Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-23 / 301. szám

IMS. december 23. hétfő S. oldal Cholnoky Viktor és Kecskemét Száz esztendővel ez­előtt, 1868. december 23- án született Cholnoky Vik­tor, a századforduló egyik legeredetibb hangú novel­listája. Kárpáti Aurái raj­zolt róla egy felejthetetlen szépségű, impresszimsz ti- kus krétarajzot: sötét kö­penyű, fehér piké-nyak- kendős, rojtos nadrágú, ívelt tudós-homlokú em­ber volt. Életének nagy ré­szét mint újságíró Buda­pesten töltötte, a Ferenc­városban lakott, a Pesti Naplónál és a Hétnél dol­gozott. Novellái a modem magyar irodalom legjobb folyóirataiban kaptak he­lyet: pL a Jövendőben és a Nyugatban. Csodálatos tehetség: mint Krúdy, a szűk látó­körű racionalista irodalom­szemléletnek üzent hadat, novelláit Hoffmann és Poe kísértethistóriával rokou nították. Írásaiban a misz­tikus és a valóság, a cso­da és a hétköznapi lét, az álom és a kézzelfogható, a könny és a nevetés fonó- nik össze. Nem ismert le­hetetlent sem az életben, sem az irodalomban. A Tartini ördöge című, méltán híres elbeszélésé­ben arról vall, hogy Laád Bulcsú professzor hirtelen rádöbben: híres író barát­ja, Bálint vizespohárral isz- sza a rumot írás közben. Mint Munkácsy, Musset, vagy Poe. Ami jót ír, az a rum varázsa. Elmeséli Bá­lintnak Tartini olasz kar­mester történetét, kinek az ördög játszott különös bra­vúros hegedűszámot,- Az ördög elment Tartinihez, mondja Bálint, de nem jön el hozzám, tehát kénytelen vagyok én menni ő hozzá­ja, „Ördög kell mi belénk!” Bálint ördöghívása, Tar­tini varázslatos „rablása”, Poe példája nem irodalmi fikció, hanem valóság, szo­morú önéletrajzi vallomás. Igen, Cholnoky Viktor al- kohelméinorban éli le éle­tének jelentős részét, a pes­ti kiskocsmák állandó vendége lett az előkelő családból származó fiatal­ember, aki például a jogi karra való beiratko­zási díját is elcigányozta. Galsai Pongrác Társtala- nók című kötetében említi meg az író és Horváth Ádám kecskeméti főügyész kapcsolatát. Biztos adata­ink nincsenek, így csak fel­tételezhetjük azt, hogy a jogi karról, Pestről ismer­hette Cholnoky a későbbi kecskeméti főügyészt, eset­leg Kecskeméten is meg­látogathatta őt. A feltételezés alap­ja az, hogy Cholnoky a ki­tűnő főügyész halálakor, amely igen korán vetett véget pályájának, megrá­zó sorokban vall róla és egyben önmagáról is: „Vannak testek, amelyek nem bírják el saját testük súlyát. A természetesnél nagyobb teherbírásra és nagyobb ellenszegülésre van szükségük. Erre az el­lensúlyra, ellenerőre ön­ként kínálkozó, kézügybe mindenütt eső médium az alkohol.” Posztumusz kötetében, az 1914-ben megjelent, eléggé elfeledett Kaleidoszkópban a megdöbbentően széles érdeklődésű tudóst, publi­cistát ismerhetjük meg, ki­től nem volt idegen téma a krétai ősmitoszoktól kezdve az ólomlapos ak­kumulátorig semmi sem. Ebben a kötetében olvas­hatjuk „Az alföldi földren­gés’’ című írást, mely me­leg hangon idézi fel a kecs­keméti katasztrófa utáni helyzetet. Ismét egy felté­telezéssel kell csatlakoz­nunk az előbbiekhez: a Kada Elek polgármesterről szóló, szinte ódái hevüle- tű, nagyon nagy elismerés­től fűtött sorok csak rész­ben magyarázhatók Kada valóban nagy egyéniségé­vel. Másrészt fel kell té­teleznünk azt, hogy Chol­noky személyesen is ismer­te az ugyancsak jogi pályán induló későbbi polgármes­tert, akinek irodalmi tevé­kenységéről is tudomást szerezhetett. Kada pesti la­pokban is publikált, és ígv az írói érdeklődés is közel hozhatta őket. — Hadd emeljük ki „Az alföldi földrengés” című írásból a Kecskemétről valló igazán hízelgő mon­datokat, mely éppen most, Kecskemét város ünnepei­kor emlékidézésképpen nem időszerűtlen. Cholnoky Viktor magyar Firenzének nevezi városunkat, s büsz­kén tekintve Kecskemétre így ír: „megmaradt ma­gyarnak, de — átalakult köztársasággá” a török időkben. A város kultúr- életéről is vall: „most le­het csak látni, hogy van magyar város is, amelyik egészen önálló, nagy, szép kultúréletet él, középületei felérnek akármelyik kül­földi hozzá mérhető vá­rosnak az épületeivel..." És az olasz reneszánsz pél­dák igézetében nem mél­tatlanul úgy emlegeti Ka­da polgármestert, a föld­rengés utáni újjáépítés nagy egyéniségét, mint „e köztársaság dogeját”. A hatszáz éves Kecs­kemét lakossága örömmel látja városa gazdagodását, s ez évforduló szép alka­lom arra, hogy kegvelettel emlékezzen meg a Kecske­métet kedvelő, tragikus sorsú nagy magyar próza­íróról, Cholnoky Viktorról születésének századik évfor­dulóján. szekér Endre Tanulmányúton a színház igazgatója Hadó Vilmos, a Kecske­méti Katona József Szín­ház igazgatója tegnapelőtt érkezett vissza a Német De­mokratikus Köztársaságból, ahol kilenc napot töltött a színházi élet tanulmányo­zásával. Berlinben, Lipcsé­ben és Drezdában járt, részletesen megismerte a színházaik vezetését, előadá­sokat tekintett meg, beszél­getéseket folytatott színé­szekkel és színházi szakem­berekkel. Vietnamiak ünnepsége Kecskeméten Tegnap délután Kecske­méten a 607-es Iparitanuló Intézet kultúrtermében me­leg hangú ünnepség kereté­ben melékeztek meg a vi­etnami néphadsereg, vala­mint a DNFF megalakul á- sának évfordulójáról. Az ünnepségen ott voltak a magnetofongyárban dol­gozó vietnamiak. Párttitká. ruk, Dong elvtárs emléke­zett meg a két évforduló­ról, majd a budapesti vi­etnami követség képviselő­je üdvözölte a megjelen­teket. aiataBiiääSja Tíz kicsi indián Agatha Christie klasszi­kus receptje. Zárt térben, ahonnét nincs kiút, össze­verődik egy sereg, egymás­ról mitsem sejtő ember. Ennek utána megindul a mentesülnek a vád alól. Ellenben egyre nyomasz­tóbban nehezedik a gyanú az életben maradókra. Vé­gül persze kiderül, hogy teljesen fölösleges volt gya­bűntények lavinája és a ta­lálgatás. Ki a gyilkos? Ok­vetlenül jelen van, mert a jelenlevőkön kívül senki nincs jelen, a gyilkosságok pedig itt történnek, tehát a gyilkos is itt van. Lassan, tempósan szaporodnak az áldozatok, nekik már jó, 113 millió - vízrendezésre Megyénkben öt vízgazdál­kodási és 13 vízműtársulat dolgozott 1968-ban. Terüle­tükön több mint 2100 kilo­méternyi közcélú, üzemi, vagy helyi vízügyi létesít­mény, vezeték, csatorna működik. A csatornák, jelenlegi ki­építettségük mellett, a bel­vizeket 30—45 nap alatt képesek levezetni. E hosszú idő megyeszerte óriási ká­rokat okoz a gazdálkodás­ban. A nagyüzemekben külö­nösen fontos, hogy ezt az időt csökkentsék. Az Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság kidolgozott egy fej­lesztési tervet, amely a bel­vizek levezetési időtarta­mát 14 napra csökkentené. Ennek a regionális rende­zési tervnek a munkálatait 1970 végére nagyrészt be­fejezik megyénkben. Végre­hajtásához 113 millió fo­rint szükséges. 