Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-14 / 293. szám

* oldat 1968. december M, szombat Interjú Blnh asszonnyal Nguyen Thi Binh asz- szony, a Párizsban tárgyaló DNFF-küldöttség helyettes vezetője, interjút adott az AP amerikai hírügynökség tudósítójának. A bábkor­mány hivatalnokainak és katonáinak sorsával kap­csolatos kérdésekre Binh asszony kijelentette: „Azok­nak a bábkatonáknak és bábhivatalnokoknak, bár­mily szinten tevékenyked­tek, akik bűnöket követtek el a nép ellen, de ezeket őszintén megbánják, azok­nak megbocsátunk. Akik a bűneiket tettekkel is jóvá- teszik, azok megfelelő elbá­násban is részesülnek.” Amikor a tudósító megkér­dezte, hogy ez az állásfog­lalás vonatkozik-e olyan személyekre is, mint Thieu, Ky és Huong, Binh asszony ezt felelte: „bárkire, tekin­tet nélkül a múltjára. Amennyiben felfogja az új helyzetet és részt vesz a nemzeti felszabadításért folytatott közös harcban, úgy szívesen látjuk”. A jelenlegi párizsi kibő­vített tárgyalásokat akadá­lyozó ügyrendi ellentétre vonatkozóan Binh asszony hangsúlyozta, hogy a fel- szabadítási front számára a tárgyalásokkal kapcsolatos függetlenség és teljes jog- egyenlőség tiszteletben tar­tása a fontos. Csakis e fel­tételek biztosítása méUgtt, volt hajlandó a DNFF Pá­rizsba jönni, hogy részt ve­gyen á tárgyalásokon, ame­lyeket nem a kérvényező, hanem a győztes pozíciójá­ból folytat az amerikaiak­kal. Véget ért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszaka Magyar párlmynkisüdiütség Romániában Fénteki ülésén, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa törvényerőre emelte az 1969; évre vonatkozó gazdaság- fejlesztési tervjavaslatot. Ennek végleges összeállítá­sánál figyelembe vették azokat a módosításokat, amelyeket a szövetségi ta­nács é6 a nemzetiségek ta­nácsa állandó bizottságai­ban előterjesztettek. Az elfogadott törvény ér­telmében 1969-ben az idei esztendőhöz képest a nem­zeti jövedelem 6,5 százalék­kal, az ipari termelés 7,3 százalékkal, az iparból szár­mazó nyereség pedig 14,1 százalékkal nő. Az egy főre jutó reáljövedelmek terve­zett növekedése 5,5 százalé­kos. Állami keretből 9,4 százalékkal több lakást fog­nak felépíteni, mint az idén. Elfogadták a küldöttek az 1969. évi költségvetésről szóló törvényt is. Ez 134 milliárd 97 millió 736 ezer rubel bevétel és 133 milli­árd 898 millió 408 ezer ru­bel kiadást irányoz elő. A kiadásra szánt összegből a népgazdaság szükségletének fedezésére 58 milliárd 318 millió 367 ezer rubelt szán­nak, a szociális és kulturá­lis célokra fordítandó ősz- szeg pedig több mint 51 milliárd rubel. Honvédelmi kiadásokra 1969-ben 17 mil­liárd 702 millió rubelt irá­nyoztak elő. A Legfelsőbb Tanács ülé­sén elfogadott harmadik törvénnyel megteremtik a központi és köztársasági földtörvény alapjait. Ezek hatálya 1969. július 1-vel kezdődik. Céljuk az ország­ban rendelkezésre álló föld­területek racionálisabb ki­használása, a szocialista szervezetek és az állam­polgárok földjogainak vé­delme, a törvényesség to­vábbi megerősítése ebben a vonatkozásban. A Szovjet­unióban az összes föld az állam tulajdona. A Legfelsőbb Tanács négynapos ülésszaka ezzel befejezte munkáját. PRÁGA A CSKP KB plénuma folytatja munkáját. Pénte­ken. az ülés második nap­ján Stefan Sadovsky elnö­költ. A két napirendi pont feletti vitában délelőtt töb­Radulescu Budapesten Gheorghe Radulescu, a román minisztertanács el­nökhelyettese Radü Cons­tantinescu, a gazdasági és technikai együttműködési kormánybizottság elnökhe­lyettese társaságában csü­törtökön este Budapestre utazott, hogy részt vegyen a magyar—román gazdasá­gi együttműködési vegyes kormánybizottság 8. ülés­szakán. bek között felszólalt: F. Barbirek, az elnökség pót­tagja, J. Smrkovsky nem­zetgyűlési elnök, J. Trojan, K. Hoffman és B. Lasto- vic]ja. Rajtuk kívül még 47 KB-tag jelentkezett fel­szólalásra. Manea Manescu, az F”P KB titkára, a gazdasági ta­nács elnöke pénteken reg­gel fogadta a Bálint József, az MSZMP KB osztályve­WASHINGTON. (MTI) Nixon újonnan megvá­lasztott elnök csütörtökön visszarepült New Yorkba, miután látogatást tett hiva­tali elődjénél, Johnsonnál. A két politikus megbeszé­léseiről csak szűkszavú kommünikét tettek közzé. Sajtókörökben úgy tud­ják, hogy a távozó és az új elnök röviden megvitat­ta Johnson terveit egy eset­leges csúcstalálkozóra vo­natkozóan. Mint ismeretes, az elnök szeretné, ha még zetője vezetésével Románi­ában tartózkodó magyar pártmunkásküldöttséget. Jelen volt Vince József, hazánk bukaresti nagykö­vete. hivatali ideje alatt szemé­lyesen találkozhatna egy­részt néhány nyugat-euró­pai állam, másrészt esetleg a Szovjetunió Vezetőivel. Nixon állítólag korábban ellenezte ezt a javaslatot. Az új elnök jelezte, hogy amennyiben elődje mégis megvalósítja terveit, nem hajlandó bekapcsolódni a tárgyalásokba és megfigye­lőt sem küld. Újságírók nem tudják, hogy a csütör­töki megbeszélés hozott-e változást ezen a téren. A DNFF kész megbocsátani A CSKP KB plénuma folytatja munkáját Dohnson csúcstalálkozót tervez Repüiőgép-szerencsétlsnség a Xarib-tengern 5/ személy eltűnt CARACAS A venezuelai fővárosban pénteken hajnalban hivata­losan bejelentették, hogy repültek, s ezzel egyidejű­leg mentöhajók Is a hely­szín felé tartanak. (AFP) Az agresszióé háború utá­ni két Vietnam egyesítésére vonatkozó kérdésre Binh asszony azt felelte, hogy az egyesítés csak lépésről-lé- pésre, békés úton valósít­ható meg. Az idevonatkozó tárgyalásokat a két félnek idegen beavatkozás nélkül, erőszakos eszközök elkerü- Ej Johnson lésével kell folytatnia. *' elnök és Nixon megválasztott elnök péntekre virradó éjszaka megbeszéléseket folytatott a washingtoni Fehér Házban. Ami a hírek mögött van A nyugati iräkmszgaMI alig valamivel a caracasi Maiquetia nemzetközi re­pülőtérre való leszállás előtt a tengerbe zuhant a Pan American Airways Lé­gitársaság egyik négymoto­ros Boeing—707-es típusú utasszállító repülőgépe. A 207-es számú légijárat gé­pén 51 személy — 42 utas és'kilenc főnyi személyzet — tartózkodott. Szemtanúk leírása sze­rint a katasztrófa szinte pillanatok műve volt: a ve­nezuelai partok felé köze­ledő Boeing—707-es éppen leszállni készült, amikor hirtelen lángnyelvek csap­tak ki belőle, majd a ten­gerbe zuhant. A nemzetkö­zi repülőtér irányító tor­nyában a radarernyőről a gép képe hirtelen eltűnt, anélkül azonban, hogy Sidney Stillwaugh kapitány a Boeing—707-es parancs­noka vészjeleket adott vol­na le. A New York és Ca­racas között leszállás nél­kül közlekedő és szeren­csétlenül járt repülőgép roncsainak, valamint eset­leg életben maradt utasai­nak felkutatása ezekben az órákban folyik. A vene­zuelai nemzeti gárda repü­lőgépei és helikopterei a katasztrófa színhelye fölé m. — Ez nagyszerű — kiáltott fel Marcuse, amikor megtudta, hogy az olasz es a francia diá­kok az elfoglalt egyetemi fa­kultások falaira a következő felhívást függesztették ki: „Le­gyetek realisták, — követelje­tek lehetetlent!” Megérthetjük a professzor lelkesedését, ha figyelembe vesszük, hogy munkáiban a kapitalista társa­dalom igazságos bírálata mel­lett teljesen irreális és egysze­rűen lehetetlen alternatívát ál­lít fel. Azt mondják, hogy ennek az amerikai filozófusnak a taní­tása az úgynevezett „mamaiz­mus” alapjául szolgál, amely Marx, Marcuse és Mao Ce- tung eszméit foglalja magá­ban. Ez teljesen mesterséges egyesítés. Marcuse tagadja a marxizmus lén vegét, — a ka­pitalizmus szocializmussal va­ló felváltásának objektív tör­vényszerűségéről és a munkás- osztály történelmi küldetésé­ről szóló tanítást. Marcuse nézeteit Nyugaton olvkor az úgynevezett ma-oce- tungizmussal hozzák kapcso­latba. De maga a processzor sem akar semmilyen ko'össé- p,(*t vájlalnl Mao ,,csőméivel”: joggal Tn*pöcft''t*e ebeket az ..es7ipék*»t’* fölmutatásnak és Pros fecsegésnek. Marcuse kétségkívül hatás­sal van a diákokra, bár e^ a haAés alapjában a reklámnak és a divatnak, nem pedig művei alapos ismeretének eredmé­nye. Egyes diákvezetők gyak­ran hivatkoznak a kaliforniai professzor eszméire. Cohn- Bendit aligha ismeri ezeket a műveket, mert nyilatkozatai a professzor számos nézetével ellentétben állnak. Nyilvánva­lóan arról a népszerű válto­zatról van itt szó, amely az Egyesült Államokban 19G4-ben megjelent „egydimenziós em­ber” című könyvben nyert ki­fejezést. Ennek a könyvnek a lényege a fejlett kapitalizmus egydimenziós voltáról, egyirá­nyú mérhetőségéről szóló el­mélet, amely állítólag az élet minden megnyilvánulását sa­ját méretébe szorítja. Semmi sem állhat ellent ennék a társadalomnak, amely „meg­semmisít, vagy elutasít min­den alternatívát”. Ezért a fej­lett kapitalista országokban — hirdeti Marcuse — többé a munkásosztály sem valósítja meg „negatív funkcióját”, vagyis forradalmi szerepét. „A munkások egyre gyengébbek és engedelmesebbek lesznek”, „integrálódnak” a jelenkori kapitalizmus rendszerébe. Az egyetlen erő, amely szem­ben áll a társadalommal, az értelmiség és a diákság, s az összes „kitaszítottak”, mint amilyenek a nemzeti kisebbsé­gek. Ám a diákok és az értel­miségiek, akár csak a „kita­szítottak”. Marcuse véleménye szerint is túlságosan gyengék., Ezért nem lá_t semmilyen re­ális utat, amely elvezethet az embertelen ipari társadalom megszüntetéséhez. Marcuse ha­tározottan így válaszol arra a kérdésre, hogy lehetseges-e forradalom az Egyesült Álla­mokban: „Abszolúte lehetet­len”. Marcuse egészen fegyver nélkül hagyja híveit, erőfeszí­téseiket pedig teljesen pers- pektívátlannak nyilvánítja. Végső soron kiderül, hogy ma­ga Marcuse is — pesszimista filozófiájával együtt —teljesen „integrálódott” a mai kapita­lista társadalomba, amelyet mindenh^tőan erősnek és meg­dönthetetlennek vél. Munkáiban „megfosztotta nimbrszátó’ a munkásosztályt”, amelvről azt áll tja, hogv „in­tegrálódott*, és rém képps for­radalmi cselekvésre. Az Ex­press című párizsi folvóirat tudósítóival szeptemberben folytatóit beszélgetése során azonban kijelentette: „Nem tu­dom elképzelni a forradalmat num^á «osztály nélkül.** Lehetséges, hogv az idős fi­lozófus egyszerűen csak fele­dékeny lett? Általában, még ha elvetjük is a szinte már nevetségesnek tűnj fonákságokat, meg ke'l állapítanunk, hogy a „gau- cheísta” ideológia — ugyan­úgy, mint Marcuse elmélete — a ködös, határozatlan, ellent­mondásos és zavaros t* dat te­rülete. Talán éppen ezért hat­nék a diákok még éretlen agyára? A francia diákok egyik ,-gaucheista*» vezetője ezt ál­lítja: „Nem részesítünk előny­ben semmiféle politikai rmű­szert . . . Ami a jövő társadal­mat ireti, ennek önmagától kell felépülnie.4* De távol ól sem minden diákra jellemző „az ilven „nerp.- íöredömség” és kémkedés. Pár az ultrabalos diákvemtők nagy zajt csapnak, mégsem a harc­ba bekapcsolódott nagy diák­tömegek hangulatait tükrözik. A fiatalok százezreinek, mil­lióinak mozgalma lényegében haladó, demokratikus, igazsá­gos mozgalom. S ebben a moz­galomban sokkal több a józan­ság és az értelein, mint aho­gyan a burzsoá sajtó olvasása­kor vélhetnénk, amely szándé­kosan a romboló, anarchista momentumokat hangsúlyozza és állítja előtérbe. Sok diák akarva-akaratlanul tanult a tapasztalatokból. Elő­ször is szemtől szembe kerül­tek a burzsoá társadalom ke­gyetlen és lehengerlő erejével. Meglátták, hogy az állammal folytatott harc kitartást é« hő­si türelmet igénylő, nehéz és veszélyes dolog. Az idei ese­mények igazolták Lenin látno­ki szavait, aki az orosz diá­kokról írt cikkében Szkalozub híre« színpadi megjegyzéséről szólva — „majd őrmestereket küldünk a voltairekre!’» —azt írta, hogy „ez a formula egy cseppet sóm avult el. Ellenke­zőleg, a XX. század fogja meg­látni igazi megvalósulását.” Csakugyan, a párizsi diákok­kal történt kegyetlen leszámo­lást Fouehé rendőrminisz'er vezette, aki korábban oktatás­ügyi miniszter volt és beve­zette az egyetemi reformot, amelv még jobban kiélezte a francia fel-őoktatási rendszer válságát. Az Egyesült Álla­mokban E. Hoover, az FBI ve­zetője foglalkozik elsősorban a diákproblémákkal. Nyugaton mindenütt leginkább a rend­őrség folytat „nevelő munkát” az ifjúság kozott. Másodszor, a diákok megér­tették, hogv mozgalmuk a munkásosztály nélkül nem hál­hat gvakorlati, forradalmi perspektívával rendelkező ko­moly erővé. A diákok már a harc során eljutottak a mun­kásokhoz. A nyugati lapok számtalan riportban ismertet­ték a gyárak udvarain lezaj­lott érdekes beszélgetéseket. Ha a diákok elértek vala­mit, ezt csak is akkor, és ott érték el, ahol támogatta őket a munkásosztály. Vajon, ha a sok millió dolgozó nem áll ki a francia diákok mellett, ak­kor elkészülhetett volna az az egyetemi reform, amelyet a közelmúltban fogadott el a francia parlament, és amely a hatóságok részéről bizonyos engeűménveket tesz a diákság követeléseinek. A munkásosztály és politikai szervezetei a lehető legna­gyobb figyelmet tanúsítják a diákok iránt. A kommunista pártok természetes szövetsége­seiknek tekntik a diákoka*; és az érte-miségieket. Komolyan és becsületesen beszélnek a diákokkal. Több kommunista párt képviselői elismerik, hogy lebecsülték a diákmozgalom le­hetőségeit és nem látták elő­re ezt a nagyerejű robbanást. U'-yanak"'or k°mnrom*sszu-nok nélkül rámutatnak a diákmoz­galom gyengeségeire, éretlen­ségére. ts e vita folyamán a munkásmozgalom és a diák- mozgalom kétségtelenül köze­ledik egymáshoz. A francia és az olasz kommunisták jogos véleménye szerint az esemé­nyek nagy .történelmi esélvt” adnak számukba, hogv jelen­tősen kibővítsék országaikban a forradalmi tartalékokat. Fz- ált^l reális perspektíva nyílik a diákmozeeiom előtt Is. A diákok csak a kommunisták­kal, a munkásosztállyal eevütt érpot»k el, hogv ne forrad at­me sdit játsszanak, hén*m vá­lóban forradalmat csináljanak. (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents