Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-11 / 290. szám

1968. december 11. szerda 5. oldal Állandó tenniakarás A mi fiataljaink szeretik a termelőszövetkezetet — bizonygatta a barna, vé­konyka Iván Kati, a jász' szentlászlói Űj Barázda Tsz KISZ-titkára. — Bármilyen munkáról van is szó, nem kell őket agitálni. Igaz, nem sokan vagyunk, mind­össze negyvennyolc fiatal dolgozik a közösben, s kö­zülük huszonötén tagjai a KISZ-szervezetnek. Tu­dom, a tagszervezésben még van tennivalónk, de nyáron a munka dandárjá­ban nem sok időnk jutott erre... Mivel foglalkoztak a KISZ-isták, fiatalok, él­tek-e szervezeti életet, tet­tek-e valamit a közösért, kulturálodásukért? Bár nemrégen tölti be ezt a funkciót, nem sokat kellett kérdezi Ka­titól. Ponto­san tudja, mi a felada­ta, mit tett, és mit kell tenni az ifjúsági szervezet­nek. — A termelőszövetkezet zöldségkertészetében, szőlő' és gyümölcs-ültetvényein három KISZ munkacsapat dolgozott, kora tavasztól késő őszig. Nálunk az a szabály, hogy a férfiak 180, a nők 150 napot kötelesek dolgozni. Büszkén mondha­tom, hogy a fiatalok vala­mennyien túlteljesítették az előírást, és ezenkívül még társadalmi munkát is végeztek. A közös gazdaság fiatal­jai részéről nem volt ritka a ledolgozott 250—260 munkanap. Azon túl pedig a községi sportpálya építé­sénél 250, az MHSZ lőteré- nek földmunkálatainál 100 órát dolgoztak. A gazdaság vezetői nagyon elégedettek voltak a fiatalok, a KISZ- isták munkájával. Nem vé' letlenül ígérték meg nekik, hogy még ebben az évben klubszobát kapnak a tsz székhazában. — Az elnök elvtárs be­váltotta az ígéretét. Né­hány nap múlva rendbe­hozzuk, kifestjük, feldíszít­jük a termet. Kellemes környezetben tarthatjuk meg ezután a KISZ-tag- gyűléseket, szórakoztató műsorokat, mert ilyen ter­vünk is van. A fiatalok az ilyen helyiségbe szívesen jönnek, s ez vonzó lehet a szervezetbe való belépés­hez is. A jövő évi balatoni kirándulás költségeit már előteremtettük, hiszen a nemrégiben rendezett szü­reti bál bevételét erre for­dítjuk. Sok mindenről beszélt még Iván Kati. Arról, hogy a fiatalok szinte kivétel nélkül részt vesznek a csa­ládi ünnepek — esküvők, névadó ünnepségek — szervezésében, lebonyolítá­sában, a KISZ-tagok a po­litikai oktatásban, az ifjú­gárdisták pedig a kikép­zésben. — Sok még a tennivaló a mi KlSZ-szervezetünk- ben. Éppen ezért reméljük, hogy egy év múlva sokkal nagyobb eredményekről is számot adhatunk, — mond­ta búcsúzóul a KlSZ'titkár. Ügy tűnt: Kati túlságo­san szerény. Hiszen eddigi eredményeik npellett az ál­landó tenniakarás is —mert ez jellemzi a tsz fiataljait — figyelmet érdemlő eré­nyük. A meghívást min­denesetre megköszöntük, s egy év múlva élünk vele, ismét ellátogatunk az Üj Barázda Tsz fiataljai közé Gémes Gábor Tíz perc alatt kész Szidom a jófajta hazai S hogy idefigyelnek a ci- nulókért, de az órabéréből cérnát, amely először vé- pők mellől a többiek, be- levonnak azon a címen. „neki termel­kony szálakat eresztett ak- szélgetni kezdünk, tatáskám varrásán, aztán — Nemigen van utánpót- egyszercsak semmivé fősz- lás a szakmában — mond- lott, s most jókora rés tá- ja Geri László, akiről ha­tong a behúzott cipzár mar kiderül hogy a ta- szeretnék mellett. nulok oktatom. — Evekig így járkáljak vele sze- senki se jelentkezett. Most gyenszemre? Ha javításba először vannak négyen... adom, hetekig várhatok Kik jelentkeznek ma Ekkor pillantom meg Ka- ipari tanulónak a cipész velni locsa főutcáján a ktsz táb- szakmában? Sokat hallot- lájat. Próbáljuk meg... tam m.jr a fiatalok idegen- Az üzletben idősebb férfi, kedéséről, s az oktató kí- Mondja, hogy hagyjam itt váncsivá tett. Lássuk, a munkát. — De nem va- Ketten éppen itt vannak: gyök helybeli — felelem. — papp Eála és Tóth István. És sürgős... Az egyik Fajszról, a másik — No nézzük csak! — Úszódról jár be Kalocsára, veszi át és felderül: — Nem Nem nagy .strapa” ez? nagy a baj, ha Feri bácsi Megvonják a vállukat: bent van, megadjuk az „el- — Ha iskolába megyünk, kai. S a beutazás költ­sősegélyt” ... 5-kor kell kelni. A többi sége? A tárcaiparban’ az in­Kiszól az ajtón, s már napon elég 7-kor. tézet, a helyiiparban általá­— Hogyan ban a munkahely fizeti. A választották fiúk: panasza tehát jogos, a szakmát? — Eszter- Egyébként a táskám gályos vol- tíz perc alatt elkészült. Mi- tam két évig lyen jó volna, ha a szolgál­kísér fel egy fiatalember a — mondja Tóth István. — tatás másutt is ilyen für- meredek falépcsőn az eme- Aztán jöttem át, egészség- gén és készségesen segítene letre. Bőr- és enyvszag, za- ügyi okokból. a „bajbajutottakon”. Hiszen katoló varrógépek, a legbel- — Én is esztergályosnak ez az egyik legelső feladata. hogy a fiúk nek”. — Így aztán egészében véve mégiscsak rosszul já­megharagudni ezekre a gye rekekre, hogy miattuk ke­vesebb a fizetés. Jó szak­munkást akarok belőlük ne­Igaza van. Megérdeklőd­tem a kecskeméti szakmun­kásképző intézetben. A tár­caiparban, a helyiiparban és a magánszektorban is más-más a megoldás, de alapelv: az oktató ne káro­sodjon amiatt, hogy gondo­san foglalkozik a tanulók­ső szobában idős, férfi ép- jelentkeztem — toldja meg pen fonalat válogat Papp Béla — de nem vet­— Feri bácsi, van ideje? fel A szemem miatt... — protezsál kísérőm, s már így hát ez a szakma ülök is a kis széken, ame- most is „kieséses alapon” lyen hellyel kínáltak, míg kapja az utánpótlást?... elkészül a táska. Beszélge- De legalább jól érzik-e ma­tünk. gukat? Feri bácsi — Balaton Fe- — Jól, jól — mondják, s renc — 78 éves. Csodálko- a hangjuk őszintén cseng, zom. Szép kor. Szép persze — Hogy régen lenézték a ktsz-től is, hogy még fog- (mert így mesélik az öre­Mester László A negyvenegyedik Rómeó és Júlia Shakespeare darabjaiból 36 alkalommal filmesítettek 152 — az eredetihez többé- meg. (Kevesen tudják, hogy kevésbé hű. és 71 — erősen a szereoet két olyan világ­lalkoztatja. — Tudja, kell az az 500 forint. — néz fel a munká­ról — 61 éves voltam, ami­kor beléptem ide, így nem ranlc* sok a nyugdíj. El teszek-ve- mon • gek), ki törődik vele? Ipa­ri tanulók vagyunk, mint a többi, szakmunkások le­szünk. .. Szükség is van látjuk lépten-nyo- Legfeljebb a kéré­szek, azt a munkát bízzák f^Jehetne majd egy kicsit rám, ahol jó a tapasztalt tobb- Bar 32 hogy öre„ nem nehez a munka... ' Tovább kérdezősködöm: szusszant, rámpislog nincs-e valami panaszuk? a szemüveg fölött, s közben — Vanni éppen van — tovább jár a keze. Titkon mondják — Havonta egy- talán még örül is apró ba- szer bejárunk beszámoltató jómnak, mert lám, rá va- oktatásra Kecskemétre is. gyök szorulva, ha ő nem De az útiköltséget nem fi­volna, a többi nem tenné zeti senki. Alig futja a ta- meg a kedvemért, hogy fél- nulófizetésből. retólja a csupa sürgős Az oktatójuknak is van munkát. panasza. Igaz, hogy 5 szá­összemosolygunk. Levél — gesztenyepüré ügyben Asszonyom! Panaszoslevelé- gyasztani, így a felszabadult ben azt írja, hogy a kecske- adagokat eladhatták, méti Tulipán cukrászdában a Ezek után keressük meg a felszolgáló hölgy gcsztenyepü- történet tanulságát. Ez pedig a ré-rendelését azzal utasította kővetkező: Első alkalommal ne vissza, hogy ma már elfogyott, kívánjon gesztenyepürét fo- Ekkor Dn megkérte a cukrász- gyasztani, hiszen hiánycikk — dában tartózkodó kollégáját bár tudomásunk szerint a fő­rendelje meg ő a gesztenyepü- városban van belőle bőven, rét. Törzsvendég lévén, hátha Tehát olyasmit kérjen amiből neki sikerül. bőven van a pulton. Ily mö­ötlete jónak bizonyult, kol- dón lassan törzsvendéggé vál- légáia rendelésére máris fo- hat. gyaszthatta a gesztenyepürét. Ha pedig nem érez magában Ezek után felteszi a kérdést: annyi erőt, hogy megfogadja csak törzsvendégeknek? e tanácsot, kövesse sok dolgo­Felkerestük a vendéglátó vél- 7Ó asszony példáját, vegyen la"at vezetőit, akik válaszoltak készen kapható gesztenve- a kérdésre mi redig alig hit- masszát, tejszinhabot, készítse tünk szemünknek. Az ügy ki- ej otthon és fogyassza család- vizsgálása után ugvenis a vá- ja körében egészséggel. Flvég- laszlcvélben az éli, hogv a re a bánásmódért amelyben gesztenyepüré — hiénv-ikk ’é- részeltették, miért is gyarapl- vén — tartalékolható törzsven- taná a Tulipán törzsvendégei­re—’Tick. Mnök azért kaptak nek számát? végül a kért pürébői. meri' n üdvözlettel: törzsvendégek — akiknek fél­zalék pótlékot kap a ta- retették — nem jöttek elfo­A negyvenegyedik Rómeó és Júlia. átdogozott film készült ed- hírű színésznő is eljátszot- dig a világban. Az „ezüst* ta némafilmen, mint Ásta érmes” a Hamlet, amelyet Nielsen és Sarah Bernhard.) A világbajnok, az aranyér­mes azonban kétségkívül minden idők legmegka- póbb szerelmi története, a Rómeó és Júlia. Negyven filmváltozata készült el — 1964-ig, Shakespeare szüle­tésének négyszázadik év­fordulójáig. S most megszületett a negyvenegyedik. Az olasz Franco Zeffirelli, rendezte, mégpedig a történet erede­ti helyszínén, Veronában. A címszerepekre, hosszas ke­resés után, újoncokat vá­lasztott, a 15 éves Olivia Hussey és a 17 éves Leo­nard Whiting — két angol fiatal — játssza, a hírek szerint elbűvölő bájjal és valódi olasz temperamen­tummal Júlia és Rómeó halhatalan szerepeit. Az eddig eikeszült negy­venegy filmbeli Rómeó és Júlia közül mutatjuk be a legújabb párt. Selmeci Katalin 77. Szperanszkij, meg kell mondanom az első pillanat­ban megdöbbent, amikor nem fedezte fel új barátai szemében a kapzsiság fé­nyét. Csak nem kételked­nek a gyémántok valódisá­gában? De hisz geológusok, azok nem kételkedhetnek, amikor minden olyan vilá­gos?! S ekkor ráeszmélt: ezek új nevelést kapott em­berek, egy új korszak, a szocialista Oroszország em­berei. A kapzsiság, mohó­ság, nyerészkedés úgy lát­szik idegen tőlük. Szégyell- te magát amiatt, hogy ez ideig rejtegette ezt a gaz­dagságot, mintha félt volna tőlük, nem bízott volna bennük. Uszkov elmesélte — még­hozzá elég vidám hangu­latban —, hogyan találták Ljubimovval ma este a kék kőzetet, s hogy mindjárt rájött, az kimberlit, de nem szólt róla neki, Szperansz- kijnak, mert mégegyszer meg akarta vizsgálni nap­pali világosság mellett. De ezekután a legkisebb kéte­lye is elszállt. Majd mosolyogva hozzá­tette: — Meggyőződésem, hogy ön még csak r^em is sejti, hogy manapság milyen ér­tékük van a gyémántoknak. Bizonyára azt gondolja, nők viselik ékszerként? Az ék­szerészek sokszögletűre csi­szolják és máris kész a briliáns a gyűrűkhöz és a brosstűkhöz? — Hát persze... A pénz pedig az államkasszába ke­rül ... — Nem egészen így van, kedves doktor. Manapság a gyémántok pótolhatatlan értéket jelentenek a techni­ka számos ága számára. A legkeményebb ötvözeteket gyémántkésekkel munkál­ják meg. A gyémántfejű fúrók bármelyik hegyikő­zetet átfúrják. A precí- ciós mechanika nem tud meglenni gyémántok nélkül Ügy, hogy ezek nem holmi csecsebecsék, hanem na­gyon de nagyon fontos dol­gok az ország számára ... Ezen az éjszakán nem va­lami mélyen aludtak. Reg­gel mégis frissen, erőtől duzzadva ébredtek. Mind­nyájan azonnal indulni sze­rettek volna a barlang megrohamozására. __ Javaslom — mondta U szkov a reggelinél —, hogy három váltásban dol­gozzunk, mindegyikben két- két ember. A máglyáknak állandóan égniük kell!... A tábor már messziről nagyon zajosnak és nyüzs­gőnek látszott. Kecskebőr­ből vedreket varrtak, fát készítettek be. Szperanszkij és Ljubimov vastag kötél- kötegekét cipeltek. A krá­ter gazdájának tekintélyes mennyisége volt belőlük. Még azokból az időkből maradtak meg, amikor egy- helyre hordta össze a mú­zeum számára a kiállítási tárgyakat. A hét-nyolc cen­timéter vastagságú kötele­ket az öreg a selyemmály­va szárából fonta. Ebből a növényből temérdek meny- nyiség nőtt a kráterben. A kötelekből istrángot csinál­tak, rákötözték a fiatal fácskákból készült petren- cerudakra. Az ilyen, de va­lamivel rövidebb petrence- rudalcon Észak lakói a szé­nát szállítják a járhatatlan utakon. — Vid! Pim!... Ha! Ha! — Hallatszott az erdőben. A mammutok válaszkép­pen trombitáltak. A tompa hangok a bozótosból jöttek, ahol a két állat a fák fiatal ágait tördelve falatozott. Megzörrentek a bokrok, a fák ágai és elsőnek Vid cammogott ki a tisztásra, majd utána magasra emelt fővel és agyarakkal pajtá­sa, Pim csörtetett. — Okos állatok! — di­csérte Ljubimov a mammu- tokat. — Pontosan olyanok, mint az idomított elefán­tok! — Ó, nem, az elefántok elkényeztetett állatok —el­lenkezett Szperanszkij. — De Vid és Pim a természet gyermekei, a szó legtelje­sebb értelmében. Nem em­lékszem olyan esetre, hogy Vid megbántott volna, vagy fájdalmat okozott voina ne­kem. Kedvenc szórakozá­sunk a fürdés. Felkapasz­kodom Vid hátára. Az ál­lat belemegy velem a tóba, amikor már hasig ér neki a víz, megáll, vizet szív az ormányába és leöblíti vele hátát, egyúttal engem is. Én egy kődarabbal megva- kargatom a marját, ő meg csak úgy nyögdécsel az él­vezettől. Így fürdünk órá­kon át. Aztán Vid óvato­san körülcsavarja rajtam ormányát és a földre tesz. Szemei ilyenkor ragyognak az örömtől. Pim ezalatt ok­vetlenül hozzádörgölődzik pajtásához és ugyancsak le­öblíti magát homokos víz- zeL Sokat dolgoztunk együtt, fát szállítottunk, utakat tisztítottunk, aranyat mostunk, irtottuk a bokro­kat és a tuskókat, szántot­tunk. Igen, igen, szántot­tunk. Erre a célra a kráter keleti végén termő pusz- máng gyökerét használtam. Egyszóval ekém megtetszett az én mammutjaimnak. Szívesen hagyták, hogy be­fogjam őket az eke elé és szófogadóan vontatták. — És pontosan a baráz­dában haladtak? — kérdez­te Orocsko nem minden gúny nélkül. — Erre nem tudtam őket rászoktatni. Cselhez kellett folyamodnom. A barázda mentén karókat szúrtam le, s azokra édes sás csomókat kötöztem. Így aztán karó­tól karóig haladtak, hogy elérjék és szájukba tömhes­sék kedvenc csemegéjüket. [Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents