Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-07 / 287. szám

8. oldal 1968. december 7. szombat Ifi ■■ Tüzes betűkkel (Folytatás az 1. oldalról) A Vörös Üjság szüle- tésnapját az egész szocialista magyar sajtó napjává avatta a kegyelet­teljes emlékezés. Megválto­zott körülmények között, akkori félbemaradt munká­jukat is folytatva és betel­jesítve, sok milliós példány, számú újságok és tömeg- tájékoztató eszközök révén jut el ma már a párt sza­va a nagyközönséghez, ol­vasóinkhoz. Megnövekedett hatékonysággal és nem ki­sebb felelősséggel szólunk. S jóleső érzés, hogy van kitől tanulnunk. A példa kötelez. A „tüzes betűk” míveseinek ünnepén e gondolatok jegyében em­lékezünk, s kérjük további munkánkhoz barátaink és segítőtársaink — nyomdá­szok és lapszerkesztők — s a legfontosabb közéleti személy, az Olvasó támoga­tását. Budapesten Frantisek Hamouz Pénteken reggel Buda­pestre érkezett Frantisek Hamouz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnökhelyettese. Itt-tartózkodása során megbeszéléseket folytat a nemzetközi gazdasági együttműködés időszerű kérdéseiről Apró Antallal, a Minisztertanács elnökhe­lyettesével, Magyarország KGST-képviselőjével és dr. Ajtai Miklóssal, a Minisz­tertanács elnökhelyettesé­vel, a magyar—csehszlovák gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatá­nak elnökével. Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke péntek dél­után fogadta Frantisek Ha- mouzt, a csehszlovák kor­mány elnökhelyettesét. A megbeszélésen jelen voltak, Apró Antal és dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, továbbá Jozef Pucsik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete. (MTI) 9 laoszi hazafias erők sikerei A Mekong deltájában a DNFF egységei csütörtökön este kisebb, pénteken haj­nalban viszont nagyobb ak- natüzet zúdítottak öt tarto­mányi székhelyre. Egy dél­vietnami katona meghalt, 36 megsebesült. Amerikai B—52-es bom­bázók az amerikai parancs­Tanácskozott az SZKP és az OKP küSdittsége MOSZKVA (TASZSZ) Közleményt adtak ki az SZKP és az Osztrák Kom­munista Párt küldöttségei között Moszkvában decem­ber 2-án és 3-án lezajlott megbeszélésekről. A találko­zón, a küldöttségek őszinte és elvtársi szellemben esz­mecserét folytattak. hogy jelenleg elsőrendű fontosságú a kommunista és munkáspártok, az ösz- szes imperialistaellenes erők egységének megszilárdítása. Igen fontos lépés ezen az úton a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának összehí­vása. nokság közlése szerint a partizánok csapatösszevoná. sait bombázták. Káoszból összesítő hadi­jelentés érkezett. A haza­fias erők közölték, hogy no­vember 6-a és 30-a között összesen 13 amerikai repü­lőgépet, illetve helikoptert semmisítettek meg. A La- oszban lelőtt amerikai gé­pek száma 866-ra emelke­dett. Új vezető — a csehszlovák sajtó- és tájékoztatásügyi kormánybizottság élén PRÁGA Csütörtökön Cemik mi­niszterelnök elnökletével ülést tartott a csehszlovák kormány. A kormány ülé­sén felszólalók megállapí­tották, hogy a költségvetés­ben biztosítani kell a bevé­telnek a kiadások mértékét meghaladó növelését. Ennek érdekében szigo­rúbb elbírálásban részesítik az egyes vállalatok és in­tézmények állami dotációra vonatkozó igényeit. A kor­mány adminisztratív bizott­ságot létesített a lakosság önkéntes adományaiból lét­rehozott úgynevezett köz- társasági alap felhasználá­sának irányítására. A kormány felmentette Peter Colotka miniszterel­nök-helyettest a sajtó- és tá­jékoztatásügyi kormánybi­zottság elnökének tisztsége alól és helyére Jaroslav Ha- velka iskola- és művelődés- ügyi miniszterhelyettest ne­vezte ki. (CTK) Á bábrezsim küldöttsége Párizsban A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság szóvivői­nek újabb megnyilatkozásai azt tanúsítják, hogy pén­tekre virradó éjszaka rend­kívül heves támadást intéz­tek a szabadságharcosok az amerikaiak katonai támasz­pontjai ellen, összesen 37 katonai támaszpontot és vá­rost ért a partizánok tá­madása. Saigontól északra voltak a legnagyobb ütkö­zetek, a szabadságharcosok rakétákkal és aknákkal árasztottak el számos erős­Jövő hétre várható az új olasz kormány A küldöttségek a viet­nami nép jelentős győzel­mének tekintik a VDK bombázásának beszünteté­sét és a DNFF képviselői­nek részvételével folytatan­dó tárgyalásokról létrejött megállapodást. Szükséges­nek tartják azonban, az amerikai csapatok teljes kivonását és annak lehető­vé tételét, hogy a vietnami nép maga döntsön sorsáról. A küldöttségek támogat­ják azokat a követeléseket, hogy Izrael szüntesse be fegyveres provokációit, vonja ki csapatait az arab területekről, ismerjék el a Palesztinái arabok törvé­nyes jogait és a térség va­lamennyi államának jogát a létezésre. A két párt szilárd elha­tározása, hogy újabb erő­feszítéseket tesz az európai' feszültség enyhüléséért, a háború utáni európai hatá­rok sérthetetlenségéért, a nukleáris fegyverek meg­szerzésére irányuló nyugat­német mesterkedések meg­hiúsításáért. a Német De­mokratikus Köztársaság önálló és egyenjogú állam­ként való elismeréséért. Mindkét párt érdekének tartja, hogy Ausztria foly­tassa a semlegesség! poli­tikát és teljesítse az ál­lamszerződést. A két párt síkraszáll a Szovjetunió és Ausztria baráti kapcso­latainak fejlesztéséért. A küldöttségek megálla­pították, hogy a „Szovjet­unió és Csehszlovákia kö­zött létrejött megállapodá­sok kiinduló pontot jelen­tenek a szocializmus Cseh­szlovákiában való megszi­lárdítása és fejlesztése, a marxizmus—leninizmus el­vein alapuló szocialista de­mokrácia további fejlődése szempontjából”. A küldöttségek arra a következtetésre jutottak. Rómában, pénteken reg­gel visszatért az élet a nor­mális kerékvágásba, miután befejeződött a 24 órás ál­talános sztrájk, amely meg­bénította az olasz főváros életét. A tőzsdék azonban az ország egész területén második napja zárva ma­radtak, mivel az alkuszok — követeléseik alátámasz­tására — folytatják 48 órás sztrájkjukat. Rumor kijelölt miniszter- elnök ez idő szerint a mi­írta: James Aldrige* 1859-ben, amikor Charles Dickens megjelentette „Két város története’* című regé­nyét. Európát szociális viha­rok rázkódtatták meg. A megrettent angol burzsoázia úgy fogta fel az 1789—1793-as „féktelen” francia forradalom Dickens megrajzolta képét, mint saját magának szóló fi­gyelmeztetést. És valóban, Dicken«? a maga módján fi­gyelmeztette az uralkodó osz­tályt: vigyázzatok! Ha nem könnyítetek csak egy kicsit az angol népre rótt terhén és nem adtok neki több szabad­ságot, Angliában szintén hul­lani kezdenek a kiváltságosok fejei, mint akkor Franciaor­szágban. „Az emberek többé nem bírják elviselni azt, amit most elviselnek” — mondot­ta a nagy író. És Nagy-Britanníában a ha­talom birtokosai megfogadták Dickens és a többi radikáb’s tanácsát. Bár a dolgozó töme­gek könyörtelen - 'zsákmányo­lása továbbra is folytatód ott, bizonyos engedményeket tet­tek — egy kicsit itt, egy ki­csit ott. A robbanást sikerült elhárítaniuk« niszteri tárcáknak a három párt képviselői közötti fel­osztásán dolgozik. Valószí­nű, hogy a jövő hét elejére már megalakul az új olasz kormány. A jelenlegi ügyintéző kor­mány vezető személyiségei jelentést tettek a parla­mentnek az avolai lövöldö­zések ügyében és sajnálko­zásukat fejezték ki, bár azt állították, hogy a sztrájko- lók támadták meg előbb a rendőröket. (Reuter) A kegyetlen kizsákmányo­lásnak az ügyes könyörado- mányokkal való ilyen össze­kapcsolása az a jelenség, amely ,.brit demokrácia” el­nevezésen ismert. Napjaink­ban lényege ugyanaz, mint Dickens korában. Az élet- és munkafeltételek a mai Angli­ában persze jobbak, mint a dickensi időkben voltak. De azt állítani, hogy az évszáza­dos harc megszűnt, hogy az összes problémák megoldód­ta^ és Anglia a tartós pros­peritás államává vált volna, olyan fantázia, amelyben sen­ki sem hisz. Az összecsapás folytatódik és a politikai ügyeskedők ma is az apró engedmények tak­tikájához folvamodnak, hogy megőrizzék hatalmukat. Az angoloknak még sohasem biz­tosítottak olyan anarchikus szabadságot piint ma. Ezért örvend Anglia a , korlátok