Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-12 / 291. szám

1968. december 12, csütörtök 5. oldal Marslakók nyomai a földön Nitrogénnel táplálkozunk Emeletes növénytermesztés Miről ír az Univerzum? •• Ülést tartott a KISZ megyei vb Távoli, ismeretlen boly­gók értelmes lényei látogat­ják meg Földünket — gya­kori témája ez a tudomá­nyos-fantasztikus regények­nek. De ha kilépünk a kép­zelet világából, s közelebb­ről is szemügyre vesszük a bolygónk legkülönbözőbb tájain fellelhető, titokzatos, „földi” logikával kellően meg nem magyarázható je­lenségeket, hajmeresztőén izgalmassá válik a kérdés: előfordulhat, hogy évezre­dekkel ezelőtt már jártak itt a messzi világok küldöt­tei? Ez egyáltalán nincs ki­zárva — sugalmazza a nép­szerű Univerzum-sorozat novemberi számában meg­jelent cikkében A. Kazan- cev szovjet író. Érvei lebi- lincselőek. Hivatkozik az inka birodalom tízezer éves, „nem földi beosztású” nap­tárára, magas fennsíkokon kiképzett ókori „repülőte­rekre”, majd a kőfeliratok­ra, rakétaszerű rajzokra, s az ősi szanszkrit eposz le­írására, miszerint a repülő hajóból „az áram erővel robbant ki és a Földbe ütő- dött és felemelte a hajót”. Megdöbbentően pontos leírása ez a rakétaműkö­désnek .. S az idézett rész­letek méginkább az atom­hajtású csillaghajó látoga­tására utalnak. Persze ezek közvetett bizonyítékok. Jo­gunkban áll kételkedni is, de ezzel a kérdés még meg­válaszolatlan marad.. Majd a jövő talán ponto­sabb választ ad. Az ám, a jövő... Az Univerzum számára ez á „terület” sem tabu, noha leginkább csak a fantaszti­kus novellák közlésében nyilvánul meg. A novembe­ri — s előtte az októberi — szám „Milyen gyönyörű is­kola" című írása a sience fiktion műfajában kelle­mes, tanulságos olvasmány. Arról szól, miként vezet csődhöz a nevelés nélküli, csak tv-hálózaton keresztül történő oktatás. Végeredményben a jövő, a fantasztikum témaköré­hez kapcsolódik a Veméről szóló írás is. A természettudományos fejlődést reprezentáló jobb­nál jobb írások töltik meg a füzetet. Az időjárás át­alakításával kapcsolatos előrehaladott kísérleteket is­merteti a Sience Joumalből átvett cikk. Máshol szó esik azokról az állatokról, ame­lyek az orvostudomány boncasztalán „áldozzák fel" magukat az emberi egész­ségvédelem fejlődéséért. Ezúttal a mezőgazdasági haladás új vívmányait is rangos, terjedelmes cikkek ismertetik. Ezek közül leg­inkább figyelemre méltó a „háromdimenziós növény- termesztést’’ bemutató írás: az osztrák és a nyugatné­met törekvések az üveg- toronyházban történő zöld- ségnevelós meglepő ered­ményeivel káráztatnak el. A tenyészidő alatt a neve­lőedények —■ lyukkájrtyás program alapján —’ le- és feljárnak a toronyban, köz­ben megmártóznak a táp­folyadékban ... Szemünk előtt már kirajzolódni lát­szik a jövő felhőbe törő nö­vénytermesztése .... Hogyan züllött banditiz- mussá, Szicília majdnem teljes lakosságát örök ret­tegésben tartó ördögi háló- I zattá az egvkor haladónak I indult. Garibaldit támogató: mozgalom — a maffia? Ez is a XX. század a címe an­nak a cikknek, amely — folytatódván, majd a de­cemberi számban — erre a kérdésre igyekszik vá­laszt keresni. A maffia a mai olasz belpolitika egyik legsúlyosabb