Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-06 / 286. szám

1968. december 6, péntek S. oldal BANK ES BERUHÁZÁS LENGYEL Á mezőgazdasági hitelekről Könnyebben kap, ki hamarabb fizeti vissza A közös gazdaságok ve­zetői részéről az idén egyik legsűrűbben elhangzott pa­nasz az volt, hogy a bank kevés hitelt nyújt, azt is rövid lejáratra, ráadásul a folyósítás is akadozik. Mi is hát a helyzet tulajdon­képpen? Tény, hogy az el­múlt években magasra szö­kött a szövetkezeti gazda­ságok beruházási kedve, s ez korántsem volt mindig összhangban sem az építő­ipar, sem az anyagellátás teljesítőképességével. Ez összefüggött a korábbi gaz­daságpolitika „elosztásos” rendszerével; amelyik gaz­daság ily módon hozzájutott egy istállóépítéshez, ahhoz feltétlenül kapott hitelt is, többnyire hosszúlejá­ratra. Kívánságlista és a valóság A megreformált gazda­ságirányítás új helyzetet te­remtett; a szövetkezetek és a megyei bankfiók közötti közvetlen megállapodás tár­gyává tette a beruházási hiteligények elbírálását. Ennek érdekében az MNB megyei fiókja — mintegy tájékozódásképpen — az év első felében felmérést vég­zett a jelentkező igények­ről. A beruházási „kíván­ságlista” csaknem egymil- liárd forintos, az idei évre szóló új létesítményekről, gépvásárlásról adott szá­mot, amely — figyelembe véve a hitel és az állami kedvezmény iránti igénye­ket — irreálisnak bizo­nyult. Október végéig így ala­kult a helyzet: építkezésre a tsz-ek és a tszcs-k 169 millió forintot költöttek. Ennek megoszlása figyel­met érdemel: tízmillió a hi­tel, 96 millió az állami ár­támogatás és 63 millió a saját pénzeszköz. Am az év utolsó két hónapja — be­ruházási szémpontból — a „legkiadcsabb”, ekkor való­sulnak meg nagyrészt a lé­tesítmények, s a megyei bankfióknál az ártámoga­tásra és hitelre biztosított idei összegből még rendel­kezésre áll több mint más­fél százmillió. Hozzászámít­va ehhez az előbbi össze­geket, s a saját pénzeszköz megfelelő arányát, megál­lapítható, hogy a közös gazdaságok az idén közel félmilliárd forintot hasz­nálnak fel gyarapodá­suk érdekében, s ez az ösz- szeg a korábbi évek költsé­geinek nem nagyon marad alatta. Más kérdés, hogy összetevőiben eltolódás mu­tatkozik, egyrészt a saját erő, másrészt az állami ked­vezmény javára. Versenyfutás a kölcsönért Az állami támogatásban kifejezésre jut a népgazda­ságnak az a törekvése, hogy az egész fejlődés szempont­jából legelőnyösebb beru­házásoknak kedvezzen. En­nek mértékét rendelet írja elő; egyes bogyós gyümöl­csök telepítése, továbbá sertés- és szarvasmarha-fé­rőhelyek építése után 70, szőlőfeldolgozók, pincék, hajtatóházak után 50, más létesítmények után 30 szá­zalékos ártámogatás jár. E lehetőségeket a megye gaz­daságai jól kihasználják. Sokkal bonyolultabb a hi­tel kérdése. Első hallásra a százmillió forint, amely év elejétől a szövekezeti beruházásúk hitelezésére rendelkezésre állt, kielégí­tőnek tűnik, ám az a való helyzet, hogy ebből 85 mil­liót a már folyamatban le­vő, áthúzódó beruházások finanszírozására kellett for­dítani. A megmaradó 15 millióból tízet „elvittek” a kalocsai öntözőfürt járulé­kos létesítményei. Maradt tehát ötmillió, amelyből né­gyet a gyenge adottságú gazdaságok alapjainak szi­lárdítására irányoztak elő. Végül is egymillió maradt volna a gazdaságok új léte­sítményeinek meghitelezé­sére? Igen — ha nincs újabb 16 milliós hitel az öt „iparszerű” sertéstelep tá­mogatására, továbbá újabb ötmillió, úgynevezett „egye­di célokra”. Nemcsak összegszerűsé­gét, lejáratát tekintve is nagyot változott a hitel. Verseny az éli eremben A napokban felötlött ben­nem az egyik vendéglőben, miközben a késlekedő fel­szolgálót vártam, hogy bár­ha megérném a pincérek versenyét. A gondolat a fő­úr megvető tekintetének ha­tására nem hagyott nyugod­ni. A lesújtó pillantást va­lószínűleg azért érdemeltem ki, mivel szerény adagot bátorkodtam rendelni. S lám, tegnap és tegnap­előtt összesen húsz felszol­gáló, illetve szakács vetél­kedett Kecskeméten a Park Étteremben. A fiatal szak­emberek valamennyien a SZÖVOSZ neveltjei, nemrég végezték el az iskolát. Fel- készültségük, tudásuk im­ponált a zsűrinek. A pincé­rek a terítés, udvarias ki­szolgálás nem könnyű mű­vészetéből vizsgáztak. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy teljesítményük a ma­guk műfajában halványabb­nak bizonyult a szakácsok produkciójánál.) Az ételfőző mesterek tájjelegű speciali­tásokkal remekeltek. A bí­ráló bizottságnak igazán tetszett a lajosmizsei Kun­sági Csárdában honos bab­gulyás. Különös zamatokat tartogatott a csirke ragu­leves, illetve a Rózsa Sán­dor pecsenyéje, s a Kapi­tányszelet is. A hitelesség kedvééi't íme a gyakorlati és elméleti vetélkedő ered­ménylistája. Felszolgálók — 1. Takács László (Kecske­mét), 2. Fekecs Jenő (Tisza- kécske), 3. Kovács Sándor (Dunavecse). Szakácsok: 1. Z sikla Jánosné (Lajosmi- zse), 2. Miskolci József (Solt), 3. Karheis Jánosné (Bácsbokod). A kétnapos eseményen a szövetkezeti vezetők fel­mérték a megyei vendég­látóipari szakemberek fel- készültségét. A nyertesek pénzjutalomban részesültek. A magunk részéről csak gratulálhatunk a győzte­seknek. Reméljük, hogy lendületük, teljesítményük általános követésre talál. Akár a megye mind a fél­ezer szövetkezeti üzletében vetélkedhetnének a pincé­rek, illetve a szakácsok — egész éven át. A zsűri fel­adatát mi, a kedves ven­dégek vállaljuk. Ilyen jó szívű, előre megpuhított bí­ráló bizottság úgyis kevés akad kívülünk. A tapasz­talatok szerint akkor is hajlandóknak mutatkozunk jó pontot adni, ha csak azt kapjuk mindenütt — teljes adag, udvarias kiszolgálás — ami egyébként jár. — halász — Korábban a leggyakorib­bak a 20, 25, sőt a 30 év­re szóló hitelek voltak. En­nek az időszaknak vége. Most minél rövidebb idő­re vállalja egy gazdaság a visszafizetést, annál előnyö­sebb helyzetbe jut. Az úgy­nevezett „versenytárgyalá­sokon”, ahol legtöbbször a gazdaságok vezetői is jelen vannak, szinte egymásra li­citálnak, csakhogy hitel­hez jussanak. így történt meg például, hogy a mély­kúti Béke Tsz a százhol­das meggytelepítéshez a megközelítőleg 600 ezer fo­rintos hitelt hároméves visszafizetésre vállalta, jól­lehet, a gyümölcsös hat év után kezd teremni. Ez eset­ben már üzemágak terhére történik a törlesztés, s hogy az ajánlatot mégis elfogad­ta a gazdaság, arra utal; így is kifizetődőnek találja a vállalkozást — hosszú tá­von természetesen. A két elv A banki indok, miszerint sokszorosára növelik a pénz forgási sebességét, ésszerű. Igen rövid idő alatt elérik így a megkívánt pénzügyi egyensúlynak azt az álla­potát, hogy az évenként be­folyó törlesztések fedezzék a hitelezéseket. Végered­ményben ezzel függ össze, hogy a leggazdaságosabb­nak ígérkező beruházások számíthatnak hitelre. Kö­vetelmény, hogy minden befektetett száz forintnak évente legalább hét forin­tot kell jövedelmeznie. A gazdaságok „sorolási muta­tóját” a bank újabban ma­tematikai képlettel számít­ja kip amely a hitelvissza­fizetési ajánlat és a gaz­daságossági kalkuláció együttes eredményéből adó­dik. De ez az elv, bár jogos és indokolt, egymagában kizárólag a banki álláspon­tot pártfogolja. A másik elv, miszerint a beruházá­sok költségeinek legalább 20—25 százalékban a hitel­ből kell .származnia, in­kább képviseli a gazdasá­gok érdekeit. Hosszabb tá­von ugyanis a banknak nemcsak hiteleznie, de a beruházási kedvet is ébren kell tartania. A két elv összeegyezte­tése már a jövő évi hite­lek megállapításakor fon­tos, elkerülhetetlen feladat­tá válik. H. D. fájakon V. Varsói fények Ismét robog a vonat, Varsó felé megyünk. Üjabb 300 kilométer, de gyorsan telik az idő. Érdekes meg­figyelést tettünk. A len­gyel emberek nagyon gyor­san barátkozók. Akármerre utaztunk, mindig akadt ér­deklődő, barátkozó és szol­gálatait felajánló útitárs. Cofta barátunk is elemé­ben van ilyenkor, előveszi noteszát, s pótolja az elmu­lasztottakat. adatokat sorol S másnap a kissé boron- gós ősz tompa világosságá­ban ismerkedhettünk meg a lengyel fővárossal. Amely elrejtette, megszüntette a háború okozta sebeket, hogy külsőleg is méltó legyen egy harmincmilliós európai ország székhelyéhez. Igazán nem ők tehetnek róla, hogy az ideérkező idegen útja mégis először az egykori börtönhöz, a Pawiakhoz ve­zet, s nem tudjuk elkerülni Varsói városrészlet. az ország, s ezúttal Varsó életéből, történetéből. így mire oda érünk, már tud­juk, hogy Varsó 1589 óta főváros, azelőtt Krakkó volt az ország fővárosa. Egyébként hétszáz éves vá­ros — Kecskemétnek sem kell akkor szégyenkeznie a maga 600 évével! —. de hallunk szomorú adatokat is a háború, az elnyoma­tás éveiből. Számontartják — lehet ezt elfelejteni! —. hogy a második világhábo­rú alatt 700 ezer varsói pusztult el. Csupán az em­lékezetes 1944. augusztus— szeptemberi varsói felkelés alatt, mely 61 napig tar­tott, 250 ezer lengyel haza­fi vesztette életét. A há­zak 85 százaléka dőlt rom­ba, ami ép volt. azt is le­rombolták, a lakosságot lá­gerekbe hurcolták a német fasiszták. Igen, tudjuk, hogy a vá­ros egy részét eredeti álla­potában állították helyre, ismerjük a jellegzetes Kul­túra Palotájának — amely a Szovjetunió ajándéka volt a lengyel nép számá­ra — adatait. (234 méter magas, 3288 terme van, 41 intézmény van benne elhe­lyezve, itt van a Tudomá­nyos Akadémia székhelye is, 3500 személyes kongresz- szusi terme. 4 színhá­za, 3 mozija, stb. várja a látogatókat.) Varsóban egyébként 13 főiskola, 22 múzeum, Í5 színház, mo­dern opera, operettszínház és sok más kulturális léte­sítmény van. Igen, már lát­szanak is a fények... azt a múzeumot sem, ame­lyet az SS-központ kazama­táiban, börtöncelláiban ren­deztek be félelmetes egy­szerűséggel és élethűséggel. (Kivégzést elrendelő plaká­tok a falon, kínzóeszközök a cellában ...) Aztán üzleteket, parko­kat, tereket járunk sorra, át­megyünk a hidakon, felka­paszkodunk a sportstadion lépcsőjén, szemügyre ve­szünk egy itt készülő Fiat­kocsit, már nem is nagyon csodálkozunk a királyi nya­raló műkincsein, s beme­gyünk egy templomba is, ahol öreg nénike arcra bo­rulva imádkozik a feszület előtt Varsó igazi arcát keres­sük, de lehet ezt megismer­ni egy-két nap alatt? Kü­lönben is most egy kicsit ünnepi ez az ábrázat. Kö­zeledik a népi Lengyelor­szág fennállásának 25., az ország önállóságának 50., és a lengyel munkásmozgalom egyesülésének 20. évfordu­lója. s küszöbön volt éppen akkor a Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongres­szusa is. Sok a külföídi. a baráti küldöttség, akik kö­szönteni jöttek a szocializ­must építő Lengyelorszá­got. S mi is örültünk, hogy egy ilyen ünnepi alkalom­mal lehettünk vendégek lengyelhonban. Mert még- inkább át tudtuk érezni egy igazán mélyről elindult nemzet megújhodásának nagyszerűségét. F. Tóth Pál Ilyen ez a krónika Ideges detroiti rendőrök Dr. George Moria- rity, a detroiti rend­őrség vezető főorvo­sa egy pszichiáter­csoportot bízott meg az idegen rendőrök vizsgálatával. Dr. Mo- riarity, a vizsgálat befejeztével közölte az újságírókkal, hogy a rendőrök főleg ide­ges gyomorfájásról, indokolatlan féle­lemről és hivatásuk Iránt- ellenszenvről panaszkodnak. Több­ségük — a pszichiá­terek véleménye sze­rint — arra vezeti vissza idegességét, hogy a nagvközcnség körében egyre nép­szerűtlenebbek. 9 • • Még egy érdekes­ség az Egyesült Ál­lamokból: a minap 126. születésnapját ünnepelte Sylvester Magee. A köszöntésé­re megjelent, érdek­lődő újságíróknak ki­jelentette: — Hosszú életem titka, hogy sem gengszter, sem elnök nem voltam Ameriká­ban... Nyugdíjas gebe Negyven spanyol- országi munkás életét mentette meg egy ló, ezért a há­lás emberek most „nyugdíjat’’ fizet­nek ^aeki. A negy­ven munkást szál­lító autóbusz hirte­len megállt egy alagút előtt. Egy rozzant szekér áll­ta az útját. Az elé­je fogott sovány szürke gebe ré­mülten fölágasko­dott, s veréssel sem lehetett rá­venni, hogy be­menjen az alagút­ba. A sofőr türel­metlenül tülkölt, a kocsis pattogtatta ostorát, s közben sorolta a legis­mertebb spanyol káro mkodásokat, mindhiába. Egyszerre égzen­géshez hasonló mo­rajjal az alagút be­omlott, hatalmas mennyiségű föld zárta el az utat. A gebe most élete vé­géig türelmesen rágcsálhatja a nyugdíjzabot... Bajban a jósnő Miss Dubarry, a szigetországban nép­szerű hetvenöt éves angol jósnő kristály­gömbjét ellopták. — Azt hiszem, ura­im, egy tizennyolc- tizenkilenc éves fia­talember emelte el. Ha meglenne most a gömböm, pontos sze­mélyleírást Is adhat­nék róla, — panaszol­ta a nyomozó rend­őröknek a póruljárt jósnő. Dubarry asszonyság különösen azzal di­csekedhet, hogy a jó- vujukre kiváncsi an­gol és külföldi előke­lőségek — társadalmi rangra és foglalko­zásra való tekintet nélkül — rendszere­sen látogatták kris- tálygömb jósdáját. Ügy látszik azonban, a pótolhatatlan kris­tálygömb elvesztésé­vel, nem szűnt meg jóstudománya. Egy riporternek mondta: az arcátlan tolvaj szörnyű közlekedési szerencsétlenség áldo­zata lesz, ha sürgősen nem szolgáltatja visz- sza a gömböt... Fürdősó reklám Brüsszelben egy illatszeráruház tu­lajdonosa külön­leges fürdősójára nem mindennapi módon kívánta fel­hívni a vásárlók figyelmét. A kira­katba műanyag fürdőkádat helye­zett el, amelyben egy csinos szőke fiatal nő fürdőit. A nőnek csak a feje látszott ki a kádból. Egy hosz- szúhajú fiatalem­ber megállt a ki­rakat előtt, aztán énekelni kezdte a harsány hangon belga himnuszt. — Megőrült? — kiáltottak fel a ki­rakatban fürdő if­jú hölgy seregnyi bámulói. — Miért énekli a himnuszt? — Azért — szólt a beatleshajú ifjú —, hogy a lány föl- álljon.,. Vérnyomás. beszámoló Mi a helyzet ott; ahol a házasság köny- nyebben megvaló­sul? Dr. Beric Wright angol orvos a brit or­voskongresszuson a minap kijelentette, hogy a házastársak zsörtölődése sokkal jobban emeli a vér­nyomást, mint a munkahelyen végzett megerőltető munka. A derék doktor négv- ezer, sok éve nős férfi részletes vizsgá­lata és megfigyelése alapján jutott erre a következtetésre, E heti krimink Gabriel Lellon, lüttichi betörő el­határozta, hogy ki­rabolja a helybeli ékszergyárat. Éj­szaka beosont a gyárba, és elvágta az épületbe vezető huzalokat. Ám a gyártulajdonos, aki az első emeleten aludt, felébredt ar­ra, hogy a lábát melegítő villany­párna kihűlt. Érte­sítette a rendőrsé­get. Gabriel most a fogdában ábrán­dozhat a zsák­mányról ... Krónikás: Révész Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents