Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

Uj esztendő küszöbén O Új esztendő küszöbén O Új esztendő 1. Mi volt a legemlékezetesebb, legjelentősebb ese­mény az Ön életében 1968-ban? 2. Mit vár az új esztendőtől? Ezzel a két kérdéssel keresték fel az óév búcsúz­tatására és az új év köszöntésére készülő munkatársa­ink lapunk több olvasóját. A válaszokból e számunk­ban nyújtunk át egy csokrot. Mándics Mihály országgyűlési képviselő Csávoly; 1. Az év legnevezetesebb élményét egy intézkedés adta számomra. Nagvba­racska választókerület ta­nácstagjai arra kértek, hogy a Mohács felé vezető utat, amely a község szélén ha­lad keresztül, egyenesítsék ki az útépítő vállalat szak­emberei, s a bekötőutakat is hozzák rendbe. Dr. Csa­nádi Györgyhöz, a közle­kedési és postaügyi minisz­terhez fordultam, aki le- küldte Mészáros Komáromi Lászlót, a K.PM főosztály­vezető-helyettesét. A látot­tak meggyőzték a főosztály­vezető-helyettest interpel­lációm fontosságáról, s az utakat a kérésünknek meg­felelően jórészt elkészítet­ték. 2. A jövő évtől a pedagó­gusok életszínvonalának to­vábbi emelését, a letelepe­dési segélyek növekedését, a pedagógusépítkezések ki­bővítését, a területi beisko­lázási rendszer bevezetésé* s természetesen a megyé­ben a honismereti krónika­írás további fejlődését vá­Deák István, az OTP megyei igazga­tója: 1. Számomra a múlt év egyik legfontosabb esemé­nye az volt, hogy sikerült megegyezésre lépnünk _ a Kecskeméti Városi Tanács Véarehajtó Bizottságával a ért be igyekezetünk, fára­dozásunk gyümölcse. 2. Talán nem szerényte­lenség, ha reménységeim már hosszabb távra szól­nak, s az egész megyét fel­ölelik. Az elkövetkező öt­éves tervidőszakban 3500 saját beruházásos lakás előkészítése és megépítés; a feladat, az öt városon kí­vül a másodvárosokban is. Az „előcsatározásokat” már megkezdtük, s a tervek is készülnek. Kiss Ferencné szocialista brigádtag: 1. A legnagyobb esemény számomra 1968-ban volt. hogy üzemünk, a kecske­méti baromfifeldolgozó vál lalat áttért a csökkentett munkaidőre. A szabad szom­baton el tudtam végezni a bevásárlást, a házimunkát többet foglalkozhattam négyéves kisfiámmal, több idő jutott a pihenésre és természetesen a szórakozás­ra is. Mindemellett igen nagy öröm ért, amikor bri­gádunk a KMP megalaku­lásának 50. évfordulója tisz­teletére rendezett üzemi kul­turális politikai vetélkedőn az első lett, én pedig az egyéni versenyben a harma­dik helyezést értem el. Si­keres szereplésünk jutalma, hogy februárban részt ve­hetünk a szocialista brigá­dok országos vetélkedőjén. mezett vastalanító berende­zés próbaüzemeltetését 1969- re megkezdhessük. Sport­vonalon azt várom, hogy a kecskeméti úszók már az országos versenyeken is fi­gyelemre méltó eredménye­ket érjenek el. Bozsó János festőművész: 1. Kecskeméti városké­peimből rendezett tárlatot a megyeszékhely múzeuma például összesen 15 ezer fo­rintot osztottak fel. 2. A jövőre vonatkozólag remélem, hogy a szombatja­ink továbbra is szabadok lesznek, de úgy, hogy nem kell ledolgozni a heti 48 órát, hanem csak 44-et. S egy személyes, családi terv: Felépítettük, bebútoroztuk az otthonunkat. Itt az ide­je, hogy most már pihenjek is. Beutalót fogok kérni a vállalati üdülőbe. Cserkó József, a Kiskunfélegyházi Va­sas labdarúgója: 1. A legmaradandóbb él­ményem a Vasas várakozá­son felüli, jó szereplése. Üröm volt, hogy olyan ki­tűnő labdarúgóval játszhat­tam együtt, mint Villányi, no és Makai, Bense, vala­mint Fekete, akik az idén messze felülmúlták a vá­rakozást. 2. Az 1969. évtől azt vá­rom, hogy csapatunk még feljebb kerülne a tábla zaton. Csak annyira, hogy egész éven át egyszer se kelljen a kiesésre gondolni. Nagy Sándor, a Keceli Általános Is­kola igazgatója: vagyok és a munka min­dig örömet okoz. Sikeresen szerepeltek lányaink az in­diai kiállításon, bankjaik­kal három aranyérmet nyertek. A legjobban talán mégis a hármas évforduló­val kapcsolatos ünnepség- sorozat hangulata, sikere örvendeztetett meg ... 2. A nyáron Tuniszba utazom, közel egy hónapra. Tanulmányozni fogom az ottani, rendkívül differen­ciált középiskolás rend­szert. Szeretném, ha utam eredményes volna. Horváth György, a Minőségvizsgáló Inté­zet igazgatója, a MTESZ megyei titkára: 1. Ami nagyon kelleme­sen lepett meg: az új me­chanizmus nem az egyéni 2. Az új esztendőben bri­gádunk külföldi kirándulást tervez Jugoszláviába, na­gyon szeretném, ha sikerül­ne ez az utazásunk. Benkó Zoltán, az Észak Bács megyei Vízmű Vállalat igazga­tója: 1. Legnagyobb örömömre szolgált, hogy erőfeszítése­ink nyomán az ország tíz legnagyobb városa közül 1968-ban a nagy szárazság idején Kecskeméten volt a legzavartalanabb a vízellá­tás. Nagy esemény volt a fedett uszoda átadása, s az hogy azóta háromezer kis­iskolás tanult meg úszni. Történt még egy nagy ese­mény, 1968-ban életemben: a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntettek ki. 2. A most kezdődő eszten­zéchenyivárosi 224 lakás dobén szeretném, ha meg- legépítésére. Hosszas tár- valósulna az a ,,t tkos” tér- yalások után októberben vünk, hogy az 1971-re üte­az óévben. Régi vágyam teljesült ezzel, hiszen itt születtem, itt fogtam elő­ször ecsetet a kezembe és művésszé érlelődésem min­den fontos eseménye ide köt 2. Azt várom, hogy ugyanolyan gyönyörűnek lássam az alföldi nap fé­nyét és a táj csodálatosan váltakozó arculatát, mint eddig. Talán vásznaimra is sikerül mind nagyobb mér­tékben átvinni ezt a meg nem unható, folyton újjá­születő élményt, amelyhez hű akarok maradni, amíg élek. Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megyei titkára: 1. Számunkra nagyon fon­tosak azok a politikai és gazdasági eredmények, amelyeket a megye 1968- ban felmutatott. Sokoldalú támogatást kaphattunk en­nek következtében a taná­csoktól és a gazdasági ve­zetőktől. 2. Megteremtődtek a fel­tételei a fiatalok széles kö­rű honvédelmi oktatásának, s jövőre már az iskolákban is tanítani fogják a hon­védelmi ismereteket. Ennek a feladatnak szeretnénk si­keresen megfelelni 1969-ben, s emellett csupán egy kí­vánságunk van még: épül­jön fel terv szerint novem­ber 7-re az MHSZ megyei központjának új székháza. Keresnyei István, az Építő- és Szerelőipari Vállalat brigádvezetője: 1. Egyik legnagyobb él­ményem az volt, hogy az idén másodszor kaptam meg a Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet. A másik pedig, hogy az idén éreztem elő­ször: valóban megbecsülik a vállalatnál az embert. Ha probléma adódott valame­lyik építkezésnél, odafigyel­tek a javaslatainkra. Soká­ig nem is ismertük, hogy mi az a prémium. Ebben az évben viszont már többször kaptunk. A kecskeméti Mátyás téri építkezésnél 1. Az első kérdésre ne­héz válaszolni, 1968 sok kellemes emléket hagyott bennem. Igen élénk volt a megyei művelődési áb munkája, melynek érdekek hajhászását, hanem a közŐ6 munka szer etetőt tagja hozta. Számos ankéton, ke- rekasztal-konferencián, ba­ráti beszélgetésen vettem részt. Valamennyi találko­zás tanulsága az volt, hogy felelősségei vitatkoztunk. Akárkivel beszélt az ember, a partnerek mindig vitatár­sat kerestek a másikban. S nem azért, hogy valakit ép­pen fúrjanak, vagy csillog- tasság a hozzáértésüket, ha­nem hogy megtalálják a problémák megoldását. Hisz nagy eredményeket ma már egyedül nem lehet elérni, csakis közös erővel. Ez le­hetett volna egyébként a Nehéz volt, sikerült Amolyan kerekasztal- konferencia féle volt a Kecskeméti Konzervgyár igazgatói szobájában, ami­kor beléptem. A főmérnök és néhány osztályvezető az év végére várható eredmé­nyeket, s azok tapasztala­tait vitatták meg. Amikor eltávoztak én is arról kér­deztem Végvári István igazgatót, hogyan sikerült számukra ez az esztendő — az új gazdaságirányítási rendszer első éve. — Az élelmiszeriparnak, s így a Kecskeméti Kon­zervgyárnak is, küzdelmes éve volt 1968' — kezdte tá­jékoztatóját az igazgató. — Nem azért mintha nem ké­szültünk volna fel a gazda­sági reform által támasz­tott új követelményekre. Gépsoraink, kijavítva, s munkásgárdánk is készen állt. A piackutatás, a gyárt­mányok szebb csomagolá­sa, a minőség javítása kö­rül sem volt baj. Nem va­gyunk azonban időjósok, s olyan aszály sújtotta a mezőgazdaságot, amilyenre nem számíthattunk. Zöld­borsóból 50 százalékkal, pa­radicsomból 30 százalékkal, barackból 60 százalékkal kevesebb nyersanyagot kaptunk, mint amennyit közepes termés esetén szál- 'übattak volna a gazdasá­gok. — Hogyan igyekeztek pó­tolni ezeket a termékeket? — Termelési értékben 85 millió forintot jelentett az, hogy az említett áruk nem futottak be gyárunkba. Meggyből, s még néhány zöldség- és gyümölcsféle­ségből sikerült többet fel­vásárolni és 10 millió forint értékű készáruval tudtuk csökkenteni az előirányzott termelési értéktől való le­maradást. Dolgozóink eb­ben nagy segítségünkre voltak. — A helytállás milyen példáit tartják számon az üzemben? — Gyárunkban például nagyarányú üzemkorszerű­sítés folyik, ami igen ör­vendetes a jövő szempont­jából. Az idén azonban sok nehézséget gördített a za­vartalan termelés útjába. Ezek leküzdésében számta­lan ötlettel és nem utolsó­sorban áldozatos munkával vettek részt munkásaink, műszaki dolgozóink. Emel­lett a rossz termés miatt akadozott a nyersanyag­szállítás, ezért sűrűn kel­lett átszervezni a termelést — egyik helyről a másikra átirányítani a dolgozókat Pártszervezetünk, szakszer­vezetünk és a KISZ-esek megmagyarázták miért van szükség az üzemen belüli munkahely változta fásokra, mottója a műszaki hetek rendezvénysorozatának is. 2. A jövő esztendőtől nem kisebb dolgot várnék, mint az örök béke megszületé­sét, hogy az ember nyugod­tan dolgozhasson, alkothas­son. No meg a műszaki ren­dezvényeknek otthont adó technika háza építésének megkezdését Kecskeméten. Dr. Kiss Árpád kutató, a triticale ne­mesítő je: 1. A legnagyobb öröm akkor ért, mikor a triticale 57. és 64. fajtákat augusz­tusban előzetes állami el­ismerésben részesítették. A nemrégiben nálunk járt lengyel mezőgazdasági mi­niszter pedig így búcsúzott tőlem: „Köszönöm, hogy előállított nekünk egy új növényt. A mi viszonyaink között a triticalenaik óriási lehetőségei vannak ...” 2. Az egyik növényneme- sítő kollégám mondta né­hány napja: „A rozsnak múltja volt, a búzának je­lene, míg a triticalenak jö­vője van.” Szeretném, ha ezt a jövőt — amennyire lehet — 1969 jelenné vál­toztatná! s munkásaink fegyelmezet­ten hajtották végre a mű­vezetők, csoportvezetők utasításait. A magasfokú szervezett­séget és a jó munkaszelle­met igazolja egyébként az is, hogy a harmadik ne­gyedévben — amikor volt elég nyersanyag, — 82 szá­zalékos költségszinttel dol­gozott gyárunk. (Ilyenre még nem is volt példa.) Ekkor javultak gazdasági eredményeink. Dolgozóink a teljesen veszteségesre ál­ló első félév után megfor­dították a helyzetet, megte­remtették az alapját an­nak, hogy az év lezárásá­val még nyereséget is oszt­hassunk. — Hogyan honorálták a dolgozók jó munkáját év­közben? — Átlagban az irányító beosztásúak között másfél, a fizikai dolgozók között kétnapi nyereségrészese­désnek megfelelő célpré­miumot osztottunk ki. Bér- fejlesztésre a bérszint fe­lett 2,1 százalékot használ­tunk fel évközben, a nye­reség terhére. Többször elő­fordult, hogy valamilyen célfeladat teljesítéséért 10— 15 ezer forintot osztottunk ki egyik-másik munkacsa­pat tagjai között. — Borítékon kívül mit kaptak az idén a konzerv­gyár dolgozói? — Egy dolgozónkra át-

Next

/
Thumbnails
Contents