Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT B Á C S-K IS K U N M E G Y El BIZO TTS Á G Á N A K NAPILAPJA

XXVII. évfolyam, 802. szám

Arat 1)20 forint

1968. december 24., kedd

Csillagszórók fényében

A karácsonyi Gnnep

évszázados hagyományai úgylátszik túlélik a világon végbe menő változásokat. Nem tudott rajtuk kifogni két nagy pusztító háború, az emberek életét megrázó sok természeti csapás, éhínség, betegség, árvíz és földrengés. Van aki persze ebben a vallási misztérium csodálatos erejét látja, amely valóban képes bűvöletében tartani az egyszerű népeket, a hívő lelkeket. De vajon mi lehet a magyarázata, hogy a vallásosság minden jele nélkül tovább él ez az ünnep, mint a béke és családi örömök szim- bólüma? Talán azért, mert ősi legendák fűződnek hozzá, olyanok, melyeket az ókeresztények is úgy vettek át elődeiktől. Vagy az évet befejező, sok bajjal, gonddal megbirkózó ember örömünnepe ez, túl minden vallási misztifikáción. Lehet, hogy a germán fenyőkultusz hatott miránk is, s terjedt el egész Európában, sőt túl a tengereken? Ki tudna ma már felelni mindezekre, s talán felesleges is. Bizonyára — s ez a legkézenfekvőbb — az emberi természet alapvető és legegyszerűbb megnyilvánulásai találkoztak össze egy olyan ünneplési formával, mely közelállt hozzánk, kedvünk és szivünk szerint való volt, s alkalmasnak látszott az örök emberi érzések — mint a szeretet, a ragaszkodás, az ajándékozó örömszerzés — kifejezésére. Ezért képes megújulni ez az ünnep, s a változó világban, a modern körülmények között is új és új arcot ölteni, megtartva valamit abból az ősiből, a hagyományosból, mely azt a bizonyos „varázslatos” hangulatot

Karácsony hava I

(4. oldal.)

Tisza menti gazdák

(5. oldal)

Munkások a meciianizmusrói

(7. oldal)

Falusi esték

(10. oldal)

Rejtvény- és humoroldal

(12. oldal)

(13. oldal)

hettük azt

fejlődést, í esztendő végbe men ciallste síkján, kő A formalit nyílt kritl alakulása ban mindi kis párts; tanácsülés« az orszagg; sem ez nagyba;

árasztja ránk. S ha így

nézzük, nem szégyen az elérzékenyülés, az ünnepi könnyes mosoly, az emlékezés a gyermekkorra, önmagunk ifjabb énjére. És a meghatódás, amikor egy kicsit saját álmaink, vágyaink megvalósulását is látjuk a fa alá gyülekező fiatalokban, az új generáció vidámságában, életerejében.

Szimbólum tehát ez a karácsony? Vehetjük annak egész bátlBlt,’'"hiszen megférnek benfte nagyon is jól a mi — 'JéJtnról és jövőről alkotod y elképzeléseink. Hippen a humánum, az erBwiriesség sokat hangozta IfeMjafc szép jelszava nem tucpLt soha igazán kibontakozni ott, ahol csupán az tanítás parancsa rítette rá a társai Semmiféle túlvilági getés, vagy evilági nem bizonyult elei nek ahhoz, hogy megóvja az öldöklő rúktól az emberiségei nem tudták ezzel megi teni a kizsákmányol az elnyomott rabszolgí sem. Nem szűntek tőle a néger gettók, ™ faji megkülönböztetés s™ enyhült nyomóban. ,N, god tan és bátran kimonl hatjuk; csak az önmagi ban bízó, szemeit a föl élet körülményeire irányi** tó, s annak igazságosabl elrendezéséért harcolni is' akaró és tudó emberi ösz- szefogás hozhatott változást a társadalmi viszonyok öröknek hitt világába. Az emberiesség csak ott bontakozhat ki véglegesen és válhat uralkodóvá, ahol a jó szándékon túi a társadalmi rend normái, törvényei is alátámasztják, előírják alkalmazását Ahol például nemcsak beszélnek a nők egyenjogúságáról, de rendeletileg is biztosítják számukra, hogy élhessenek anyai jogukkal, s viszonylag gondoktól mentesen nevelhessék fel gyermekeiket a társadalomnak. Vagy ahol a munkához való jog nem csupán az alkalmazás és elhelyezkedés lehetőségét jelenti, hanem a tisztességes megélhetését is, vagyis a tényleges munkát és biztos kenyeret.

Ilyen és ehhez hasonló értelemben a mi karácsonyunk ez. a karácsonyi ünnep. Mindazoké, akik nemcsak a béke óhaját, az emberiesebb élet vágyát hintik szét az emberi szívekben, hanem igyekeznek megteremteni az ehhez szükséges anyagi javakat, s kedvezőbb körülményeket is. S mindent elkövetnek, hogy az emberek ebben a hazában, az igazi humánumot megalkotó szocialista társadalmi rendszerben élni is megtanuljanak. Ügy élni, ahogy egy magasabb- rendű társadalom faihoz, leányaihoz, állampo''’óraihoz illik. Egymást megbecsülve, egymás alkotó munkája iránt a tiszteletet megadva — a közösségi élet nagyszerűségét is megismerve.

K

arácsony a gyermeknek önfeledt öröm, gondtalan szórakozás, a felnőttnek természetesen több annál. Jólesik ugyan elüldögélni a csillagszórók fényében, s élvezni a meghitt perceket, melyekért becsülettel megdolgoztunk, s melyek megszerzéséért oly sokat fáradoztunk: - De..az illanó percek varázsán túl rRíff» dig elkísér bennünket

rüL Biztosan tudom, hogy nemcsak néhányunknak villan eszébe majd — mint oly sokszor máskor is — egy nigériai kép, az ott élő csontig lesoványodott, éhező gyermekekről.

Lehet, hogy van, aki azt mondja erre, hogy ünneprontás, pedig csak az élet tényei, a valóság sugallja a gondolatokat a legváratlanabb pillanatokban. S hiába csuknánk be szemünket — ezek a képek akkor is léteznek, helyet követelnek maguk

mag Rarácso nyok hafltpSS ta íi ügy érez zük. minth

lenni az

beris csony az elm'

s jövenhő karácsonyok vé ., is ott ülne velünk a

Eszünk' frontkar]

levegője,WWTtr’inrtelen az vágódik agyunkba, hogy vajon milyen lehet most az ünnep ott a tűzszüneti vonalban, valahol Vietnamban, ahol csak néhány napra hallgattak el a fegyverek. Látjuk — ha úgy tetszik a képernyőn is — a Parlamentben felállított hatalmas fenyőt, melyet vidám, csacsogó úttörők vesznek köoglalkozásunk- kal járó gondolatoktól.

cióját kétségtelenül az új gazdasági mechanizmusra való átállás Jelentette. Az üzemek államosítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta nem volt még egy olyan társadalmi, gazdasági változás hazánkban, amely akkora érdeklődést, várakozást keltett volna a dolgozó emberek körében, mint a reform bevezetése. Ma már elmondhatjuk, hogy alapvetően helyes . irányban fejlődött az elmúlt esztendő során népgazdaságunk. Mint Nyers Rezső a párt Központi ágának titkára, me- országgyülési kép- nemrég megálla- „Az új mecha- működőképes, al- arra, hogy a közcélokat megvalósítsál vállalati öntevékenységet kibontakozlas- a szocialista terv- got fejlesszük.” Azt izátette azonban, meglevő problé- reálisan szembe tznünk, és ezek ára úgy kell tö- k a jövőben, ább járjunk a re- án, következetesen zuk azt, s egé- azokkal az esz- amelyek szük- Erre utalt az őrsben dr. Varga a megyei tanács nek a hibákat dőző, az ország, a mcgyá községeinek, elmaradott területeinek arányos fejlesztéséért síkra- szálló ^felszólalása, melyben célszerű változtatásokra. intézkedésekre hívta fel a figyelmet.

Egyéb» Ént ezen a parlamenti Jritán is lemér- a nagyarányú mely rövid egy leforgása alatt t például a szo- demokratizmus életünkben. A któl mentes, kai légkör ki- jvan folyamat- in fórumon, a ervezetektől a ken át egészen jűlésig. S mindhozzájárul az _ bdvező közhan“gulat kialakulásához. Hiszen arról győz meg bennünket, hogy az általános

Amikor például e soro- politika csak feltételeket

kát írom, az országgyűlés vitája köti le az emberek figyelmét, de fogadom, hogy jut ebből a közéleti vitából akarva-akaratlan a fenyőfa alá is. Talán több is, mint máskor. Mert az elmúlt esztendő bővelkedett izgalmas hazai és nemzetközi eseményekben. Belpolitikai életünk legnagyobb szenzá••

teremt a hibákkal való szembeszálláshoz, de azok dtjntő többségét nem lehet az általános politika síkján megoldani.

Nélkülözhetetlen, hogy mindenki a maga területén bátran és őszintén tárja fel a meglevő hiányosságokat, hiszen csak ezek leküzdése révén gyorsíthatjuk meg gazdasági

és politikai életünk fejlődését.

Az is kiderült az elmúlt rövid egy esztendő alatt, hogy országunk, népünk sorsa ezernyi szállal kötődik a testvéri szocialista országok eredményeihez, sikereihez. „Aki önmagának él, az magára marad” — érvényes ez a mondás országainkra is. Az 1968-as év sok tekintetben próbára tette a barátságot, de bízvást és nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hazánk, a szocialista Magyarország kiállta ezt a próbát Szűk nemzeti érdekeinkért soha nem adtuk fel a testvéri összefogás politikáját és inter- naconalista elveit így szereztünk igazi tekintélyt, s még több barátot messze hazánk határain is túl. S a barátság nagy erő. Rájuk is gondolunk most az ünnepek alatt, moszkvai, szimferopoli, poznani, szófiai, schwerini — s más városokban élő barátainkra, akik már jártak nálunk, s tapasztalhatták: Lács-Kiskun megyében nemcsak ünnepelni tudnak az emberek.

C

siTIagszórók fényénél ülünk, s lám az ország, a világ dolgain töprengünk, mely elválaszthatatlan egyéni életünktől. Jobban, gondtalanabbá szeretnénk élni, de elsősorban is békében, háborúk, az emberi értékek pusztulása nélkül. S ezt kívánjuk a Föld minden lakójának. A távoli térségeket ostromló korunkban — milyen különös — még mindig nem tud közös célokért, s egyforma jóakarattal küzdeni az egész emberiség. A tudomány, technika világában már a képzelettel tud versengeni, önmaga megismerésére, az általa felszabadított óriási erők és energiák okos, s igazán humánus hasznosítása helyett azonban még sokszor a sötétben botorkál.

Hisszük és tudjuk, hogy a mi világunk, a szocializmust építő társadalom a jobbik fele a világnak, melynek a békés építő munka a lényegéből fakad. Mi nem törünk mások leigázására, elnyomására, kizsákmányolására, gyűlöljük a háborút, a vérontást. S talán ezért védelmezzük olyan elszántan a nehezen megszerzett békénket és szabadságunkat. Rászolgáltunk és megszenvedtünk érte. Küzdelmünk értelmét hadd jelképezzék most a karácsonyi fények is — ame- •'lyelifiek boldog ragyogása elárasztja otthohainkat.

KELLEMES ÜNNEPET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK