Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-12 / 291. szám
1968. december 12, csütörtök 5. oldal Marslakók nyomai a földön Nitrogénnel táplálkozunk Emeletes növénytermesztés Miről ír az Univerzum? •• Ülést tartott a KISZ megyei vb Távoli, ismeretlen bolygók értelmes lényei látogatják meg Földünket — gyakori témája ez a tudományos-fantasztikus regényeknek. De ha kilépünk a képzelet világából, s közelebbről is szemügyre vesszük a bolygónk legkülönbözőbb tájain fellelhető, titokzatos, „földi” logikával kellően meg nem magyarázható jelenségeket, hajmeresztőén izgalmassá válik a kérdés: előfordulhat, hogy évezredekkel ezelőtt már jártak itt a messzi világok küldöttei? Ez egyáltalán nincs kizárva — sugalmazza a népszerű Univerzum-sorozat novemberi számában megjelent cikkében A. Kazan- cev szovjet író. Érvei lebi- lincselőek. Hivatkozik az inka birodalom tízezer éves, „nem földi beosztású” naptárára, magas fennsíkokon kiképzett ókori „repülőterekre”, majd a kőfeliratokra, rakétaszerű rajzokra, s az ősi szanszkrit eposz leírására, miszerint a repülő hajóból „az áram erővel robbant ki és a Földbe ütő- dött és felemelte a hajót”. Megdöbbentően pontos leírása ez a rakétaműködésnek .. S az idézett részletek méginkább az atomhajtású csillaghajó látogatására utalnak. Persze ezek közvetett bizonyítékok. Jogunkban áll kételkedni is, de ezzel a kérdés még megválaszolatlan marad.. Majd a jövő talán pontosabb választ ad. Az ám, a jövő... Az Univerzum számára ez á „terület” sem tabu, noha leginkább csak a fantasztikus novellák közlésében nyilvánul meg. A novemberi — s előtte az októberi — szám „Milyen gyönyörű iskola" című írása a sience fiktion műfajában kellemes, tanulságos olvasmány. Arról szól, miként vezet csődhöz a nevelés nélküli, csak tv-hálózaton keresztül történő oktatás. Végeredményben a jövő, a fantasztikum témaköréhez kapcsolódik a Veméről szóló írás is. A természettudományos fejlődést reprezentáló jobbnál jobb írások töltik meg a füzetet. Az időjárás átalakításával kapcsolatos előrehaladott kísérleteket ismerteti a Sience Joumalből átvett cikk. Máshol szó esik azokról az állatokról, amelyek az orvostudomány boncasztalán „áldozzák fel" magukat az emberi egészségvédelem fejlődéséért. Ezúttal a mezőgazdasági haladás új vívmányait is rangos, terjedelmes cikkek ismertetik. Ezek közül leginkább figyelemre méltó a „háromdimenziós növény- termesztést’’ bemutató írás: az osztrák és a nyugatnémet törekvések az üveg- toronyházban történő zöld- ségnevelós meglepő eredményeivel káráztatnak el. A tenyészidő alatt a nevelőedények —■ lyukkájrtyás program alapján —’ le- és feljárnak a toronyban, közben megmártóznak a tápfolyadékban ... Szemünk előtt már kirajzolódni látszik a jövő felhőbe törő növénytermesztése .... Hogyan züllött banditiz- mussá, Szicília majdnem teljes lakosságát örök rettegésben tartó ördögi háló- I zattá az egvkor haladónak I indult. Garibaldit támogató: mozgalom — a maffia? Ez is a XX. század a címe annak a cikknek, amely — folytatódván, majd a decemberi számban — erre a kérdésre igyekszik választ keresni. A maffia a mai olasz belpolitika egyik legsúlyosabb gondja, a védekezés csaknem reménytelen, aki felemeli a szavát, az akár le is mondhat a további életéről... A cikk szerzőjének a nevét is hiába keressük. H. D. Szerdán délelőtt ülést tartott a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei végrehajtó bizottsága. Elsőnek Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megyei elnöke és Kelemen Árpád előterjesztését vitatták meg a KISZ megyei bizottsága és az MHSZ jövő évi együttműködéséről. Ezt követően a KISZ megyei bizottságának iskolafelelőse számolt be a közép- és a felsőfokú tanA következő tíz nap lényegében az idei oktatási év első részének „finise” lesz az iskolákban. A pedagógusok december 21_én, az oktatási év első részének utolsó napján zárják le a jegyeket. A szünidő alatt — az osztályfőnökök vezetésével — megtartják az intézetekben működő választott vezető szervek irányító munkájának tapasztalatairól. A KISZ megyei végrehajtó bizottsága jóváhagyta az 1969. évi kulturális tervet, végezetül az úttörő- és KISZ-lapok valamint kiadványok terjesztésének tapasztalatairól adott tájékoztatót az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat megyei felelőse. osztályozó értekezletet, amelyen azok a pedagógusok vesznek részt, akik az adott osztályban valamilyen tárgyat tanítanak. A téli szünet utáni első tanítási napon, január 8-án, az ellenőrző könyv útján közlik a szülőkkel az osztályzatokat. II Félidő" Miskolcon .Félidőhöz” érkezett a X. Országos Miskolci KéD- zőművészeti Kiállítás. Eddig csaknem ötezren tekin- tettékmeg a több mint 200 olajfestményt, illetve grafiKincses Kalendárium külföldre Ezekben a napokban tíz- és tízezer példányban juttatja el a posta a külföldön élő magyaroknak a Magyarok Világszövetsége hagyományos újévi köszöntőjét: az 1969-es Kincses Kalendáriumot. A gazdagon illusztrált, csaknem három és félszáz oldalas kalendárium újdonsága, hogy a képek kísérőszövege két nyelven készült, számolva a magyar leszármazottak, a második generáció hiányos magyar nyelvtudásával. kai művet, valamint a félszáznál több szobrot és érmét bemutató tárlatot. A különböző intézmények eddig 80 000 forint értékű művet vásároltak meg. Üj Derkoviís- monográfia Űj Derkovits-monográfia került a boltokba a téli könyvvásárra. Szerzője: Körner Éva. Több éves művészettörténeti kutató- és rendszerező munkája érlelte be gyümölcsét az ígéretes kiadvánnyal. A magyar könyvkiadás csúcsteljesítményének számít, hogy a monográfiát mintegy 450 reprodukció — közte tucatnyi színes nyomat — illusztrálja. A reprodukciók — kitűnő minőségben —, a Gyomai Kner Nyomdában készültek. Finis az iskolákban 78. Üjabb nehézség támadt: Vid és Pim úgy gondolták, hogy ha egyszer ők szántottak, akkor a termés őket is illeti, s egy ízben felfalták az egész termést. De ebből is találtam kiutat. — Éspedig? — Nagyon egyszerűen. Észrevettem, hogy a mám. műtök ösztönös félelmet éreznek társaik teteme, sőt csontjai láttán. Pim és Vid mindig gondosan elkerülik a mammuttemetőt és semmiféle erő nem tudja rákényszeríteni őket, hogy átlépjék a tilos zónát. A mammut csak akkor keresi fel ősei temetkezési helyét, ha közeli halálát érzi, aztán mindörökre ott marad. Nem kellett hát más tennem, mint összeszedni vagy ötven mamnutagyart és csontot, s körülkeríteni vele a szántóföldemet. Pim és Vid sokáig ácsorogtak a szent kerítés előtt és egyek len egyszer sem merték átlépni. Holott felséges csemegét jelent a számukra a fiatal árpa és lednek szára még akkor is, ha jól vannak lakva. — Miféle lednekről beszél? — kérdezte Pétya váratlanul. — Tegnap lednekpürét evett és ma megkérdi, mi az? — nevetett Luka Lu- kics, aki tegnap valóban püréköretet tálalt fel rizs helyett. — A lednek Észak törpe növénye, távoli rokona a mi bükkönyünknek, helyesebben lencsénknek. Nagy szerűen megterem itt az árpával és más gabonafélékkel együtt, persze nem sok termést hoz, de nagyon ízletes és tápláló eledel ... Míg beszélgettek, a Hidakra fát raktak és Szpe- ranszkij magához hívta Videt Az óriás odacammogott. Szperanszkij felmászott a hátára, rákötötte a kötelet az agyaraira és Vid az emberek kurjonga- tásaitól kísérve az öt köbméternyi fával megrakott hatalmas korcsolyákat olyan könnyen húzta, mint a pelyhet. A kutatók elindultak a nyomában. Pim hátul cammogott. Ügy látszik, nem szerette a magányt Mindnyájan beléptek a barlangba. Behordták a fát, a vizet és a mécseseket. Aztán Vid még jó pár szállítmány fát hozott. A több mint egy kilométeres föld alatti folyosó teljes hosszában nagy volt a hőség. A forró levegő megáporodott, füst gomoly- gott a mennyezet alatt. A kutatók felváltva őrködtek a tábortüzek mellett, ki- hordták a szétpattogzott forró kődarabokat, a szikla lassacskán kezdte beadni a derekát. ... Így telt el sok téli nap. Nehéz, kitartó munkával teli napok voltak. De az emberek elhatározták, hogy mindenáron kitörnek a kráterből. S a foglyok ekkor találkoztak első ízben azokkal a szörnyű jelenségekkel, amelyek sok kellemetlen órát és napot szereztek nekik. Hvataj-Muha egy nap „vendégeket” kapott. Hét vagy nyolc medve topor- gott a ház küszöbe előtt. A szakács pedig egyes- egyedül volt Mindnyájan munkába mentek. Nem tudni, mi vonzotta ide a talpas komákat. Egyszerien csak a játékos kedvük, amelyet az enyhe idő beköszöntése okozott, vagy a sült hal illata csiklandozta meg az „északi halászok” orrát? A barnamedvék már örök idők óta ilyenek: szívesen vadász- gatnak á vízben akár félméteres lazacokra is. A látogatók mindenesetre beállítottak és Luka Lukics, mint vendégszerető házigazda (de lehet, hogy azért, mert el akarta kerülni a kellemetlen eszmecserét a mackókkal, amelyekről köztudomású, hogy egyik pillanatról a másikra váltanak át a csintalan mó- kázásból a féktelen vadságba) illően megkínálta vendégeit. Vigyázatlanságból magával vitte a nagy fatá'at, amelyre a kutatók ebédjének szánt sült halat szervírozta. Ö, mily felséges illatok! A medvék nyomban kö- rülsereglették Hvataj-MuKonyha a pincéken — Mi lesz ma ebédre? — Krumplileves és túrós csusza. — Mennyi krumplit hámoznak meg egy leveshez? — Egymázsányit. — Kézzel, vagy géppel? — Hova gondol? A gépesítéstől még messze vagyunk. Farkas Sándorné, a du- napataji iskolai étkeztetés főszakácsa türelmesen felelget, de látom rajta, szívesebben venné, ha nem nagyon néznék körül. tehát csaknem háromszorosára nőtt, a berendezés és a külső körülmények pedig inkább romlottak, hiszen a felszerelés is nagyrészt elhasználódott. Szétnéztünk a korszerűtlen, siralmas látványt nyújtó konyhában, ahol négy szakácsnő és két kisegítő végez naponta erejét meghaladó munkát. — Csak úgy tudunk helytállni — mondja Király Ferencné szakács, — hogy este későig bent maSzéntüzelésü üstház, ezen készül 350 ember számára az ebéd. — 1963'ban kezdődött a lözés ebben a pincehelyiségben — tájékoztat Szörényi Árpád nevelőotthon igazgató, a konyha vezetője. — Akkor még csak 120- an ebédeltek a konyha melletti helyiségben. Ma már 350 személyre főzünk. Innen kapják az ebédet az általános iskolai napközisek, az óvodások, a gimnazista menzások, a pedagógusok és az öregek napközijének lakói. Az igény hát, előrenyújtott pofájukkal, mohón csámcsogva kapkodták ki kezéből a halat. A szakács arcán boldog mosoly. Ám az egyik fürge mackó hátulról odalopakodott hozzá, megszagolta a tálat és azon nyomban megfeledkezett mindenfajta illemről. Leseperte a tálat és tartalmát megkaparintotta. — No, no! — kiáltott fel mérgesen a házigazda. — Hess! Na, majd adok én neked! Elkésett! A hal szétszóródott a földön. A medvéknek több sem kellett, nekiestek, és összemarakodtak a koncon. Csak úgy röpködtek a szőrcsomók. A halálra rémült Hvataj-Muha három ugrással a házban termett. Itt aztán eltöprengett a dolgon. Tréfa ide, tréfa oda, megjönnek a többiek, ebéd meg nincs... Luka Lukics kinézett. A medvék felfalták a halat és megjuhá- szodtak. Egyesek a tisztáson kóboroltak, mások lustán lődörögtek a tett színhelyén, szagolgatták a földet, amelyen már nyoma sem maradt az eledelnek. Már ismét nagyon jámborak voltak, előbbi dühük elpárolgott. radunk, előkészítünk és hajnalban kezdünk... A két üstház és egy tűzhely ontja a meleget. Sűrű gőz terjeng a szűk helyiségben. A padló csúszós, a falakról folyik a lecsapódott víz. Szellőztetni nem lehet. Kellemetlen szag, pincére jellemző. A tűzhelyek fölött húzódik a vízvezeték és a szennyvízcsatorna ... — Tűri ezt az egészség- ügyi hatóság? — Többször figyelmeztettek már bennünket, de nem tehetünk. semmit. Úgyszólván folyamatosan szabálysértést követünk el. Elnézi a hatóság. Mit tehet mást? Hát nem egészen így van! Az iskolai konyha korszerűsítésére már kétféle elgondolás is született. — A járástól várjuk a segítséget — így Vincze Károly, a községi tanács vb-elnöke. — Ügy tudjuk, egymillió forint hozzájárulást ad majd a járási tanács. Ez elég is lenne egy korszerű, minden igényt kielégítő konyha kialakításához. Megérdeklődtük, mi a járási tanács terve a duna- pataji iskolai konyha és étkezde felújításával kapcsolatban. Idézzük Pétiké Jánost, a járási tanács vb'el- nökét: — A járási felújítás keretéből 1969-ben megkezdjük a konyha és étkezde átalakítását. Az iskolaépületben levő lakások helyén alakítjuk ki az étkezdét és a konyhát, az alagsor pedig megmarad raktárnak es előkészítőnek. A lakásból kiköltöző igazgató saját házat épít, a másik két lakónak a község ad la’ kást. Nos, a jó hírt ezennel továbbadjuk a dunapataji- aknak. (Folytatjuk.) Balogh József
