Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-18 / 14. szám
1999. január 18. szómba* I. oldat Új mezőgazdasági könyvek Gépek, fák, virágok, emberek... Az új esztendő első napjaiban több figyelemreméltó mezőgazdasági szakkönyv jelent meg. A kiadó — dicséretes igyekezettel — hiánypótló műveket és már kiadott, de újabb kutatási eredményekkel bővített szakkönyveket jelentetett meg. Három hazai szaktekintély: Mohácsy Mátyás, Ma- liga Pál és Gyúró Ferenc összefogásával született „A gyümölcsfák mentése” című könyv, amelyet nagy haszonnal forgathat minden kertészkedő. Külön fejezet foglalkozik a fák metszésének főbb elveivel, és a metszést kiegészítő eljárásokkal. A metszések megértését jól szolgálják az ötletesen szerkesztett magyarázó rajzok. Az SZK—3 és az SZK—4 kombájnokról kiadott, oroszból fordított szakkönyv bizonyára nagy segítséget nyújt a kombájno- soknak. Figyelemre méltó, hézagpótló mű Czeglédy Béla könyve az erdőgazdasági gépek karbantartásáról, amely sok-sok képpel illusztrált tanácsokat is ad az erdei munkák különböző mesterfogásairól. A virágokról három új könyv jelent meg. A legnagyobb sikert bizonyára dr. E. Müller német professzor könyve aratja majd, amely a dísznövények védelméről szól. Dr. Borhidi Attila új könyve, amelynek címe „Növényvilág az Egyenlítőtől a Sarkokig,, a Természet- és Mezőgazdaság-sorozat eddigi legsikerültebb műve, színes, élvezetes stílusa külön élmény. Sípos Elek a gladioluszról írt újabb könyvet Hasonló témájú mű még nem jelent meg Magyarországon. Az állatok ápolásáról, gondozásáról és szaporításáról jelent meg a legtöbb könyv az új év első napjaiban. Kulin Sándor a tejtermelés és szarvasmarha-hizlalás üzemi kérdéseiről, Oláh István, a jövedelmező nyúltenyésztésről ír. A nyúlhústermelés iránt ugyanis világszerte megnőtt az érdeklődés. A csaknem száz ábrával illusztrált munkából sok ügyes ötletet, hasznos szakmai útmutatást kap az olvasó. Dr. Kiss István, a baromfikeltetésről, dr. Szentirmai László pedig a lúdtartásról és hizlalásról írt. A szerző főleg az árutermelő nagyüzemeinek szemszögéből tárgyalja a libanevelés, a törzsállattartás, a takarmányozás és a hizlalás ismereteit, de ugyanakkor választ ad a háztáji lúdtartók problémáira is. Az amerikai „szabad vállalkozók” szimbóluma, több mint egy évszázadon át a farm volt, a mezőgazdálkodás e sajátos formája. Ma azonban e rendszer válságba került, egyre több farm veszti el a függetlenségét és válik a mezőgazdasági ipar alárendelt részévé. A tőkehiány, az értékesítési nehézségek a farmereket önállóságuk feladására kényszerítik. Természetesen ez érezteti hatását a farmerek életmódián is. Erről az állapotról írt tanulmányt Jerzy Rasinsky Az USA mező- gazdasáeának vertikális integrációja címen. Van-e munkaalkalom Kecelen? „Elnézést kérek, amiért névtelenül írok, de levelem megírásához bármelyik keceli asszony tollat fogna- tott volna. Témám nem egyéni célú...” — így kezdődött az a levél, amelyben „Egy keceli asszony” a következő kérdésekre vár „megnyugtató választ a Petőfi Népe hasábjain”. — Miért nincs és főleg mikor lesz Kécelnek olyan veL Később Pest megyében, közelebb találtak számukra alkalmasabb helyet. — Majd egy — ugyancsak fővárosi — háziipari szövetkezettel tárgyaltunk. Exportra is termelnek; bedolgozó rendszerben is foglalkoztatni tudták volna a helyieket. Kívánságukra — milyen jó volt a már rendelkezésünkre álló feltérképezés! — leveleket küldDömsödi Rudolfné festékszórással teszi tartósabbá, tetszetősebbé a kisiskolások rajztábláit. üzeme, ahol a sok dolgozni vágyó keceli asszonyt foglalkoztatni tudják?,.. — Volt valami kezdeményezés egy budapesti vállalattal, de — nem tudni, milyen okból —- elaludt az ügy. Minthogy valóban közérdekűek a kérdések, felvetések, személyesen kerestük fel a keceli községi tanács vb-titkárát, Logaida Józsefet A levél tartalmának ismertetése után ez a két szó volt a fiatal vb-tit- kár első szava: — Igaza van. A helyzetről így tájékoztatott bennünket. Régi problémája a községnek a nők foglalkoztatása. A helyiek, a járás és a megye hosszú ideje keresett valami megoldást. Kapcsolatokat vettek fel, tárgyaltak fővárosi vállalatokkal is, melyik tudna valamilyen részleget kihelyezni, létesíteni, hol nők is jelentős számban juthanának munkához? A múlt év közepe óta például ez történt. Először a Eudapesti Textilművek mutatott szándékot egy cémaüzem létesítésére. Információt kért a helyi munkaerőhelyzetről, elsősorban a munkát kereső asszonyok, lányok számáról. A helyi tanács örömmel fogott egy gyors és viszonylag nagyszabású felméréshez. A tanácstagokkal együtt az apparátus vezetői is sorra járták a hozzájuk tartozó körzetek házait. így írtak össze több mint 700 munkára jelentkezőt — háromnegyedrészben nőt. — Ez a nagy szám azért túlzott volt, — jegyezte meg Logaida József — hiszen akadt köztük egész idős és üzemi munkára már képtelen asszony is. Négyszáz-négyszázötven azonban reális volt... Közöltük az eredményt a gyárral, amely ’azonban elhallgatott tervétünk ki a munkát igénylő nőknek. Nyilatkozzanak: ván-e varrógépük vagy nincs; tudnak-e varmi; ha nem, megtanulnának-e? A visszaérkezett válaszok szerint 40—45-öt lehetett volna számításba venni. A szövetkezet közölte: ez kevés. Aztán lehet, hogy nekik is messzire voltunk. — Ezt egy kaptafakészítő gyár követte. Járt náluk Laták elvtárs meg a ktsz- elnök is. Minden munkaerőt foglalkoztatni tudtak volna. Rutinmunka, gépesített, nőknek alkalmas ... Ez is elmaradt. • — Végre... — Ha ezt mondja, akkor már tudjuk: végre a Fővárosi Faipari és Kiállításkivitelező Vállalattal sikerült kölcsönösen előnyös szerződést kötni. Ennek körülményeit, a feltételeket már lapunk is ismertette. Ellátogattunk a vállalat telepére is. Hirsch János igazgató szobájában éppen egy kis megbeszélés végére érkeztünk. Egyszerre féltucat jelentkezővel — nők, férfiak vegyesen voltak — ismertette a munkával, a gyártmányokkal, feltételekkel, keresettel összefüggő tudnivalókat. Mikor őket átadta az adatokat felvevő adminisztrátornak, kerek arcú, piros, csizmás férfi lépett be. Munkát kért Ő is. Hol dolgozott eddig, mettől meddig, mit keresett? — peregtek a kérdések. — Mutassa csak a munkakönyvét; abból jól tudunk olvasni... — vette át a kis könyvet, s megelégedéssel konstatálta, hogy gazdája valóban nemigen változtatta eddig munkahelyét, megbecsülte magát a tőzegeseknél is. — Tudja-e vállalni a három műszakos munkát? Mert abban dolgozunk. — Hogyne. — És a változó munkahelyet? Mert megtörténik, hogy most a Balaton mellett építünk pavilont, s oda kell gyorsan munkás, vágy hogy Sátoraljaújhelyre kell utazni egy időre, mert ott vállalt faipari munkát a központ... Vagy Pesten készítjük elő az ipari kiállítást és akkor ott... — Miért ne vállalnám, szívesen. Ha gép mellé kellek, megyek, ha falat kell rakni, csinálom... — Rendben van. Menjen maga is a kartársnőhöz... ... Azután a műhelyekben néztünk szét. Meggyőződtünk néhány termék előállítása láttán is: férfi, nő olyan ütemben talál itt munkát a már most is nagy pezsgéssel indult fejlődés során, ahogy az üzemet fejlesztik, ahogy a szakmát elsajátítják, ahogy szerte az országban, kiállításokon s külföldön megismerik a keceli nők, férfiak ügyességét, igényességét Egyelőre ennyi a válaszunk a névtelen levélre. Tóth István Szoros kapcsolatban RÖVIDDEL azután, hogy az új székházba beköltözött Kiskunhalason a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, és végre megkezdhette az érdemi munkát, egy rendkívül élénk vitát hallgattam végig a tanácsteremben. Arról folyt a szó, miként lehetne szorosabbra fűzni a szövetség függetlenített apparátusának kapcsolatát az ötvenöt tagszövetkezettel. Miként lehetne szinte személyes kapcsolatokat teremteni, hogy a lehető leggyorsabban jussanak a hiteles, pontos információkhoz? És, noha a módszereken folytak a viták, egy valamiben mindenki megegyezett, a hatékonyabb munka érdekében a lehető leggyorsabban kell megoldást találni. A . szövetség nyolc dolgozójának száznál is több gyakorlatai szakemberrel kellett kapcsolatba lépni. Ezért a szövetség valamennyi alkalmazottja az év során legalább egy, de a többség két, sőt három alkalommal is felkereste a termelőszövetkezetek túlnyomó hányadát, tájékozódott és adott tanácsot a helyszínen a lehetséges intézkedésekre. A TAGSZÖVETKEZETEK nagy száma indokolta, hogy tájértekezletek keretében is találkozzanak az üzemek vezetőivel, szakembereivel. Az elmúlt év második félében 11 táj értekezleten, egy-egy alkalommal 3—7 gazdaság vezetőivel tartottak megbeszélést. E találkozások eredményessége felülmúlta a várakozást, mivel számtalan olyan problémát vetettek fel, amely a tágabb körű megbeszéléseken bizonyára elsikkadt volna. A kiskunhalasi szövetség munkájában az elmúlt év folyamán a tagszövetkezetekkel való erős kapcsolat és ennek eredményeként az intézkedések gyorsasága volt a legjellemzőbb é6 legértékesebb vonás. Külön említésre méltó a — és a tagság körében nagy népszerűségnek örvend —, a jogi tanácsadás és tájékoztatás. A Jogász Szövetség helyi csoportjának bevonásával sorozatban tartották a tájékoztatókat a termelőszövetkezeti és földtörvényről, amelyeken mintegy 4500 személy, a tagság több mint 30 százaléka vett részt. E két nagy jelentőségű törvényt kérdések és válaszok formájában a helyi lap hasábjain is feldolgozták. MEGFELELŐEN alakultak a szövetség kapcsolatai az országos, megyei, járási, városi párt- és tanácsi szervekkel is. A szövetség képviselői tárgyalásokat folytattak — az 1969. évi szerződésekkel kapcsolatban —.kilenc országos és három megyei nagyvállalattal, ennek eredményeképpen több esetben sikerült kedvezőbb feltételeket biztosítani a termelőknek. A termelőszövetkezetek érdekeinek hatékony képviselete, e milliókat érő segítség záloga pedig a jó kapcsolatok alapján történő szarosabb együttműködés. B. P. Újszerű, automatikus, villanyfűtésű 10 00-es „Gergely”-féle keltelőgépek sürgősen eladók. Megtekinthetők a Városföldi Állami Gazdaság bugaci kerületében. Érdeklődni: Városföld. Telefon: 6. Bugac. Telefon: 4. 334 Ahol mindig vendéget várnak Beszél get esőnk eléggé rapszodikus Babies Antallal, a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezet elnökével, aki a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának is tagja. Számos tennivaló van ilyenkor az év elején. Készülnek a zárszámadásra, tervezik az idei gazdálkodást. Hajnaltól késő estig elfoglalt az elnök is. Most nagy gondban van, időnként összeráncolja homlokát és szemüvege mögül kissé fáradtan néz rám. — Bemutató gazdaságnak jelölték ki a termélő- szövetkezetet. Ez azt jelenti, hogy példásan kell dolgoznunk. Évente számos küldöttség látogat bennünket és mindenki tanulni akar tőlünk. Mutatja a piros kötésű vendégkönyvet, amely lassan megtelik a világ minden tájáról ittjártak bejegyzéseivel. — Tehát — folytatja — mindig rendben kell lenni a szénánknak, önmagában az a tudat, hogy a vendégeknek mindig valami újat kell mutatnunk arra serkent bennünket, hogy keressük a korszerűbb módszereket. A látogatók azzal a szándékkal jönnek, hogy hasznosítsák a mi tapasztalatainkat. Mindig készenlétben állunk, még arra is ügyelünk, hogy tisztaság, rend legyen a majorokban. Természetesen a tagság számára sem közömbös, hogy mi a véleményük másoknak róluk. Tehát gyorsítja a fejlődést a sok látogatás. Ugyanakkor azonban sok időt is elvesz. — így van, de megéri. Sok mindenre büszkék lehetünk már most. Tbc és brucella mentes szarvasmarhatelepünket sokan elismerik. Kétszáznyolcvanas létszámú tehén törzsállományunkat rövidesen háromszázra növeljük. Erre serkent bennünket az állami támogatás is. Ismert, hogy az 1968. március 31-i állományhoz viszonyítva minden újabb tehén 5000 forint állami támogatást jelent. Az elöhasi üszők borjai után pedig az eddigi 2000 forinton felül további 2500 forintot kapunk. Nálunk egyébként a borjúnevelés tejporral történik. Kiszámítottuk, hog-y ily módon pontosan a felébe kerül, mintha a hagyományos módon történne. Terveink között szerepel a tej hozam további növelése. Tavaly 300 literen felül volt az egy tehénre jutó átlag, az idén év végére 3500 litert szeretnénk elérni tehenenként. A tervek megvalósításához emberek kellenek és mindjárt szóba is kerül a munkaerőhelyzet — 1968 végén 610 tagja volt a termelőszövetkezetnek. Ebből 243 nyugdíjas és járadékos. 101 alkalmazottunk van és 88 besegítő családtagunk. Az idén hetvenen mennek nyugdíjba. A munkaerő-csökkenést gépesítéssel tudjuk ellensúlyozni. Ebben az évben gépesítjük a kukorica-betakarítást. Két betakarítógépet és négy kombájnra szerelhető csőtörő adaptert veszünk, s az 1100 holdnyi terület nagyobb részéről géppel takarítjuk be a termést. Minden eshetőségre felkészülve szárító berendezést is beszerzőnk. A 6000 holdas gazdaság munkaerejének jelentős részét leköti a több mint hatszáz hold szőlő és gyümölcsös. Még 88 holdon telepítenek korszerű szölőskertet. vagyis csemegeszőlő és bor- Főként kettős hasznosítású, vagyis csemegeszőlő és borként egyaránt értékesíthető fajtákat ültetnek. A bor tárolására korszerű pincét építenek. A 18 és fél ezer hektós pincében már az idén tárolnak. Ebben az évben elkészül a szőlőfeldolgozó is. A pince padlásterét gombatermesztéssel hasznosítják. Most készül a zárszámadási adatok összesítése. Az eddigiekből is megállapítható, hogy 1968-ban 4 millióval magasabb termelési értéket i állítottak elő, mint az előző esztendőben. Növekedett az egv tagra jutó jövedelem is. Pedig nehéz esztendőt zártak, hiszen a szesz,elves időjárást megsínylette az egész gazdálkodás. Még!« sikerült, igaz hogy megszaporodtak az elnök ősz hajszálai ia. K.8.