gondja, a vé­dekezés csaknem remény­telen, aki felemeli a sza­vát, az akár le is mondhat a további életéről... A cikk szerzőjének a nevét is hiába keressük. H. D. Szerdán délelőtt ülést tartott a Kommunista Ifjú­sági Szövetség megyei vég­rehajtó bizottsága. Elsőnek Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megyei elnöke és Kelemen Árpád előterjesz­tését vitatták meg a KISZ megyei bizottsága és az MHSZ jövő évi együttmű­ködéséről. Ezt követően a KISZ megyei bizottságának iskolafelelőse számolt be a közép- és a felsőfokú tan­A következő tíz nap lé­nyegében az idei oktatási év első részének „finise” lesz az iskolákban. A pe­dagógusok december 21_én, az oktatási év első részé­nek utolsó napján zárják le a jegyeket. A szünidő alatt — az osztályfőnökök veze­tésével — megtartják az intézetekben működő vá­lasztott vezető szervek irá­nyító munkájának tapasz­talatairól. A KISZ megyei végrehajtó bizottsága jóvá­hagyta az 1969. évi kultu­rális tervet, végezetül az úttörő- és KISZ-lapok va­lamint kiadványok terjesz­tésének tapasztalatairól adott tájékoztatót az Ifjúsá­gi Lapkiadó Vállalat me­gyei felelőse. osztályozó értekezletet, amelyen azok a pedagógu­sok vesznek részt, akik az adott osztályban valami­lyen tárgyat tanítanak. A téli szünet utáni első taní­tási napon, január 8-án, az ellenőrző könyv útján közlik a szülőkkel az osztályzato­kat. II Félidő" Miskolcon .Félidőhöz” érkezett a X. Országos Miskolci KéD- zőművészeti Kiállítás. Ed­dig csaknem ötezren tekin- tettékmeg a több mint 200 olajfestményt, illetve grafi­Kincses Kalendárium külföldre Ezekben a napokban tíz- és tízezer példányban jut­tatja el a posta a külföldön élő magyaroknak a Magya­rok Világszövetsége hagyo­mányos újévi köszöntőjét: az 1969-es Kincses Kalen­dáriumot. A gazdagon il­lusztrált, csaknem három és félszáz oldalas kalendári­um újdonsága, hogy a ké­pek kísérőszövege két nyel­ven készült, számolva a magyar leszármazottak, a második generáció hiányos magyar nyelvtudásával. kai művet, valamint a fél­száznál több szobrot és ér­mét bemutató tárlatot. A különböző intézmények ed­dig 80 000 forint értékű művet vásároltak meg. Üj Derkoviís- monográfia Űj Derkovits-monográfia került a boltokba a téli könyvvásárra. Szerzője: Körner Éva. Több éves mű­vészettörténeti kutató- és rendszerező munkája érlel­te be gyümölcsét az ígére­tes kiadvánnyal. A magyar könyvkiadás csúcsteljesít­ményének számít, hogy a monográfiát mintegy 450 reprodukció — közte tu­catnyi színes nyomat — il­lusztrálja. A reprodukciók — kitűnő minőségben —, a Gyomai Kner Nyomdában készültek. Finis az iskolákban 78. Üjabb nehézség támadt: Vid és Pim úgy gondolták, hogy ha egyszer ők szántot­tak, akkor a termés őket is illeti, s egy ízben felfalták az egész termést. De eb­ből is találtam kiutat. — Éspedig? — Nagyon egyszerűen. Észrevettem, hogy a mám. műtök ösztönös félelmet éreznek társaik teteme, sőt csontjai láttán. Pim és Vid mindig gondosan elkerülik a mammuttemetőt és sem­miféle erő nem tudja rá­kényszeríteni őket, hogy át­lépjék a tilos zónát. A mammut csak akkor keresi fel ősei temetkezési helyét, ha közeli halálát érzi, az­tán mindörökre ott marad. Nem kellett hát más ten­nem, mint összeszedni vagy ötven mamnutagyart és csontot, s körülkeríteni ve­le a szántóföldemet. Pim és Vid sokáig ácsorogtak a szent kerítés előtt és egyek len egyszer sem merték átlépni. Holott felséges cse­megét jelent a számukra a fiatal árpa és lednek szára még akkor is, ha jól van­nak lakva. — Miféle lednekről be­szél? — kérdezte Pétya vá­ratlanul. — Tegnap lednekpürét evett és ma megkérdi, mi az? — nevetett Luka Lu- kics, aki tegnap valóban püréköretet tálalt fel rizs helyett. — A lednek Észak törpe növénye, távoli rokona a mi bükkönyünknek, helye­sebben lencsénknek. Nagy szerűen megterem itt az árpával és más gabonafé­lékkel együtt, persze nem sok termést hoz, de na­gyon ízletes és tápláló ele­del ... Míg beszélgettek, a Hi­dakra fát raktak és Szpe- ranszkij magához hívta Vi­det Az óriás odacammo­gott. Szperanszkij felmá­szott a hátára, rákötötte a kötelet az agyaraira és Vid az emberek kurjonga- tásaitól kísérve az öt köb­méternyi fával megrakott hatalmas korcsolyákat olyan könnyen húzta, mint a pelyhet. A kutatók elin­dultak a nyomában. Pim hátul cammogott. Ügy lát­szik, nem szerette a ma­gányt Mindnyájan beléptek a barlangba. Behordták a fát, a vizet és a mécsese­ket. Aztán Vid még jó pár szállítmány fát hozott. A több mint egy kilomé­teres föld alatti folyosó teljes hosszában nagy volt a hőség. A forró levegő megáporodott, füst gomoly- gott a mennyezet alatt. A kutatók felváltva őrködtek a tábortüzek mellett, ki- hordták a szétpattogzott forró kődarabokat, a szikla lassacskán kezdte beadni a derekát. ... Így telt el sok téli nap. Nehéz, kitartó munká­val teli napok voltak. De az emberek elhatározták, hogy mindenáron kitörnek a kráterből. S a foglyok ekkor talál­koztak első ízben azokkal a szörnyű jelenségekkel, amelyek sok kellemetlen órát és napot szereztek ne­kik. Hvataj-Muha egy nap „vendégeket” kapott. Hét vagy nyolc medve topor- gott a ház küszöbe előtt. A szakács pedig egyes- egyedül volt Mindnyájan munkába mentek. Nem tudni, mi vonzotta ide a talpas komákat. Egysze­rien csak a játékos ked­vük, amelyet az enyhe idő beköszöntése okozott, vagy a sült hal illata csiklan­dozta meg az „északi ha­lászok” orrát? A barna­medvék már örök idők óta ilyenek: szívesen vadász- gatnak á vízben akár fél­méteres lazacokra is. A lá­togatók mindenesetre be­állítottak és Luka Lukics, mint vendégszerető házi­gazda (de lehet, hogy azért, mert el akarta ke­rülni a kellemetlen eszme­cserét a mackókkal, ame­lyekről köztudomású, hogy egyik pillanatról a másikra váltanak át a csintalan mó- kázásból a féktelen vad­ságba) illően megkínálta vendégeit. Vigyázatlanság­ból magával vitte a nagy fatá'at, amelyre a kutatók ebédjének szánt sült halat szervírozta. Ö, mily felséges illatok! A medvék nyomban kö- rülsereglették Hvataj-Mu­Konyha a pincéken — Mi lesz ma ebédre? — Krumplileves és túrós csusza. — Mennyi krumplit há­moznak meg egy leveshez? — Egymázsányit. — Kézzel, vagy géppel? — Hova gondol? A gépe­sítéstől még messze va­gyunk. Farkas Sándorné, a du- napataji iskolai étkeztetés főszakácsa türelmesen fe­lelget, de látom rajta, szí­vesebben venné, ha nem nagyon néznék körül. tehát csaknem háromszo­rosára nőtt, a berendezés és a külső körülmények pedig inkább romlottak, hiszen a felszerelés is nagy­részt elhasználódott. Szétnéztünk a korszerűt­len, siralmas látványt nyúj­tó konyhában, ahol négy szakácsnő és két kisegítő végez naponta erejét meg­haladó munkát. — Csak úgy tudunk helytállni — mondja Ki­rály Ferencné szakács, — hogy este későig bent ma­Széntüzelésü üstház, ezen készül 350 ember számára az ebéd. — 1963'ban kezdődött a lözés ebben a pincehelyi­ségben — tájékoztat Szö­rényi Árpád nevelőotthon igazgató, a konyha vezető­je. — Akkor még csak 120- an ebédeltek a konyha melletti helyiségben. Ma már 350 személyre főzünk. Innen kapják az ebédet az általános iskolai napközi­sek, az óvodások, a gim­nazista menzások, a peda­gógusok és az öregek nap­közijének lakói. Az igény hát, előrenyújtott pofájuk­kal, mohón csámcsogva kapkodták ki kezéből a ha­lat. A szakács arcán boldog mosoly. Ám az egyik fürge mackó hátulról odalopako­dott hozzá, megszagolta a tálat és azon nyomban meg­feledkezett mindenfajta il­lemről. Leseperte a tálat és tartalmát megkaparin­totta. — No, no! — kiáltott fel mérgesen a házigazda. — Hess! Na, majd adok én neked! Elkésett! A hal szétszó­ródott a földön. A medvék­nek több sem kellett, neki­estek, és összemarakodtak a koncon. Csak úgy röp­ködtek a szőrcsomók. A halálra rémült Hvataj-Mu­ha három ugrással a ház­ban termett. Itt aztán eltöprengett a dolgon. Tréfa ide, tréfa oda, megjönnek a többiek, ebéd meg nincs... Luka Lukics kinézett. A medvék felfal­ták a halat és megjuhá- szodtak. Egyesek a tisztá­son kóboroltak, mások lus­tán lődörögtek a tett szín­helyén, szagolgatták a föl­det, amelyen már nyoma sem maradt az eledelnek. Már ismét nagyon jámbo­rak voltak, előbbi dühük elpárolgott. radunk, előkészítünk és hajnalban kezdünk... A két üstház és egy tűz­hely ontja a meleget. Sűrű gőz terjeng a szűk helyi­ségben. A padló csúszós, a falakról folyik a lecsapódott víz. Szellőztetni nem lehet. Kellemetlen szag, pincére jellemző. A tűzhelyek fö­lött húzódik a vízvezeték és a szennyvízcsatorna ... — Tűri ezt az egészség- ügyi hatóság? — Többször figyelmez­tettek már bennünket, de nem tehetünk. semmit. Úgyszólván folyamatosan szabálysértést követünk el. Elnézi a hatóság. Mit tehet mást? Hát nem egészen így van! Az iskolai konyha korszerűsítésére már kétfé­le elgondolás is született. — A járástól várjuk a segítséget — így Vincze Károly, a községi tanács vb-elnöke. — Ügy tudjuk, egymillió forint hozzájá­rulást ad majd a járási tanács. Ez elég is lenne egy korszerű, minden igényt kielégítő konyha ki­alakításához. Megérdeklődtük, mi a já­rási tanács terve a duna- pataji iskolai konyha és ét­kezde felújításával kapcso­latban. Idézzük Pétiké Já­nost, a járási tanács vb'el- nökét: — A járási felújítás ke­retéből 1969-ben megkezd­jük a konyha és étkezde átalakítását. Az iskolaépü­letben levő lakások helyén alakítjuk ki az étkezdét és a konyhát, az alagsor pe­dig megmarad raktárnak es előkészítőnek. A lakás­ból kiköltöző igazgató sa­ját házat épít, a másik két lakónak a község ad la’ kást. Nos, a jó hírt ezennel továbbadjuk a dunapataji- aknak. (Folytatjuk.) Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents