Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-17 / 13. szám
lm. J&mtftr n. péntek & «Mri pályázata Az elbírált pályamunkák a Népművelési Szakkönyvtár adattárában kerülnek elhelyezésre. A Népművelési Intézet előjogot élvez a pályamunkák megjelentetésére az érvényes szerzői jogi rendelkezések alapján, beleértve a szerzői tiszteletdíj fizetését is. A pályamunkák beküldésé- ek határideje: 1969. szept. 1., redményhirdetés: 1969. decem- er L; Történelmünk — közös kutatása Izgalmas feladat múltunk kutatása, és ezt bonyolítja az, hogy a források, emlékek — a mi népünk esetében legalábbis — nagy része kívül esik hazánkon. Ez természetesen megnehezíti azok felkutatását, vagy a megtalált leletek tanulmányozását. Különösen sok magyar vonatkozású nyomot, adatot rejt a Szovjetunió területe. Az ősmagyarokra vonatkozó adatoktól, leletektől kezdve jelenkori történelmünkig végig követhetjük népünk életét, megfejthetjük titkait. Felbecsülhetetlen értékű anyagot tartalmaznak a szovjet levéltárak, múzeumok raktárai, archívumai. Ezekbe még csak olykor-olykor pillantott bele néhány kutató. Hol háljon a szoba? Az az ördöngös helyesírás !... Még aki egyebekben tudja a szabályokat, annak is gond néha, hogv mit írjon külön és mit egybe. De újságban, plakáton, a Televízióban — amit tehát sokan látnak — talán mégis illene vigyázni. Kedden este egész csokorral szolgált a Televízió a hibákból. Cím a Tv-híradóban: gépkocsi vezetők figyelmébe ... Affene! — hökkent meg a jámbor néző Valami speciális járgányról van szó, amit kizárólag vezetőállásúaknak ajánlanak? ... Csudát! Arra intett a Tv, hogy síkosak az utak, vigyázzanak a sofőrök. (Akiket nem gépkocsi vezetőnek, hanem gépkocsivezetőnek hívnak.) A híradó után a színházi közvetítésben láttuk ezt a feliratot: FOGADÖ TEREM. Lelki füleimmel már hallottam is a terem dörgő hangját, hogy aszongya: Akármibe fogadok, jövőre bekerül a Kecskeméti Dózsa az NB I-be!... Holmi abszurd drámában ez lehetséges is volna, ugye. De egy történelmi vígjátékban? Itt arról a teremről volt szó, amelyikben fogadnak. A király fogad, Könyves Kálmán. Azokat, akik színe elé járulnak. A helyiség tehát nem fogadó terem, hanem fogadóterem. S aztán még egy felirat következett: ÁGYAS HÁ.Z... Ez meg tán a király ágyasának háza lenne? Dehogyis. Ágyasház! ... Szép régi szó, ma hálószobát mondunk helyette. Nem háló szobát!... Mert akkor nem azt jelenti, hogy hálnak benne, hanem azt, hogy a szoba akar hálni. De ebben a mai lakáshiányban hol talál egy szoba akár csak albérletet is?... M. L. Tervszerű alapos feldolgozás még nem történt. A Szovjetunió területén folyó hatalmas építkezések során, különösen az Ura- lon túl és Közép-Ázsiában rengeteg lelet kerül felszínre. Ezek között nagyon sok — a magyarok vándorláskori életére utaló anyag található. Legutóbb Ukrajna területén Nyeverinó közelében magyar vándorláskori sírokra bukkantak. A sírok számát mintegy — tízezerre becsülik. Elképzelhető, mennyi értékes adattal szolgál majd ezek feldolgozása. A vegyesbizottság, amelynek a megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet 16-án ünnepélyes körülmények között írják alá Budapesten, részletesen kidolgozott tervek alapján kezdi majd meg a közös munkát. Nemcsak a magyar, de a szovjet kutatók számára is jelentős ez a létrejött egyezmény. A magyar levéltárak is sok szovjet vonatkozású anyagot tartalmaznak. Népeink élete az egész történelem folyamán mindig összefonódott. Az új hazára lelt magyaroknak már a Kijevi Nagyfejedelemséggel is volt kapcsolata. I. István, a középkori uralkodók, Rákóczi, valamint a XIX. századi kapcsolatok is feltáratlanok. Az első világháború időszaka, a Tanácsköztársaság ideje, a második világháború, s a felszabadulás óta eltelt idő sok új és meglepő adattal gazdagítja népeink történetét. A közös kutatásokon kívül a vegyesbizottság egyik sarkalatos feladata lesz: foglalkozik a történelemtudomány elvi és módszertani kérdéseivel. Tagjai sorában a történészeken kívül filozófusok, néprajzkutatók, régészek is vannak. Közös tevékenységük eredménye tovább mélyíti a népeink között meglevő, a történelmi múltú kapcsolatokat. A. F. odáig. — Ismét elmosolyodott és boldogan nyújtózkodott. — Apád van? — Nincs ... Mit csinálnák a barátaid? — Tutajt ácsolnak. Mindjárt leúszunk „Volga anyácskánkon”. Nem hazudtál az aranyat illetően? — Nem hazudtam. Miért hazudnék? ... Vigyétek. Én nem sajnálom. — Nézd, mi talpraesett népség vagyunk. Tudod mire célzok?... „A fedélzetről lemos a tengerbe, felcsapódó hullámokba .. Érted? Pétya sejtette már. A banditák tutajon akarnak leereszkedni a folyón. Nem tudják, hogy hová és ho- gyon tűnik el a Tomboló folyó. Öt magukkal akarják vinni. A biztos halálba! Amint elhagyják a kanyart, ahol Ivanov sírja fekszik, nyomban végük is van. Ott már nem tudnak kivergődni a gyors áramlásból, az magával ragadja őket... Mit tegyen, mit mondjon nekik? Nem, nem fogja őket lebeszélni. Csak hadd menjenek ! De ő hogy mentse meg az életét? Hisz a kráterhelik várják őt visz- sza, minden reményük benne van! Valamit azért csak kifun- dál. Levette meleg nadrágját, pufajkáját és rátelepedett. Azután magára vette a bekecset. Napfényben fürdött a völgy. A forró napsugarak keresztüldöfték a havat és az most az ember szeme előtt kezdett ülepedni. Gyanta és terpentinszag terjengett a levegőben. Meleg volt, mint amilyen áprilisban csupán a kontinentális Észak szélmentes völgyeiben szokott lenni. Az évnek ebben a szakában a meleg nappalokat éjszakai fagyok követik és a vastag hótakaró tíz-tizenkét nap alatt tűnik el, átadja helyét a zöld fűnek, amely még a hó alatt kezd el fejlődni. A Tomboló folyó tavaszi erőtől duzzadt. Végig egész hosszán — a tajgában és a völgyekben — patakok, folyók ömlöttek bele. A föld nem volt képes felinni, nem fogadta be az összes vizet: a sok méteren átfagyott talaj egyszerűen lerázza magáról a hóiét és a rengeteg hó, bármennyi volt is belőle, olvadt és a folyók felé igyekezett. Ezért ilyen háborgók és sok vizűek a folyók itt Északon. Legördülnek a tavaszi vizek, zátonyokat képeznek kövekből, kavicsokból, itt-ott átszakítják az engedelmes hordalékot a völgyekben, új szigeteket építenek, új ágakra szakadnak és lecsillapodnak, megbékülnek, de csak az újabb áradásig, a forró júliusig, amikor olvadni kezd a hó a hegycsúcsokon. Akkor ismét megáradnak a folyók, megduzzadnak a patakok, zuhogni kezdenek a vízesések. Vigyázz vándor, igyekezz mielőbb kijutni a völgyekből fel a vulkánkúpokra 1 Pétya ült és a közelben csobogó patakot nézte. Kis patakocska, de szorgalmas és sietős az útja. Hová- merre futsz? Beleömlesz a folyóba, mely befogadja tiszta vizedet, leviszi a völgyön, Ivanov sírja, a tavak, a régi tábor mellett. Balra fordul és eszeveszettül zuhog a szikla felé, le a bugyborékoló örvény közé. S a patak elpusztul, gyorsan leélve viharos életét __ P étya összerezzent, amint végigképzelte ezt a rövid utat. A banditák közben visz- szatértek. Némán ettek, majd odavetettek Pétyának egy megkezdett marhakon- zervet. Ferdeszájú ledőlt a hálózsákra és hunyorgott. — Hé, taknyos! — kezdte lustán. (Folytatjuk) A harmadik órában Tíz órakor, a harmadk tanítási órára érkeztünk a Kalocsai L István Gimnáziumba. Három osztályból három pillanatképet hoztunk el. Felső képen: A szakközépiskola elsősei már sok mindenhez értenek. A legügyesebbek egyike Ádám Sanyi. A fúrógépnél látjuk, amint egy virágállványon dolgozik, mely majd az iskola folyosóját díszíti. Fent: jobb oldalon: Biológiaóra a II. c-ben. Madácsi József tanár úr a gerincesek mozgásáról tart szemléltető előadást. Alsó képünk az L e tornaóráján készült. A mai gyakorlat: mérlegállás a gerendán. A Népművelési Intézet A Népművelési Intézet pályázatot hirdet, hogy elősegítse a népművelés valóságos helyzetét feltáró Igényes tanulmányok, monográfiák, tudományos értekezések, kutatási beszámolók, szociográfiai leírások létrejöttét* A pályamű terjedelme legalább 20, legfeljebb «0 ritkán gépelt oldal lehet. A pályázat jeligés. A pályaműhöz lezárt borítékban kell csatolni a pályázó nevét és elmét. A pá. lyamunkát 3 példányban kell a Népművelési Intézet Kutatási Osztálya elmére (Budapest, I., Corvin tér 8.) beküldeni. Nyomtatásban már közzétett, illetve más pályázaton díjazott munkákat nem bírál, nak el. Pályázni az alábbi témákban lehet: 1. Valamely társadalmi réteg művelődési törekvéseinek és lehetőségeinek vizsgálata. Példák: az Ifjúság urbanlzá- lódásának művelődési vonatkozásai; az általános és szak- műveltség növelésének lehetőségei a tanyai lakosságnál; a nők művelődésének sajátossá, gai; a szocialista munkabrigádok művelődése; az mgázó dolgozók közötti népművelés tartalma és módszerei; az öregek és a népművelés. 2. Művészeti nevelés a közművelődési intézmények tevékenységében. Példák: könyvtár, szakkörök, klubok, műkedvelő csoportok, ismeretterjesztő előadások. 3. Népművelési módszerek hatásosságának összehasonlító kísérleti vizsgálata. Példák: klubok, tanfolya. mok, szakkörök kereteiben folyó oktatás hatékonysága, az audiovizuális eszközök alkalmazásának tapasztalatai. 4. A népművelés valamelyik területének fejlődése a felszabadulástól napjainkig. Nem csupán országos, hanem helyi (pl. megyei, járási) népműveléstörténeti feldolgo. zásokat várnak ebben a témában, különös tekintettel hazánk felszabadulásának közelgő 25. évfordulójára. A pályamunkákat a Népművelési intézet által felkért szaklektorok bírálják. A díjak odaítéléséről — a szaklektorok javaslata alapján — a Nép. művelési Intézet Igazgatója dönt, Az alábbi pályadfjak kerülnek kiosztásra: Egy L díj »00«.— Ft Két IL díj S—5000,— Ft Három HL díj 3—3000,— Ft Ezeken kívül különdíjak és jutalmak, a nem díjazott, de kiemelkedő értékű munkák jutalmazására. 104. Pétya szőrmeharisnyában ült a havon. Harisnyáit nem húzták le. nem ment a lábukra. Kicsinek bizonyult a bekecs is. Legalább ez rajta maradhatot a foglyon. „Elvesztem — gondolta Pétya búnak eresztett fejjel. — Egyedül négy ellen. Méghozzá fegyvertelenül!” De máris eszébe jutott Szperanszkij és Ivanov. Ők még ennél is nehezebb helyzetben voltak, mégsem adták fel a harcot. Korai még eltemetned magad, Pétya! — No, öcskös, mesélj csak az aranyról a társaságnak ... Óriási figyelemmel hallgatták Pétyát. Utána el- szótlanodtak, majd kikísérték a fiút, sokáig pusmogtak, akciótervüket kovácsolták. Reggel a banditák itthon hagyták egyik társukat, akit Tányérkának hívtak, őrizze a foglyot, ők meg a folyóhoz távoztak. Hamarosan fejszecsapások hallatszottak abból az irányból. — Szóval aranyat kutatsz, mi? — Tányérka bé- külékenyen elmosolyodott, amitől kerek arca szétfolyt és oly lapossá vált. hogy nyomban érthetővé vált gúnyneve, amit társaitól kapott. Pétya bólintott. — Helyes! Nekünk, fiacskám, arany és pénz nélkül nem élet az élet! Most aztán ha teletömünk' egy kis zsákot vele, akkor a tenger is csak térdig ér majd nekünk. Atszökünk oda ... — Hová? — Hát oda... — Bizonytalan mozdulatot tett a kezével. — Ahol nincs rendőrség. Te is velünk jössz. Ha persze bírod az utat
