Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

Halmi Ilitek A Tóth Kálmán Irodalmi Társaság siker js tevékenysége Szép sikerekkel búcsúzik az évtől a Tóth Kálmán Irodalmi Társaság. Decem­ber havi taggyűlésén Bár­dos Ferenc elnök számolt be az eredményekről. Hang­súlyozta, hogy a rendszere­sen megtartott havi össze­jöveteleket és rendezvénye­ket a tagság, s az irodalom­barátok részéről nem várt érdeklődés és siker kísérte. A rendezvények közt kü­lönösen a január havi Tóth Kálmán Emlékünnepély volt jelentős, amelyen a társaság névadóját mint drámaírót és humoristát mutatták be. Az első na­gyobb szabású irodalmi est februárban zajlott le az al­kotó tagok többségének közreműködésével. A Köl­tészet Napján Gál Farkas kecskeméti költőt látták vendégül. A Bajai Napok rendezvé­nyeit bevezető június végi irodalmi est illusztris kül­földi vendége Herceg János jugoszláviai magyar író, a noviszádi rádió irodalmi szerkesztője volt. E műsor­hoz kapcsolódott Bárdos Ferenc „Baja, szép váro­som!” című verses összeál­lítása, amelyet a társaság irodalmi színpada mutatott be. Az összejöveteleken és rendezvényeken mintegy négyszázan vettek részt. Si­kernek könyvelhetők el az alkotó tagok szereplései és publikációi. B. Moreit i Gemma versei jelentek meg például a Kiskunságban és a Bajai Hírlapban; Bárdos Ferenc novelláját közölte a Kiskunság, a Magyar Rá­dió pécsi adója harmadszor sugározta augusztusban a „Súgó víz" című rádiódrá­máját,®a Petőfi Népe és a Bajai Hírlap többször kö­zölte egy-egy írását; Biri- nyi József verseivel szere­pelt a Kiskunságban és a Bajai Hírlapban; Faltidi Gábor szerkesztette a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum Közlemények című köteteit; Klossy Irén­nel együtt tanulmányt írt Nagy Istvánról, a Duna menti Nyár előadásainak anyagát rendezte sajtó alá; Felvidéki István rendszere­sen írt a Bajai Hírlapban, a Halászat című szakfolyó­iratban, s irodalmi témával Kotorják a Sugovicát A közelmúltban hozzálát­tak a Sugovica eliszaposo­dott medrének kikotrásá­hoz. A mini.báger igen ügyes konstrukciója — a nagy, koszorú alakú nyo. mócsö — egyenes a partra lövellt a fenékről felszívott iszapot. (Fotó: Pásztor). kapcsolatban nyilatkozott a moszkvai rádiónak; Kőhe­gyi Mihály tanulmányaival gyakran találkozhattunk a Kiskunságban és tudomá­nyos folyóiratokban; Mis- kolczy Ferenc a Művészet című folyóiratban emléke­zett Nagy Istvánra. Ugyan­ezen folyóirat 10. számában, 50 évre visszatekintő kiál­lítása kapcsán Bodnár Éva művészettörténész értékelé­se jelent meg Miskolczy Fe­rencről. Varga Sándor ver­seit a veszprémi egyetem lapja közölte több ízben. Az említett eredmények kétségkívül igazolják, hogy az egy éve újjáalakult Tóth Kálmán Irodalmi Társaság tevékenysége megélénkült, a társaság megoldotta a kitűzött feladatokat, tagjai az objektív nehézségek el­lenére is jól munkálkodtak. A társaság a következő évben is folytatni kívánja havi összejöveteleit, min­den alkalommal egy-egy irodalmi-művészeti vitaté­mával. Tervezi, hogy na­gyobb rendezvényen meg­emlékezik Ady Endréről, nagy költőnk halálának 5,0. évfordulója alkalmával. És természetesen a társaság tagjai részt vesznek a hár­mas történelmi évforduló irodalmi vonatkozású ren­dezvényein mind a város­ban, mind a járás közsé­geiben. Nagy forgalmat bonyolít le az AKÖV Értékelve a 9. sz. AKÖV bajai üzemegységének ez évi tevékenységét, megál­lapítható, hogy az első ne­gyedévben lemaradás volt a teherforgalomban. Sok kocsi állt a fuvar hiánya miatt, mivel a fuvarozta­tók az új gazdasági mecha­nizmus első időszakában igen óvatoskodtak, úgy lát­szik, várakozó álláspontra helyezkedtek. Évközben azonban, és különösen a harmadik és az utolsó negyedévben, je­lentékenyen megnőtt az üzemegység fuvarfeladata. Ezt jól megszervezett mun­kával, a kocsik lehető leg­teljesebb kihasználásával igyekszünk megoldani. Megszerveztük például a gépkocsik vasárnapi fog­lalkoztatását, de még így sem tudtuk gépkocsipar­kunkkal ellátni a megren­delőket. Ezért vállalatunk központjától is kaptunk kisegítő kocsikat Az őszi csúcsforgalom fő feladata volt a szállítások gyorsítása a MÁV vasúti kocsijainak gyors ki. és berakásával. Az országos versenyben le jó helyezést ért el üzemegységünk a a vasúti kocsik rakodási idejének csökkentésével, valamint a vasárnapi mun­ka megszervezésével. Másik fő feladatunk a mezőgazdaság kielégítése, a műtrágya és cukorrépa szállításának lebonyolítása, s igen nagy követelményt támaszt a Baja környékén megkezdődött útépítések­hez az anyag szállítása. A személyforgalom lebo­nyolításában egész évben eredményes munkát vég­zett üzemegységünk, annak ellenére, hogy sokszor ne­hézségekkel kellett meg­küzd énünk. Állományunk­ban ugyanis sok régi típu­sú, műszakilag már gyen­ge állapotban levő autó­busz volt. Ezek kicserélése új kocsikra az év folya­mán nagyrészben megtör­tént, és az autóbusz-állo­mány új kocsikkal is nö­vekedett. Az utazóközönség igé­nyeinek kielégítésére a meglevőkön kívül új jára­tokat is indítottunk. Igaz. merültek fel jogos pana­szok, különösen a helyi forgalomban járatok kima­radása miatt de a jövőben mindent megtesz üzemegy­ségünk, hogy a taxin és autóbuszon utazni kívánó­kat a helyi és távolsági vonalain, valamint a kü­lönjáratain elszállítsa, uta­zási igényeiket kielégítse. Nuszpl Ferenc Üzemigazgató Aki részt vett az ideiglenes nemzetgyűlésben Csalogány utca 3. Taka­ros kis családi ház. A kis­kapu nyitva, mintha min­dig vendéget várna. Bent gyér fény világít. Bekopogok. Ajtót nyitnak. — Macskás! József elv­társat keresem — mondom. — Macskást elvtánsat, aki 1944. december 21-én Deb­recenben, mint városunk választottja, részt vett az ideiglenes nemzetgyűlésben, s választója volt az Ideig­lenes Nemzeti Kormánynak, mint nemzetgyűlési képvi­selő. Betessékelnek. A szobá­ban Józsi bácsi fogad. S bár régi ismerősöm, elné­zést kérek a késői láto­gatásért. — Ugyan, hagyd már — nevet rám —, szí­vesen beszélek én erről, akár éjfélig is! S Józsi bácsi, a tőle megszokott ízes szavakkal beszélni kezd: — Hogyan is volt csak? Abban az időben a néme­Boldog otthon Nemrég egy mondatban hírt adtunk arról, hogy ju­bilált a kiskunhalasi szoci­ális otthon. Mit lehetne még az egy mondathoz hozzáfűzni ? — Kérdeztük Sin Sándornétól, a szoci­ális otthon vezetőjétől, aki csaknem másfél évtizede vezeti az otthont. — Amikor idekerültem, 1054-ben, 53 volt a gondo­zottak száma, ma 188 — kezdte nyilatkozatát A lét­számmal természetesen együtt nőtt, sokasodott fel­adatunk is. A párt-, és ta­nácsi vezetők hatékony, emberséges támogatását élvezzük! Mérföldkő volt életünkben az 1958-as év, amikor megkaptuk az öregszőlőkben levő egyko­ri Baky-kastélyt, ahol ide­ális környezetben elhelyez­hettünk 43 idős halasi em­bert — abban az épület­ben, amely annak idején egy család kényelmét szol­gálta csupán. Idős betege­inkről igyekszünk minél emberségesebben gondos­kodni. Közülük már töb­ben meghaladták a nyolc­vanadik évüket, de még vi­dáman tesznek-vesznek az otthon körül: facsemetéket ültetnek, s nem egy kis fácska alatt már ott van a saját készítményű kis pa- docskájuk, melyen pihenni szándékoznak. Mint mond­ják: ha ma nem, majd hol­nap! Halas legidősebb asz- szonya, a 94 éves Simon Sándort lé is a mi gondo­zottunk. Pártunk és kor­mányunk messzemenően gondoskodik az idősekről, hiszen a jövő esztendőben az ideinél 100 ezer forint­tal nagyobb összegű, csak­nem két és fél millió fo­rintos költségvetésből biz­tosíthatunk részükre kel­lemes, boldog otthont. Mind a betegek, mind az idősek körül állandóan ott van szakképzett és lelkiis­meretes gondozógárdánk, amelynek tagjaihoz szere­tettel ragaszkodnak a gon­dozottak. — Még talán annyit, hogy éppen most építünk toldaléképületként, húsz­ezer forintból egy újabb, napfényes társalgót a haj­dani Baky-kastélyban — mondta beszélgetésünk vé­gén Sin Sándomé. És még valamit — amit nem mondott el: az otthon három dolgozóját a közel­múltban kiváló' munkájá­ért dicséretben és pénzju­talomban részesítették. Jubilál az „asszonyok üzeme” December közepén ün­nepelte fennállásának ötö­dik évfordulóját a Buda­pesti Kötő Htsz kiskunha­lasi részlege. Teljes mér­tékben nők, túlnyomórészt katonafeleségek dolgoznak az üzemben. Az „asszonyok üzeme” az elmúlt öt eszten­dő alatt, 72 dolgozójával, több mint 200 ezer bébi kötött holmit, s nagy meny- nyiségű kesztyűbélést ké­szített — csaknem 35 mil­lió forint értékben. A kis üzem eddig még minden évet nyereséggel zárt. Az idén egyhónapi átlagfizetésnek megfelelő nyereségrészesedést fizet ki dolgozóinak, ami 1600 fo­rintnak felel meg. Éves tervüket az előírt határidőnél mindig koráb­ban teljesítették, s decem­berben már a jövő évi ja­nuári terv teljesítésén dol­goztak. A munka eredmé­nyességéhez az is hozzájá­rul, hogy az üzem mun­káslétszámának 75 száza- 'éka alkotja a törzsgárdát. Ennek tagjai a htsz rész­legének alapítói is. A jubileumi banketten jelen voltak a budapesti vezetők, s a megrendelő cégek képviselői is, és el­ismerően nyilatkoztak a halasi részleg kiváló mun­kájáról B. Z. Ildikó — hatéves A kiskunhalasi ördög Il­dikó — mint annak ide­jén beszámoltunk róla — 1963. január 1-én elsőnek született az orságban, s ezért megkapta az Állami Biztosító 20 ezer forintos be étkónyvét. 1969. január 1-én a hetedik életévébe lépő, rendkívül értelmes kislány az új esztendő őszén iratkozik be az álta­lános iskola első osztályá­ba, hogy megismerkedjék betűország „rejtelmeivel”. Az Állami Biztosító a kis Ildikó életét figyelem­nél kíséri, s most kará­csonykor is, mint minden esztendőben, értékes aján­dékokkal halmozta el. Cz. F. tek még átlőttek Budáról a Dunán. Pesten súlyos har­cok folytak a főváros fel­szabadításáért. Mi már az új élet születésénél „bábás. kodtunk”. Rendkívül ke­mény, hideg tél nagy hó­val köszöntöttt ránk ak­kor, decemberben. Majsáról jöttem haza — ott szervez­tem a Magyar Kommunista Pártot — arra a gyűlésre, ahol nemzetgyűlési képvi­selőnek jelöltek és válasz­tottak meg Bundzsák Ist­ván, Simne (Dobó) István elvtársaimmal együtt. Saj­nos, ők már nem élnek. Rész vett a jelölő- és vá­lasztó gyűlésen Révai Jó­zsef és Erdei Ferenc is. Ve­lük együtt indultunk neki tehergépkocsival a harcok során súlyosan megrongá­lódott utakon Debrecennek. Amit ott végeztünk, azt már te is, és mindenki tudja, minek ismételjem, örülök, hogy Halas képvi­seletében én is részt vehet­tem Debrecenben azon a történelmi jelentőségű ülé­sen. Az ideiglenes nem­zetgyűlés 20. évfordulóján, a Debrecenben megrende­zett emlékülésen, sajnos már sokkal kevesebben je­lenhettünk meg, de akik ott voltunk, boldogan ölel­tük meg egymást. Ha még egyszer végig kellene jár­nom azt az utat, amit ak­kor és azóta megtettünk, ma is szívesen vállalnám — fejezte be visszaemléke­zését városunk ma már egyedül élő. volt debreceni nemzetgyűlési képviselője, Czakó Ferenc Mazsolák A kórházban lesz riportom, s előzőleg az étterem pincérétől érdeklődöm, hogyan juthatok oda. Elmagyarázza. Vissza- utamban azután ismét betérek egy feketére. — Oda tetszett találni? —« kérdi az én emberem, majd bizalmasan hozzám hajol: — Túlesett a kis nagyságos asz- szony? — (Te jó ég, ez azt gondolja, hogy vidékről jött ember csakis a szülészeten „kereskedhet’* .., Egye fene, játsszunk hát!) — Túl, szerencsésen — mon­dom, a friss-sütetű családapák büszke mosolyával. — Szabad kérdeznem: fiú? — Magától értetődik. Kettő! Kissé röstolkedem, miközben a lelkendezd gratulációt foga­dom. s ezúton kérek bocsá­natot a csalásért. De olyan jó volt legalább öt percre „kis­papának” érezni magam! * Tábla az egyik épületen: „Üj Élet Tsz szíjgyártó mű­helye. Savanyú káposzta van eladó”. Ezekután nem csodálkoznék legközelebb egy ilyen cégtáblán sem: „Papundek Lipót köz- és váltóügyvéd. Kutyamosást és pedikűrözést vállalok!” . Ülők a presszóban, a réggé- limre várva. Közben csodála­tos dolgok történnek: üveg- csilingelés közepette hol egyik, hol másik asztalon bukkan fel egy-egy kék, zöld, rózsaszín hamutartó. De vajon honnét? A négy és féléves szöszi Ildi buzgólkodik itt reggelente, csöpp erejét a számara eléggé súlyos „hamvvedrek” elhelye­zésével hasznosítva. A munka kis hőse ő ... Bárcsak húsz év múlva is ugyanez az igyekezet és ügybuzgalom jellemezné. Akkor feltétlenül kevesebbet kellene cikkeznünk úgy 198«. táján a vendéglátás fogyaté­kosságairól 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents