesítették az őrség tagjait és fegyvereket, va­lamint muníciót raboltak el. E támadást hétfő reggel fedezték fel, amikor őrség­váltásra került sor. A rak­tár egy erdőben fekszik, alig tíz percnyire egy lak­tanyától. A tettesek — a nyomozás eddigi adatai sze­rint — először elvágták a telefonvezetéket, majd le­lőtték a külső őrt, s ezután behatolva az őrházikóba géppisztolysorozatokat ad­tak le az őrszemélyzet má­sik négy tagjára. Négy ka­tona meghalt, az ötödik tü­dőlövéssel került kórházba. Az ismeretlen támadók az őrházikóban talált kul­csokkal felnyitották a fegy- kö- vereket és lőszert tartalma­zó bunkerokat és maguk­kal vittek fegyvert és lő­szert Az amerikai delegáció új vezetője Nixon beiktatott elnök Henry Cabot Lodge (balra) volt saigoni nagykövetet nevezte ki a párizsi béketárgyalásokon részt vevő amerikai delegáció ve­zetőjévé. A kép jobb oldalán Lawrence F. Walsh, New York-i ügyvéd, volt igazságügyminiszter, akit a delegáció helyettes vezetőjévé neveztek ki. A „nixoni éveknyitánya Hétfőn Nixon ünnepélyes külsőségek közepette feleskü. dött az Egyesült Államok al­kotmányára, s ezzel hivatalo­san is megkezdődtek a „nixo- ni évek”. A beiktatás pontot tett arra az átmeneti időszak­ra, amely november óta szin. te teljesen megbénította az amerikai politikát. Persze senki sem várja, hogy a nixoni republikánus őrség­váltás kezdete azonnal látható fordulatot hoz majd Washing­ton politikájában. Azokat akik valamilyen látványos kezdeti változást várnak, maga az új elnök figyelmeztette: bár Eisen­hower szívrohama idején he­lyettesként már betöltötte az elnöki tisztséget, most mégis bizonyos kezdeti időre lesz szüksége, hogy megszerezze a kellő tapasztalatokat. E „ta­nuló idő” alatt igyekszik majd harmonikus cselekvő appará­tussá kovácsolni kormányát is. Most, közvetlenül a „nixoni évek” nyitánya előtt, legalább oly nehéz megítélni, mint a novemberi elnökválasztás után, hogy milyen nolitikát is lehet várni a következő négveszten- űős periódusban, Nixon mun^ katársainak áttekintése sem nyújt nagyobb eligazodást. Az általános washingtoni gyakor­lat szerint a hatalom gyakor. lásában az elnök a „szűkebb kabinetjére” támaszkodik, — amely hadügy- és külügymi­niszteréből, továbbá nemzet- biztonsági és külügyi főtanács­adójából áll. Nixon szűkebb kabinetjében a hadügyminisz­ter Laird az egyik legrejtélye­sebb figura. Annak idején, az 1964-es választási hadjáratban a szélsőségesen jobboldali, hi­degháborús programmal fellé­pő Goldwater bukott republi­kánus elnökjelöltet támogatta, majd a liberálisabb nézetek­kel fellépő Rockefeller New York-i kormányzó elnökjelölt­sége mellett folytatott kortes­hadjáratot. A vietnami háború ügyében kifejtett nézetei alap­ján vannak, akik a békíilé- kenv „galambokhoz”, mások a totálisabb hadviselést köve­telő „héjákhoz” sorolják, volt időszak, amikor a hagyomá­nyos fegyverzet növelésében látta az amerikai katonai erő még nagyobb kifejlesztésének egyedül üdvözítő voltát. Más­kor viszont amiatt szórta bí. rálatainak nyilait a Johnson­kormányzatra, hogy „bűnös módon elhanyagolja az Egye­sült Államok rakéta-ütőerejé­nek” kifejlesztését. Helyettese: Packard, aki hetedik millio­mosként vesz részt az ameri­kai kormányban — szokatlanul miniszterhclyettesi poszton — sokkal egyértelműbb az állás- foglalásban. Mint az általa ala­pított hatalmas elektronikus monopólium legnagyobb rész­vényese, bizonyára a rakéta­üzlet fejlesztésének ügyét kép­viseli majd a kormányban is, amikor a költségvetési tétele­ket elosztják. Rogersről, a külügyminiszter­ről, a szűkebb kabinet másik vezető tagjáról még annyit sem mondhatunk, mint Laird- ről. Diplomáciai tapasztalatai tulajdonképpen ki is merültek abban, hogy Togo függetlenné, gi ünnepségein egy ízben hi­vatalosan képviselte az ame­rikai kormányt. Ha csak azt nem tekintjük „világpolitikai tapasztalatszerzésnek”, hogy korábban Genfben, egy bűnö­zéssel foglalkozó konferencián képviselte Amerikát. Nagyon valószínű, hogy amerikai külpolitika egyik fő meghatározó személyisége az a Kissinger lesz, akit Nixon nemzetbiztonsági tanácsadójává emelt. Ügy tűnik, higy Nixon- nsk már a választási hadjárat során tett főbb külpolitikai ki­jelentései is Kissinger nézetei­re épültek. A Harward-egye- tem német származású pro­fesszora több könyvet írt a nukleáris kor modern külpoli. tikájáról, s bírálta a Johnson- kormányzat külpolitikai vonal- vezetését. Szemére vetette a demokrapárti kormányzatnak, hogy nem folytat hosszabb távra, átgondolt külpolitikát, hanem csak amolyan „válság­elhárító tevékenységet” foly­tat. Megvárja, amíg a világ különböző pontjain a maguk teljességében kibontakoznak a válságok, s akkor kapkodni kezd, hogy mily módon hárít­hatná el azokat. A válságokat, Kissinger szerint, meg lehet előzni, és nem szabad hagyni, hogy az Egyesült Államok passzivitásba süllyedjen, szem elől tévesztve hosszabb lejára­tú stratégiai terveinek megva­lósítását. Amerikának szembe kell néznie azzal, hogy ma már nem lehet valamiféle, ál­tala legjobbnak és legtökéle­tesebbnek tartott „rendet” rá­kényszeríteni a világra, óva­kodnia keli attól, hogy erejé- az nek tekintélyes részét — egy­LENIN A pártot és Lenint mint ikerpárt — történelem-anyánk egyformán kedveli. Azt mondjuk: Lenin — az értjük a párt. Azt mondjuk: a párt azt értjük: Lenin. (Majakovszkij) Vlagyimir lljics legsze­mélyesebb ismerősünk le­hetne, annyit tudunk róla. Alig egy emberöltő választ el tőle bennünket. Még itt élnek köztünk akik látták, akik beszéltek vele, akik ismerték. Életrajzírói meg­írták minden fontos tettét, munkatársai, barátai, kör­nyezetének tagjai róla szó­ló emlékeiket. Sok ezer ol­dalon ő maga leírta gondo­latait; könyveiben, brosú- ráiban, röpirataiban és cik­keiben csodálhatjuk zseni­alitását. Ő, aki a világtörténelem eddigi legnagyobb tettét vitte véghez a legkülönb volt embernek. Nem mér­hető hétköznapi mértékkel. Tudjuk, hogy szerény volt, közvetlen, érdeklődő és életvidám. Tudjuk, hogy szenvedélyes vitatkozó volt, és ha a szükség úgy hozta, nem ismert kíméletet. Mindez igaz. Külün-külön és együttvéve is. Mert Le­nin mindig és mindent az ügy szempontjából ítélt meg és ehhez mérte tetteit. Nem voltak egyéni céljai, nem volt benne becsvágy. Az ügyért, a dolgozók fel­szabadításáért élt, s ezen­kívül semmi más nem volt fontos számára. Egyszerű, mint az igaz- ság — mondták róla a munkások. Kortársai, akik­nek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy közeli ről ismerték, joggal állapí­tották meg: egyéni tulaj- donságai mintaképül szol­gáltak a jövő kommunista társadalmában élő ember­nek. A földkerekség legtávo­labb pontján sincs ma olyan zug, ahol ne ismer­nék a nevét. Él és élni fog az elnyomottak szívében, akiknek számára az ő mű­ve az egyetlen remény. El és élni fog a felszabadult népek szívében, számukra harca tanulság, egyénisége példakép. Ö az iránytű, aki mutatja az utat. Amikor hibákat és torzulásokat kel­lett leküzdeni, hozzá tér­tünk vissza. Az élet hosszát nem az ember értéke szerint mé­rik. Pedig ha Lenin ma­gasabb kort érhet meg, az egész emberiség üdvére vált volna. Egyenesebb lett volna az utunk és mesz- szebb járnánk. Ma volna 99 éves. A KGST megalakulásának 20. évfordulója A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megala­kulásának 20. évfordulója alkalmából hétfőn a Nép­front Belgrád-rakparti szék- házában baráti találkozót rendezett a Hazafias Nép­front budapesti bizottsága és a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság budapesti el­nöksége. Az összejövetelen B. K. Puskin a Szovjet­unió magyarországi keres­kedelmi képviseletének ve­zetője tartott tájékoztatót. A találkozón részt vett a budapesti szovjet nagykö­vetség több képviselője is. Hazai filmszemle Három filmfesztiválon állnak rajthoz 1969-ben idehaza a magyar filmstú­diók alkotásai. A hazai filmszemlék sorát a szink­ronfesztivál nyitja meg, oldalú kötelezettségvállalással — a világ valamely országában vagy térségében lekösse. — Ugyanakkor azonban még ha­talmasabban kell klbontakoz. tatni a katonai ütőerőt, mert a Szovjetunióval való eljöven­dő tárgyalásokat Amerika csakis az „erő helyzetéből” folytathatja le. E Kissingeri programnak tulajdonítják azt is, hogy nagyobb súlyt kíván helyezni a nyugat-európai szö­vetségesekre és a NATO-ra, s hogy az a véleménye, hogy a vietnami háború.eszkaláció kö­zepette elhanyagolták a nyu­gat-európai térséget. Ezek után érthető, miért fogadták oly osztatlan ovációval Nyugat- Németország kormányköreiben Kissinger kinevezését. Mindez egyelőre azonban in­kább előzetes várakozás, mi. előtt az amerikai történelem­ben átfordítanak a „nixoni évek” egyelőre még üres lap­jaira. Mivel töltik majd meg ezeket a lapokat? Jobban épl- tenek-e majd a realitásokra Nixon és munkatársai mint a dicstelenül távozó Johnson-ad_ minisztráció? Avagy újabb fe­szültségek és újabb konfron­tációk veszélyeit idézi-e majd fel a johnsoni politika nixoni folytatása? Minderre a választ csak az új elnök kormányzá­sának gyakorlata edhatja meg. Arkus István amelyet márciusiban ren­deznek meg, immár hatodik alkalommal. A házi vetíté­sek után a döntő vetítései Debrecenben lesznek, ahol a szemle hagyományos programja az idén érdekes újdonsággal bővül. A ver­senyfilmeknek egy-egy ide­gen nyelvű részlete, s a tel­jes magyar nyelvű változata pereg majd a zsűri előtt. Májusban Miskolc látja vendégül a hatodik magyar rövidfilmfesztivál részve­vőit. Az előzetes hírek sze­rint a rövidfilmek verse­nyére minden eddiginél na­gyobb számban jelentkez­tek műveikkel a filmalko­tók; az előzsüri hamarosan befejezi munkáját. Októberben Pécsett a já­tékfilmesek találkoznak. Az V. magyar játékfilmszemle versenyvetítésein az el­múlt — szeptembertől szep­temberig terjedő — év húsz bemutatott magyar filmje közül hat szerepel majd. A részvételi jogot a filmmű­vész szövetség tagjainak tit­kos szavazása ítéli meg. A versenyfilmeket bemutatják több környező településen is. A filmeseményre tucat­nyi külföldi vendéget, esz­tétát, filmművészt, és kri­tikust várnak Pécsre.

Next

/
Thumbnails
Contents