Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
1968. december 4, szerda 5. oldal ló patrónus is keü A hagyományok Írók a tanyákon Neves vendége volt hétfőn a kecskeméti járásnak. Dobozy Imre Kossuth-díjas írd, a Magyar írók Szövetségének főtitkára, tanyai olvasókkal találkozott. Lász- lófalván a népfronkörben rendezte meg a találkozót az Alkotmány Tsz, Ágasegyházán a sándortelepi iskolában a tanyai népfrontbizottság és a szülői munka- közösség vendége volt az író. Mindkét helyen több, mint százan gyűltek össze a találkozóra, tsz-tagok, agrárértelmiségiek, pedagógusok. Felszabadult hangulatú, élénk eszmecserét folytattak az íróval a magyar irodalom, a gazdasági és társadalmi élet számos kérdéséről. Az írószövetség az Olvasó népért mozgalom kiterjesztése érdekében több író—olvasó találkozót szervez a tél folyamán a Bács megyei tanyákon. December végén Fekete Gyula Kiskunhalas, januárban Urban Ernő Kiskunfélegyháza környékére látogat eL Idézőjelbe tettem a címben a bécsi szót. ezt olvasva ugyanis valamiféle könnyebb fajsúlyú műsorra gondolnak sokan, Mozarttól Schubertén, sőt Johann Strausson át esetleg egészen Robert Stolzig, mintha az osztrák fővárost csak ilyenfajta zene képviselné egyértelműen. El kell itt mondanom, hogy lenne az ilyen hangversenynek is létjogosultsága s remélem, sor is kerül majd rá Kecskeméten előbb utóbb. Hétfőn azonban mást hallhattunk: olyan remekműveket, melyek az egyetemes művészetet (nemcsak a bécsit) képviselik a világ valamennyi hangversenytermében. Mégsem felesleges ez a bevezető, mert a kettő nem egészen idegen egymástól. A bécsi mesterek művészete ugyanis éppen a XVIII. századi polgárság népi talaján álló, népszerű zenéjéből, a rokokó divertimen- tók és szerenádok elsődlegesen szórakoztató muzsikájából kiindulva jutott fel a csúcsokig. Beethoven és Strauss ennek a fejlődésnek különböző útjain járva s egymást kiegészítve, bizonyos pontokon érintkezve képviselik egy város, egy korszak, egy társadalmi osztály művészi beállítottságának két, végeredményben mégis különböző oldalát. Haydn népiesen áhita- tos Szent Antal-korálját, Mozart jellegzetes osztrák menüettjét, vagy Beethoven táncos lejtésű, jókedvű fináléját hallgatva észre lehet venni azt az alapélményt, melyből ez a művészet a magasba szökkent, így volt a legmagasabbren- dűen „bécsi” a hétfői koncert műsora. Fejér György ez alkalommal mutatkozott be karmesterként Kecskeméten. Tegyük hozzá: jó felkészültségű, nagy tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező karmesterként. Van mondanivalója erről a zenéről, ezt különösen a Ju- piter-szimfónia sok szép A z alábbiakban arról Ä lesz szó, hogy mi újság van egy üzemben, mikor a riporter olyasféle választ kap, hogy „olyan különös újság most nincs”. Egy bizonyos témakörben a Bajai Férfi Fehémeműgyár- ban sem volt „újságba való” szenzáció. Elkezdtünk hát — csak úgy — beszélgetni Miklós István igazgatóval. Az „eseménytelenségből” mégis csak belekerült egy s más a noteszba. * úlius elsejével vezették be az üzemben a 46 órás munkahetet. A 92 százalékban munkásnőkből álló, közel ezerfőnyi kollektívának 8 szabad szombatot „hoz” ez ebben a félévben. A dolgozó nők — családanyák, lányok — örömmel szerzik a tapasztalatokat, miként lehet legpraktikusabban kihasználni ezeket a — három hetenként — elkövetkező, vakáció« szombatokat. Szó van arról, hogy 1969. január 1-től 44 órás munkahétre térhetnek át a vállalatnál. Ez azonban attól részlete mutatta. Nem ő tehetett róla, hogy a zenekar nem mindenben felelt meg a vállalt és éppenséggel nem könnyű feladatnak. Sajnos, ezt szintén a Mozart-mű buktatói bizonyították. A hallottak alapján úgy tűnik, hogy a fúvóskar technikailag biztosabb és általában jobb felkészültségű a vonósoknál. Kár, hogy sok fúvós szóló egyszerűen „nem jött át” a vonósokon, ennek okát valószínűleg az elhelyezkedésben is kereshetjük. (Segítene, és bizonyára meg is lehetne oldani, hogy a zenekar enyhén emelkedve, lépcsőzetesen öljön). Kirobbanó sikerrel adta elő Beethoven: C-moll zongoraversenyét Szabó Csilla, 7L Pétya és Borisz összenézett. Elmosolyodtak. Usz- kov szigorú pillantást vetett rájuk. — Ügy van! — mondta. — Repülőink az első helyek egyikén állnak a világon ... Hallott ön Ciol- kovszkijról, Zsukovszkijról? — Emlékszem nevükre. Repülés ... Rakéták. Így van? — Így. Hát azt tudja, mi a rádió? Hogy is tudná. Hordozható rádióállomás. Popov kronstadti mérnök találmánya. Emlékszik rá? Drótnélküli távíró, akkoriban így hívták. — Hogyne ismerném ... — Hát ez a távíróállomás elfér egy ládikóban, ennyi az egész! Nekünk is van ... — Volt — javította ki Ljubimov. — Hát igen! Volt, de holmijainkkal együtt odalett. függ, meglesznek-e akkorra mindehhez a feltételek? • A Férfi Fehémemű- " gyár gyorsan reagál a piac igényeire. A kereskedelem — többek közt — az őszi kiállításokon bemutatott termékekből is kiválaszthatta a neki tetsző legfrissebb modelleket. A kívánságok széles skálájára következtethetünk abból is, hogy a bajai gyárban a jövő év első negyedében 76 féle fehérneműt készítenek. Ezek egyrésze hagyományos modell, de még több közöttük az új fazon. Találkozunk majd az áruházakban a vállpántos, zsebes, fómgombos, mintás ingekkel. * D eszélgetésünk alatt ” egyik műszerész Íratott alá kiutalást Miklós elvtárssal. — Hova megy a csapat? — érdeklődött az igazgató. — Dunaújvárosban játszunk a legjobb hat közé jutásért — hangzott a válasz. A férfi — Kovács István aki először lépett fel nálunk zenekari hangverseny szólistájaként. Egységes tempóvételével, stílushű effektusaival a mű klasszikus voltát hangsúlyozta. Erőteljes és határozott, mondhatnám: „férfias” tolmácsolásából az derült ki mégis, hogy a küzdő és a harcban mindig diadalmas Beethoven elsősorban és mindenekelőtt zeneköltő volt, poéta, a szónak legnemesebb értelmében. A beethoveni művészetnek nemcsak nagy kifejező erejét, de szépségét érzékeltük az emlékezetes előadás minden pillanatában s külön örültünk, hogy ebben a műben a zenekar is a legjobb formáját nyújtotta. Körber Tivadar Különben segítséget hívtunk volna. Dehát meggyőződésem, hogy a repülőgépek már rég keresnek bennünket. — És a köd? Felülről nem látnak minket! — szólt közbe Szperanszkij. — Nem számít — felelte Uszkov makacsul. — Biztos vagyok benne, hogy mégis reménykedhetünk nemcsak külső segítségben, hanem saját magunkban is. Szperanszkij körülhordozta mosolygó tekintetét mindnyájukon. — Most már sokan vagyunk és ez megváltoztatja a dolgot — szólalt meg váratlanul. — Bevallom, hogy a kráterben valóban maradt egy zug, amelyet nem tudtam teljesen átvizsgálni. Megpróbáltam, de egyszerűen meghaladta egy ember erejét. — Talán egy nagyon — távozott. Látszott, induláshoz készülődtek. Még csak a tekintetem kérdezett, de Miklós István neki- vidámodva magyarázta. — Röplabdaosapatunk- ról van szó. A Férfi Fehérnemű SK harmadik helyen végzett az NB II. idei bajnokságában. Nem kisebb csapatok előtt, mint a Győri, Pécsi, Kaposvári Dózsa, Tatabányai Bányász. Most a Népköztársasági Kupa bajnokságban küzdünk — NB I-es erőkkel is játszunk. December elején a Hírős Kupá-ban indulunk — Kecskeméten. Büszkén sorolta a csapat játékosait, akik a gyárban dolgoznak: Bodrogi Jenő (édesapja is az üzem munkása), Othent Rezső, Kovács János. — Dicsérte dr. Tüske Ferenc állatorvost, aki a csapat egyik erőssége. S mintegy csattanóként említette, hogy a Férfi Fehérnemű SK röplabdacsapata tavaly még a megyei bajnokságban küzdött. * K iderült, hogy másik NB Il-es gárdája is van a bajai gyárnak: a Férfi Fehérnemű SK n ő i kosárlabdacsapata. Tizenhattizenhét éves lányok alkotják, s mint az üzem dolgozói, a bajai sportéletben is nevek: Tax, Schüszler, Kunvári. Gombás László testnevelő tanár, Tax Imre sportköri titkár, Kaposi László sportköri gazdasági vezető lelkes fáradozását hasonlóan lelkes versenykedwel honorálják a kislányok. A bajnokság befejezése előtt 4. helyen állt a csapat. ... Mindkét csapat n í- vót képvisel nemcsak Baja, nemcsak a megye sportjában .. -. Ebben természetesen része van a „patrónus”, az üzem áldozatkészségének. No és olyan igazgatónak, mint Miklós István, akinek nemcsak a termelés, hanem a sport is szívügye. Azért kapta meg legutóbb a Testnevelés és sport kiváló dolgozója kitüntetést. Tóth István mély barlang? — tudakolta Uszkov. — Igen. Egy nagyon te- kervényes barlang. Nem tudtam eljutni a végéig. Talán nem voltam képes legyűrni félelmemet. Nem titkolom, hogy az első hegyomlás után ... — ... nem akart még egyet átélni?! Teljesen megértem önt — mondta Uszkov mosolyogva. Szperanszkij is elnevette magát. — Nálunk ezt reflexnek nevezik — mondta, majd hozzátette: — Egyszóval van egy barlang, amely szerintem magába a pokolba vezet. Éppen a déli falon van, kissé jobbra attól a barlangtól, amelyen a kráterbe jutottam. — Mutassa meg nekünk. Hiszen mi geológusok vagyunk, saját szemünkkel akarjuk látni a barlangot. Hamarosan az egész csoport a rejtélyes barlangnál állt. A falban tágas és magas bejárat tátongott. Uszkov nyomban tudta, hogy a barlang a víznek köszönheti keletkezését: csax a víz képes az engedékeny mészkőben ekkora üregeket vájni. A geológus a vízáradat nyomait kutatta. Szperanszkij észrevette ezt ELÉG, ha az erősödő és szélesedő helytörténeti mozgalomra utalunk, vagy a népdal új térhódítására, amelyből ízelítőt ad a Televízióban éppen most folyó vetélkedő mindezekből látható, hogy az emberek ma fogékonyabbak a hagyományok iránt, mint valaha. Más ez természetesen, mint a harmincas évek „műmagyarkodása” volt, vagy a dzsentri világ magyarnó- tás, népszínműves hevülete. Az érdeklődés az igazi értékek felé fordul, a sajátos helyi hagyományok megmentését, ápolását, továbbfejlesztését tűzi ki célul. Nem állítjuk, hogy helyenként nem törnek be ebbe a folyamatba a felszínes, gics- cses, hazug módon látványos elemek is, alapjában véve azonban igen szép és eredményes mindaz, ami a hagyományok felkutatása és napjainkba való átmentése érde- kében történt. ITT NEMCSAK az olyan nagyszabású vállalkozásokat illeti dicséret, mint amilyen nálunk a szüreti napok, a Szelidi-tavon megrendezett Alkotmány ünnep és a Baján szokássá vált több napos program. Értékesek azok a helyi rendezvények is, amelyeknek híre túl sem jut a község határán. S éppen itt, az ilyen kis rendezvények alkalmával ajánlatos az elővigyázatosság. Pedig ezekre figyelni és itt közbeszólni, bármilyen jó szándékkal is — kétszeresen nehéz dolog. Egyrészt azért, mert a szakemberek nem mindig szereznek tudomást ezekről az eseményekről, főképp úgy nem, hogy idejében segíthetnének tanácscsal, útmutatással, hozzáértéssel. Másrészt azért is nehéz a szakavatott népművelő dolga ezekben az esetekben, mert bizony itt igencsak számolnia kell az érzékenységgel. Egy garal olvasónk panaszolta a múltkoriban, hogy a hagyományos szüreti mulatságokat ugyanis az erdővel sűrűn benőtt mélyedésre mutatott. — Amikor rábukkantam erre a barlangra, én is mindenekelőtt azt szerettem volna tudni, hogyan keletkezett. S megértettem, hogy a folyó műve. Ugyanaz, amely a tóból ered. Talált egy keskeny rést a falban és eltávozott azon, itt hagyva nekünk örökül ezt a baljós barlangot Egyet nem értek: ön szerint a kráter alja magasabban, vagy alacsonyabban fekszik, mint a kinti völgyek? — Magasabban. Körülbelül háromszáz-négyszáz méterrel. — Emlékszem már ... Igen, igen... Hát persze! A kráter magasabban van. Ez pedig azt jelenti ... — Ez pedig azt jelenti, hogy a patak végigszaladt a barlangon és valahol az Ersoton kívül ömlött ki a nagyvilágba. — Uszkov szinte belevörösödött az izgalomtól. — Érti, kifolyt! — Gyerünk! — kiáltott fel határozottan Borisz és olyan hetykén igazította meg a puskát a vállán, mintha azon nyomban harcba kellene indulnia. Pétya is a barlanghoz lépett, hogy el ne maradjon barátjától. Szperanszkij elmosolyodott csak elrontották az idén. Náluk az a szokás, hogy három szüreti mulatságot rendeznek: egyet a magyarok, egyet a délszlávok, és egyet a németek. Mindháromnak nagy a sikere, népes a közönség, a nemzetiségek, főként a fiatalok ellátogatnak egymás mulatságára és remekül érzik magukat. Megismerik egymás szokásait, tanulnak abból, ami jó és hasznosítják legközelebb a maguk rendezvényén. AZ IDÉN azonban nagy bosszúság érte a garaia- kat. Az illetékesek úgy határoztak, hogy a mulatságot szomszéd falubeliekkel „frissítik” fel. Máshonnan hoztak tisztségviselőket. Botrány azért nem lett belőle, de sokan nagyon megharagudtak és úgy érezték, hogy megbántották őket önérzetükben.’ Olyannyira, hogy még azokra a helybeli fiúkra, leányokra is megnehezteltek, akik annak ellenére, hogy „importálták’’ a bírót és a csőszlegényeket, vállalták a rájuk rótt szerepet a mulatságon. A fiatalok számára természetesen már nem ilyen sorsdöntő az efféle beavatkozás, el is mentek a legtöbben a bálba és jól érezték magukat. Mégis azt kell mondanunk, hogy hiba volt ez a tapintatlanság. A HAGYOMÁNYOKNAK megvannak a maguk sajátos törvényei. A hozzájuk kapcsolódó érzékenység nem kárhoztatható, hiszen jelentőségüket éppen az érzelmi oldal adja. Az, hogy a helybeliek büszkék a múltjukra, apáiktól, anyáiktól örökölt szép szokásokra — itt csakis a szép szokásokra, a nemes iránti fogékonyságra gondolunk —, s ezeket meg akarják őrizni. A szülőhely, a falu, a közösség szeretete rejlik ebben az érzékenységben, s ezért kár volna semmibe venni. M. L. — Várjatok fiúk — mondta szelíden, mintha attól félt volna, hogy megbántja a felajaott ifjakat. — Ez nem így szokás. Nem lehet ajtóstul rontani a házba. Eljutunk mi a hegy méhébe, de előbb szereljük fel magunkat a szükséges holmikkal. Uszkov bólogatott, mint aki egyetért az öreggel. — Gyertya, élelem, megfelelő ruha, lábbeli... A felszerelés bekészítéséhez néhány óra kell. Holnap indulunk. De véleményem szerint hasznos volna megvizsgálni legalább a megrohamozandó erődítmény hídfőállását. A barlang első terme tompán visszhangzott. A mennyezet csiszolt sziklaköve nedvesen csillogott. Amikor vándoraink hozzászoktak a félhomályhoz, megállapították, hogy egy majdnem szabályos alakú, kerek barlangban vannak, amelynek homokos alja kissé lejt. Csak az örvény óriási ereje hozhatta létre ezt a termet. Ide valamikor zúgva, bőgve tört be a víz, s mielőtt a föld mélyébe távozott volna, lecsiszolta a sziklát, lépésről lépésre rombolta szét a hegyet. (Folytatjuk.) A Postás Szimfonikus Zenekar n bécsi" estje
