Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

\ Kónya Lajos:

Szilveszter

j Feloldódik szilveszter éjjel

> milliónyi magány rikoltva,

' bánatait a szélbe szórja

s berekedt papírkürt-zenével.

j Kikényszerített gondtalanság »konfetti-hava hull fejünkre,

> szép könnyelműség hajigálja cikázó szerpentin-szalagját.

Zúg milliónyi emberarccal

> a Nagykörút, áradt folyóként,

> s felhörböli a szakadó fényt,

\ amit mái záporoz a hajnal.

> Papirsapkák úsznak az utcán, 5 papírtrombiták kakaskodnak —

> tüntet a gyors esztendők ellen meghosszabbított gyerekkor.

j Vessem le én is a komolyság {szűk köntösét, bukjam az árba! j Holnap úgyis kérdőre vonnak

> zord bíráim, köznapi gondok.

\Somoskői Lajos:

Télmenyegző

{ Mikor lakodalomban Halason, } tükör előtt a menyasszony,

$ most készült, talpig csipkében, {boltok kirakatüvegében, saz utca arcát nézegeti,

) hófodrait rendezgeti, j tetszik-e majd, mint magának, { a vőlegény éjszakának? Megjött a tél menyegzővel,

J széifújta hókeringővei. j Hideg; ég, föld, s mégis mintha { virágszirom eső hullna.

\ Megyek, szembe hóesésnek, szembe: az öregedésnek.

Js mondogatom, mint a szél:

) — szép lesz az is, mint e tél. { Tisztává sepri a tájat, j tejüveggé a faágat,

> s leszek üveg magam Is*

(átlátszó a szívem is.

J Megjött a tél menyegzővel,

<' szélfújta hókeringővei . . . js megyek, szembe: hóesésnek, {szembe: az öregedésnek.

Régóta gyanakszunk,

> hogy a nagyérdemű közön- J ség dühítése előre kidolgo- j zott terv szerint történik. ! Nem lehet véletlen, hogy • minden nap minden órájának megvan a maga küKis]ó Sándor:

A BKBH

szilvesztere

megroppan, ami azt jelenti,

hogy eltört a rugója és et-! tői kezdve nem ugrik, mert majd bolond lesz, ha egyszer már ki van fizetve. De tud mást is, mert ugrás helyett például leválik a

!lön kis bosszúsága. Kell valahol valami szervnek len- szarvacskája, utána a fejecskéje, mire a papa felüvölt, [nie, amely a tippeket átgondolja, szelektálja, menet- hogy kerekecske-gombocska, a kiskecskébe csapjon [rendet dolgoz ki, s amikor mindez kész, kezdődhetik bele a mennydörgőé mennykövecske.

;a publikum hergelése. Áttérve a felnőtteket közvetlenül érintő árucikkekFoltevésünket igazolja az a jelentés, amelyet tegnap re, örömmel jelentette, hogy ismét kapható a BUN- ’ éjfél előtt egy perccel hozott lapunk barátja, Szimath DAHÉJŰ ZSUGORCITROM, amely már annyiszor í Kázmér, a jeles közéleti magánnyomozó. Megállapítot- i°tt meg a legjobbkor. Ujjnyi vastag a héja, pici kis 'ta hogy szűkebb hazánk állampolgárainak tervszerű szivacs a ^belseje, lé nem jön belőle, de sidolba márt- jcukkolását a Bács megyei Közönség Bosszantó Hivatal va- kitűnően lehet vele rézkilmcset pucolni.

’ végzi, s miután sógorság-komaság révén sikerült sora- fis újból kapható a ZENÉLŐ KALÁCS. Bács megye iikba befurakodnia, részt vett az agytröszt záróülésén, lakossága szereti, ha ruganyos a dívány, a fotel, a gép, ....................... , kocsi ülése, a legjobban azonban azt, amikor a ná-1

— Sikerekben gazdag évtol búcsúzunk —- kezdte be- poiyi szejet ruganyos. Amióta hol fagy, hol megeresz- számolojat a BKBH elnöke. - A közönségbosszantás kedik> azonnal ruganyos a nápolyi. _ Tegnap - az idén is a karácsonyi vasarban tetőzött. Ezúttal csu- mondta az elnök büszkeségtől csillogó szemmel. - pan azokat az újításokat részletezem, amelyek a gyér- olyan pará t ka tam amelyik harapás közben a fog mek es szülei szamára tettek emlekezetesse az ünnepi alatt nyammog

és vinnyogó hangot ad, sőt melódiákat

ajándékozás nagyhetét. sugároz.

Felmutatta az egyik legnépszerűbb játékot: BABA- A hozzászólások során panaszkodott az egyik vevő. KOCSI PÖTKERÉKKEL. Külsőre eppen olyan, mint a hogy az sóban egyre kevesebb a darahomok és

rendes, am, ahogy tologatja, felkiált a gyermek, hogy ^ van> túl gyorsan olvad nini, öt kereke van! Menet közben ugyanis hol egyik,

hol másik kerékről leugrik a gumiabroncs és ver- Megnyugtatásul közölhetem válaszolt az elnök senyt karikázik a többivel, sokszor el is hagyja, s ki- hogy az új évre nagyobb tétel bajai dunakaviosot gurul az úttestre. A produkció annál érdekesebb, mert kevernek bele, s az egész nap kvarcogni fog a fog a papa megmondja, hogy az isten hova tegye a babakocsit és ebből a gyerek világosan megérti, hogy isten Megyeszerte bizonyos elégedetlenség tapasztalható ugyan nincs, de azért a felnőttek mindenféle furcsa amiatt, hogy az utcákon nincs elég állványzat, amely dolgokat kívánnak tőle. alatt pedig annyira szeret bujkálni a járókelő.

Élénkítőleg hat a gyermek képzeletére a FALON A BKBH építésügyi előadója közölte, hogy az idő- UGRÖ KISKACSA, mely szintén gumiból készült, ara- járás miatt csökkenőben a tatarozások száma, ígéretet nyos, mulatságos figura. Főleg azért, mert a meós bá- tett azonban, hogy a főutcákon és más forgalmasabb ősi nem vette észre, hogy talpán a kis szelepnek a va- pontokon ál-állványzatokat létesítenek, áltetőjavítók- saoskája kintebb áll a kelleténél, miáltal a kiskacsa, kai. Álmalterrel fogják leönteni a járókelők ruháját és amint leteszed, felgurul, újból odateszed, felgurul, áll- olykor álcserepet hullajtanak alá, amely azonban a ni tehát nem tud, ami magában is jó tréfa, de főleg ami- fejtetőn éppen úgy koppan, mint a valódi, kcxr a papa meg akarja mutatni, hogyan kell, egy dara- Mindent egybevetve azon leszünk - mondotta záró- big aUitgatja, am hirtelen megunja as odavagja a falhoz, szavaiban a vezérelnök -, hogy az új esztendő fo- az onnan visszapattan es nekiugrik az arcának. lyamán kétszerannyi Báos megyei kéküljön el a mé- 1

Zajos sikere van a FEJLEDOBJA KISKECSKÉNEK, regtől, mint amennyien a most záródó esztendőben te- mely varázsdobozból pattan elő, ám közben kicsit hették.

Csanády János:

Éjféli

rapszódia

Szilveszter zord szele ezerkilométeres határokon rokon

győzelmi dal.

Mert nincs vége

semminek;

ami elhal.

gyengeségünkkel

hullik el csak,

mint a fák levele,

vörösbor, könnyű szárnyak*

dérmarta szőlőszárak ..,

Nyomukba köd pörög,

ezerkilométeres határokon

hó hömpölyög,

szitál a város-ékkövekre,

s fémes

sasok nagyfvű röpte kérdez szárnyaló kedv, te fényes: ó, szálltál, szálltáf-e már északi égövekre?

A Föld válla fölött, ahol az erő ezer gyökere évszázados fenyőket nyújt a csillagok ember-ostromolta fénykörébe; ahol a vadász sapkáján csillag csillan;

az éji csapda nyomán jártál-e már, ahol fagyroppantó hidegben a szabadság tiszta oxigénje tolúl torkodba és megzokogtat szinte szilveszter éjjelén hazád ózondús lehelete; torkodba és torkodból tódulón az ezerkilométeres határokon rokon

győzelmi dal!

GALAMBOS LAJOS:

Nagy hó a hegyen

T ént a városban hamar kezdett pocsolyásodni a hó, a járdán nem is maradt meg belőle semmi, latyakká változott, amint leesett. De odafönt nem ilyen lesz, gondolta a kicsi Gábor. Már feküdt Nem volt más vágya, csak az, hogy a hegyen érintetlen, vastag hótakaró legyen reggelre. Az sem ártana, ha a teteje kissé megérdesedne. Az még jobb lenne.

Átnézett a másik szobába, ahonnan csak a mélységes csend jött át hozzá. Apja olvasólámpája még égett, anyja elfordulva, összehúzódva feküdt. Hogy alszik-e, nem tudhatta Gábor. Már elbúcsúzott a szüleitől, nem lehetett szólni.

Pedig ez a csend kibírhatatlanná kezdett válni. Amit érzett, annak nem volt megfogható oka Minden olyan volt, mint régen, reggel úgy keltek, úgy reggeliztek, úgy ment ki-ki a maga dolgára, ő az iskolába, szülei pedig a hivatalba. Az esték is úgy múltak el, mint azelőtt, nézték a televízióban a műsort, ha kártyapartnerek jöttek a szülőkhöz, ment a játék, és Gábor látta, hogy senki más nem érez semmit, egyedül csak ő.

Édesapja foglalkozott vele mostanában is rendesen, Szakszerűen beszélték meg a jégkorong-meccseket, birkóztak a heverőn, ha arra jött kedvük, keresztrejtvényt fejtettek, esetleg megtárgyalták részletesen a tankönyvben éppen csak fölemlített rigómezei csata lefolyását. Ilyenkor a nagy világtörténelem-könyvet vették elő, úgy böngészgettek.

f'' ábor tizenegy éves volt, de apja egyenrangú vitapartnernek tartotta őt. adott a véleményére, de okosan tanítgatta is, ha szükség volt rá. Az anyja nem. Az anyja ingerlékenyebb lett vele az utóbbi időben.

Így jött el ez a szombat. Az elviselhetetlennek tetsző csöndet a két szülő között érzékelte Gábor egész délután. Aztán megszólalt a telefon. Garami Győző jelentkezett, édesapja hivatali főnöke és azt kérdezte, nem lenne-e kedve a családnak, velük együtt kirándulni a hegyre? Vinnék a szánkót, a férfiak a sít, és jól éreznék magukat odafönt egész nap.

— Várj — mondta a telefonba az apja —, megkérdezem a feleségemet. — És eltakarva a kagylót, Gábor anyjára nézett: — Van kedved?

— Ha nektek van — mondta a mama.

— S neked, lurkó?

Ö abban a pillanatban tudta, hogy erre a kirándulásra most nagyon nagy szükség van. De azért csendesen mondta:

— Menjünk, apa, kérlek.

És végig hallgatta a program megbeszélését, hogy kilenckor találkoznának a Moszkva téren, fölmennének Csillebércig, onnan aztán átvágnának a nagy lejtőkre. Persze, ha megéheznének, vagv megszomj óznak. az se bai. nem kell messzire menni se ételért, se italért. ígv beszélgetett az apja meg Garami Győző miközben ő már oldalra húzódott. Ügy tett. mintha a televíziót nézné, de a körmét, rágta közben és gondolkodott, Az anyja a kezére ü*ött, hogy már megint az a ronda köröm, mikor fogsz leszokni róla?

A műsor a televízióban véget ért, a csönd megmaradt és békésen lefeküdtek. Csak már reggel lenne, gondolta Gábor, mielőtt elaludt, csak már ne lenne ez az éjszaka.

Persze, mint mindig, elkövetkezett a reggel, talán hamarabb is, mint ahogy a test kívánta volna, de a lélek sürgetett. Alig evett valamit, felhozta a pincéből a szánkót, letörölgette róla a port, a talp vaslemezét smirglipapírral dörzsölgette, hogy eltűnjön róla a tavalyi rozsda. Apja nevetett rajta:

— Majd leviszi a hó.

