Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

Uj esztendő küszöbén

O Új esztendő küszöbén O Új esztendő

1. Mi volt a legemlékezetesebb, legjelentősebb esemény az Ön életében 1968-ban?

2. Mit vár az új esztendőtől?

Ezzel a két kérdéssel keresték fel az óév búcsúztatására és az új év köszöntésére készülő munkatársaink lapunk több olvasóját. A válaszokból e számunkban nyújtunk át egy csokrot.

Mándics Mihály

országgyűlési képviselő Csávoly;

1. Az év legnevezetesebb élményét egy intézkedés adta számomra. Nagvbaracska választókerület tanácstagjai arra kértek, hogy a Mohács felé vezető utat, amely a község szélén halad keresztül, egyenesítsék ki az útépítő vállalat szakemberei, s a bekötőutakat is hozzák rendbe. Dr. Csanádi Györgyhöz, a közlekedési és postaügyi miniszterhez fordultam, aki le- küldte Mészáros Komáromi Lászlót, a K.PM főosztályvezető-helyettesét. A látottak meggyőzték a főosztályvezető-helyettest interpellációm fontosságáról, s az utakat a kérésünknek megfelelően jórészt elkészítették.

2. A jövő évtől a pedagógusok életszínvonalának további emelését, a letelepedési segélyek növekedését, a pedagógusépítkezések kibővítését, a területi beiskolázási rendszer bevezetésé* s természetesen a megyében a honismereti krónikaírás további fejlődését váDeák István,

az OTP megyei igazgatója:

1. Számomra a múlt év egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy sikerült megegyezésre lépnünk _ a Kecskeméti Városi Tanács Véarehajtó Bizottságával a

ért be igyekezetünk, fáradozásunk gyümölcse.

2. Talán nem szerénytelenség, ha reménységeim már hosszabb távra szólnak, s az egész megyét felölelik. Az elkövetkező ötéves tervidőszakban 3500 saját beruházásos lakás előkészítése és megépítés; a feladat, az öt városon kívül a másodvárosokban is. Az „előcsatározásokat” már megkezdtük, s a tervek is készülnek.

Kiss Ferencné

szocialista brigádtag:

1. A legnagyobb esemény számomra 1968-ban volt. hogy üzemünk, a kecskeméti baromfifeldolgozó vál lalat áttért a csökkentett munkaidőre. A szabad szombaton el tudtam végezni a bevásárlást, a házimunkát többet foglalkozhattam négyéves kisfiámmal, több idő jutott a pihenésre és természetesen a szórakozásra is. Mindemellett igen nagy öröm ért, amikor brigádunk a KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére rendezett üzemi kulturális politikai vetélkedőn az első lett, én pedig az egyéni versenyben a harmadik helyezést értem el. Sikeres szereplésünk jutalma, hogy februárban részt vehetünk a szocialista brigádok országos vetélkedőjén.

mezett vastalanító berendezés próbaüzemeltetését 1969- re megkezdhessük. Sportvonalon azt várom, hogy a kecskeméti úszók már az országos versenyeken is figyelemre méltó eredményeket érjenek el.

Bozsó János

festőművész:

1. Kecskeméti városképeimből rendezett tárlatot a megyeszékhely múzeuma

például összesen 15 ezer forintot osztottak fel.

2. A jövőre vonatkozólag remélem, hogy a szombatjaink továbbra is szabadok lesznek, de úgy, hogy nem kell ledolgozni a heti 48 órát, hanem csak 44-et. S egy személyes, családi terv: Felépítettük, bebútoroztuk az otthonunkat. Itt az ideje, hogy most már pihenjek is. Beutalót fogok kérni a vállalati üdülőbe.

Cserkó József,

a Kiskunfélegyházi Vasas labdarúgója:

1. A legmaradandóbb élményem a Vasas várakozáson felüli, jó szereplése. Üröm volt, hogy olyan kitűnő labdarúgóval játszhattam együtt, mint Villányi, no és Makai, Bense, valamint Fekete, akik az idén messze felülmúlták a várakozást.

2. Az 1969. évtől azt várom, hogy csapatunk még feljebb kerülne a tábla zaton. Csak annyira, hogy egész éven át egyszer se kelljen a kiesésre gondolni.

Nagy Sándor,

a Keceli Általános Iskola igazgatója:

vagyok és a munka mindig örömet okoz. Sikeresen szerepeltek lányaink az indiai kiállításon, bankjaikkal három aranyérmet nyertek. A legjobban talán mégis a hármas évfordulóval kapcsolatos ünnepség- sorozat hangulata, sikere örvendeztetett meg ...

