Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-19 / 15. szám
Nemcsak a kutatók — az ipar is felkészült Korszerű lakcsfűtés ma és holnap Lakásaink túlnyomó részében a fűtés ma még szobánkénti fa-. szén-, vagy kokszfű téses kályhákkal történik. Ez a korszerűség követelményeinek legkevésbé megfelelő fűtési mód: részint azért, mert a begyújtás, táplálás és a tisztítás sok gondot okoz (a tüzelőhordásról nem is beszélve), másrészt pedig a tüzelőanyag elégetésének igen rossz a hatásfoka. Az olajkályháknak kevesebb a hátránya. Az olaj koncentrált, nagy fűtőértékű tüzelőanyag, megfelelő módon való elégetéssel jól kihasználható a benne rejlő kalória. Nagy előnye, hogy a szükséges olajmennyiséget szolgálatszerűen házhoz szállítják. A korszerű fűtési módszerek között a gázfűtés egyike a legkényelmesebbeknek. A fűtőanyag csővezetéken érkezik a lakásba, tiszta, jól szabályozható, könnyen automatizálható. takarékos fűtést tesz lehetővé. Az elektromos fűtés hazai viszonyaink között a legdrágább fűtési mód, habár egyébként a legjobb hatásfokú, hiszen az elektromos energia csaknem teljes egészében hővé alakul át. s az mind a lakásban marad (nincsenek füstgázzal távozó veszteségek). Csak ott jöhet azonban szóba, ahol egyéb fűtési lehetőség nincs, és akkor sem a hősugárzós változat, hanem a kandallószerű megoldás. A központi fűtés előnyeit nem kell külön hangsúlyoznunk. Ám nem mindegy, hogy milyen rendszerű tüzelőberendezéssel állítják elő a hőt. A lakók szempontjából a magasabb fűtési költség esik latba, a közérdek vonatkozásában pedig a levegőszennyezés kérdése. Korunk igénye, hogy a szén és a koksz helyett mindenütt ólai- és gáztüzelésű központi fűtőberendezések érvényesüljenek. Az egyedi szobafűtés és a központi hőszolgáltatás közé eső fűtési mód: az etázsfűtés. Üzembentart- ható szénnel, koksszal, gázzal és olajjal. E kisebb lakások, családi házak teljes hőellátására szolgáló fűtési irányzat olajjal vagy gázzal táplált változata kétségtelenül nastv perspektíva előtt áll. Előnye, hogy több kályha helvett csak egyetlen tüzelőberendezésben kell fűteni, s ez gáz vagy olaj használata esetén tel- iesen automatizálható. Az északi országokban, ahol a csa’ádi házak nagyon elterjedtek, s ahol az év nyolc hónapiában fűteni kell. szinte általános ez a fűtési mód. A ház előtt a földbe ásott tartály folyamatos feltöltéséről az glaivállalat gondoskodik, a ház tulajdonosa pedig évente csak kétszer nyúl a fűtőb^rpnönzéshez: őszszel, amikor meggyújtja a vezérlángot, s tavasszal, amikor a nyári hónapokra kioltja azt Egyébként minden automatikusan történik a lakásból irányítható vezérlőrendszer intézkedései szerint Az elmondottak természetesen gáztüzelés esetére is vonatkoznak. ilyenkor még a tartály feltöltése sem okoz gondot Hiba lenne azt hinni, hogy az automatizált etázsfűtés hazánkban még csak távoli vágyálom. Talán kevesen tudják, hogy a fűtőberendezés összes tartozékai kaphatók; igaz ugyan, hogy ezek beszerzése és beszereltetése elég tekintélyes ősz- szegbe kerül. Mind központi-, mind etázsfűtés esetén általában fűtőradiátoros hőátadásra gondolunk, ugyanis ma még általában azt alkalmazzák. Pedig ennél sokkal előnyösebb az ún. sugárzó fűtés, amelynél a fűtőcsöveket a mennyezetbe építik be. Így a lakótérből nem foglalnak el helyet, és kellemes, egyenletes meleget tartanak a lakásban. A csövekben 30 —50 fokos meleg vizet áramoltatnak. Ugyancsak nagyon korszerű a meleglevegős fűtés. Lényege az, hogy központi helyen elhelyezett berendezés állítja elő a meleg levegőt, és az a falba épített csatornarendszeren jut el a lakóhelyiségekbe. Nagy előnye, hogy egyben a szellőztetést is megoldja, mivel a szobában két nyílás található: az egyiken érkezik a friss, meleg levegő, a másikon az elhasznált lég- mennyiség távozik. A legtökéletesebb hőszolgáltatás már nem is nevezhető fűtésnek, neve: légkondicionálás. Függetlenül attól, hogy kinn meleg van vagy hideg, a szobák levegőjét állandóan a kívánt és beállított hőmérsékleten tartja, de úgy, hogy közben a levegő páratartalmát is szabályozza. Hiba, hogy ezek az ideális körülményeket teremtő légkondicionáló berendezések többnyire csak villamos üzemre készülnek. Végezetül figyelemre méltó úí irányzat: az elektromos hőtárolós kályhákkal való fűtés. Ä hőtárolós kályha kb. akkora, mint egy hordozható cserépkályha. Két fő részből áll: a belsejét kitöltő jókora tűzállóanyag- tömbből. valamint az azt körülvevő vastag, jól szigetelő burkolatból. A beágyazott fűtőszálak az olcsó éjféli árammal 600— 700 fokra felfűtik a tömböt, mely csak akkor adja ki hőtartalékát, ha megnyitják a hőszigetelő burkolatot. Ezt természetesen a nao bármely szakában megt°heti a me1'’,,- re vámm tulalóonos. Fagyasztása — éji°1 i tarifával — viszonylag nem is olyan sok (amellett, az áramszolgáltató vállalat számára kifejezetten előnyös az éjjeli fogyasztás). Biztató, hogy már a hazai ipar is felkészült e kályhatípus gyártására. Virágzik a kamélia A Szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjének üvegházában a leghidegebb téli napon bontotta ki kelyheit a kamélia, A kamélia a legszebb japán teacserje és ma is a legértékesebb dísznövényként tartják számon hazájában. Csillogóan fényes, haragos-zöld levelei vastagok, szinte bőrszerűek, s közülük emelkednek ki az öt-hat centiméteres fehér virágok. Műanyagok a háztartásban A műanyagok, amelyek csaknem harmincéves múltra tekintenek vissza, ma már nemcsak az iparban, kereskedelemben, hanem a háztartásokban is nagy jelentőségűek. Legújabb családjuk, a fono- plaszt, aminoplaszt, és a polietilén. Belőlük készülnek a beépített konyhák egyes darabjai, a hűtőszekrények belseje, egyéb háztartási gépek alkatrészei, csészék, tálcák, kanalak, vödrök, stb. Vannak műgyantás bútorfények, padlólakkok, ütésálló, elejthető műanyag háztartási cikkek. A műanyagok sok-sok alkalmazási területről kiszorítják már a fémet a háztartásból is. Hogyan kell kezelni a műanyagokat, mire kell ügyelni a háztartásban előforduló műanyagoknál? — erre kértünk felvilágosítást Tárczy Emmától, a Műanyagipari Kutató Intézet tudós mémöknőjétőL — A ma használt műanyagok más kezelést igényelnek, mint a porcelání ró aszta! az ablak előtt M I Vgyes megoldás az ablak alatti falrész jobb kihasználására ez az alacsony szekrényegység, amely mellé lecsapható íróasztallapot is lehet elhelyezni. A jó formájú fonott, fémvázas székeken színes habgumi párna van. HÉTFŐ: Lebbencsleves, pap. rikásknmpli kolbásszal, vanyúság, alma. KEDD: Paradicsomleves, marhatokány burgonyával, vegyes saláta. SZERDA: Zőldbableves, káposztáskocka, alma. CSÜTÖRTÖK: ZöMségleves, tojáslepény vajaspogácsa. PÉNTEK: Köménymagosleves, gombapörkölt pirított tar. honyával, ecetes uborka. SZOMBAT: Kelkáposztafőzelék, sertésoldalas sülve, alma* VASÁRNAP: Húsleves, pulT,kasült, habosra kevert burgonyapüré, párolt káposzta, gesztenyés kifli. GESZTENYÉS KIFLI. Hozzá- fej hagymát vágunk bele, valók: 18 deka vaj, 17 deka ............................ virslivel, cékla, liszt, 5 deka porcukor és egy evőkanál tejföl. A felsorolt anyagokat jól összegyúrjuk és félóráig pihentetjük. Töltelék: 20 deka gesztenyemasszát szitán áttörünk, azután hozzávegyítünk 15 deka porcukrot, kevés vaníliát és két tojás felvert habját. A tésztát vékonyra kinyújtjuk, s fánkvá- góvr«i kiszaggatjuk, majd gesztenyével megtöltjük és kifliket formálunk belőle. Tojással megkenjük és szép világosra sütjük. Tetejét vaníliás porcukorral vastagon beszórjuk. MARHATOKANY. A csíkokra vágott marhahúst forró zsírban megforgatjuk, sót, borsot adunk bo^zá. Kev s meleg vizet öntünk rá. amíg a hús kissé megpuhul, 2—3 tovább pároljuk. Sós vízben főtt burgonyával tálaljuk. KOCSONYA KÉSZÍTÉSE. — Veszünk kb. két kiló kocsonyának valót (köröm, fül, farok, bőr). Szépen megtisztítjuk és megmossuk. ízlés szerinti darabokra vágjuk. Négy liter vízzel, sóval lassú tűznél 4—5 órán át főzzük, amíg teljesen megpuhul és leválik a csontjáról. Háromórai főzés után teszünk bele 4—5 gerezd fokhagymát és 2—3 cseresznyepaprikát, így főzzük tovább. Tűzről levéve, a zsíriát leszedjük. Mély tányérokat készítünk. A húst kiszedjük a fazékból, a tányérokba szétrakjuk és a kocsonya levét megszűrve, ráöntjük. Hülni tesszük, tetei éré édes, vagy erŐ£ paprikát szórunk, ból, vagy fémből készült háztartási cikkek — mondotta a mérnöknő. — A műanyag hőre érzékeny. Nem lehet például műanyag tálban tűzhelyen ételt melegíteni, mert ösz. szerogynak. Ez nem jelenti azt, hogy meleg ételt sem lehet műanyag tálban tálalni. Például a színes kávés és feketés csészék jól bírják a hőt, legalábbis azt a hőfokot, ami’yen a kávé, vagy tea tálaláskor. Közmegelégedéssel használják a műanyagtálakat, tányérokat tálalásra, önkiszolgáló éttermekben és vállalati étkezőkben is. A műanyag edények szagtalanok, egyszeri tálalásnál általában nem veszik át az étel szagát, tehát higiénikusak is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy „érzéketlenek” a szagok iránt Az ételek tárolására, hosszabb időn át, nem alkalmasak. A műanyag tejeskannánk hosz- szabb Idő után átveszi a tejszagot Ez azonban nem baj, mert csak tejet szállítunk benne. De például hosszabb időn át eceteskannának használt, ecet- szagúvá vált kannában egyszer tejet máskor ecetet tartani már nem szabad. Ez egyébként szabály a zománcos, vagy alumínium edényeknél Is. A műanyagmosogató és gyermeiekád 100 fokon aluli hőre nem reagál, megtartja formáját, könnyebb, mint a fém, tehát szintén jól használható. A színes műanyag edény, készüljön bármelyik műanyagcsaládból, szép, hasznos és köny- nyen tisztítható háztartási felszerelésünkké lehet Sőt a műanyagok tisztítása sok esetben köny- nyebb, mint a hagyományos felszereléseké. Egyszerűen vizesruhával lemoshatok például a műgyantás fényezésű bútorok is, a víz nem hagy rajtuk nyomot mint a normálfényezósű, politúrozott bútorokon. Szemcsés, tehát Vim-es, vagy másfajta poros anyagokkal amelyek felkarcolják a műanyagot nem tisztítható konyhai deko- ritlemez, csésze, tál és semmilyen műanyag, vagy műanyaggal bevont tárgy sem. Mosogatásra, mosásra, tisztításra csak folyékony tisztítószereket használjunk. Hidegre a műanyag nem érzékeny, amit az is bizonyít hogy az elektromos hűtőszekrények rekeszét belső részei ma már műanyagból készülnek. Készüljünk fel arra — mondotta a mémöknő —* hogy mindinkább több és több műanyag háztartási berendezéssel, felszereléssel találkozunk. Ezek kő. zött lesznek, sőt már ma is vannak olyanok, amelyek a magas hőt is elbírják majd. Ha megfelelően kezeljük a műanyagokat, azok mindinkább háztartásunk kedvelt felszerelési és berendezési eszközeivé válnak. Zs. L. Hasznos dísz a szobában Az akvárium berendezése Ha beszereztük a megfelelő akváriummedencét, a soron következő lépés az akvárium berendezése. A mesterséges vízalatti tájnak a megalkotása az akvarista természetismeretének és esztétikai érzé* kének a próbaköve. Fontos, bogy az akvárium berendezésének az összképe természetes hatást nyújtson, megközelítse lakóinak az igényeit, biztosítsuk az életmódhoz igazodó eredeti környezet elemeit és utánozzuk természetes csoportosításukat. # Miután az akvárium berendezése tervszerűséget és gondosságot, szakszerűséget igényel, előre el kell döntenünk, hogy milyen növény és állatfajokat kívánunk az akváriumban tartani. A természetesség fenntartása érdekében a dekoratív szempontokat mind_ig rendeljük alá a bioló-! giai követelményeknek. Ezek után következik a tulajdonképpeni berendezés. — Még egyszer meggyőződünk az akvárium biztonságos és vízszintes elhelyezéséről, majd vízterhelési próbát tartunk. Lehetőleg 1,5—2 cm átmérőjű gumicső segítségével feltöltjük a medencét és megfigyeljük, hogy nem szivárog-e valahol, főleg a gittéit csatlakozásoknál. A vízpróba után a vizet leeresztjük, és az üvegfalakat alaposan megtisztítjuk. A tisztításhoz csak szivacsot, esetleg újságpapírcsomót használjunk, vegyi ablaktisztító szereket sohasem, mert ezek visszamaradó részecskéi komoly mérgezést okozhatnak az akváriumban levő élőlényeknél. Ezután következhet a medence háttér- festése, ha azt nem áteső fénybe, hanem fal mellé állítjuk. A hátsó fal külső oldalát egyszínű olaifestéssel, legcélszerűbben világos kékeszöld színnel lefestjük. így lobban szemünk elé tűnnek az akvárium lakói, jobban megfigyelhetjük azokat. Ezután gondoskodunk a vw zi növények, de a halak szá^ mára is nélkülözhetetlen fenéktalaj róL Az akvárium fenéktalajának csakis gyorsan ülepedő, szerves eredetű al-> kotórészeket nem tartalmazó talajféleség felel meg. Ez pe-» dig az 1—3 mm szemcséjű* apró kavicsokkal kevert kvarc. homok, vagy pataki, folyami homok. A legideálisabb az* amely a Duna fenékkotrásából származik. Ezt mindenekelőtt rostálni kell, majd elmosni. A kiszitált homokot műanyag vagy zománcozott lapos edénybe töltjük, majd vizet öntve rá, fadarabbal ke- vergetjük. Ülepítés után a vizet leöntjük, helyébe frisset teszünk és ezt többször megismételjük. A mosást csak akkor fejezhetjük be, ha a legalaposabb felkavarás után a szemcsék gyorsan leülepednek, s a mosóvíz kristálytiszta marad. Ha a homokmosást elsietjük, akkor feltöltés után vagy üzemeltetés közben fogunk kényelmünkre ráfizetni. Készen is kaphatunk akváriumhomokot, de néhányszo- ros utánmosás még erre a „mosott” homokra is ráfér. Ha követ, sziklát is terveztünk az akváriumba, előzőleg vízben átmossuk azokat, majd 5 százalékos sósav oldattal mossuk le és vízzel alaposan átöblítjük. De fém- vagy kéntartalmú követ ne tegyünk az akváriumba. Az akvárium berendezésénél előbb a köveket helyezzük el óvatosan az akvárium fenekére, majd a tisztára mosott homokból nyirkos állapotban 6 cm-es keretet tapasztunk a medence oldalaihoz. Ezután a kisebb medencébe 2—3 cm, a nagyobbakba 4—6 cm magas réteget teregetünk a homok keretek közé. A homokot enyhén lenyomkodjuk kezünkkel, vagy megfe’elő alakú simi+ófával. Ezzel a talaj készen is áll a növények be- ültetéséhez*