A Moszkva térig valamicskét késtek, de nem történt semmi baj, Garami Győzőék a gomba előtt ácso- rogtak, és már messziről integettek. Győző bácsi karon ragadta apát mindjárt, hogy indulás előtt a gombában felhajtsanak egy féldecit. Gábor toporzékolt, ott szeretett volna már lenni. Garamiék kislányával sem volt kedve beszélni, holott a két asszony is javában trécselt.

A ztán megindultak a villamossal, átjszállták a fo- . •‘“•gasra, a hófehér, havas hegyek a vasszürke fákkal és bokrokkal kitárulkoztak előttük, a hideg megcsípte az arcukat, hahózni lett volna jó, kiabálni és belehemperegni a hóba, de ha a szüleire nézett, érezte közöttük a csendet.

Pedig megvolt a hangulat, a férfiak szájából ömlött a gőz, az asszonyok a csizmácskáikról hetyerésztek, kívülről jókedvű társaságnak látszottak és ugyan kinek van kedve ilyen napon a másikba nézni, hogy ott vajon mi van?

Az első lesiklás remekül sikerült. A két apa kormányozta a két szánt, és az ő tisztük volt természetesen visszacammogni vele a gerincre.

Amikor már harmadszorra értek vissza. Garami Győzőné megkérdezte:

— És az asszonyok? Mikor következnek?

Győző bácsi máris fölajánlotta feleségének a szánt. Gábor az apjára nézett aztán odafordult az anyjához:

— Menj helyettem, mama.

— Jó nekem itt — mondta az anyja — Szórakozzatok csak.

Kedvetlenül indult le újra. Garami Győzőék nevettek, kiabáltak, kacarásztak, és odalent, a hajlatban nagyot bukfenceztek. Olyanok lettek a sok hótól, mint két megtermett hóember. Csak éppen párát fújtattak s éltek. Gábor szerette volna a saját szüleit is így látni. Nem értette, ők miért nem lehetnek ilyenek, holott fiatalabbak, mint Garamiék.

Fölfelé menet azt mondta az apjának meg Győző bácsinak:

— Kicsi ez a lejtő, keressünk nagyobbat.

— Gondolod?

¥7ölértek, körbe pilantottak, hogy merre indulja- nak. Gábor akkor már kinézte magának azt a helvet, amely az ő külön, szegény kis akciójának legjobban megfelelne. S arra vette az irányt.

— Vigyázz, meg ne csússz!

De ő éppen akkor csúszott meg, elterült, s még lendített is magán, hogy gyorsabban pörögjön lefelé.

Még hallotta Garami kiáltását, aztán apjáét, s majd csak harmadszorra, de kétségbeesetten az anyjáét.

Az arcát szabadon hagyta, nem takarta, nem védekezett. Merő forgás volt már körülötte a világ, szeme, füle, szája, orra telement hóval, s gurult egyre sebesebben.

Valaminek nekiütődött. Fatörzsnek vagy kiálló sziklának, nem tudhatta. Akkor már Garami ott is volt mellette és felemelte magához. Akkorra ért oda az apja, ugyancsak gurulva, mint ő. Hószilánkokon át látta közeledni az anyját is.

Garami öleléséből bújt is mindjárt az apjához, meg az anyjához. S azok most őfelette összehajoltak:

— Kisfiam — mindketten azt mondták.

Egymásra néztek, úgy kérdezték:

— Nem tört el valamile?

Nem. nem tört el semmije. A nagy ijedelemben bevitték őt a közeli vendéglőbe, megtisztították a hótól, s akkor feltűnt az orrán, az arccsontján, a kezén és a térdén a horzsolás. Ennyi baja esett mindössze. S ő mosolygott a legjobban, amikor szülei össze-össze- néző, aggódó pillantásait látta.

Ottmaradtak a vendéglőben, s megebédeltek.

Ebéd után mindjárt kiie’entette:

— Mehetünk vissza, szánkózni.

— Hát visszamegyünk?

']%¥’ ár indult is. Mért ne mennének vissza, amikor látta e'tűnni azt a kibírhatatlan csendet? Boldog volt. Csak azt nem tudta, meddig fog tartani a csendnélküli'ég. De ez őt, ezen a napon, egyáltalán nem érdekelte.