Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
UXJS. december ti. kedd oldal Majsai változások — Hogyan fejlődött a község az utóbbi időben? Ezt kérdezted! Hát idefigyelj ! Nem árt egy kicsit távolabbra visszapillantani. Huszonnégyezer hold terület, 14 ezer lakos — kezdi Varga Antal, a községi pártbizottság titkára a válaszadást. — Két hold sem jut egy lakosra. Ez a község mindig kisbirtokosokból, mezőgazda- sági zsellérekből állt. Nemrég olvastam egy 30 évvel ezelőtti kiadványt a községről. Csaknem 4000 gazdaság volt 15 holdon alul. Nagybirtok jóformán nem szerepelt a statisztikában. „Hullámzik itt a szegénység csapolatlan. Por és särtenger alkalom szerint. A kiskunsági tájakra jellemző sár — nádházak nyájából néhány emeletes, földszintes téglaépület emelkedik ki: a középületek és a polgárok házai,” Így jellemezte a községet Erdei Ferenc falukutató útján szerzett benyomásai alapján 1937-ben. Háromszázan A párttitkár folytatja: — 1935-ben háromszázad magammal dolgoztam egy bérgazdaságban napszámosként Hetvenötén néhány nap múlva megszöktek, mert nem bírták a körülményeket A gazdaság kiszipolyozta az embereket Azt nem kell külön hozzátenném, hogy mind a háromszáz napszámos majsai volt Ebből a községből az ország mindén részébe kirajzottak a nincstelenek munkát keresni. Háromezer kol_ dús küzdött a napi betevő falatért. — És most? — Néhány üzemünk alakult mezőgazdasági és ipari, Az ipariakban mintegy 1500 ember dolgozik. Ezer ember még mindig eljár máshova, természetesen normális keresethez jut. A lakosság nagyobb része továbbra is a mezőgazdaságból él. Egy termelőszövetkezet, négy termelőszövetkezeti csoport és egy szak- szövetkezet alakult a községben, Huszonhétmillió forint a takarékbetét-állomány. A Jonatán-ná! Kövezett utak, gyarapodó üzlethálózat, szép új házak — ez az első benyomása annak, aki végigmegy a község központján. A Jonatán Szakszövetkezet irodájában Gáspár Benjámin elnök elmondja: — Kilenc év alatt 410 hold nagyüzemi szőlőt létesítünk. A rekonstrukciós tervek szerint 20 millió forintot ruházunk be. Természetesen korszerű fajtákat ültetünk. Főként olyan cse- megeszőlCKet, amelyekből jó bor is készül. Gyümölcsfeldolgozót is létesítenek, hozzájárulnak a szövetkezetközi gépjavító létesítéséhez. Passzió Néhány perc múlva a volt zsellérek egyikével, Sója Istvánnal beszélgettünk. — Hallottam, vadászni jár. Nevet. — Sohasem gondoltam volna abban a régi világban, hogy én is passziózni fogok. Abban az időben csak az urak űzték ezt a sportot. Mi szegények voltunk. Házi kolbász, bor kerül az asztalra. Sőjáné szívesen kínálgatja, közben mesélni kezd. — Tudja, ezt a határrészt Ötfának hívják, talán azért, mert a gazda örült, ha a sok fából öt fája megmarad ezen a sivó homokon. Errefelé bizony sokat kellett küzdeni a mostoha körülményekkel. Most már könnyebb a szőlőt telepíteni is, itt vannak a gépek. Velünk szemben az út túlsó felén már a Jonatán Szakszövetkezet nagyüzemi telepítését láthatja. Halesz — Van itt egy másik dűlő is — veszi át a szót a házigazda. J- Ügy hívják, hogy Halesz. Ha lesz eső, ha süt a nap, ha trágyázzák a madarak, akkor lesz termés — így mondták a régi gazdák. A fűszeres kolbászra jólesik a homok leve. — Bizony a régi ünnepekre ritkán jutott azelőtt disznótoros, meg pulyka, meg egyéb baromfi. Emlékszem, bizony a feleségem nem egyszer jeles ünnepeken is kukoricagölő- dint főzött. Az asszonyka bólint rá — A mai fiatalok bizony nem is tudják mi az. Sója István a Jonatán Szakszövetkezet tagja. Az errefelé lakók mind azoic. Közéleti ember, községi tanácstag. Mondja is: — Sose hittem volna, hogy én még beleszólok a közigazgatás ügyeibe. — A tanyát 1953-ban építettük. Sokat küzdöttünk érte. Aztán vidámabban folytatja: — Elárulom magának, hogy jövőre itthagyjuk. Beköltözünk. Űj házat építettünk a községben. Kereskedő Sándor Negyvenöt újítás Negyvenöt újítási javaslatot nyújtottak be az idén az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kiskun- halasi gyáregységének dolgozói. A gyáregységben háromtagú műszaki bizottság segít a rajzok elkészítésében, az elgondolások megvalósításában a fizikai munkásoknak. Kevesebb a bosszúság az üzemekben „ A gazdasági mechanizmus reformja hozta alapvető vívmány, a nagyobb vállalati önállóság, a kezdetben főleg a vezetők számára jelentett elgondolkoztató újdonságot Megteremtődött az igazi irányítás, az anyagi felelősséggel párosuló döntések lehetősége. A Bajai Finomposztó Vállalatnak az idén például saját magának kellett piac után néznie. A szövőgépek mellett, vagy a fonodában talán nem is tudtak azokról az erőfeszítésekről, amelyek révén újabb külföldi partnereket szereztek. Köz— ... ez mind-mind magáról szól... — kapom el a mondattöredéket, amint a ballószögi tanácselnök irodájába lépek. Üd- vözlő pillantást vet rám, helyet kínálón a székre mutat és folytatja: — Egyáltalán, eszébe jutott, hogy milyen sok ezer forint költséget okozott a nyomozó hatóságnak. — Jaj, dehogyis gondoltam, hogy az egész országban keresnek. Röstellem, de... Bizonyisten úgy cselekszik, ahogyan mondani tetszett. Csak még abban tessék segíteni, hogy a kétheti béremet megkapjam. Másképp nincs vonatrava- lóm... — feleli a vaskályha mellett ülő, zavartan te- kintgető, korosabb férfi. Ápolatlan külsejéről — borostás arc, piszkos vászon munkásruha, nyűttes gumicsizma, s a nyakában fakó, kockás sál — ítélve sejtem: valahol letért a becsület útjáról ez az ember. S ismét az elnök határozott és valahogyan mégis emberséggel teli szavaira figyelek: — Mindjárt megírunk egy idézést. F. bátyám elviszi H. gazdának, és kérem, hogy együtt jöjjenek vissza. A fizetség miatt... A nem mindennapos ____ ügyfél szinte alázatosan elköszön, s az elnök, miközben az újságíró tájékoztatására készen újra helyet foglal, magyarázóan megjegyzi: — Kudarcos ember. Valahol kicsúszott a lába alól a talaj. Egy százötven forint értékű kerékpár ellopása miatt körözték. Hogy, hogy nem, a mi községünkbe vetődött. Nem idevalósi. Kíváncsi vagyok, visszatér-e az alkalmi munkaadójával. Mindenesetre én szeretem előlegezni a bizalmat ... Jöttöm célja más volt! S. Nagykovácsi János vb- elnök meglehetősen elfoglalt és lényegretörő ember. Nem kockáztattam meg a kitérőket. Egykettőre közös témánknál időztünk. Nem telt el egy óra sem a szokatlan ügyfél távozása óta, amikor bátortalan kopogtatás utás ismét megjelent — a bekéretett H. Mihállyal együtt, örültem, hogy az „ölembe hull” a történet folytatása. — Tudja, miért hívattam, Miska bátyám? — Tudom, elnök elvtárs. Hogy elszámoljak ezzel a szerencsétlen emberrel. — Ezért is. Egyúttal azonban itt, F. István füle hallatára hadd kérdezzem meg: Mondja, mágnes van a maga házán, hogy így vonzza a kétes, bizonytalan talajú embereket? Hogyan lehet, hogy mindig olyanok keverednek el magához, akiknek a rendőrséggel van dolguk ? Mert arra még nem volt példa, hogy egy szocialista brigádtag kopogtatott volna macához! — A jó szívem, elnök -,-™. elvtárs ... Mit csináljak, ha úgy megsajnálom az ilyen szerencsétlen földönfutókat? ... — Mióta lakik magánál F. István? — Két hétig dolgozott nálam. Segített betakarítani, meg fát vágott... — És miért nem fizeti ki? — Mondja meg itt, F. komám, hogy mit kér. — Nos, F. bátyám? — fordult az elnök a lakás nélküli, alkalmi munka- vállalóhoz, aki ültében egyik térdéről a másikra veti át a lábát. — Nem kérek én sokat. Mert jó fekhelyet és igazán príma kosztot kaptam ... Negyven forintot naponta. De csak egy hétre... Nem lesz sok, Miska bácsi? Az egyezség hamar létrejött. Aztán egy újabb kérdés az elnök részéről: — István bátyám, miért nincs magának munkakönyvé? — Elveszett még Dunaújvárosban. Ott dolgoztam a 26-os építőknél, összesen tizenegy és fél évi szolgálatom volt. amikor 1964- ben leszázalékoltak. A második emeletről estem le az építkezésem. A lábam törött és a gerincem is tönkre ment- bele. Ügy nézett ki, hogy már nem is leszek ember. Aztán, mire kikeveredtem a kórházból, az asszonynál... Már nem kellettem ..., Pedig három gyerekünk van. Azóta vagyok csavargó... Lesújtó történet. Meghatódom a sapkáját idegesen gyűrögető ötven év körüli férfi láttán. De gondolataimban óhatatlanul előtolul a kételkedés: Ha hinni lehet e földönfutóvá vált ember szavainak ... Érzem, hasonló gondolatok cikáznak Nagykovácsi elvtársban. Mégis határtalan emberséggel „nyújtja” a mentőövet: — István bátyám, úgy tudom, korábban még nem volt összeütközése a törvénnyel. A mostani kátyúból pedig van kilábolás. Hiszen maga okos ember. Dunaújvárosban ismerik, ott a helye. Munkát vállal, a munkáss’zálláson hajlékot kap. Üjra kezdheti... ígérem, én érdeklődni fogok a sorsa felől. írjon nekem, s 'én válaszolok. Segítek, amiben tudok. De István, ha nem lesz ereje!... — Higgyen nekem, elnök elvtárs... — Tudja, mi a maga legfőbb baja? A szeretet, az hiányzik! De ha becsületesen dolgozik újra, talál magának egy jóravaló asz- szonyt... A meglett korú férfi szólni akar, de elcsuklott a hangja. Sírt. Közben valami zsebkendőfélével meg- törülgette az arcát. Kezet szorított az elnökkel, s hosszan a szemébe nézve hangtalanul elköszönt. Csaknem két hete tör____tént. S bennem azóta i s gyakran felvetődik a kérdés: Vajon megkapaszkodik-e F. István a ballószögi tanácselnök embersége által nyújtott mentőövben? Csupán egy dologban vagyok bizonyos: Nagykovácsi János állja majd a szavát... Perny Irén vetlen H^pcsolatot alakítottak ki a hazai kiskereskedelmi vállalatokkal és ktsz-ekkel is, hogy elhelyezzék az évi körülbelül 7 és fél millió négyzetméternyi terméket. Azt viszont a beosztott dolgozók, a munkások is érzik, hogy a korábbinál jobban megkövetelik a szállítási határidők betartását, s minőségi árut kell az asztalra letenni. Ugyanúgy érzékelik természetesen a mechanizmus egyéb meglepetéseit, amelyek a szabad munka- vállalás jogában, a valóságos értékükhöz mindinkább közeledő árakban, vagy akár a kereseti források bővülésében tükröződnek. Most tehát — övék a szó. Magasabb bér Sárközi Lajosné a Finomposztó Vállalat bajai gyárának kikészítő részlegében dolgozik. Az utolsó műveletet végzi, dekotálja az, árut, mielőtt az osztályozásra kerülne. Azzal kapcsolatban, hogy mit hozott számára az idei év, elsőnek a több keresetet említi. Ä korábbi 1000—1050 forint helyett 1400-at visz haza havonta. — Alig akad, szinte nincs is selejt áru — magyarázza. — S mivel a hibás minőségű anyagot egyébként sem adhatom tovább, így szaporábbá vált a munkám, naponta 40 vég szövet is átmegy a kezem alatt. A teljesítményem növekedéséhez természetesen az is hozzájárult, hogy január óta új gépen dolgozom, ami megkönnyíti a munkám. Nem szakad a lónál — Nálunk még nem megy minden a legnagyobb rendben — vélekedik Major Teréz, aki a törzsgárdához tartozik. Tudtával nincs is a szövődében rajta kívül más, aki húsz éve dolgozna a vállalatnál. Nemrég vette fel az egyhavi alapfizetésének megfeleld jutalomösszeget. — A további változást a most épülő új szövődétől várjuk — teszi hozzá. — Azt már az év elején is észrevettük, hogy nem szakad annyira a fonál, mint azelőtt. Valahogy jobban vigyáznak az előkészítő részlegben. Végig fel tudjuk használni a vetülé- ket, kevesebb a hulladék, ami növeli a vállalati nyereséget, s végső sorön az év végi részesedésünket is. Beszélgetni, szomszédolni persze nincs idő, de aki valaha végzett fizikai munkát, az tudja, hogy nem is ez határozza meg az ember közérzetét. Sokkal inkább az, hogy szervezettebbé vált a kiszolgálás, kevesebbet mérgelődünk, és a műMunkások mechanizmusról szak végére így nem is fáradunk annyira el. Változó minták Ugyancsak a szövődében serénykedik Jaguár gépén Klapig Jánosné. Műszálas takarókat gyárt. — Bizony, nem fecsérlő- dik el hiába annyi idő, mint valaha — állapítja meg. — A havi átlagom el is éri a 2360 forintot. Ezenkívül figyelmes lett még valamire. Megszaporodtak a különböző színösz- szeállítások, divatos mintájú takarók. — Újabban tarka, öt színből álló plédeket gyártunk. Tetszctősek, szépek; jól érzi magát köztük az ember. — dicséri a tervezőket, akik arról tettek tanúságot, hogy fölkészültségük, alkotó fantáziájuk megfelel a piac egyre változó igényeinek. Új helyen Az asszonyok véleményét Hidas Ferenc, a szövőelőkészítő részleg segédművezetője egészíti ki. ö ugyanis abban az üzemben dolgozik, ahonnan a fonal a szövőnőkhöz kerül. — Az előírásnak megfelelő vetülék előállítását, a hulladék csökkentését azáltal tudtuk elérni, hogy bevezettük a szigorúbb ellenőrzést. Jobban figyelünk a gépekre, a fonalfékek elmozdulására. A feszesebb rendszernek kezdetben nem örült mindenki, de beláttuk, hogy a megtakarításokkal, s a jobb minőségű anyag produkálásával a nyereséget növeljük. Az eredmények hatására az idén már rendszeresebbekké is váltak a negyedévenkénti prémiumok. Mindez természetesen egyáltalán nem jelent valami gond és töprengés nélküli, megállapodott helyzetet. A bajai vállalat rövidesen továbblép: január 1-től áttérnek a 44 órás munkahétre. A több szabad időt adó formába csöppent már bele Bajor Anna. A keresztorsózó lány a szabad munkavállalás jogával élve jött a Finomposztó Vállalathoz. — Innen viszont már nem akarok továbbállni, hiszen megkeresem a másfél ezer forintot, és állandó munkaviszonyom van — jelenti ki a munkahely változtatása indokaként. Mint ők öten egybehangzóan elmondták, valameny- nyien __ igyekeznek a tőlük telhetőt megtenni a munkahelyükön. Ez a véleményük a mechanizmusról. Halász Ferenc A címképen szereplő bajai munkások, akik a Finomposztó Vállalatnál. dolgoznak: Major Teréz, Sárközi Lajosné, Hidas Ferenc, Bajor Anna és Klapig Jánosáé,