2. A nyáron Tuniszba utazom, közel egy hónapra. Tanulmányozni fogom az ottani, rendkívül differenciált középiskolás rendszert. Szeretném, ha utam eredményes volna.

Horváth György,

a Minőségvizsgáló Intézet igazgatója, a MTESZ megyei titkára:

1. Ami nagyon kellemesen lepett meg: az új mechanizmus nem az egyéni

2. Az új esztendőben brigádunk külföldi kirándulást tervez Jugoszláviába, nagyon szeretném, ha sikerülne ez az utazásunk.

Benkó Zoltán,

az Észak Bács megyei Vízmű Vállalat igazgatója:

1. Legnagyobb örömömre szolgált, hogy erőfeszítéseink nyomán az ország tíz legnagyobb városa közül 1968-ban a nagy szárazság idején Kecskeméten volt a legzavartalanabb a vízellátás. Nagy esemény volt a fedett uszoda átadása, s az hogy azóta háromezer kisiskolás tanult meg úszni. Történt még egy nagy esemény, 1968-ban életemben: a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntettek ki.

2. A most kezdődő esztenzéchenyivárosi 224 lakás dobén szeretném, ha meg- legépítésére. Hosszas tár- valósulna az a ,,t tkos” tér- yalások után októberben vünk, hogy az 1971-re üteaz óévben. Régi vágyam teljesült ezzel, hiszen itt születtem, itt fogtam először ecsetet a kezembe és művésszé érlelődésem minden fontos eseménye ide köt

2. Azt várom, hogy

ugyanolyan gyönyörűnek lássam az alföldi nap fényét és a táj csodálatosan váltakozó arculatát, mint eddig. Talán vásznaimra is sikerül mind nagyobb mértékben átvinni ezt a meg nem unható, folyton újjászülető élményt, amelyhez hű akarok maradni, amíg élek.

Balabán Sándor

alezredes, az MHSZ

megyei titkára:

1. Számunkra nagyon fontosak azok a politikai és gazdasági eredmények, amelyeket a megye 1968- ban felmutatott. Sokoldalú támogatást kaphattunk ennek következtében a tanácsoktól és a gazdasági vezetőktől.

2. Megteremtődtek a feltételei a fiatalok széles körű honvédelmi oktatásának, s jövőre már az iskolákban is tanítani fogják a honvédelmi ismereteket. Ennek a feladatnak szeretnénk sikeresen megfelelni 1969-ben, s emellett csupán egy kívánságunk van még: épüljön fel terv szerint november 7-re az MHSZ megyei központjának új székháza.

Keresnyei István,

az Építő- és Szerelőipari

Vállalat brigádvezetője:

1. Egyik legnagyobb élményem az volt, hogy az idén másodszor kaptam meg a Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet. A másik pedig, hogy az idén éreztem először: valóban megbecsülik a vállalatnál az embert. Ha probléma adódott valamelyik építkezésnél, odafigyeltek a javaslatainkra. Sokáig nem is ismertük, hogy mi az a prémium. Ebben az évben viszont már többször kaptunk. A kecskeméti Mátyás téri építkezésnél

1. Az első kérdésre nehéz válaszolni, 1968 sok kellemes emléket hagyott bennem. Igen élénk volt a megyei művelődési áb munkája, melynek

érdekek hajhászását, hanem a közŐ6 munka szer etetőt tagja hozta. Számos ankéton, ke- rekasztal-konferencián, baráti beszélgetésen vettem részt. Valamennyi találkozás tanulsága az volt, hogy felelősségei vitatkoztunk. Akárkivel beszélt az ember, a partnerek mindig vitatársat kerestek a másikban. S nem azért, hogy valakit éppen fúrjanak, vagy csillog- tasság a hozzáértésüket, hanem hogy megtalálják a problémák megoldását. Hisz nagy eredményeket ma már egyedül nem lehet elérni, csakis közös erővel. Ez lehetett volna egyébként a

Nehéz volt, sikerült

Amolyan kerekasztal- konferencia féle volt a Kecskeméti Konzervgyár igazgatói szobájában, amikor beléptem. A főmérnök és néhány osztályvezető az év végére várható eredményeket, s azok tapasztalatait vitatták meg. Amikor eltávoztak én is arról kérdeztem Végvári István igazgatót, hogyan sikerült számukra ez az esztendő — az új gazdaságirányítási rendszer első éve.

— Az élelmiszeriparnak, s így a Kecskeméti Konzervgyárnak is, küzdelmes éve volt 1968' — kezdte tájékoztatóját az igazgató. — Nem azért mintha nem készültünk volna fel a gazdasági reform által támasztott új követelményekre. Gépsoraink, kijavítva, s munkásgárdánk is készen állt. A piackutatás, a gyártmányok szebb csomagolása, a minőség javítása körül sem volt baj. Nem vagyunk azonban időjósok, s olyan aszály sújtotta a mezőgazdaságot, amilyenre nem számíthattunk. Zöldborsóból 50 százalékkal, paradicsomból 30 százalékkal, barackból 60 százalékkal kevesebb nyersanyagot kaptunk, mint amennyit közepes termés esetén szál- 'übattak volna a gazdaságok.

— Hogyan igyekeztek pótolni ezeket a termékeket?

— Termelési értékben 85 millió forintot jelentett az, hogy az említett áruk nem futottak be gyárunkba. Meggyből, s még néhány zöldség- és gyümölcsféleségből sikerült többet felvásárolni és 10 millió forint értékű készáruval tudtuk csökkenteni az előirányzott termelési értéktől való lemaradást. Dolgozóink ebben nagy segítségünkre voltak.

— A helytállás milyen példáit tartják számon az üzemben?

— Gyárunkban például nagyarányú üzemkorszerűsítés folyik, ami igen örvendetes a jövő szempontjából. Az idén azonban sok nehézséget gördített a zavartalan termelés útjába. Ezek leküzdésében számtalan ötlettel és nem utolsósorban áldozatos munkával vettek részt munkásaink, műszaki dolgozóink. Emellett a rossz termés miatt akadozott a nyersanyagszállítás, ezért sűrűn kellett átszervezni a termelést — egyik helyről a másikra átirányítani a dolgozókat Pártszervezetünk, szakszervezetünk és a KISZ-esek megmagyarázták miért van szükség az üzemen belüli munkahely változta fásokra,

mottója a műszaki hetek rendezvénysorozatának is.

2. A jövő esztendőtől nem kisebb dolgot várnék, mint az örök béke megszületését, hogy az ember nyugodtan dolgozhasson, alkothasson. No meg a műszaki rendezvényeknek otthont adó technika háza építésének megkezdését Kecskeméten.

Dr. Kiss Árpád

kutató, a triticale nemesítő je:

1. A legnagyobb öröm akkor ért, mikor a triticale 57. és 64. fajtákat augusztusban előzetes állami elismerésben részesítették. A nemrégiben nálunk járt lengyel mezőgazdasági miniszter pedig így búcsúzott tőlem: „Köszönöm, hogy előállított nekünk egy új növényt. A mi viszonyaink között a triticalenaik óriási lehetőségei vannak ...”

2. Az egyik növényneme- sítő kollégám mondta néhány napja: „A rozsnak múltja volt, a búzának jelene, míg a triticalenak jövője van.” Szeretném, ha ezt a jövőt — amennyire lehet — 1969 jelenné változtatná!

s munkásaink fegyelmezetten hajtották végre a művezetők, csoportvezetők utasításait.

A magasfokú szervezettséget és a jó munkaszellemet igazolja egyébként az is, hogy a harmadik negyedévben — amikor volt elég nyersanyag, — 82 százalékos költségszinttel dolgozott gyárunk. (Ilyenre még nem is volt példa.) Ekkor javultak gazdasági eredményeink. Dolgozóink a teljesen veszteségesre álló első félév után megfordították a helyzetet, megteremtették az alapját annak, hogy az év lezárásával még nyereséget is oszthassunk.

— Hogyan honorálták a dolgozók jó munkáját évközben?

— Átlagban az irányító beosztásúak között másfél, a fizikai dolgozók között kétnapi nyereségrészesedésnek megfelelő célprémiumot osztottunk ki. Bér- fejlesztésre a bérszint felett 2,1 százalékot használtunk fel évközben, a nyereség terhére. Többször előfordult, hogy valamilyen célfeladat teljesítéséért 10— 15 ezer forintot osztottunk ki egyik-másik munkacsapat tagjai között.

— Borítékon kívül mit kaptak az idén a konzervgyár dolgozói?

— Egy dolgozónkra át-