87 milliónyi az állami és társulati fel­adat, az üzemekre, pedig 26 millió forint teher viselése hárul. Sajnos, éppen a legkisebb ősszeggel részesedő üze­meknél mutatkozik elmara­dás, az 1968-ra tervezett feladatoknak mindössze 60 százalékát valósították meg. Pedig a vízgazdálkodási társulatok műszaki gárdá­ja több millió forinttal na­gyobb értékű munkát vé­gezhetett volna. A lemara­dás igen komoly veszélyt jelent, hiszen így az álla­mi és társulati csatornák nagyobb befogadóképessége kihasználatlan. Az üzemi létesítmények elhanyagolt­sága miatt viszont egyes területek Ismét víz alá ke­rülhetnek. Az állami és társulati be­ruházások folyamatosan és időarányosan megvalósul­tak, az üzemekek viszont a lemaradások pótlásával jö­vőre több mint 10 millió forint értékű vízrendezést kell végrehajtani területei­ken. B. P. völgyeket kerüld el, mert tolyt néhány tölténytárral, nyíre szerette volna bátorí­azok alattomosak, a vul- Pétya szinte belevörösödött: tani őket, elmondani, hogy kánkupok lejtőinek alsó ré- ilyen fegyvert bíz rá, a minden rendben lesz és rö­szén haladj. Ha minden jól nagybátyja! videsen visszatér az embe­megy, hamarosan kiérsz a — Gyakorlatozzál vele rekkel. De attól félt, ha Tomboló folyó völgyébe, egy napot, aztán rejtsd el. megszólal, remegni fog a Onnan bátran vágj neki A legjobb hely a számára hangja, délnek, keresztül a hágó- a hátsó nadrágzseb. Ott Sorjában megcsókolták kon, és okvetlenül kiérsz az nem akadályoz semmiben Pétyát, erősen kezetráztak omzágútra. Hamadánban és nem szúr szemet senki- vele és szerencsés utat kí­személyesen beszélj a tröszt nek. Késed van? vántak neki. Aztán átmen igazgatójával. Itt a levél a — Van. Borisz most éle- tek a barlangba. Itt Pé­88. ját bevonták fókabőrrel, számára. Vigyázz rá, mint siti. tya ledobta magáról az or­— Csak most ébredtek fel amelyet Hvataj-Muha ka- a szemed világára. Benne * mótlan hátizsákot és bemé téli álmukból Ha nem bán- bátjából nyírtak le. Így a vannak az összes adatok a Beköszöntött a nap, ami- szott a hasadékba. Aztán tóm őket ők sem bántanak síléc az emelkedőn nem kutataás eredményéről és kor Pétya elindul veszélyes egy kötél segítségével ap engem. Áz anyamedvét el- csúszik vissza és nem tapad az Ersot kráteréről. A le- és távoli útjára. Sütött a ranként áthúzta a holmiját kerülöm. Ha nem sikerül, rá a nedves hó. A síszíja- vélnek idegen kézbe nem nap. Zöldben pompázott a és sokáig öltözködött a golyóval szíven lövöm ami- kát hozzáagyusztálták Pétya szabad kerülnie. Ezt vésd természet. A kráterben Iga- szikla túlsó oldalán. A töb­kor felágaskodik. ormótlan csizmáihoz, belül jól a fejedbe! Erről jut zi tavasz volt. madarak éne- biek némán várakoztak. — És ha hiúzzal találko- azokat szőrmével bélelték, eszembe, hová akarod rej- keltek, zöldellt a magas fű. Végül füttyentett és má­zol’ Vagy borzzal’ hogy a legnagyobb fagyban teni? Pétya pedig télles vidék- gához hívta a kutyákat. — Hiúzzal már találkoz- sem fázzon a lába. — A sapkámba. Ide a re indul. Fufajkát vett fel, Káva és Tuj Ljubimov tam ismerem a szokásait. Uszkov leültette Pétyát, s bélés alá. alája bekecset, szőrmesap- nógatására^ lelapultak, maid Fél az embertől bátran far- elővette a térképet, amelyen — jól van. Vigyél ma- kát nyomott a fejébe és Iá- a félelemtől nyüszítve kúsz­kasszemet kell’ nézni vele. a fehér foltot megtett út- gaddal pár drágakövet és bára szőrmecsizmát hűzott. n; kezdtek Petya hangja __ Kiismered magad a vonaluk szelte keresztül. mutasd meg a trösztnél. Hátára vette a degeszre tö„ után. Es már át is értek. b efagyott vizek között? Az útvonalat vésd jól a Azok mér tudni fognak mött zsákot. Puska, kés, ~ In?,, • — hallatszott __ Már megtanított rá: a fejedbe, hogy kívülről tud- mindent... Igyekezz elke- fejsze, sílécek. Ügy rémlik, a hasadekbol. Várjanak m eredek part nem vészé- jad. Ez mindennél fonto- rülnl a találkozást minden- semmi sem hiányzik,.. ram hamarosan visszate­lyes a lankás részeken a sabb. A térképpel bármi féle állattal. Hiába ne kezdj — Búcsúzás előtt üljünk rek- ,^nk szerencsét, buckák tetején járok, az történhet. Haladj az irány- ki sem farkassal, semmed- le. , n.agy-.na®r c®e”d üregeket kikerülöm, a silé- tű szerint, igyekezz az ál- vével. És vésd az eszedbe, Az elválás nehéz percei. *ett- .fL'?e ", , s°ka’.a ceket nem csatolom le... tálunk taposott ösvényen hogy a tajgában néha az Pétya izgatottan leste Usz- !la RattaK. valaki felsohaj­Szperanszkij nagyszerű maradni. Ott mindenütt ember veszélyesebb, mint a kov szigorú arcát. Aztán a to_ . hátizsákot varrt. Voltak ben- megtalálod Ljubimov jeleit: vadállat. Ne bízzál minden jóságos Ljubimovra és Szoe- . Hat sjriw. barátaim ne rekeszek gyógyfüvek a kereszttel megjelölt fá- idegenben. A puskán kívül ranszkiira tekintett, róluk iac'e ^ihoz látnunk — számára, s természetesen kát. Keresd azokat, mert így mindenesetre vidd magad- az izgatott agronómusra és 13 Uszkov ... nem álltak üresen. A síié- könnyen tudsz tájékozódni, dal ezt is... a felajzott Boriszra, az el- , . a dongetn: cek készítésével Orocsko és Mire elindulsz, lehet, hogy Kivett a zsebéből és át- szontyolodott. fityegő baj- K a s^ at­Borisz foglalkozott. Az al- a folyók már kiöntenek. A adott Pétyának egy pisz- 6zú Hvataj-Muhára. Meny- (Folytatjuk) nakodni, mert másképpen van az egész. Valahányszor, ha több­szöri erős fogadalmaim el­lenére végigtöprengek egy krimit, mindig eltűnődöm utána, mi az az ismeretlen hatalom, ami népszerűvé tette, és egyre ijesztőbb méretekben népszerűsíti a bűnügyi műfajokat. A rejtvényfejtés izgalma? Ez elfogadható magyarázat lenne, ha a valamire való krimiszerzőt nem éppen az a cél vezetné, hogy meg­oldhatatlan legyen a rejt­vénye. Miért izgulunk tehát? A váratlan fordulatokért? A végeredményt tekintve elég ritka a váratlanság, mert ugyanis győz a jó, lefüle­lik a bűnöst. Odáig viszont hosszú az út, kiismerhetet­len bonyodalmakon, ese­tenként kísérteties vagy vé­res borzalmakon át vezet, és ez már nem megvetendő. Kaland, kockázat nélkül. Ügy hiszem, ez a krimiél­vezet lélektani alapja, s ebben megegyezik a gladiá­torjátékkal, a bikaviadal­lal vagy éppen a labdarú­gó-mérkőzéssel. Mindegyik­ben azonos a látvány és a néző viszonya. A játék pe­reg és szuggerál. A néző, aki voltaképpen szeretne erős lenni, mint a gladiá­tor, bátor, mint a matador és ügyes, mint a labdarú­gó, a veszély vállalása nél­kül átélheti a hősiesség vagy a leleményesség él­ményét, élvezheti a győzel­met. Félreértés ne essék, sze­retem a jó krimit, a fut­ballt, sőt az ökölvívást is. Viszont elmondhatatlanul zavar, hogy nem kevés azoknak a száma, akiket kizárólag az ilyen típusú élmények lelkesítenek. (Nyugodtan besorolhatók a típusba a táncdalfesztivá­lok is.) Még elkeserítőbb, hogy a mozik, de különösen a tv műsorpolitikája túl­zott előzékenységgel szol­gálja ki az ilyen irányú igényeket. Mintha bizony a hamis élmény kárpótolhat­ná azokat, akiknek életé­ből hiányzik, a valóságos aktivitás. Mindezt az juttatta eszembe, hogy a megye- székhely két mozijában egy héten át, karácsony el. só napiáig, a Tíz kicsi in­diánt, illetve a Ha mondom, hogy szeretlek című ször­nyűséges, zenés, színes, olasz filmet vetítik. Hát ilyen az ünnepi műsor? Sz. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents