Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT B Á C S-K IS K U N M E G Y El BIZO TTS Á G Á N A K NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 802. szám Arat 1)20 forint 1968. december 24., kedd Csillagszórók fényében A karácsonyi Gnnep évszázados hagyo­mányai úgylátszik túlélik a világon végbe menő változásokat. Nem tudott rajtuk kifogni két nagy pusztító háború, az emberek életét megrázó sok természeti csapás, éh­ínség, betegség, árvíz és földrengés. Van aki per­sze ebben a vallási misz­térium csodálatos erejét látja, amely valóban ké­pes bűvöletében tartani az egyszerű népeket, a hívő lelkeket. De vajon mi lehet a magyarázata, hogy a vallásosság min­den jele nélkül tovább él ez az ünnep, mint a béke és családi örömök szim- bólüma? Talán azért, mert ősi legendák fűződnek hozzá, olyanok, melyeket az ókeresztények is úgy vettek át elődeiktől. Vagy az évet befejező, sok baj­jal, gonddal megbirkózó ember örömünnepe ez, túl minden vallási misz­tifikáción. Lehet, hogy a germán fenyőkultusz ha­tott miránk is, s terjedt el egész Európában, sőt túl a tengereken? Ki tud­na ma már felelni mind­ezekre, s talán felesleges is. Bizonyára — s ez a legkézenfekvőbb — az emberi természet alapvető és legegyszerűbb meg­nyilvánulásai találkoztak össze egy olyan ünneplési formával, mely közelállt hozzánk, kedvünk és szi­vünk szerint való volt, s alkalmasnak látszott az örök emberi érzések — mint a szeretet, a ragasz­kodás, az ajándékozó örömszerzés — kifejezésé­re. Ezért képes megújulni ez az ünnep, s a változó világban, a modern kö­rülmények között is új és új arcot ölteni, megtart­va valamit abból az ősi­ből, a hagyományosból, mely azt a bizonyos „va­rázslatos” hangulatot Karácsony hava I (4. oldal.) Tisza menti gazdák (5. oldal) Munkások a meciianizmusrói (7. oldal) Falusi esték (10. oldal) Rejtvény- és humoroldal (12. oldal) (13. oldal) hettük azt fejlődést, í esztendő végbe men ciallste síkján, kő A formalit nyílt kritl alakulása ban mindi kis párts; tanácsülés« az orszagg; sem ez nagyba; árasztja ránk. S ha így nézzük, nem szégyen az elérzékenyülés, az ünnepi könnyes mosoly, az emlé­kezés a gyermekkorra, önmagunk ifjabb énjére. És a meghatódás, amikor egy kicsit saját álmaink, vágyaink megvalósulását is látjuk a fa alá gyüle­kező fiatalokban, az új generáció vidámságában, életerejében. Szimbólum tehát ez a karácsony? Vehetjük an­nak egész bátlBlt,’'"hiszen megférnek benfte nagyon is jól a mi — 'JéJtnról és jövőről alkotod y el­képzeléseink. Hippen a hu­mánum, az erBwiriesség sokat hangozta IfeMjafc szép jelszava nem tucpLt soha igazán kibontakozni ott, ahol csupán az tanítás parancsa rítette rá a társai Semmiféle túlvilági getés, vagy evilági nem bizonyult elei nek ahhoz, hogy megóvja az öldöklő rúktól az emberiségei nem tudták ezzel megi teni a kizsákmányol az elnyomott rabszolgí sem. Nem szűntek tőle a néger gettók, ™ faji megkülönböztetés s™ enyhült nyomóban. ,N, god tan és bátran kimonl hatjuk; csak az önmagi ban bízó, szemeit a föl élet körülményeire irányi** tó, s annak igazságosabl elrendezéséért harcolni is' akaró és tudó emberi ösz- szefogás hozhatott válto­zást a társadalmi viszo­nyok öröknek hitt világá­ba. Az emberiesség csak ott bontakozhat ki végle­gesen és válhat uralkodó­vá, ahol a jó szándékon túi a társadalmi rend normái, törvényei is alá­támasztják, előírják al­kalmazását Ahol például nemcsak beszélnek a nők egyenjogúságáról, de ren­deletileg is biztosítják szá­mukra, hogy élhessenek anyai jogukkal, s viszony­lag gondoktól mentesen nevelhessék fel gyerme­keiket a társadalomnak. Vagy ahol a munkához való jog nem csupán az alkalmazás és elhelyezke­dés lehetőségét jelenti, hanem a tisztességes meg­élhetését is, vagyis a tény­leges munkát és biztos kenyeret. Ilyen és ehhez hasonló értelemben a mi karácso­nyunk ez. a karácsonyi ünnep. Mindazoké, akik nemcsak a béke óhaját, az emberiesebb élet vá­gyát hintik szét az emberi szívekben, hanem igye­keznek megteremteni az ehhez szükséges anyagi javakat, s kedvezőbb kö­rülményeket is. S min­dent elkövetnek, hogy az emberek ebben a hazá­ban, az igazi humánumot megalkotó szocialista tár­sadalmi rendszerben élni is megtanuljanak. Ügy élni, ahogy egy magasabb- rendű társadalom faihoz, leányaihoz, állampo''’órai­hoz illik. Egymást meg­becsülve, egymás alkotó munkája iránt a tisztele­tet megadva — a közös­ségi élet nagyszerűségét is megismerve. K arácsony a gyermek­nek önfeledt öröm, gondtalan szórako­zás, a felnőttnek termé­szetesen több annál. Jól­esik ugyan elüldögélni a csillagszórók fényében, s élvezni a meghitt perce­ket, melyekért becsülettel megdolgoztunk, s melyek megszerzéséért oly sokat fáradoztunk: - De..az illanó percek varázsán túl rRíff» dig elkísér bennünket rüL Biztosan tudom, hogy nemcsak néhányunknak villan eszébe majd — mint oly sokszor máskor is — egy nigériai kép, az ott élő csontig lesoványodott, éhező gyermekekről. Lehet, hogy van, aki azt mondja erre, hogy ün­neprontás, pedig csak az élet tényei, a valóság su­gallja a gondolatokat a legváratlanabb pillanatok­ban. S hiába csuknánk be szemünket — ezek a ké­pek akkor is léteznek, he­lyet követelnek maguk mag Rarácso nyok hafltpSS ta íi ügy érez zük. minth lenni az beris csony az elm' s jövenhő karácsonyok vé ., is ott ülne velünk a Eszünk' frontkar] levegője,WWTtr’inrtelen az vágódik agyunkba, hogy vajon milyen lehet most az ünnep ott a tűzszüneti vonalban, valahol Viet­namban, ahol csak né­hány napra hallgattak el a fegyverek. Látjuk — ha úgy tetszik a képer­nyőn is — a Parlament­ben felállított hatalmas fenyőt, melyet vidám, csa­csogó úttörők vesznek kö­oglalkozásunk- kal járó gondolatoktól. cióját kétségtelenül az új gazdasági mechanizmusra való átállás Jelentette. Az üzemek államosítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta nem volt még egy olyan társadalmi, gazdasági változás ha­zánkban, amely akkora érdeklődést, várakozást keltett volna a dolgozó emberek körében, mint a reform bevezetése. Ma már elmondhatjuk, hogy alapvetően helyes . irány­ban fejlődött az elmúlt esztendő során népgazda­ságunk. Mint Nyers Rezső a párt Központi ágának titkára, me- országgyülési kép- nemrég megálla- „Az új mecha- működőképes, al- arra, hogy a köz­célokat megvalósít­sál vállalati öntevé­kenységet kibontakozlas- a szocialista terv- got fejlesszük.” Azt izátette azonban, meglevő problé- reálisan szembe tznünk, és ezek ára úgy kell tö- k a jövőben, ább járjunk a re- án, következetesen zuk azt, s egé- azokkal az esz- amelyek szük- Erre utalt az őr­sben dr. Varga a megyei tanács nek a hibákat dőző, az ország, a mcgyá községeinek, el­maradott területeinek ará­nyos fejlesztéséért síkra- szálló ^felszólalása, mely­ben célszerű változtatá­sokra. intézkedésekre hív­ta fel a figyelmet. Egyéb» Ént ezen a par­lamenti Jritán is lemér- a nagyarányú mely rövid egy leforgása alatt t például a szo- demokratizmus életünkben. A któl mentes, kai légkör ki- jvan folyamat- in fórumon, a ervezetektől a ken át egészen jűlésig. S mind­hozzájárul az _ bdvező közhan­“gulat kialakulásához. Hi­szen arról győz meg ben­nünket, hogy az általános Amikor például e soro- politika csak feltételeket kát írom, az országgyűlés vitája köti le az embe­rek figyelmét, de fogadom, hogy jut ebből a közéleti vitából akarva-akaratlan a fenyőfa alá is. Talán több is, mint máskor. Mert az elmúlt esztendő bővelkedett izgalmas ha­zai és nemzetközi esemé­nyekben. Belpolitikai éle­tünk legnagyobb szenzá­•• teremt a hibákkal való szembeszálláshoz, de azok dtjntő többségét nem le­het az általános politika síkján megoldani. Nélkülözhetetlen, hogy mindenki a maga terüle­tén bátran és őszintén tárja fel a meglevő hiá­nyosságokat, hiszen csak ezek leküzdése révén gyor­síthatjuk meg gazdasági és politikai életünk fejlő­dését. Az is kiderült az elmúlt rövid egy esztendő alatt, hogy országunk, népünk sorsa ezernyi szállal kö­tődik a testvéri szocialista országok eredményeihez, sikereihez. „Aki önmagá­nak él, az magára marad” — érvényes ez a mondás országainkra is. Az 1968-as év sok tekintetben pró­bára tette a barátságot, de bízvást és nyugodt lelki­ismerettel mondhatjuk, ha­zánk, a szocialista Ma­gyarország kiállta ezt a próbát Szűk nemzeti ér­dekeinkért soha nem ad­tuk fel a testvéri összefo­gás politikáját és inter- naconalista elveit így sze­reztünk igazi tekintélyt, s még több barátot messze hazánk határain is túl. S a barátság nagy erő. Rá­juk is gondolunk most az ünnepek alatt, moszkvai, szimferopoli, poznani, szó­fiai, schwerini — s más városokban élő barátaink­ra, akik már jártak ná­lunk, s tapasztalhatták: Lács-Kiskun megyében nemcsak ünnepelni tud­nak az emberek. C siTIagszórók fényénél ülünk, s lám az or­szág, a világ dolgain töprengünk, mely elvá­laszthatatlan egyéni éle­tünktől. Jobban, gondta­lanabbá szeretnénk élni, de elsősorban is békében, háborúk, az emberi érté­kek pusztulása nélkül. S ezt kívánjuk a Föld min­den lakójának. A távoli térségeket ostromló ko­runkban — milyen külö­nös — még mindig nem tud közös célokért, s egy­forma jóakarattal küzdeni az egész emberiség. A tu­domány, technika világá­ban már a képzelettel tud versengeni, önmaga meg­ismerésére, az általa fel­szabadított óriási erők és energiák okos, s igazán humánus hasznosítása he­lyett azonban még sok­szor a sötétben botorkál. Hisszük és tudjuk, hogy a mi világunk, a szocia­lizmust építő társadalom a jobbik fele a világnak, melynek a békés építő munka a lényegéből fa­kad. Mi nem törünk má­sok leigázására, elnyomá­sára, kizsákmányolására, gyűlöljük a háborút, a vérontást. S talán ezért védelmezzük olyan elszán­tan a nehezen megszer­zett békénket és szabad­ságunkat. Rászolgáltunk és megszenvedtünk érte. Küz­delmünk értelmét hadd jelképezzék most a kará­csonyi fények is — ame- •'lyelifiek boldog ragyogása elárasztja otthohainkat. KELLEMES ÜNNEPET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK

Next

/
Thumbnails
Contents