Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
i Zsemléri Ottó: dik x-hez, és egy szerre bizonytalanná vált, mikor és hol születtem. Létezésemről tanúskodó sárgult, szakadozott okirat helyett újat kértem, s jött a válasz, szlovákul: „Sajnálattal közöljük, kívánságát nincs módunkban teljesíteni, mert községünknek nem volt ilyen nevű szülötte”. Irén tak, el kellett hagynia a várost, mert egyik üzemben sem alkalmazták- Búcsúzáskor megint kérte a szolgálót, levélben ugyanezt írta, de a lány hajthatatlan maradt Aztán levél sem jött! Lassanként sími is elfelejtett A háziúr és a nagysága úgy tett, mintha köz|£ özeledtem a harma- megfogadtam és apáddal is tük nélK d* és ssv- meg„gaa„«,m. j£5gt52? 'fó',két,«S Erőt gyűjtött a beszéd- oda. Lina asszony, a jószíhez, aztán folytatta. Szavai vű félmagyar kofa tartott nyomán feltárult előttem a ki mellette, ő becézgette, titok, melyet harminc éven vigasztalgatta, s cipelte heát őriztek. lyette a holmiját. Col, a Nagy-Fátra tő- Egy forró júliusi napon ■ vébe, Bányára űzte megemelte magát. Görcsök a nagyobb haszon a kalap- között fetrengett A nagygyárost családjával és a sága hallgatott, később Töprengéseimből Irén kÍS- *%£?*** azonban összepakolta cókhúeom telefonálása vert szolgálóval. Az örökölt kó- mókját és kidobta az utLl La “e velem hamarosan emeletes cára. „Fel is út, le is út, f.p'_Alniy üzemmé szélesül*, amely hord el magad, a szemünk több száz munkást foglal- elől!” Készülődtem, amikor koztatott Zsivóczky gyáros ' . Zsuzsi nővérem szaladt át potrohot eresztett, a kis Megdagadt "a® a szomszéd kórház ambu- szolgálónak pedig „tulaj- batyut, pajzsul taitva lanciá járói: dón joga” maradt, ami ed- “O_ Mondd mee anvuská- dig volt* a haínali ébresz- Lina asszony ponyvájá„Ä - ki»?”SS™, «4111 miután elsorolta, milyen fi* — Gyere velem, megkecsiUapítószereket adjak, ha ^ártiová Még T szappa- ressük. Tudom, merre jár “Síé. "Sí íírtS™ sugallta: .Ki tel««, ki te “I"ulajdonképp« most nen!” A mosokonyha abla- ••• ■ ébredek rá, hogy kából az üzem kapujára ismerős „tájakon” járok, látott Megállt a kezében a Régen látott szereplőkkel szennyes, amikor kitódul- találkozom. Anyám ked- tak a munkások. véne mesealakjai, Lina, a Szabadnak, boldognak csodálatos északi tündér, a , csurtán a naoi félórás Diaci kitagadott gyermek mentő- nője. Ráadásként ott a két b ^sáriáskor érezte ma- íe. a mindenkit segítő 14- gyerek, s most a beteg ^t KüSen Sml- na, Lina százféle arcban, anya. Átvirrasztja nála az gat’ ^ul^osen turemr^ie jutalomért teszi a éjszakákat, hogy az előírt naD“^u jót, azért, hogy lássa az órában beadja az orvossá- ? ... nyurga emberek örömét — és melgot Egyébként elvégez "ifjf 687 07 8 lette a megvetett, kitaszímindent, mint eddig, csu- Dam<i Ben/* tott kis szolgáló, anyám pán magánbetegeiről mon- — Ruky boskavám! (Ke- ajakja — ezekben a per- dott le. Mindig csodáltam, zét csókolom!) — mondta, cekben állnak össze, való- most azonban kifakadtam: Szlovák tudásával eladhat- s^g0s lényeggé. Előtolulnak — Ne emészd annyira ^ volna’ nem kellett ér" a múltból és végeláthatatt — Ne emesza annyira tenie a nyelvet> mert ma_ lga folyammá szélesülve gyárul is szívesen kiszol- hömpölyögnek, mint a gálták a gyáros „lányát”. szomsZédszobában Irén hú- Állt némán, nem tudta, mit gotn ujjai nyomán — zonCsanády János: Munkálkodó > A Nap szép gömbölyűén tornádó törhet valahol a földre — felkel — és megteszi naponta — ez itt mindig kibuggyan. < ha ködök választják is el a A jó tapasztalás; a munka ( földtől. A vékony Hold forradalma; a rend i > dagad. A Tenger nyugalma, a világ > árad, árad mindenütt, rendetlensége közepette; !> > s ostromolja vagy elmossa partjait a kenyér megformált, kerek j A világ habjai biztonsága; az építés ! ordítanak! Hazámnak piros téglái vasbeton oszlopok nincs tengere, csak ege, klasszikus keretében. ) csak búza hullámzik a horizont i kékbe-vesző, karikás rétjein, Dolgozom, | s asszonyok térde villan ott, ahogy majd dolgoznak I1 j hol a föld párolog: Ók is > „májusi zápor után” — szilárd, új vázak rajzos í Hát dolgozom. Az ifjúság csarnokában; hol a beépített falak elzáporoz, s feledhetetlen átengedik szeliden, szabadon, buborékok emléke mögül felnő s elosztják kipattanó gazdagon: magok klorofil-zöldje. az éj nyugalmát, s az oszthatatlan Csattoghat aszály, jégverés, mindenség fényeit. ! pekciót kell tartanom. Sápadt arca, beesett szeme többnapos álmatlanságról árulkodott. Alig állt a lábán. Hihetetlenül sokat dolgozik: a kórház, az ambulancia népszerű doktorBatikoló szakkörök megyei kiállítása. 1968. magad. Kinek segítesz, ha tönkre megy a te egészséged is? Törődj végre magaddal és a családoddal! ajkát harapdálva, alig ért- pihent a konvoj. De ered- hetően, motyogta: mény nélkül. A végállo— Maradj! Nincs.. másnál már mindhárman mond a legény. Menni ké- goraátiratioan — Szmetana baj •.. — és mintha hosz- elhagyták a tutajt Lina félts! — szült, a kérőn csillogó sze- Moldvájáénak akkordjai, szú útról érkezett volna, asszony egyik rokonánál .......7 ‘ A tutajosok másnap baj- hozzátette: - itt vagyok... — Nem értem! — bökte naiban eloldották a kötele- Ezután berekedt. Sokáig ki- két A faúsztatók, a túró- küszködött a hangok ösz— Hát maga magyar?!— val, sajttal kereskedők ka- szerakásával, hogy kérjen kiáltott a legény — Adja ravánja útrakelt lefelé a tőlem valamit összeszo, kooar-st hadd segítsek' Garamon. Lina asszonyt, rult a szívem, mert nem a kosarát, hadd segítse* ^ karaván szakácsnői értettem. Vízzel kínáltam, »De felvitte isten a dől- tisztét ^ betöltötte, egy kis igazítottam a párnáját, ő csontváz testét, holt anyag- godat — gondolta hazafele i^ba, a konyha” illette azonban csak rázta a fejét, gá merevítette fél oldalát, menet - már ^szolgája is meg „ utolsó tutajon. Ide Kint megszólalt — Engem ne vágta oda- — A gyerekek- mek azonban megállították, re meg vigyáz az apjuk... Naponta járok hozzá, immár harmadik hete, hogy az orvosok lemondtak róla, és haza kellett szállítani. A rettegett kór ezalatt húsz kilóval apasztotta szerzett helyet a kis szolgálónak és gyermekének. Várt, várt és mikor felerősödött, fogta a csecsemőt, elment az anyakönyvvezetőhöz. Nem tehetett mást, a saját nevére íratta a gyermeket. |£ él esztendő múlva séges voltam mindig hoz., zád ... könyörgök ... segíts! — Teréz kisasszonyt néztem. de a nagyságát láttam magam előtt. Megrohantak az emlékek minden fájdalmukkal, eltékozolt le- ányságom jutott eszembe. De azért nem küldtem el. kifordította megejtő barna került a szolgálónak”. fektette a fáradtságtól áléit g^ ^bfríegett barna legény csapzottan,’ szemét, eltorzította öroteó A legény ezutáa egyre leányt Rajtuk hívül még ,“S£ Porosán. rnfcrers gyakrabDa® jött, összeme- a lapátnál bóbiskoló öreg Zsuzsi lépett be, orvosi . 1- ’OKŰOrete. legedtek. Kitárult előtte a kormányos lakta az egy- táskával. Gyorsan előkosln^,elsemmi. NA mesterek hányatott életű férfi múlt- méshoz ékett fenyőfák uszo tort egy ampullát> belemé. — Ahol hárman esznek, ott a negyedik se éhezik — mondtam ezt akkor is, meg később is, amikor még nebetoppant a nyurga, hezebb volt az életünkmesélő száját, most ijesztő hangok recs — Lina néni mondta, hol talállak titeket. — A mi Zsuzsinkról beszélsz? — hajoltam anyámhoz. róla... senki, semmi. A mestere* . jeiene_ öt, éve járja a monstrumát, konzíliuma csupán a diag- fosokat, három szakmá- . ___J;, n ózist erősítette meg: a halál a májban. De a test A szundikáló néni elmés“ St ^görcsösen megélhetésért, s ha már- £ kaliba "falának támasz- „ 8 mar megnyugodna valahol, üU a kis szolgáló. val a zsebében kódorog a nyú'jtott nyöszörgésre riadt. “inak támaszmarkolta a sokszor megát- ü‘?pS77r^*szi^^^ért_lá- kodva .ültI a kis kozott életet, és az önkívü- ^r ^ éKö ^újtó^inórt *emegő . k*zet. let csatáiból eddig vissza- eg0 rángatózó hasára szorítva let csatáiból eddig vissza sentu sem szered a robba- jajgatott. Lina asszonynak nóanyag közelében. nagy erőfeszítésébe tellett, A szomszéd szobában — Elviszlek — mondta míg a vonagló testet ha- zongora szólt. Zárt ajtók a legény karácsonykor, nyatt fektette és a lábakat mögött Irén húgom ke- amikor megtudta a bajt. behajlította... A gyerek úgy sírt a bályesztette az injekciós tűt. A gyógyszer nyugtató hatását látva, kezet csókolt anyának és halkan kérdezte: — Tudja már? Anya Zsuzsira, majd rámnézett és tagadóan rázta a fejét — Mit kéne tudnom? — fordultam Zsuzsihoz. ké- “ legény — ,.. , , ,,, _ amikor into.—— — —«- s zült a közelgő allamvizs- Meghúzódunk valahol, de SSSTÄ mmk Sk? kéTSünTu báVá” vedlett"öreg' markápótolni a többhetes mulasz- tudja mi vár ránk. Hár- h^sogml a sebes Garam zú- zsi felállt elrakta a tast- man lóduljunk neki a sem- gását A dada meg még szert Apám, aki eddig szótla- minek? Anya megfogta a kezemet és magahoz vont Zsu- műAz esküvő után, a kis szolgáló könyörgésére, a férj nevével jelezve, kicserélték a gyerek születési bizonylatát, nehogy „házasságon kívüli”, vagy „törvénytelen” jelzőt kelljen viselnie... — Akkor fényképeztek le, így kettesben — mutatott anya az ágy fölötti képre. „Hát ez a titok, amiért harminc évet kellett várnod!’ — kérdeztem, de ő felelet helyett tovább foly- kérdezte anyától, tatta:' — Igen, Amióta férfi fejjel gondolkozom, apám „kisiklásának” tulajdonítottam a leányt, aki a nevét viselte, de nem hasonlított rá, sem anyámra. Hát ezért... — Hívd ide őt! — szakította félbe gondolataimat anyám. A küszöbről kiáltottam a nevét. Amint bejött, tam tőle. elfordul— Segítsek valamit? — biztatta is az ökölbe szon■e is azt hajtogatod, tott kezű porontyot. amit a nagysága — No, Csak rajta, kis vanul állt az ablaknál, bizonytalanul felénk indult, mint aki fölösleges — ta- _ sírt fei keservesen. — karcs melyikünk bírja job- lán mert egyikünk sem fi- Amikor rosszul lettem, ká- ban, ’ _ táncrakelve énegyelt rá — kiment rogott, mint a varjú: „Se kelni kezdett: — Táncuj, — Ülj ide! — mutatott baoája, se kutyája, minek vikrucaj, vikruanya az ágy szélére. Rám- emeiua «rer®k’ caj!.. függesztette a még egész- a kolykoddel ®kk0" nvám karomba mé— Kimegyek apához, ha valami kell, szóljatok. Rövid szünet múltán visszanyerte a hangját s végre megértettem, mit akart. Arra kért, nyissam ki a szoba ajtaját, ahonnan a zongora hallatszik. Megnyugodott, csontos ar- a — A sors úgy hozta, hogy apád Teréz kisasszony férjének a gyárába került lakatosnak, én meg bejárónőnek szegődtem hozzájuk ... — A háború utolsó évében, egy novemberi éjszakán türelmetlen dörömbó- lésre ébredtem. Amikor aj— Nem azért hívattalak. Jól vagyok. Most már mindent tudtok... A nya észrevette, hogy miféle érzések kavarognak bennem, így folytatta: — Csókoljátok meg egymást! — Habozásom láttán hozzátette: — No, így séges, veresen is gyönyörű ra “ “ ^kbii 1” ^ lyesztette bénulatlan cán elsimultak a ráncok, ______________ n agy bogár szemét, jeges mi tisztesseges nazunisnai . gzeme ak_ amint a kluirt ajtón be- tdt nyitottam, a lihegő Te- szokás ez nálunk... Ne ujjaival fájón megszorítót- - most mar zokogott - n-ttJ hoBV maid ki. szöktek a „Moldva” dal- ...............................----------------------------------v al rajon megszorítói- — most mar zokogott. k á ött hoev ma;d ki ta a kezem és alig érthető Egyformák vagytok vala- hevesen rekedtséggel tagolta: „Meg- mennyien. Magatokra gon- pattant üregéből, hevese0 halok, tu-dom, rö-vi-de-sen doltok, senki másra. A kis- szedte a levegőt, elferdült meghalok". asszonynak van igaza, hogy szájából ki villantak a fo,, . ne törődjek vele, majd gai. A vajúdás fájdalmas állapodott a tutajkaraván. 3ed^m,za7^ megleszünk valahogy. emlékei elevenedtek fel, Lina asszony a legeny keszöktek lámái.. ...H osszú kilométerekkel távolabb megráz kisasszonyt pillantott felejtsétek, a szülők tettei- tam meg karján kislányé- ért nem felelhetnek a gye- val, a szepegő Zsuzskóval. rekek. — Elhurcolták a férjemet — sírta —, nem tudom, mi lesz velünk, csak tététől. Félrekaptam a fe- vagy a halál indult újabb resésére indult. Minor visz- a Zsusskót féltem, őt tudÍoa'dtrűt háfzas^ág! fény! m2ffi a nyá? a kíffi rohamra? Riadtan körül- szatért, annyit mondott, jam biztonságban. Mindeképót pillantottam ” meg. gáló rohamosan gömbölyö- néztem, ki akartam szaba- hogy „o” máshová költő- nemet odaadom, ha vigyaz- Nem viszem magam- dött. A legénynek még a dítant a karomat, de őnem zott. A „partraszállást tok rá. Tudod, mennyire Megcsókoltam Zsuzsit. Anyám az éjjel meghalt. A mellette virradó Zsuzs- kó sem vette észre, amikor távozott. Elcsendesedett, mint az annyira szeretett Szmetan~ „Moldvá”mal egyetlen titkunkat, bár tél derekán kaput mutat- engedett. Percnyi tusa után, megismételte, valahányszor szerettelek, milyen ember- ja.