nélküli ország” hírnévnek. És ennek a létszatszabadságnak szerfölött nagy a vonzereje. Rendkívüli szabad ország Anglia például a sex, a fia­talság éretlen lázadásai, a di­Az amerikai parancsnok­ság megkésve azt is beis­merte, hogy a DNFF erői lelőttek két amerikai heli­koptert. Az egyiket szerdán, a másikat csütörtökön sem­misítették meg. Pénteken Párizsba törté­nő elutazása előtt a tele­vízióban nyilatkozott Nguyen Cao Ky dél-vietna­mi alelnök. Kijelentette, hogy hosszú tárgyalásra számít, amelynek „sok esé­lye van a sikerre”, de — fűzte hozzá — a csatame- zőn fokozni kell a tevé­kenységet, „nagy győzelme­ket kell aratni”. — A dél-vietnami kül­döttség előosztaga pénteken Bui Diem nagykövet veze­tésével már megérkezett a francia fővárosba. (MTI) vat, a kábítószerek korlátlan használata, az erotikával túl­fűtött sajtótermékek kiadása területén. A valóságban azon­ban kiderül, hogy „a szabad élvezetek” és a hasonló ».sza­badság” bősége szűkíti világ­nézetüket. És éppen ez az amire a „brit demokráciának” szüksége van. Ha netalán va­lakinek ezek a fejtegetések nagyon bonyolultnak és ért­hetetlennek tűnnek, igazságuk ellenőrzésére pillantson csak bele az egyik vaskos vasár­napi lapba. Az újság első oldalait a terjedelmes irodalmi rovat foglalja el. Finom kritikai cikkei és ragyogó esszéi alán­jában a társadalom szexuális erkölcsével, az angol iroda­lom történetével vagy a mű­vészet és zene új kutatásai­val foglalkoznak. E cikkek nagy része valóban érdekes. A következő rovat (amely nem kevésbé terjedelmes) a bizni­szé, az üzleté. Ami itt olvas­ható, mindenképpen me^gvő- zi az embert a kapitalista rendszer fokozódó mohóságá­ról. S amíg az értelmiségiek a művészet és a sex kérdé­seiről szóló rendkívüli érde­kes kommentárokkal szóra­koznak, nem veszik észre, hogy a nagy .bíz" is1*” min­dent elnyel maga körül. Sajnos, a kiváló értp'misésri- ek sem szakítanak időt arra hogy „demokrácia iukat” érin­tő alapvető kérdéseket tegve- nek fel. Mindenekelőtt, de­„Demokrácia” brit módra Államsegély az egyháznak MINDENEKELŐTT nem egyházakkal, valamint a hí­is az anyagi oldala a legfi­gyelemreméltóbb annak a határozatnak, amelyet leg­utóbbi ülésén hozott a Mi­nisztertanács az Állami Egyházügyi Hivatal elnöké­nek előterjesztése alapján. A határozat lényege, hogy a forradalmi munkás-pa­raszt kormány további hat évig, 1974. december 31-ig biztosítja a magyarországi egyházaknak és vallásfele­kezeteknek azt a személyi és dologi államsegélyt, ame­lyet a húsz esztendővel ez­előtt kötött egyezményben két évtizedben magára vál­lalt. Valójában még annál is többet, mert 1948-ban azt vállalta a kormányzat, hogy ötévenként, 25 százalékkal csökkenő összeggel nyújt pénzügyi támogatást az egyházaknak. Erre a csök­kentésre azonban egyetlen egyszer sem került sor. Nem lebecsülendő ter­mészetesen maga az összeg sem. Évi 68 millió forint ez, vagyis 1974 végéig összesen 408 milliós támogatás jut az egyházaknak. Ebből jut a papok és más egyházi sze­mélyek, alkalmazottak fize­tésének kiegészítésére, jut hozzájárulásra a különféle egyházi tulajdonban levő in­tézmények, iskolák, szociá­lis létesítmények fenntartá­sához, templomok, egyházi műemlékek gondozásához, tatarozásához. Az egyházak zavartalan működésével összefüggő igények, szük­ségletek kielégítéséhez igen jelentős hozzájárulásról van tehát szó. NYILVÁNVALÓAN sen­ki sem gondolhat arra, hogy ez a támogatás a legcseké­lyebb mértékben is valami­féle ideológiai megalkuvás­ból fakad. Változatlanul a materialista világnézet hí­vei vagyunk és hazánk kor­mányzata csakis ezt a kor­szerű, haladó világnézetet érvényesíti és alkalmazza az iskolai nevelésben és a fel­nőtt felvilágosításban egyaránt. Más a világnézeti, az elvi különbözőség, vagy akár a harc az idealista, a vallásos felfogással szemben a meggyőzés, a felvilágosí­tás eszközeivel — és megint más az együttműködés az mokrácia-e az, amikor a gi­gantikus vegyi olajfeldolgo­zó és autókonszernek profit­jukat napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra fo­kozzák, míg az átlagangolnak növekvő erőfeszítéseket kell tennie a létszükségleti cikkek megszerzésére? Demokrácia-e ez, amikor a gyermekek ha­talmas száma félművelt ma­rad és esélyeik hogy tehet­ségüket fejlesszék, bekapcso­lódjanak a kultúrába, a sem­mivel egyenlőek? Demokrá­cia-e az, amikor a munkás­párti kormány ténykedésével, törvényeivel és korlátozásai­val a szakszervezetek alapjait ássa alá? Demokratikus-e az a sajtó, ameljmek birtokosai csak milliárdosok lehetnek? Allan Sillitoc angol író egyik korábbi könyvében be- mutaja a brit szociáldemok­rácia képviselőjét, aki így szól a munkásokhoz; „Minde­netek megvan, a televízió, a betevő falat szombatonként a futball. Mit akartok még?” S az angol társadalom ma azt mondja a fiataloknak: „Sza­badok vagytok, ami a sexet illeti, szabadon viselhettek hosszú halat és miniszoknyát, használhatjátok az LSD-t, mi kell még nektek?” Ez aztán az önelégült „demokrácia!’» S’Tlitoe úgv vélte, hogy a teljevízió és a futball még tá­volról sem , minden”, ma pe­dig a gondolkodó fiatalok többsége érti meg hogy a hosszú haj és a szabad szere­vo, ugyanakkor velünk ma­terialistákkal, marxistákkal közös ügyön, a szocialista haza erősítésén fáradozó magyar állampolgárokkal. Sem az egyikről, sem a másikról nem mondhatunk le. Nem torpanhatunk meg kétes meggondolásokból a világnézeti küzdelem pást­ján, de nem is utasíthatjuk vissza a vallásos meggyő­ződésű embereknek nem­csak kézfogásra, de együttes munkára kinyújtott segítő­kész kezét. Alkotó eleme ez is a mindjobban formálódó, tömörülő nemzeti egység­nek. Sokszor leírt igazság, hogy a szocializmus nem­csak a marxistáknak jelent előnyösebb, jobb életet, ha­nem mindenkinek — val­lásra, világnézetre, fajra, nemre való különbség nél­kül —, aki ebben a hazában tudásához mérten dolgozik is érte. Ezért várja el jog­gal a szocialista állam a hí­vő emberek cselekvő együtt­működését is. Megnyugtató, hogy a ma­gyarországi egyházak veze­tőinek és a hívőknek több­sége ma már ezt ugyanígy gondolja és tudja. Megmu­tatkozott ez azokból a meg­nyilatkozásokból is, ame­lyek a magyar katolikus püspöki kar, vagy a protes­táns egyházak vezetőivel el­hangzottak a napokban, az állam és az egyház közötti egyezmény huszadik évfor­dulója alkalmából. A KÉT évtizeddel ezelőtti egyezmény megújításában, megerősítésében és a kor­mány méltányos anyagi döntésében így tehát jóleső tapasztalatokon alapuló kölcsönös bizalom nyilvánul meg. Az egyházak tagjai meggyőződhettek róla, hogy a szocialista társadalmi rend biztosítja a legteljesebb lel­kiismereti és vallásszabad­ságot, amelyet törvénybe ik­tatott alkotmányunk is ma­gában foglal. Biztosítja még anyagi támogatásával is az egyházak működését, hogy őszinte érzésektől vezettetve dolgozzunk együtt a béké­ért, a jólétért, a kormány programjában meghatáro­zott feladatok sikeréért. L. Z. lem távolról sem az igazi sza- badság. A közelmúltban a vietnami hazafiakat támogató 60 ezres tömegtüntetés zajlott le Lon­donban. Az emberek azonban nemcsak azért mentek az ut­cára, hogy követeljék a viet­nami háború befejezését. A menet fiatal résztvevői na­gyobb lehetőségeket követel­tek a művelődés megszerzésé­hez, követelték, hogy bizto­sítsák jövőjüket. A fiatalság kijelentette, hogy nem akar rendőri megtorlások fenyege­tése alatt élni és nem tévesz­tik meg az apró engedmé­nyek. Ma Angliában nem te­lik el nap anélkül, hogy itt vagy ott ne kezdődnék sztráik. A sztrájkmozgalom fokozódá­sa azt mutaja, hogy többé a munkások sem érik be ala­mizsnákkal. A „brit demokráciát” egye­sek fejlődő és életképes intéz- ménvuek tartják. Ha azonban Angliában él az ember és nem huny szemet a valóság felett, nem ez a véleménye. •James Aldrige ausztráliai származású angol író. Realis­ta regényeiben a dollár-impe­rializmus és a fasizmus ellen harcol s egész munkásságá­val a béke és haladás ügvét szolgália. 1953-ban Nemzetközi BókedíHal tüntették ki Leg­híresebb műve a nálunk is is­mert: „Diplomaták**.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents